Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-23 / 120. szám

6 1996. május 23., csütörtök Kismama UJ KELET Bölcső Alapítvány az újszülöttekért nak. Az egyik asszonynak ez már a nyolcadik terhessége. Egyszer elvetélt, és a hat élő gyerek mellé már nem tudja felvállalni az új jövevényt. Mivel az alapítvány minimá­lis kezdőtőkével indult, mára már megcsappantak tartaléka­ink. Az örökbefogadóktól soha egyetlen forintot sem kérünk. Tavaly már kértünk segítséget a Soros alapítványtól, de eluta­sítottak minket.. A másodszori próbálkozás sikerült, s most ebből a pénzből szeretnénk korszerűsíteni nyilvántartá­sunkat, hogy minél több em­bernek és minél gyorsabban segíthessünk. Alapítványunk nem kifejezetten szekszárdiak­nak szól, jelentkeztek már hoz­zánk Szabolcs, Békés és Hajdú megyéből is. Kérem azokat a terhes mamá­kat, akik nem akaiják vagy nem tudják felnevelni születendő gyermeküket, hogy keressenek meg minket, mielőtt bármi meggondolatlanságot csinál­nának. Adják meg az esélyt a kisembernek, és annak a talán most még gyermektelen házas­párnak a találkozásra, hogy a gyermek családban, szeretet- ben nevelkedhessen. ( A Bölcső Alapítvány tele­fonszáma: 06-20-443-566) Ugyanúgy tud szeretni, mint egészséges társai „Tudatosan vártuk érkezését” Jó tanács Bár még csak január végén adták át az Értelmi Fogyatéko­sok Országos Érdekvédelmi Szervezetének a Nyíregyháza Vécsey közben lévő új köz­pontját, sok kisgyermeknek az óvoda és az iskola helyett ez az intézmény jelenti a második otthont. Az autista, a Down- kóros és a súlyosan, illetve hal­mozottan fogyatékos aprósá­gokkal képzett gyógytornász­ok, pszichológusok, logopé­dusok és szakorvosok foglal­koznak. Hetente egyszer Debrecen­ből dr. Raicsné Gyarmati Edit is átjár ide kisfiával. A gye­rekről hároméves kora után derült ki, hogy autista. A most nyolcéves István születéséről, és a foglalkozások eredmé­nyeiről a gyermek édesanyja beszélt. — Nagyon boldogok vol­tunk, amikor 1987-ben kide­rült, hogy ismét gyermeket vá­runk, immár a negyediket. O volt az első kis jövevény, aki­nek érkezésére a család tuda­tosan készült. Olyannyira akar­tuk a születését, hogy a férjem és a gyerekek még az ultrahang vizsgálatokra is elkísértek megnézni, hogyan „integet” öcsike. Semmi gond nem volt a terhesség kilenc hónapja alatt, és a szülés is zökkenő- mentes volt. Akkor még joggal hittük, hogy teljesen egészsé­ges kisbabánk született. István már elmúlt hároméves, amikor igazán tudatosult bennünk, Amikor egy gyermeket váró asszonyt látunk, szinte minden esetben azt mond­juk rá, terhes. Pedig nem ez a helyes kifejezés, hiszen inkább másállapotról vagy állapotosságról beszélhe­tünk, mint teherről. Arról, hogy mit tegyen és esetleg mitől tartózkodjon egy kis­mama, azt dr. Szőke József nőgyógyász főorvos mond­ja el. — A kilenc hónap nem betegség, éppen ezért, ha más egészségügyi problé­mák nem kísérik és nem veszélyeztetett a kihordás, nincs szükség lényeges életmód-változtatásra. Az egészséges kismamáknak ajánlott a rendszeres moz­gás, a nem túl megerőltető torna. Bár a küzdősportok­kal mindenképpen fel kell hagyni, az úszás és a szak­emberek által összeállított torna megkönnyíti a szülést. Az úszástól csak a terhesség első és utolsó hónapjában kell tartózkodni, mert ilyen­kor nagyobb a fertőződés veszélye. Sokan állítják, hogy a gyermekvárás ideje alatt ártalmas lehet a párkap­csolat. Amennyiben nem je­lentkezik vérzés vagy más probléma, ez semmi gondot nem okoz. Míg nagyanyáink idejé­ben azt tartották, hogy a vá­randós asszonynak kettő helyett kell ennie, ma már tudjuk, ez tévhit! Általában ezen a téren sem kell eltérni a megszokottól, de érdemes az étrendbe sok zöldséget, gyümölcsöt és állati fehér­jét beiktatni. Ügyelni kell arra, hogy a kismama a ter­hesség alatt lehetőleg ne szedjen fel többet 9—12 ki­lónál, illetve eredeti testsú­lya húsz százalékánál. A fo­kozott súlygyarapodás ugyanis vízvisszatartással jár, s ennek káros következ­ményei lehetnek. Az élveze­ti cikkekről a baba egészsé­ge érdekébe érdemes lemon­dani, vagy legalábbis csök­kenteni azoknak mértékét. Aki dohányzik, az se szív­jon többet napi öt szálnál, mert kimutatták, hogy az erős dohányos asszonyok gyermekei kisebb súllyal születnek, mint társaik. Ká­véból megengedett egy dupla vagy egy szimpla, sör­ből vagy borból alkalman­ként egy-egy kis pohárnyi. Krónikus alkoholfogyasz­tásnál az italból lebomló anyagok nagy mértékben károsítják a méhlepényt, és ezáltal a magzatot. Óvodába megy... 18-án IÜ llfl «SS ;í hogy valami nincs rendben a gyerekkel. Testvéreivel ellen­tétben még nem volt szobatisz­ta, és nem is beszélt. Először egy pszichológushoz vittük Istvánt, de rövid időn belül ki­derült, hogy nein igazán bol­dogulnak egymással. így aztán békével elváltak útjaink. Négyéves volt a kicsi, ami­kor orvostól orvosig jártunk vele, de szervi eltérést nem ta­láltak. Végül egy gyermekpszi­chiáter mondta nyíltan a sze­münkbe, hogy a kisfiúnk au­tista. A bajban az volt a legna­gyobb szerencse, hogy a csa­lád ezt a hírt nem tragédiaként élte meg. Talán sokan nem hi­szik el, de ezek a gyerekek ugyanúgy igénylik a szerete­tet és ugyanúgy tudnak szeret­ni, mint egészséges társaik. Számunkra István nevelése olyan feladat, melyben min­denkinek egyformán szerepe van. Amikor az ötödik gyerek­kel teherbe estem, egyáltalán nem voltak félelmeink. Nem gondoltunk másra, csak hogy kislányt szeretnénk. Kérésünk meghallgatásra talált és meg­született a legkisebb lányunk. Mind a kicsitől, mind a na­gyobbaktól, István rengeteget tanul. Testvérei törődése iga­zán megható. Nem néznek rá értetlenül, ha kicsit artikulát- lanul kér valamit, óvják, vi­gyázzák minden lépését. Ép­pen ezért úgy érzem, az én gye­rekeim lelkiekben gazdagab­bak, mint hasonló korú társa­ik. Ez a ragaszkodás azért is nagyon fontos, mert nekünk a férjemmel gondolnunk kell arra az időre is, mikor mi már nem leszünk. Biztos vagyok benne, hogy Istvánt akkor sem hagyják magára testvérei. Bár kicsit lassabban halad a foglal­kozásokon mint a többi társa, mi mégis tudjuk, hogy akarja, amit csinál. Legutóbb például azzal lepett meg, hogy szinte teljes pontosággal lerajzolta a bojlert, ami a fürdőszobában van. Egyedül csak a kádat hagy­ta ki a felszerelések közül, de amikor engem karomnál fogva az asztalhoz húzott, kezembe adta a ceruzát... és én rajzoltam neki, mert ez az előrelépés szá­momra nagyon fontos volt. (gyermeknap alkalmából sok szeretettel köszönti iker unokáit, Máriót és Barbarát Mami és Papa Baktalóránt- há zárói Az oldalt írta Sikfi Tímea. Fotók: Harascsák Annamária és Racskó Tibor „Kedves óvodám, sok víg nap után...”— csendül a gyer­mekdal, és augusztus végén sok apróság könyvre és füzet­re cseréli fel a játékokat. Ők búcsúznak, helyükre azon­ban mindig újak jönnek. Nincs ez másként a nyíregy­házi 19-es Számú Óvodában sem, ahol Kiss Józsefné ve­zető óvónő beszélt arról, mi­ként lehet közösségbe íratni egy gyereket. — Az óvodába szinte min­den gyermek felvehető, aki betöltötte a harmadik életév­ét. Feltétele ennek csupán az, hogy a kicsi szobatiszta le­gyen, és ha nem is tökélete­sen, de meg tudja értetni ma­gát társaival és az óvónővel. Ez persze nem azt jelenti, hogy a valamilyen szinten sé­rült gyerekek nem járhatnak óvodába. Sokan közülük is egészséges társaikkal járnak együtt, de van külön olyan óvoda is, ahol a szakemberek kifejezetten a súlyosabb prob­lémákkal küzdő apróságok fogadására készültek fel. Bár az önkormányzat által meg­jelölt beiratkozási időpont május első két hetére szólt, amíg hely van, folyamatosan fogadni tudjuk a jelentkező­ket. Már most érdemes eljön­ni beiratkozni akkor is, ha a három évet a gyerek csak jövő májusig tölti be, hiszen ak­kor a születésnap után rögtön be lehet hozni a közösségbe. Minden elsőgyermekes szü­lőnek tudom ajánlani, hogy mindenképpen szenteljenek időt a beszoktatásra. Egyál­talán nem szerencsés, ha a gyerek már első nap olyan hosszú időre „magára” ma­rad. Kezdetben csak annyit ért meg, hogy anyu vagy apu otthagyta őt. Ezért nagyon fontos a fokozatosság és az, hogy mindig határozottan mondogassuk neki: bár most itthagylak, érted fogok jön­ni! Ez biztonságérzetet ad. Mivel a kicsiknek nincs ki­fejlett időérzékük, először csak fél órára hagyjuk ma­gukra őket, hiszen számukra ez is nagy idő. Később, nap­ról napra növel-hetjük a tá­vol maradás idejét. Az első napra a gyerek vigye magával felszerelését, ami nálunk törölközőből, fogmosókészletből, fésűből, pizsamából, kispárnából és huzatból, benti cipőből — ne legyen papucs, mert az nem tartja meg a bokát —, játszóruhából, tomaruhából — lehet rövidnadrág és póló vagy tréningruha is -— és tor­nacipőből áll. Született július Tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor a szekszárdi Budavári Zita és férje örök hűséget es­küdtek egymásnak, mindketten remélték, hogy hamarosan gye­rekük is születik. Ám az asszony hiába járta végig Sze­ged, Pécs és Budapest legjobb klinikáit, mégsem esett teher­be. Hosszú várakozás után öt évvel ezelőtt örökbe fogadtak egy kislányt, s egy évvel ez­előtt Budavári Zita alapítványt hozott létre az újszülöttekért. Az asszony így vallott nem mindennapi vállalkozásáról. — Talán még mindenki em­lékszik 1994 borzalmas febru­árjára, amikor rövid egymás­utánban öt csecsemő holttestét találták meg az ország külön­böző városaiban. A történtek után fordult meg először a fe­jemben, hogy valamit tenni kellene azokért a kisbabákért, akiket nem tud, vagy nem akar vállalni születésük után az édesanyjuk. Először férjemmel osztottam meg elképzelései­met, majd több hónapos gon­dolkodás és a formaságok el­intézése után, 1995. április 11- én megkezdte működését a Bölcső Alapítvány. A kurató­rium tagjai közt jelen van a helyi gyermekvédő intézet igazgatója és városunk kórhá­zának szülész főorvosa is. Az első csecsemőről lemondani akaró várandós mama a védő­nő segítségével májusban je­lentkezett nálunk. A Bölcső első kisbabája 1995. július 18- án született. Eddig harmincegy Illusztrációs fotó baba jött ilyen formában a vi­lágra, s közülük huszonegynek sikerült napokon belül örökbe­fogadó szülőket találnunk. Két apróság betegen „érkezett”, a többit az utolsó pillanatban szerencsére mégis megtartotta édesanyja. A szülő nők között nem csak első babát várók van-

Next

/
Thumbnails
Contents