Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-18 / 116. szám
UJ KELET Panoráma 1996. május 18., szombat 7 Emily, az esélyes Polgárlányt az oltárhoz A pletykasajtónak nincs kétsége afelől, hogy Hollandia következő királynéját Emilynek hívják majd. Méghozzá Emily Bremersnek, nevében mindenféle nemességre utaló szócska nélkül. Az odáig vezető utat azonban mindenki csak találgatja: a legnagyobb rejtély a kívülállók számára, hogy maga Beatrix királynő mit szólna a frigyhez, vagyis ahhoz, hogy elsőszülött fia, a 29 éves Alexander polgárlányt vezetne oltárhoz. Amióta az Alexnél három évvel fiatalabb Emily és a trónörökös tavaly júniusban egy koncerten 60 ezres nyilvánosság előtt „csókot váltott”, mindenki csak Beatrix királynő bólintására vár. — A királynő most azt vizsgálja, beleillik-e Emily a királyi „aranyketrecbe” — írta nem kis iróniával az Utrechts Nieuwsblad. Megfigyelők szerint Beatrix erősen tart a rossz brit példa megismétlődésétől. A brit királyi háznál jóval nyugalmasabb holland udvar éppen ezért nem is sietteti Alex házasságát, bár a közvélemény már sürgetné, hogy a lassan a harmadik X- be lépő trónörökös megállapodjon. A kapcsolatot diszkréten ápolják: a palotaőrök tisztelegnek, amikor Emily piros Golfján feltűnik a hágai Noordeinde-kastély udvarán. Összeköltözésről egyelőre szó sem lehet, igaz Emily csak néhány utcányira lakik. A jövendő királynénak fiatalnak, jólneveltnek, tanultnak és „könnyen alakíthatónak” kell lennie. Ezeknek a követelményeknek Emily úgy tűnik, megfelel. Azt azonban Beatrix királynő tudja a leginkább, hogy az udvari élet mennyire nyomasztó egy polgári családból származó férj, vagy feleség számára: saját házasságában ugyanis tapasztalja. Férje, Claus von Amsberg, korábbi német diplomata évek óta depresszióban szenved — emlékeztetett rá végül a dpa. AZ OLDALT AZ MTI-PANORÁMA ANYAGAIBÓL ÁLLÍTOTTUK ÖSSZE. Csodavíz Állítólag a másnaposság elűzésére használható csodavizet találtak a falusiak egy orosz településen, Tamogski Gorodokban. Az oroszok, akik arról híresek, hogy nem vetik meg a vodkát, csapatostul keresik fel „másnap” a gyógyító vizű forrást, sőt kétségbeesett feleségek vezetik delíriumban botorkáló férjüket a csodavízhez. A forrás csodatévő erejének már híre ment, s a szomszédos falvak lakói is ide járnak józanodni. — Az a hír terjedt el, hogy néhány embernek, aki a vízből rendszeresen ivott, teljesen sikerült leszoknia az alkoholról — állítják á helybéliek, akiket a Reuter idéz. A víz magától tört utat egy használaton kívüli kút helyén. A összetételét vizsgáló orvosoknak egyelőre csak any- nyit sikerült megállapítaniuk, hogy valóban kúrálja a másnaposságot. Mindazonáltal az a véleményük: ha nem is használ, ártani nem árthat, hiszen az ásványvíz nem vodka... A vízivás nem üríti ki a családi kasz- szát, s az is lehet, hogy né- hányuknak tényleg javára válik. A tehetséges gyerekek nehéz sorsa Kényelmes tanárok A különlegesen tehetséges gyerekeknek nehezebb a dolga, mint sokan gondolnák. Noha gyors a felfogásuk, már harmadikos korukban komoly szakkönyveket tanulmányoznak, vagy éppenséggel fél év alatt sajátítanak el egy idegen nyelvet. Szinte elkerülhetetlenül „problémásnak” számítanak az iskolában, a tanárok rosszalják a magatartásukat s nem ritkán pszichológusnál kötnek ki. Németországban 1981 óta működik egy különleges magániskola a különösen tehetséges gyerekek számára. A braunschweigi Christophorus iskola — amelynek Rostockban is van egy természettudományos tagozata — a kilencedik osztálytól kezdve sajátos program szerint okítja a különösen tehetséges gyerekeket. Sabine Platzer, a Christophorus iskola és intézet pszichológusa szerint száz gyerek közül rendkívüli teljesítményekre átlagosan négy képes, s ezek a gyerekek a hétköznapi iskolában csak szenvednek, mert nincsenek kellőképpen terhelve. A kutatók azt feltételezik, hogy a fiatal korban jelentkező tehetség alapja az agyi idegsejtek közötti hálózatos összekapcsolódás különösen erős volta. A tanárok azonban tudatlanságból, vagy kényelemszeretetből tulajdonképpen elnyomják az átlagnál tehetségesebb gyerekeket. Ezért a szülők feladata, hogy felismerjék a tehetséget és fejlesszék azt. A Christohorus iskolába sok ilyen „problémás” gyerek került már. A jelentkezőknek először intelligenciateszten kell átesni, s ha az sikerült, egy hétig vendégeskedhetnek az iskolában. A kis vendégek közül átlagosan 30 százalék marad ott, S őket másként oktatják, mint a többieket. Az iskola 650 tanulója közül minden hetedik valamilyen, kimagasló tehetségének megfelelő szakoktatási programban vesz részt. Ezeknek a gyerekeknek az órarendjén 5—7 tantárgy szerepel s óráik reggel 7.45-től 15.30-ig tartanak. Az érettségi ugyanolyan, mint a tartomány többi iskolájában, csak ebben az intézetben sokkal több a jó és kitűnő osztályzat. Az intézeti elhelyezés és a tandíj havi 2520 márkába kerül — közel 250 ezer forintnak megfelelő összegbe —, ami Németországban egy nettó alsó középosztálybeli fizetésnek felel meg. Ezt azonban a szülők a tanulmányi támogatásokra vonatkozó törvény értelmében visszaigényelhetik és vissza is kapják az államtól. A Christophorus iskolában azonban eddig mindig találtak megoldást akkor is, ha a szülők nem tudták megelőlegezni a tekintélyes összeget, mert onnan Platzer szerint „pénzügyi okokból senkit nem küldenek el”. Akit azonban kilencedikes kora előtt „felfedeznek”, annak sajnos türelemmel kell lennie, bármilyen nehéz is ez a gyerekeknek. Egyre több a magányos ember Nem előny a gazdagság Az Európai Unió lakosságának mintegy 10 százaléka, azaz körülbelül 37 millió ember él egyedül, s ez a folyamat évek óta erősödik. A legtöbb országban az egyszemélyes háztartások aránya már meghaladja a népesség egyharmadát — ez derül ki a Demográfiai Tanulmányok Francia Intézete (Ined) legújabb jelentéséből. Ez a tendencia két irányban erősödik: a 25—35 év közötti fiatalok és az idősek között van a legtöbb magányos. A második csoport legnagyobb része megözvegyült, s többségükben nők, bár a nemek közötti különbség folyamatosan csökken. Az egyszemélyes háztartások a legszegényebb és a leggazdagabb rétegekben a leggyakoribbak. A legnehezebben a nagyon szegény férfiak és a nagyon gazdag nők találnak élettársat. Az egyedüllét a skandináv országokban már a legelterjedtebb életforma, s őket Dánia, Németország, Franciaország és Hollandia követi. Gyakran nem teljesen magányos emberekről, hanem egy- szülős családokról van szó: az anya, vagy az apa egy, vagy több gyermekével él együtt. Az Ined felmérése szerint a Földközi-tenger mentén, Iránban, a Közel-Keleten és Törökországban lassul a népesség növekedése, s így nem kell tartani demográfiai robbanástól a térségben. A szingapúri kormányfő a tiszta illemhelyekért Ha nem húzzák le a vizet A szingapúri sajtó szinte csak a piszkosnak talált nyilvános vécék kipellengérezésével foglalkozik azóta, hogy a városállam kormányfője személyesen indított harcot a kétes tisztaságú mellékhelyiségek ellen. Az illemhelyek tisztasága ürügyén Go Csők Tong miniszterelnök valójában a szingapúriak kultúrálatlan magatartásának üzent hadat — írta a dpa. A német hír- ügynökség szerint egyetlen más ázsiai országban sem any- nyira önzők és udvariatlanok az emberek, mint Szingapúrban, legyen az a nyilvános illemhelyeken, a közlekedésben vagy a sorbanállásban. A szomszédos államokban csak „csúnya szingapúriakat” emlegetnek, akik tán szorgalmasak és hatékonyak, ám barátságtalanok és udvariatlanok, nélkülözik a híres ázsiai simulékonyságot. „Lehet, hogy a városállam meggazdagodott és a technológiai haladás élvonalába került, de sokan úgy viselkednek, mintha a kőkorszakban élnénk” — mennydörgött Go. Az otromba viselkedésre számos példa van. Tumultuózus jelenetekre, lökdösődésre, sőt majdnem verekedésre került sor, amikor az egyik boltban ingyenesen osztottak tankönyveket. Amikor az év végén egy télapó kis ajándékokkal akart kedveskedni a gyerekeknek, faragatlan felnőttek mohón magukhoz ragadták az ajándékokat és veréssel fenyegették meg a kicsiket. Ezt a jelenséget kiaszu-nak nevezik a szingapúri kínaiak, ami annyit jelent: „én jövök elsőnek”. „Kiaszu- sofőr vagyok” — hirdeti matricán némely autó, amelynek vezetője a szlogenhez illő agresszivitással vesz részt a közlekedésben. A kormány a helyes viselkedés mércéjévé tette a toalettek tisztaságát, mondván, hogy „aki tisztán hagyja hátra a vécét, ezzel is azt bizonyítja, hogy tekintettel van másokra”. Meglepőnek tűnhet, hogy éppen Szingapúrban, a szociális hajlamú tigrisállamban vannak problémák a polgárok magatartásával. A nemzet „alapító atyja”, Li Kuan Ju, már 15 évvel ezelőtt udvariassági kampányt indított, hogy leszoktassa honfitársait a faragatlan viselkedésről. A kampány kezdete óta a hatóságok az tapasztalják, hogy egyre többen adják át helyüket a buszon időseknek vagy terhes nőknek, vagy éppen nem rakják tele oly szégyentelenül tányérjukat a svéd- asztalos büfénél. A tiszta toalettek ügyében viszont eddig még a szigorú törvények sem hoztak átütő eredményt: már régóta 50 ezer forintnak megfelelő bírság fenyegeti azokat, akik használat után nem húzzák le a vizet. Napóleon harisnyája Napóleon francia császár fekete selyemharisnyája 2990 font sterlingért — azaz közel 700 ezer forintnak megfelelő összegért — cserélt gazdát Londonban, a Sotheby's aukciós ház árverésén a héten. Az uralkodó 1821-ben, élete utolsó napjaiban, a Szent Ilona szigetén töltött száműzetésében viselte a lábfejnél kissé megfakult, de még ép pár harisnyát. A császár személyes holmijának értékét egy akkori szolgája ismerte fel, s ajándékozta egy brit orvosnak. A harisnya —, amelyet az árverés előtt kitisztítottak, s a belőle kihullott, gondosan ös2szegyűjtött és becsomagolt porral együtt adtak el — a továbbiakban a kanadai Torontóban, egy cipőmúzeumban csodálható meg. Franciaországból csupán egyetlen ajánlat érkezett a császár harisnyájára —jelentette a dpa. Bűz van, tatám! Patkánymérges tanerő Patkányméreggel akarta „ártalmatlanná tenni” nem túl rokonszenves tanárnőjét egy kis amerikai település, San Bernardino iskolájának két diákja. A diáklányok — 11 és 12 évesek — már be is töltötték az 54 éves tanárnő termoszába a mérget, amikor az magyarázat közben éppen hátat fordított az osztálynak. Az akciót legalább 15 diák látta, anélkül, hogy közbeavatkozott volna. Végül egyikük figyelmeztette a tanárnőt. A két diáklányt őrizetbe vették, de tettük indítéka egyelőre nem ismert. A rendőrség azt gyanítja, hogy a lányok egyikének dolgozatát a tanárnő értékelhetetlennek tartotta, s a lány a bukásért akart bosszút állni — írja a Reuter. Nyolcvannégy esztendős korban nem akármilyen teljesítményt mondhat a magáénak egy német úr: 42 napig utazgatott egyfolytában Brazíliában fürdés és ruhacsere nélkül. Az utóbbiak eredménye: nem engedték felszállni a bácsit a repülőgépre, amely hazavitte volna. A Reuter jelentése szerint Recife város repülőterének rendőrtisztje csak pár méterre volt képes megközelíteni, mások még ennyire sem merészkedtek a bácsi „bűzkörébe”. A repülőre felszállást azzal az indokkal tagadták meg a német úrtól, hogy túl nagy kérés lenne utastársaitól közelségének elviselése. A „bűzvédelmi” felelőssé is előlépett rendőrtiszt felkérte a bácsit, hogy zuhanyozzon le és vegyen tiszta ruhát, aminek a turista doyen csak nagy nehezen tett eleget. Saját állítása szerint pusztán fokhagyma illatú és túl öreg a fürdéshez. Végül mégis kötélnek állt, ám a fürdő és a ruhacsere utáni eredmény még mindig orrfacsaró volt. Arra nem tért ki a jelentés, hogy Brazília mikor lélegezhetett fel, illetve, hogy Németországban készültségbe helyezték-e a bűzüldöző szerveket.
