Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-14 / 112. szám
6 1996. május 14., kedd Megyénk életéből UJ KELET Keresett a magyar termék Szerbiában A dél-szláv háború kitöréséig Magyarország és Szerbia évente több mint 340 millió dollár értékű árut és szolgáltatást cserélt egymással. A fegyverek megszólalásával ez az összeg rohamosan csökkenni kezdett, míg 1992-től, az ENSZ- embargó bevezetésével minimálisra apadt. A közel négyéves villongás eredményeképpen Szerbia iparának teljesítőképessége 65—70 százalékkal visszaesett, amit az 52 billió százalékos infláció csak tovább fokozott. Ma, a day- toni szerződésnek köszönhetően lehetőség van a konszolidált újrakezdéshez, s a hazai termelők, a kisiparosok, a nagy gyárak előtt ezzel egy 10 millió lakosú piac nyílott meg. Munkatársunktól Mindezt Zóvoczky Péter, hazánk belgrádi kereskedelmi tanácsosa ismertette a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara legutóbbi, a szerb piaci lehetőségekről szóló fórumán. A szakember véleménye szerint Magyarországnak kiválóak a versenypozíciói a Jugoszláv piacért folytatott küzdelemben, annak ellenére, hogy várhatóan a legfejlettebb államok tőkeerős beruházói fognak az újjáépítésből extraprofitra szert tenni. Viszont véget ért a háború, megkezdődhet az újjáépítés nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a hároméves kereskedelmi tilalom alatt az embargóval nem súlytott magyar termékekhez hozzászoktak a szerbek, s a korábbi kapcsolatokat mindkét ország vállalkozói ápolták. így ma többek között Sza- bolcs-Szatmár-Bereg ipari és mezőgazdasági termelői is versenyképesek Szerbiában. Persze nem minden területen, mert Kis- Jugoszlávia kormánya a saját piacát már-már európai, de némely pontban bonyolult és kemény vámokkal védi. A kereskedelmi tanácsos tapasztalatai szerint reális annak a lehetősége, hogy a nagy, központi fejlesztésekbe mint beszállítók bekapcsolódhassanak magyarok, mert Szerbiában ugyan van alapanyag, de nincs hozzá feldolgozóipari háttér. Az újrakezdéshez nélkülözhetetlen termelést segítő vegyipari, kohászati ipari, mezőgazdasági alapanyagok, például műtrágya, növényvédő szerek, jó minőségű vetőanyagok iránt fokozott keresletet támasztanak, továbbá Fotó: Bozsó szívesen fogyasztanak magyar húsárukat, tejtermékeket. A fórumon, a kötetlen beszélgetések során kiderült még, hogy szinte azonnal vevők lennének nagy mennyiségű hulladékvasra, tömb- és ömlesztettsajtra, a műanyag termékeknek gyakorlatilag korlátlan a piaca, de az öntözőberendezéseket gyártó vállalkozások üzletkötői sem térnének lehorgasztott fejjel haza. Szerbia gazdasága nyitott, amely lehetőséget a szomszédos magyar termelőknek kell kihasználniuk. Üres az ország, áruval kell megtölteni! Újjáéledt alapítvány megyénkben Kozma Ibolya tudósítása Tegnap délelőtt a Kárpátok- Tisza Alapítvány tartotta alapító közgyűlését a PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány központjában. Az alapítványt 1989-ben két lelkes amatőr hozta létre — mondta Spiegel Gábor, a szervezet alapítója. —Hat évvel ezelőtt jegyezték be Nyíregyházán, három magyarországi megye, továbbá a környező országok egyegy régiója részvételével. Az eltelt időszakban az alapítvány halódott, most azonban újra életre hívták. Alapítói célja a Kárpátok Eurorégió Szövetség létrehozásával részben módosult, alapvető filozófiája azonban nem változott: a történelem során kialakult gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéb emberi kapcsolatok regenerálása a mai viszonyoknak megfelelő adaptálása, valamint újkeletű kapcsolatok keresése a Kárpátok-Tisza gondolat sajátos, alulról építkező állampolgári szerveződések útján. A szervezet céljai elérése érdekében felkutatja mindazon civil kezdeményezéseket, amelyek célja a környező országok lakóinak együttműködése, mely ezen alapítvány szellemében történik. Ehhez szakmai együttműködési keretet biztosít a Szakmai-Tisza Klubok Hálózata; a megalapított Vállalkozói Kárpátok-Tisza Klub mintájára működő tudós, önkormányzati, top menedzser stb. klubok, amelyek felszínre hozzák nemcsak az új elképzeléseket, de az azokat megvalósítani képes szakembereket is. Az alapítvány vagyonából ösztöndíj-támogatást nyújt, díjat létesít, amelyet a szervezet érdekében dolgozók számára adományoz. Spiegel Gábor szerint az újjáélledt Kárpátok-Tisza Alapítvány részt vevő régiói közösen projekteket készíthetnek és PHARE-támogatásokra pályázhatnak. Hollók MTI A ritka madárnak számító, védett holló egyre inkább elszaporodik a szatmár-beregi síkság sűrű erdeiben. A fehérgyarmati erdészethez tartozó nagyobb erdőtömbökben ma már szinte mindenütt fészkel a nagy testű, fekete madár, főleg a bagiszegi, beregdaróci, jánk- majtisi, lónyai és a túrricsei erdő embertől háborítatlan részein. A fehérgyarmati erdészek fokozottan őrzik a rendkívül óvatos madarak fészkelőhelyeit. Talán gondoskodásuk eredménye is, hogy a fészekaljakban jól fejlettek a február végén kikelt fiókák. A szülők odaadóan táplálják kicsinyeiket, amelyek hamarosan kirepülnek a fészkekből. Az erdészek remélik, hogy a fiatal hollók is a szatmár-beregi síkságot választják majd költőhelyüknek. Államválasz Jóskának Kedves kis Jóska! Legutóbbi panaszod már nem is ütött annyira állami szívemen. Lassan kezdem megszokni, hogy kis polgáraim egyetlen áremelést sem tudnak figyelmen kívül hagyni. Azonnal kétségbe esnek, mihelyt ez vagy az két—három forinttal (? — A szerk.) feljebb megy. Hát nem, Sóska, pardon, Jóska! Te csak ne add fel! Te csak ne költözz, és ne zavard el a patikust! A falud nem szűnik meg, az élet nem áll meg. Gondolj őseidre! Most, amikor úgyis a kelleténél több szó esik róluk. Aligha azért kerestek új, végleges hazát, mert Levédiában és Etelközben felemelték a napi betevő kumisz árát! Inkább azért, mert űzték, hajtották őket a mongol hódítók, s akkor még nem volt divatban, hogy a kis népek támaszpontot adjanak a „ védelmet nyújtó” nagyoknak... Honfoglaló őseidnek, ezer egyszáz éve volt szerencséjük olyan helyet kibérelni Európa közepén, ahol igazán nem kell sem éhen, sem szomjan, sem nyavalyákban elpusztulni. Pedig irtották is népüket rendesen; drágult, nehezebb lett élet időszakonként máskor is, csakúgy mint most. S túléltük, túl fogjuk ezt is élni, csak egy kicsit több életrevalóságot tessék tanúsítani! Szóval, Jóska, itt a sóska, a paraj, ezernyi élelmiszer-, haszon- és gyógynövény — ha úgyis ráér, majd megtanulja a patikus is, mi mire jó—, e szép Alföld minden kincse, amelyért, ugye? majd megveszekednek a környező népek is. Csak ez lehet gyógyító erő bajainkra! Tessék csak törni a fejed! Kitalálni, miből élsz meg, miből élsz holnap esetleg jobban. Mert senki se fogja (mert senki sem tudja!) ezután megmondani neked. A szabad ügybuzgalom korszaka van itt, kedves Jóska, a most már lassan klasszikus kifejezéssel: a vállalkozásé. Az ügyességé, amely nem lehet másokon felülkerekedő, másokat megnyomorító gátlástalanság, de céltudatos jobbra, többre törekvés itt, most, a mi feltételeink között. Nem könnyű ám nekem, az államnak sem, Jóska fiam! Mert hol a határ az ügyesség és az ügyeskedés, nyereség és nyerészkedés, hasznosság és haszonlesés, törekvés és törtetés, a tisztességes és a tisztességtelen haszon, a jogos kamat és az uzsora, a szükséges adó és a kizsigerelés között. Már pedig nemcsak nyomozóhivatal, de igazságosság is kell! Ezen dolgozunk szolgáimmal — jól? rosszul? — értetek. Mert nekem aztán innen tényleg nincs hová menni! Ölel Állam bácsi! A gyermekek a kárvallottak A Padlás „leszakadt” A cím nem szó szerint értendő s valójában semmi köze a mennyezethez. A Padlás a Mandala Dalszínház sikerdarabja, amely előadására tegnap délután három órakor mintegy 350 gyerek hiába készült, a nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelődési Központ színháztermében a taps elmaradt. Elmaradt, miként az előadás is. Hogy miért? Ennek jártunk utána; annál is inkább, mivel telefonhívást kaptunk a nem mindennapi viszályról, mások szerint csupán példátlan érthetetlenségről. Lefler György (Új Kelet) A helyszínre érkezve csüggedt gyermekhadra és dühös pedagógusokra leltem. Borbély Ilona, a nyíregyházi 17. Számú Általános Iskola tanítónője foglalta össze az esettel kapcsolatos mondandóját kollégái buzgó és indulatos helyeslésével. — A gyerekek bérletet váltottak a Mandala előadásaira, a Padlásra foglaltak helyet, helyette a Lolka Bolkát kezdték el vetíteni nekik, mivel a művelődési központ igazgatónője az előadás előtt a Mandalának megtiltotta a színpadra lépést. Itt cirkuszoltak, bizony a fülnek sem volt jó hallgatni, mi történik a kultúra házában. Állítólag a színház tartozik némi pénzzel a művelődési központnak, s most a gyerekek voltak az aduk a pénz behajtására. Szörnyű, hogy ilyesmi megtörténhet! Képzelje el, most a szülők is jönnek majd a gyerekekért az előadás jelzett végére, mit fognak szólni — merthogy most visszamegyünk az iskolába. S a gyerekek, akik várták már a darabot? Senki, sem a mandalások, sem az igazgatónő nem vette a fáradságot, hogy a gyerekek előtt kiálljanak, s elmondják, miért nem ment fel a függöny. A gyerekek szeretik a Mandalát, ezért is váltottunk bérletet. Nem értem, nem értjük az egész hercehurcát, s azt sem: szegény Mandalának miért nem jut hely sehol?! A következő megkérdezett Bradács Mária, a művelődési központ igazgatónője: — A Mandalával 1994- ben együttműködési megállapodást kötöttünk, amely egyértelműen leszögezi a kapcsolatot a társulattal. A Mandala kezdettől sok mindent figyelmen kívül hagyottjóformán csak követelőztek. A város közgyűlése engem mint intézményvezetőt arra kötelezett, hogy fellépési lehetőséget adjak számukra. Mi igyekeztünk óhajaikat teljesíteni, azt lehet mondani, hogy az egyetlen raktárhelyiséget is ők használják, még a mi ország-világ előtt ismert csoportjaink raktározási gondokkal küszködnek. Trehánysá- gukat munkatársaink sem szívlelik már. A művelődési központ nem állandó színházi célra lett tervezve, ehhez nincsenek meg a feltételeink. A közvetlen ok: a műszakiak részére 50 ezer forintot jó ideje nem fizettek ki, a bérük járulékos költségeivel tartoznak az intézménynek. Erre április 29-én levélben hívták fel a Mandala vezetőjének figyelmét; amelyet április 30-ánBódis Gáborét is vett. A fizetést azóta is halogatják. Utolsó lehetőségként az elmúlt hét csütörtökén még — tekintettel a gyerekekre — megtarthatták az előadást. Egyszer viszont határt kellett húznunk, s az most történt meg. Bódis úr csütörtökön a fizetésnek egy általam el nem fogadható módját kísérelte meg; a kolléganőm a részletfizetést jogosan nem fogadta el, nem is az ő reszortja a gazdasági ügyek intézése. Szabálytalanságokba pedig nem megyünk bele. Az együttműködési megállapodást nagyon tisztességesnek tartom, nem ártana, ha a Man- dála is e szerint tenné a dolgát! Bódis Gábor a Mandala Dalszínház ügyvezetője: — A történtekről röviden annyit: 1992-től játszunk itt, s az a keserű tapasztalatunk, hogy amióta Bradács Mária az igazgató, mi ugyancsak megbélyegzettek vagyunk. Az együttműködési megállapodást egyébként éppen mi szorgalmaztuk, azt remélve, hogy ezzel méltóbb feltételekhez juthatunk. Sajnos, ebben tévednünk kellett. A mondhatni diktátori feltételeket mi egyszerűen képtelenek voltunk és vagyunk teljesíteni, illetve azoknak megfelelni. Pillanatnyilag a jogszerűségét nézzük a történteknek, s remélhetőleg a vitában nekünk van igazunk: nevezetesen nem tartozunk az intézménynek, s ha igen, akkor is az általunk kedvezőbbnek tartott módozatot szeretnénk érvényesíteni. Bradács Mária levelét csak záradékkal tudtuk elfogadni. A várossal, Felbermann Endre alpolgármesterrel kötött szerződésünk alapján mellesleg sokkal több igényt támaszthatnánk, mint amennyit a művelődési központ a valóságban nyújt nekünk. Most jöttünk haza Erdélyből, csodálatos előadások után ez várt itthon bennünket — és a közönségünket. Miattuk nagyon-nagyon sajnáljuk a történteket. Szerdán újra színpadra kellene lépnünk, a Kolumbuszt adnánk elő... S végül egy aranyos csöppség, Balogh Dóra harmadikos a 17-es iskolából: — A legjobbról maradtunk le! Már három előadáson voltunk korábban, s nagyon vártuk a Padlást. Aztán itt kellett várnunk, de csak filmet láthattunk. Az nem volt érdekes.
