Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-17 / 115. szám

6 1996. május 17, péntek UJ KELET Az egyhangúság vége? Bürget Lajos jegyzete Úgy hírlik, hogy a média­törvény eredményeként meg­szűnik az az unalom, amit az azonos arcok és hangok min- denütti feltűnése jelent a rá­diókban és a televíziókban. Mert mit lát és hall a kedves néző és hallgató? Egy-egy ember hol mint rádióshang, hol mint tévériporter, hol mint újságíró tűnik fel. Nem azért, mert olyan jó, hanem mert ide is, oda is bedolgozta magát. Egy biztos, sehol nem nyújtana kiemelkedőt, erre nincsen ideje, hiszen az egyik helyről a másikra utazás is órákba kerül. Ennek meg­felelően a felkészülése is hiá­nyos, a született „mű” pedig amolyan másod- vagy har­madosztályú. Az egyhan­gúság és egyarcúság véget ér talán, hiszen a közszolgálati médiumoknál dolgozók csak ott ténykedhetnek, ahol al­kalmazzák őket. így a hír. Mindez sok szempontból jó lesz. Csökken az unalomig látott, hallott, olvasott figu­rák száma. Színre léphetnek Aradi B. Attila (Új Kelet) Egy éve kapitányságvezető V ásárosnaményban Bódi István alezredes. Legutóbb hét éve volt a beregi térség nyugállo­mányú rendőreinek találkozó­ja. Az eltelt időszak alatt azon­ban a társadalomban végbeme­nő változások nemcsak a pol­gári személyzetet, hanem a fegy­veres testület aktív és inaktív tagjait is meghatározóan érintet­ték. Ezért döntött úgy a vásáros- naményi kapitányságvezető, hogy a nyugdíjas egykori BM- dolgozóknak találkozót szervez a tiszakerecsenyi erdészházban. újak, tehetségesek, fiatalok, akik eddig nem fértek be a stú­diókba, szerkesztőségekbe. Új hang, új szemlélet is fel­bukkanhat, hiszen a rutin he­lyett a kreativitás léphet elő­re. Mindenki a saját területén készülhet fel, jobb lesz — le­het — a műsorok színvonala, kevesebb lesz a tévedés, a hiba, a balfogás. És már ez is eredmény. A beltenyészetek felbomlanak, mindenki a he­lyére kerül. Ez a várható esemény öröm­mel töltheti el a kedves hall­gatót, nézőt, olvasót. A köz- szolgálat nem lesz ma- gánhaszonszerző lehetőség. Szolgálat lesz, egy helyen, remélhetően magas színvona­lon. Persze ezt is ki lehet majd játszani. Ha engedik. Mert lehet álruha, álszakáll, álnév, álhaj, álhang, áltest és állé­lek. De ez is kiderül előbb vagy utóbb. Mert ismerjük a történetet, Ézsauét és Jáko­bét. A tapasztalatok szerint egy vakot sem lehet becsap­ni. Főleg ha nem is hagyja magát. Itt lehetőség lesz arra, hogy tá­jékozódjanak a veteránok a rendőrség jelenlegi munkájá­ról, ugyanakkor megismerhetik a jelenlegi szolgálatteljesítők az egykori munkatársak életkö­rülményeit, mindennapi gond­jait. Az idősek szakmai tapasz­talatait is meghallgatják ezen az összejövetelen a fiatalabbak. A 43 egykori rendőr közül ezen a május 17-ei, pénteki napon hat személynek jutalmat adnak át, többen díszoklevelet kap­nak. A találkozón részt vesz a Független Rendőr Szakszerve­zet megyei elnöke, Illés Béla őrnagy is. A háttérben csöndesen Új Kelet-információ TÁKISZ, egy rövidítés, amelyet sokan nem ismernek, legfeljebb kapisgálják, hogy mivel foglalkozik a szervezet. A Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatok öt éve alakultak meg a megyékben és a fővá­rosban. A rendszerváltás után a demokratikus államberen­dezkedés egyik első feladata volt a tanácsokat felváltó ön- kormányzati rendszer kiala­kítása. A választások után 3200 önkormányzat alkuit meg, amelyek önálló döntési és gazdálkodási jogot kap­tak. Hamarosan kiderült* hogy az egymás közti, vala­mint a parlamenttel, a Bel- ügy- és a Pénzügyminisztéri­ummal való kapcsolattartás­ban űr keletkezett. Indokolt­tá vált egy olyan szervezet ki­alakítása, amely a döntések előkészítésénél segíti az in­formációk áramlását, a fel­adatok megoldásánál a szak- szerűséget és az egységessé­get, valamint a cél- és címze­tes támogatások működteté­sét. A TAKISZ-ok a Belügy­minisztérium általános és a Pénzügyminisztérium szak­mai irányítása alatt kezdték el munkájukat. A szolgálatok feladatai közé tartozik az ön­kormányzatok és intézmé­nyeik dolgozóinak a bér- számfejtése, az ezzel kapcso­latos adózási eljárások, a tár­sadalombiztosítási befizeté­sek, a népességnyilvántartás területi adatfeldolgozása. Viszonylag gyorsan sikerült kialakítani a szervezeti struk­túrát, a személyi és technikai hátteret, bár eleinte gondot okozott a megyénkénti dif­ferenciált feladatellátás. A TÁKISZ-ok működése javí­totta az önkormányzatok gazdálkodásának szakszerű­ségét, a települések vezetői segítséget kaptak a költség- vetés összeállításához, be­számolók, pályázataik elké­szítéséhez. Továbbképzik a polgármesteri hivatalok ál­lamigazgatási, pénzügyi szakembereit, adótanácsadó és adóinformációs rendszert működtemek. A TÁKISZ-ok információs rendszere kiváló­an viszgázott az országgyű­lési és önkormányzati válasz­tások során is. Nagy mennyi­ségű adatot rövid idő alatt és pontosan továbbítottak. A Pénzügy- és a Belügy­minisztérium vezető értéke­lése alapján az információs szolgálatok eleget tesznek azoknak a feladatoknak, amelyek megoldására meg­szervezték. Sertéspestis nincs. Csak titkolózás... A világsajtó már hetek óta az Angliában tomboló kergemarhakórról cikkez, az itthoni média pedig az al­mafákat megtámadó Ervínia-korról harsog. Még le sem csitult a botrány a nyárlőrinci almatermesztők kára kö­rül, máris újabb sorscsapással kell szembenézni: állító­lag megyénkben megjelent a sertéspestis. Úri Mariann (Új Kelet) Mielőtt bárki is megrémülne és a fejéhez kapna, hogy lőttek a megye sertésexportjának, si­etek leszögezni, a hír nem igaz, nem fedi a valóságot. S hogy mégis miről van szó? Dúl-e a sertések között valamilyen fer­tőzés, vagy csak igyekeznek eltussolni az illetékesek a he­lyi állatorvos baklövését? — Kérem, segítsenek! — ha­sított bele Halász Sándor kiál­tása a telefonon keresztül a fü­lembe. — Kocsordon sorra pusztulnak a malacok, és a he­lyi állatorvos tehetetlen. Jöjje­nek, győződjenek meg róla, mi folyik itt! A kérésnek eleget téve más­nap kilátogattunk a szatmári kisfaluba. A Halász család por- tájánál kisírt szemű házi­asszony és az idegességtől, bosszúságtól és fájdalomtól megtört családfő fogadott min­ket. — Éppen most ölték le a szomszédban a disznókat, öt perc alatt végeztek a nyolc ál­lattal — mondja szomorúan a gazda. — Az állatorvos járja az utcát, és utána csak a pusztulás marad! Nekem is az egyik malacom már hetek óta beteg. Nem eszik, nem mozdul, csak fekszik benn az ólban. A fülei belilultak, las­san leszáradnak. Pedig annyi injekciót adott már neki az ál­latorvos, és semmit nem hasz­nál... — Mi történik itt tulajdon­képpen? — Húsvét előtt vettük a két malacot. Pár nappal később az állatorvos jött beoltani a disz­nókat Orbáné elleni védőoltás­sal. Megkezdte az utca elején, aztán ment sorba a házakba. Egy fecskendőstűt használt mindenhol, és ez nem szabály- szerű. Többen úgy gondoljuk, hogy az egyik házban beteg lehetett az egyik sertés, és az orvos a tűvel megfertőzte a töb­bit. — Mire alapozza ezt az állí­tást? — Ahol otthon voltak, és beengedték az orvost, azoknál a házaknál mind megbeteged­tek a disznók, ahol pedig nem voltak otthon, és nem lett be­oltva az állat, semmi baj nincs. Időközben elterjedt a híre jöttünknek, és hamarosan meg­Pénzes László tudósítása A Miniszterelnöki Hivatal Kabinetirodájának helyettes vezetője, Veress József és mun­katársa, Kovács Ágnes, vala­mint Bürgen Róbert, a Minisz­terelnök Tanácsadó Testületé­nek tagja, a Bábolnai Állami Gazdaság volt vezérigazgató­ja vezette azokat a megbeszé­léseket, melyeket a mátészalkai polgármesteri hivatal szervezé­sében tartottak május 13-án Mátészalkán. Az ipari vállala­tok és vállalkozók, a környék­beli polgármesterek, illetve a mezőgazdasági, élelmiszeripa­ri vállalkozók részére szerve­zett három külön megbeszélé­sen azonos volt a téma. A régió iparának és mezőgazdaságá­jelent dr. Molnár Sándor, a helyi állatorvos és dr. Hauser Tibor körzeti főállatorvos. Sza­vaikból és viselkedésükből ki­derült, cseppet sem örülnek je­lenlétünknek. ­— Ezzel nem oldódik meg a maga problémája, nem gyó­gyulnak meg a malacok — tá­madtak rá ellenségesen Halász Istvánra. — De legalább mindenki tudni fogja, hogy mennek itt a dolgok! Azt mondják meg ne­kem, hogy lehet az, ahol nem voltak otthon, egészséges az állomány, ahol pedig megkap­ták az oltást az állatok, mind lebetegedtek? Ezt magyaráz­zák meg nekem! — Nem ezért beteg a malac, máshonnan is érkezett bejelen­tés. Semmi köze az oltáshoz. — Ne mondja ezt nekem, mert én láttam őket nap mint nak élénkítése, exportképessé­gének növelése integrációs le­hetőségek kihasználásával. A budapesti vendégek arra ösz­tönözték beszélgetőpartnerei­ket, hogy az erősebb vállalko­zások használják ki a térség kisebb vállalkozásainak kapa­citását, vállaljanak fölöttük gesztorságot, biztosítsanak számukra megrendelést, tech­nológiát, piacot. Ezáltal a ki­csik is boldogulnak, a nagyok is előnyösebb helyzetbe kerül­hetnek, s végül ez a régió gaz­dagodásával jár. A gesztorsá­got, integrációt vállalók a ban­kokkal most folyó egyezkedé­sek után könnyebben kapnak majd hiteleket, s rövidebb idő alatt történhet meg a piachoz történő gyors váltás az általuk nap. Addig semmi bajuk nem volt, az oltást követően, két nap múlva már nem jöttek a vályúhoz, nem ettek semmit. Felszökött a lázuk, ment a ha­suk, és csak fetrengtek a kínok­tól. — Benne lehetett már a fer­tőzés, s olyankor nem tudunk mit csinálni. Mióta betegek az állatok? — Három-négy hete, egy hónapja. — Áz nem lehet! — Márpedig így van. Mit csinálnak most velük? — El kell pusztítani mind a kettőt, nem gyógyulnak meg. — De hát az egyiknek sem­mi baja, és a doktor úr azt mondta tegnap, a másik is rend­be jön hamarosan. — Lehet, hogy most jobban van a disznó, de a betegség benne bújkál, bármikor ismét nyújtott segítséggel a kisvál­lalkozók számára. A vendégek azt kérték, a je­lenlevők írják le terveiket, el­képzeléseiket, s ha ebben a szak­értők megvalósítandónak ítélt ötleteket találnak, a konkrét ügyben segítséget nyújtanak. A tárgyalásokon elhangzott, az önkormányzatoknak az a feladatuk, hogy lehetőségeik­hez képest megfelelő légkört teremtsenek a gazdasági ki­bontakozáshoz. Burgert Róbert elmondta, az áruexport alatt megyén kívül­re, de országon kívülre történő szállítás is értendő. Meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a szatmári térség hozzájárulhat Kárpátalja és Észak-Erdély áruellátásához. előjöhet. Nem lehet megmen­teni. Szólok a fiúknak, végez­zenek velük. — Nem értem én ezt az egé­szet — fordul hozzám egyre idegesebben a gazda. — Ha tényleg menthetetlen, minek ámított minket az orvos? Mi­nek járt ide mindennap és adta be a drága injekciókat meg gyógyszereket? Még kamilla­teát is itattunk velük, mert azt mondta egyik nap. Aztán más­nap szólt, hagyjuk abba a ka- millázást és adjunk aszpirint. Azt is megcsináltuk. És mire volt jó? Semmire! Nap mint nap elmondta, ne türelmetlenked­jünk, idővel rendbe jönnek a malacok, aztán tessék. — Mondott valamit a helyi állatorvos, hogy milyen beteg­ségben szenvednek? — Persze, mindennap mást. Először az időjárásra fogta, hogy megsínylik az időjá­rásváltozást, később izomsor­vadást állapított meg, még később tüdőgyulladást. Pró­báltunk beszélni a két szakem­berrel is, de állami érdekekre hivatkozva, egyik sem vála­szolt kérdéseinkre, sőt, ott-tar- tózkodásunk alatt nem voltak hajlandók munkájukat végez­ni. Kérdéseinkkel megkerestük dr. Hajdú Bertalant, a Megyei Állategészségügyi és Élelmi­szer-ellenőrző Állomás igazga­tó főállatorvosát. Dr. Hajdú Bertalan, bár hang­súlyozta, hogy járványos be­tegség esetén csak jómaga, il­letve az a személy nyilatkoz­hat, akinek arra engedélyt adott, elismerte, hibásan jártak el a kollégái. Mindössze annyit kellett volna mondaniuk, nem nyilatkozhatnak. Az igazgató szerint abban is hibáztak a kör­zeti állatorvosok, hogy nem kezelték kellő körültekintéssel az ügyet. Nem beszéltek őszin­tén a gazdákkal, s ez adott okot a félreértésekre. ígéretet tett arra, hogy részletesen ki fogja vizsgálni a dolgot. Ellenőrzi, hogy tényleg szabálytalanul járt-e el a helyi állatorvos az oltásnál, vagy csak néhány an nem szimpatizálnak vele, és igyekeznek az orvos ellen han­golni a közvéleményt. Végeze­tül hozzátette, az állam kárpó­tolja azokat a sertéstartókat, akiknek a betegség miatt leöl­ték a malacait. A mindenkori piaci értéket alapul véve becsü­lik fel a malacok árát, és annak 80—90 százalékát fizeti kárta­lanításként az állam. Arra a kérdésre azonban, hogy milyen betegségben szen­vedtek a malacok, az igazga­tótól sem sikerült választ kap­nunk. Annyit mindenesetre megtudtunk, két tetemet diag­nosztikai vizsgálatokat kérve elküldték a debreceni Állat­egészségügyi Intézetbe. Az in­tézmény igazgatója végre le­leplezte a titkot. A beszállított malackák általános tüdővize­nyőben és súlyos hasvízkór- ban szenvedtek, amit nagy va­lószínűség szerint takarmány­mérgezés okozott. Bár a takar­mányból nem kaptak mintát, feltételezhető, hogy egy mos­tanában előtérbe kerülő, igen súlyos betegségeket okozó kukoricatoxinról van szó. Sertéspestis nincs. Csak tit­kolózás... (A témára hamarosan vissza­térünk.) Regionális tanácskozás Mátészalkán

Next

/
Thumbnails
Contents