Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-16 / 114. szám
6 1996. május 16., csütörtök Fiatalok UJ KELET Hódít a gyöngyházfény Bár néha még beborul az ég, és elkap minket egy-egy köny- nyű zápor, visszavonhatatlanul beköszöntött az igazi tavasz. Lekerültek a kabátok, a vastag pulóverek; a vékony kosztümök, nadrágok divatját éljük. A meleg napsütés azonban nem csak ruhatárunkban kíván változtatást. Bőrünk is igényli a fokozott gondoskodást. Arra, hogy hogyan frissíthetjük fel arcunkat, és hogy milyen az idei sminkdivat, Ugyan Enikő kozmetikustanuló ad tanácsokat. — Az évszakok változásával mások a bőrápolási feladatok, hiszen a napsugárzás, a hőmérséklet, a szél és a csapadék különböző mértékben veszik igénybe bőrünket tavasszal és nyáron. A legtöbb tennivalónk tavasszal van. Ilyenkor legfontosabb a bőr alapos kitisztítása, anyagcseréjének fokozása és természetes anyagokból a megfelelő vitamin- pótlás. Tavasszal a napsugárzás nemcsak erősödik, hanem összetételében is változik. A szeplőre hajlamosak és a fényérzékenyek speciális bőrápolási feladata a megelőzés. A fényvédők használatát időben el kell kezdeni. A fehér bőrűek, kék szeműek, a vörös és a szőke hajúak különösen veszélyeztetettek. Az arc napoztatásakor különös gondot kell fordítani a homlokra és az arcra. Napozáskor a sminket mindenképpen mellőzük. Nyaralás előtt feltétlenül menjünk el kozmetikushoz, és szabadíttatsuk meg bőrünket a faggyúdugaszoktól. Nem árt a szőrtelenítés sem, hogy szépen és egészségesen kezdhessük meg a pihenést. A kezelés és a szőreltávolítás napján ne menjünk közös fürdőbe és ne napozzunk, mert ilyenkor szervezetünk fokozottan hajlamos a fertőzésekre. Ezen a nyáron a gyöngyházfényű, meleg tónusú sminkek hódítanak. Főleg az aranylóan csillogó, napfénnyel harmonizáló sárga árnyalatok, a vidám, élénk, feltűnő színek, melyek egyben az évszak divatszínei is. A harmónia — a bőrünk, szemünk, hajunk és ruhánk színének megfelelően kiválasztott sminkpaletta — fontos szempont. Nem biztos, hogy az a legelőnyösebb szín, melyet már évek óta használunk. Ne féljünk a változástól, kísérletezzünk bátran! Arra azért vigyázzunk, hogy ne színezzük túl az arcot, kerüljük a túlzásokat. Sminkünk mindig a napszaknak és az alkalomnak megfelelő legyen! Kozmetikustanuló a sminkdivatról Az oldalt írta: Sikli Tímea A fotókat készítette: Harascsák Annamária és Csonka Róbert Lakáshoz jutók támogatása Természetes dolog, hogy miután egy fiatal pár összeházasodik, szeretnék önállóan megkezdeni életüket. Bár az albérlet kicsit költséges, átmeneti megoldásnak megfelel. Erre azonban nem lehet alapozni a jövőt. Az igazi közös élet akkor kezdődik, amikor már megvan a saját lakás. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű. Arról, hogy milyen lehetőségek közül választhatnak a fiatalok, Jármy Judit, az önkormányzat hatósági ügyosztálya igazgatási irodájának előadója beszélt. «— Nem múlik el úgy fogadónap, hogy legalább két— három pár ne kopogtatna be hozzánk segítséget, tanácsot kérni. Első lépésként elbeszélgetünk velük, s így rövid időn belül kiderül, hol, milyen körülmények között és mióta élnek a városban, van- e már saját lakásuk. Legtöbbjüknél az jelent gondot, hogy még csak nemrégiben költöztek Nyíregyházára. Ebben az esetben is van megoldás, hiszen méltányossági alapon is lehet kérni a támogatást. Ez az összeg, ha minden feltételnek eleget tudnak tenni az igénylők, lakásvásárlásnál maximum 250 000, építkezésnél 400 000, míg méltányosságból mindkét esetben a legnagyobb összeg 200 000 forint. A kérelemhez mellékelni kell a kitöltött adatlapot, nyolcszáz forintos illetékbélyeget, a jövedelemigazolásokat, az adásvételi szerződést vagy az építési engedélyt. A támogatás ugyanis csak konkrét esetben adható meg, amikor már megvan a két utóbb említett okirat valamelyike is. Az iratok beadását egy környezettanulmány követi, melyet a lakásügyi, társadalmi albizottság munkatársai végeznek el. Ok tesznek ezután javaslatot arra is, mekkora összeg ítélhető meg az igénylőknek. A végső döntés az egészségügyi-szociálpolitikai és lakásügyi bizottság kezében van. Minden beadványt egyénileg bírálnak el, és szavazással ítélik meg a kamatmentes kölcsön összegét. Aki első lakáshoz jutóként adja be igénylését, annak a kölcsönt tizenöt év alatt kell havi törlesztőrészletekben visszafizetnie. A vásárolt lakásra ezt a hitelt a földhivatalnál a tulajdoni lapra jelzálogként vezetik rá, miután az igénylő az önkormányzat illetékes osztályával megköti a kölcsönszerződést. Szociálisan hátrányos helyzetű emberek segítése Saját lábon megállni ezelőtt Tuzséron láttam meg a napvilágot. Mivel édesanyámnak nem kellettem, a kórházból egyenesen a csecsemőotthonba vittek. Később innen a balkányi, majd a nyírbátori nevelőintézetbe kerültem. Bátorban végeztem el a nyolc általánost, és az otthon falai között három évig tanultam a kosárfonó mesterséget. Még nem voltam tizennyolc éves, amikor a nyíregyházi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet lakója lettem. Megpróbáltam elhelyezkedni, de állandó munkát sehol nem kaptam. Egy jó barátom beszélt az alapítványról, ahová másnap már el is mentem. Meglepett, mennyire szolgálatkészek voltak. Hamarosan a pazonyi ház lett új otthonom. A közel egyéves mezőgazdasági tanfolyam elvégzése után is ott maradhattam. Munkát, szállást és ellátást kapok. Nemrégiben találkoztam egy kislánnyal, s azóta kicsit megváltozott az életem. Nagyon szerelmes vagyok. Szeretném vele leélni az életemet, de az esküvő még egyelőre csak távoli álom. Mielőtt megnősülök, szeretném tudni, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon. Ez azért is nagyon fontos, mert barátnőmmel közös terveink között két gyerek szerepel, akiknek szeretném mindazt megadni, ami az én életemből kimaradt. Négy évvel ezelőtt, 1992 nyarán alakult, és azóta is működik a megyében Demjanovich Emil ügyvezető igazgató vezetésével a Nyírség Jólét Alapítvány. Célja a szociálisan hátrányos helyzetű emberek segítése, a tartósan munkanélküliek foglalkoztatása és az intézetben fel nevelkedett gyerekek utógondozása. Az alapítvány tavaly szervezett egy tizenegy hónapos mezőgazdasági továbbképzést, melyen tizenegy állami gondozott fiatal vett részt, majd tett sikeres vizsgát decemberben. Az elméleti és gyakorlati oktatásnak a szervezet Nyírpazonyban lévő telepe adott otthont, ahol a résztvevők ingyenes szállást és ellátást kaptak ez időre. Túl a vizsgákon, hat fiatal életét kíséri figyelemmel az alapítvány, akik közül Rostás Zsolt mesélte el élete történetét. — Bár szüléimét sohasem ismertem, huszonhárom évvel „Nem félek a szakmunkásvizsgától” Elindulunk az ÉLET felé Az elmúlt hét végén több ezer végzős diák akasztotta vállára a tarisznyát, hogy a vizsgák után elindulhassanak a nagybetűs ÉLET felé. Még az elméleti és gyakorlati „megmérettetés” előtt találkoztunk Láng Erzsébettel, Sziráki Anitával és Pásztor Tamással, akik a nyíregyházi START Rehabilitációs Vállalat és Intézményei 197-es Számú Ipari Szakmunkásképző Iskolájának padjából lépnek be a felnőttek világába. Arról beszélnek, milyen volt az elmúlt három év, és hogyan képzelik a jövőt. Láng Erzsébet: — Annak idején, a jelentkezéskor az első helyen nem ezt az iskolát jelöltem meg. Mivel azonban az unokahúgomat is ide vették fel, úgy gondoltuk, együtt talán könnyebb lesz a beileszkedés. Nem bántam meg, hogy így döntöttem. Gyönyörű három évet tudhatok magam mögött. Műanyag-feldolgozó szakra jártam, nagyon megszerettem ezt a szakmát. Jó lenne, ha sikerülne itt maradnom az üzemben. Egyáltalán nem félek a szakmunkásvizsgától, a tételek kidolgozása és megtanulása nem ördöngös dolog. Bár még ma is minden álmom az, hogy rendőrnő legyek, egyelőre pénzt akarok keresni, hogy néhány év múlva tovább tanulhassak. Sziráki Anita: — Kellemesen csalódtam ebben az iskolában. A nővérem ajánlotta, hogy—mivel nekem is vannak egészségügyi problémáim— ide felvételizzek. Azt hittem, nehezen értjük majd meg egymást osztálytársaimmal, de szerencsére nagyon jó volt a társaság. Mi, a nőiruha-készítők a ballagáson egymás nyakába borulva sírtunk, mikor az elválásra gondoltunk. Szeretném, ha munkát kapnék a vállalatnál, mert tudom, menniyre nehéz elhelyezkedni a mai világban. Bár még úgy igazán nem gondolkodtam el azon, mi lesz a vizsgák után, jó lenne idővel az érettségit is megszerezni. Pásztor Tamás: — Nagyon hamar elrepült ez a néhány év. Eredetileg szakács szerettem volna lenni, de mivel bajok voltak a gerincemmel, szüleim mást tanácsoltak. Műanyag-feldolgozó lettem, megtanultunk szűrőket, poharakat, flakonokat, tálkákat készíteni. Most már tudom, hogy ennek a szakmának is megvannak a maga szépségei. Bizonyítvánnyal a kezemben sem dobom végleg sutba a könyveket. Munka mellett szeretnék továbbtanulni. Leginkább a képzőművészet érdekel. A mi osztályunkban nem látszott senkin sem, hogy mozgássérült, ám ha úgy lett volna, akkor sem mutogattunk volna ujjal egymásra. E falak között mindenki számára természetes, hogy a tolókocsis gyerek ugyanolyan értékű ember, mint aki bottal jár, vagy vidáman szalad.
