Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-13 / 111. szám

UJ KELET Közélet 1996. május 13., hétfő 7 Szocialista találkozó Díjhátralék, benzinkút, sportközpont Munkatársunktól Lakossági fórumra várta vasárnap délelőtt Nyíregyhá­zán, a Jósavárosban az érdek­lődőket dr. Baja Ferenc kör­nyezetvédelmi és területfej­lesztési miniszter, Csabai Lászlóné, a megyeszékhely polgármestere és Tóthné dr. Kerülő Judit, az időközi ön- kormányzati képviselő-vá­lasztás MSZP-s jelöltje. Ke­rülő Judit főiskolai tanár, szo­ciológus, aki már húsz éve él Nyíregyháza említett lakó­telepén, egyebek mellett el­mondta: — A Jósavárosban élők — a felmérések elemzése alap­ján — szociális körülményei egyre rosszabbodnak. Másfél éve dolgozom a képviselő- testület szociális bizottságá­ban, egyre nagyobb a rálátá­som e területre. Azért vállal­tam a képviselőjelöltséget, mert úgy érzem; talán a szo­ciális gondokban járatos szakember többet tehet az itt élők érdekében. A terület tra­gikusan elhunyt előző képvi­selőjének ígéretéhez híven megépült a Korányi utcát és a 4. számú főutat összekö­tő szakasz, elkezdődött az „MDF”-piac jövőjének ren­dezése, szelektív hulladék- gyűjtő edényeket kapott a városrész. A kérdésekre a jelöltasz- szony többek között a követ­kezőket válaszolta: — A kétkeresős házaspár­oknál is egyre nagyobb gond a lakások fenntartása. Nem megoldás a tartozások elen­gedése, mert az csak rontja — erre a városrészben is talá­lunk példát — a többi család fizetési morálját. A problé­mákat lakásonként egyedileg célszerű kezelni, már csak azért is, mert a szociális tör­vény életbelépésével az ön- kormányzatoknak több terü­leten megnőtt a támogatási lehetősége. A megoldások egyike lehet a nagy hőköz­pontok megszüntetése után több kisebb alközpont kiala­kítása, így a lakások tulajdo­nosai igazságosább elv alap­ján fizethetik a szolgáltatást. Csabai Lászlónétól meg­tudtuk: — A hatalmas közüzemi díjtartozások már-már kezel- hetetlenek a városban, össz­értékük 500 millió forint, amely megközelíti az önkor­mányzat ez évre megszava­zott segélyezési keretét. Az MDF-piac területét még az előző önkormányzat adta el, a pénzt a vevő már átutalta a polgármesteri hivatal számá­ra. Kiskereskedő központ és piac fog azon a helyen a ké­sőbbiekben üzemelni. A Vo­lán mellett a teniszpálya he­lyén a SZÉSE fedettpályás sportközpontot kíván létesíte­ni. Feltétele, hogy egy kis benzinkút is megépüljön. Na­gyok a viták még az esetle­ges bemházásról. Dr. Baja Ferenc miniszter a város távolabbi lehető­ségéről az alábbi tájékoztatót adta: — Hazánk Európai Unió­hoz való csatlakozása esetén Nyíregyháza a kelet és nyu­gat határának első városa le­hetne, ezért a város lakóinak a fejlesztéseknél a jövőt is fi­gyelembe kell venniük. Tu­dom, hogy az embereket elsősorban a napi gondok foglalkoztatják. A folyamatos helyes döntések eredménye­képpen a Debrecen—Mis­kolc—Nyíregyháza három­szögben a szabolcsi megye- székhely lehet a meghatáro­zó település. Lezsák nem ül fel a provokációnak Biztosnak tűnő támogatás Nagy sikerű lakossági fórumon vett részt pénteken este a videoházban Lezsák Sándor, az MDF márciusban meg­választott elnöke. A vendéget Hamvas László, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntötte. Hamvas emlékeztetett arra, hogy 1988. november 9-én itt alakult meg az MDF nyíregyházi szervezete, innen indult Nyíregyházán az a politika, amely azután kormányzati pozícióba juttatta a pártot. Bízom benne, hogy a történelem ismétlődni fog, fejezte be a köszöntőt Hamvas László. Berki Antal (Új Kelet) Lezsák Sándor elöljáróban megköszönte az MDF-tagság bizalmát. Remélem — mondot­ta —, hogy a társadalom lassan elmozdul a felismerés felé. Ha összehasonlítjuk az első és a második szabadon választott parlament arányait, világosan látszik, hogy az MDF a maga 42 százalékos többségével egy­szerűen nem tudta akaratát vé­gigvinni. Hiába voltak jó elkép­zeléseink a privatizációról, a rendszerváltás technikai kér­déseiről, az ellenzék meg tudta akadályozni terveink végrehaj­tását. Ennek is köszönhető, hogy ennyire felemásra sikere­dett az MDF kormányzati kor­szaka. Most az ellenzék szere­pe nem meghatározó. A kor­mányzat a maga túlsúlyával azt csinál, amit akar. De a helyzet nem reménytelen. A szétziláló­dott MDF-tagság a választási vereséget és a pártszakadást követően, úgy tűnik, talpra állt. ✓ Egészséges önbizalommal, megfelelő szövetségi politiká­val sikerrel vehetjük fel ’98-ban a választási küzdelmet. A'z MDF elnöksége megfiatalo­dott, ha a társadalom mellénk áll, le tudjuk váltani a mostani kormányzatot — mondta be­vezetőjében Lezsák Sándor. Ezután hozzászólások követ­keztek. A résztvevők többsége támogatásáról biztosította a megújult vezetőséget. Volt, aki Bíró Zoltán és Csurka István jövőbeli szereplését firtatta. A találkozó sajnos nem volt men­tes a provokációtól. Valaki meglehetősen útszéli hangon szidta Antall Józsefet és az előző kormányzatot. Nagy vizsga volt ez demokráciából. A hallgatóság, ha nem is min­den megjegyzés nélkül, tűrte a „hozzászólást”, Lezsák pedig okosan szerelte le a magából kivetkőzött idős férfit. Mindent összevetve kellemes jó hangu­latú eszmecserét folytatott egy­mással az MDF-tagság és an­nak nemrégiben megválasztott elnöke. Uj utakon az MDF Sajtóbeszélgetésen találkozott Lezsák Sándor péntek délután a helyi újságírókkal. A megyeháza kistárgyaló- jában lezajlott találkozón az MDF előtt álló feladatokról, a lehetséges választási szövetségekről beszélt. Nehéz helyzetben van az el­lenzék, mondotta. Az óriási, hetvenkét százalékos többség­gel rendelkező koalíció szinte megbénítja az ellenzéki tevé­kenységet. A kormányzat azt tesz, amit akar. Hiába rende­zünk a parlamentben súlyos tár­sadalmi kérdésekről vitanapot, sok értelme nincs. A legutób­bi, nyugdíjkorhatárról tartott vitatkozás is abszolút tét nélküli volt. A kormánypártok értel­mes javaslatok helyett az ellen­zék lejáratására törekedtek. Mindig ez van. Megy a pártok közötti szurkapiszka. Hiába volt a szerdai fórum, csütörtö­kön a kormányülés eldöntötte a korhatár emelést. Mintha nem is lett volna vitanap. Ha az MDF kormányra kerül, vissza­állítja az eredeti korhatárt. Nem igaz, hogy nincs meg a nyug­díjakra a fedezet. Megvan az. Törvény is van róla, csak azt végre kell hajtani. Ezt eddig a kormánypártok nem tették meg. Működő tőkét kell juttat­ni a nyugdíjbiztosításnak, a kintlévőségeket pedig vasszi­gorral kell behajtani. A korha­tár emelése bűn a társadalom ellen. Az emberek egyöntetű­en elutasítják, de ezt a kormány nem veszi figyelembe. Május 13-ától tárgyalásokat kezdünk az ellenzéki pártok között eset­leges választási együttműkö­désről. Elsőként Giczy György- gyel, az KDNP elnökével talál­kozom. Utána a Fidesz követ­kezik. Egyelőre nem sok értel­mét látom a szakadárokkal való tárgyalásoknak. Ok kivétel nél­kül valamennyiben az MDF lis­táján kerültek be a parlament­be, egyéni képviselő nincs köz­tük. Magatartásukat nem tu­dom másként értékelni, csak úgy, hogy cserbenhagyták a pártot. Szerencsére az MDF nem rokkant bele a kiválásba. Ma már látszik, hogy a ’98-as választások teljesen átalakítják a politikai palettát — fejezte be a sajtótalálkozót Lezsák Sándor. Nagyon meglepődött a pápa CmmíÚ SAUufi ti (jbúfat ■Z'MŰÚUU tU*e o, *' / /.,*'» ' / » • «. ■ , o CíUíUut PíAtoxit OÜU-yr^yÚi- . ItyiltÜ/ji, /U Z7­/> ^ A i ­Aradi Balogh Attila Nemrég jelentették be hiva­talosan, hogy II. János Pál pápa másodszor is hazánkba látogat. Először 1991. augusz­tus 18-án láthatták a szent­atyát a hívők, amikor Mária- póCson járt. Volt azonban egy korábbi magyarországi utazá­sa is — emlékezett Kozma János nyírbátori nyugdíjas református lelkész. — Még 1978. június 27-én történt, hogy beállított hoz­zám egy vidám tekintetű len­gyel úr és a kíséretében lévő férfi. Kevés némettudásom­mal megértettük egymást, hogy a Báthori-család emlé­keire kíváncsiak. A város re­formátus lelkésze voltam ak­kor, megmutattam az egyhá­zunknál fellelhető emlékeket, távozásukkor beírtak az em­lékkönyvbe néhány sort. Más­nap érkezett egy nagyobb len­gyel csoport is tolmáccsal és amikor az emlékkönyvet írták alá, nagy ujjongásba kezdtek. Azt kérdezték: tudom én, hogy ki járt itt tegnap? Értetlenségemet látva kö­zölték, hogy a krakkói bíbo­ros: Karol Woitila, az egyik lehetséges pápa. Még termé­szetesnek is vettem, hogy egy református lelkész előtt nem fedi fel kilétét egy katolikus bí­boros, mégis érdeklődni kezd­tem egyházi berkekben, hogy mi a titkolózás oka, mert a ma­gyar sajtó is csak néhány nap­pal később közölt egy rövid hírt az egyházi méltóság kábái programjáról. Kiderült, hogy az egykori cseh—magyar határátkelőhe­lyen érkezett hozzánk, és a gön­ci plébániát kereste fel először. A plébánosnak is csak annyit mondott, hogy lengyel turista. Miután németül társalogtak a lengyel—magyar barátságról, a római katolikus tisztelendő úr meghívta vacsorára a két ven­déget (a kíséretében lévő férfi, .Stanislav, a titkára volt). Étke­zés után így szólt Woitila bíbo­ros: „Táplálkozás után, ha va­lami az asztal körül elcsorog, az asszony dolga azt feltörölni. Hadd legyen most ez a vendég kiváltsága.” Azzal feltörölte a konyhát. Ezután jött Nyír­bátorba Woitila úr, innen Haj­dúszoboszlóra ment, majd az akkor épülő kábái cukorgyár mintegy kétezer lengyel ven­dégmunkását kereste fel, ez volt jövetele célja. Négy hónappal később, októberben már pápává választották a krakkói érseket. — És az egész nyírbátori lá­togatása csak emlék maradt... — Akkor úgy tűnt, hogy ez lesz a vendégkönyvbe való be­írás sorsa. Amikor a pápa máriapócsi látogatását hivata­losan bejelentették, számomra felgyorsultak az események. Javasoltam, hogy a városunk köszöntse II. János Pált. Az önkormányzat ajándékot ké­szíttetett számára, amely a Báthoriak címerét ábrázolta a lengyel—magyar perszonálu­nió korából. A tűzzománcból készült címert egy amerikai diófapajzson helyeztük el, és akkor jött egy ötletem. Azt ja­vasoltam, hogy az egyházunk vendégkönyvébe beírt pápai sorokat írjuk rá a pajzsra. Ügyes technikai megoldással Karol Woitila kézírása ráke­rült egy rézlemezre. így ad­tuk át ketten, Petróczki Fe­renc nyírbátori polgármester és jómagam Máriapócson 1991. augusztus 18-án város­unk ajándékát. — Gondolom, néhány szót is váltottak nyírbátori útjáról. — Szigorú protokolláris előírásai vannak a pápa körü­li ceremóniának. Amikor vi­szont a címert elé tartottuk, nagyon meglepődött saját kézírását látva, és vagy két percig csendesen mosolyog­va nézte. — Mi volt annak a három sornak a magyar jelentése? — A fordítók szerint ezt írta a pápa még bíborosként az emlékkönybe: „Lengyelor­szág egyik legjobb királyá­nak, Báthori Istvánnak város­ához érzelmileg kötődünk. Ezért köszönjük, hogy össze­gyűjtötték, és a lengyelek szá­mára megmutatják az emlé­keket.” Ha átsüt rajta a nap... Bürget Lajos jegyzete „Ha átsüt rajta a nap, ak­kor valódi...” — kezdi a kí­nálást a piaccsarnok előtt árusító. A lopott vagy csem­pészett eredetű szesz kétes üvegét az ég felé fordítja, úgy győzködi remélt vásár­lóját, hogy vegyen a megha­tározhatatlan italból. Nem sokkal jobb a helyzet a ci­garettaárusokkal, akik szin­tén zengzetes szöveggel ajánlgatják a kartonokban lapuló, garantáltan nem adózott füstölnivalójukat. Míg a gyártókat komoly til­tások sújtják, nem csinálhat­nak olyan propagandát szesznek, dohánynak, ami fogyasztásra ingerel, addig a zugárus úgy hirdet, ahogy akar. És amit akar. Sok szó esik mostanában arról, hogy milyen kemények a fináncok, mennyire harcban állnak a zugkereskedelemmel, mely évente milliárdokat vesz ki az állam zsebéből. Úgy lát­szik, ez a szigor Nyíregyhá­zán nem érvényesül. De az is lehet: a küzdelem meddő. Mert ha kilenckor elkerge­tik, megbüntetik az eladókat, tízre úgyis visszatérnek, hi­szen tudják, az ellenőr úgy­sem jön vissza. így aztán sza­bad a vásár, virágzik a zug­piac. Mindez sok ok miatt is rossz. Először is olyan sze­szek kerülnek forgalomba, melyek minőségét senki nem garantálja, sőt, nagy való­színűség szerint, miután nincs, nincs is mit garantál­ni. Másodszor nem kétséges, hogy az áruk eredete eléggé kétséges. Ami lehet, azt je­lenti, aki vesz, orgazda. Ar­ról már nem is szólok, hogy az egész primitív, városké­pile g ronda. Tudom, sokan azt mond­ják: aki így árusít, keres egy kis pénzt, miért ne hagyjuk. Van olyan érv is: ez olcsó, hadd mérgezze legalább kis pénzért magát a polgár. De a legfontosabb védekező szöveg: ezek az árusok kicsi halacskák, fontosabb lenne azokat elkapni, akik működ­tetik őket. Hogy ezek ukrá­nok, magyarok, vietnamiak, teljesen mindegy, a hibás a nagybani elosztó és nem a kis dealer. Ebben is van igazság, de ez csak amolyan hamis ideológia. Ami biztos: nehéz a hét bármely napján kikerülni a tolakodó cigaret­ta- és szeszárusokat. A tar­ka csapat válogatotton tar­ka szövege egy pillanatig lehet szórakoztató, de aztán az ember ingerültté válik. Ennyi lenne a szigor? Igaz, csempészárut árusító mindig volt a piacon. A jövedéki tör­vényt régen is igyekeztek ki­játszani. Emlékszem, jó 55 évvel ezelőtt a miskolci csar­nok előtt a sánta Dobó szi­szegte fogai között: „Tűzkő, ezerédes... Tűzkő, ezerédes... Tűzkő ezerédes..." Ha jött a finánc, mert jött, mindig jött, Dobó úr változtatott a szö­vegén, imigyen: „Küszköd­tünk ezer éve, küszködünk ezer éve...” Ezt a pénzügyőr is tudta. így menekült meg Dobó, a szaharin és a ko­vakő. Ma mellébeszélő mon­dóka sem kell. A szeszárus láthatóan büntetlenül mon­dogathatja. „Ha átsüt rajta a nap, akkor valódi...” Ha nem, akkor a Nap a hi­bás.

Next

/
Thumbnails
Contents