Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-11 / 110. szám
UJ KELET ' jHÉTRE I \É 1 R eY. V . MI' HÉTRE Tarnavölgyi György szombati jegyzete Izgalom nélküli... ...lesz az a helyi időközi választás, ami egy hét múlva zajlik le Nyíregyházán, a Jósavárosban — írta kollégám nemrég e lap hasábjain. A „provinciális“ jelzőt is használja, azzal, hogy mindez természetes is egy kerületben, ahol mindössze négy—ötezer választópolgár lakik — hisz nem az ország sorsa dől el azon, mi lesz a végeredmény. Mindez igaz. Helyi, kicsi, talán tényleg jelentéktelen esemény ez a május 18-ai választás. Ha így nézzük. Viszont ha másképp nézzük, ha nem országos, hanem csak helyi szemüveggel, akkor bizony nem annyira jelentéktelen a dolog. Azt olvasom: úgysem lehet komolyabb következtetéseket levonni abból, hogy ki nyer, nem derül ki, milyen „pártpreferenciák“ érvényesülnek a megyeszékhelyen. Ez tény: botorság lenne majd a nyertes személye alapján következtetni arra, hogy melyik párt vagy szervezet a legrokonszenvesebb e pillanatban, a mai kormányzó pártok miképp állnak, az ellenzék csendesebb vagy hangosabb pártjaira hogyan néznek a polgárok úgy általában. Vagyis — amint szokták kérdezni a közvélemény-kutatók — „ki lenne a győztes, ha holnap országos választásokat tartanának?“ . Ám másfajta következtetést le lehet majd vonni. Például azt, hogy melyik párt találta meg azt az embert, aki elnyeri a választók többségének rokonszenvét — akit az itt élők ismernek, akiben megbíznak. Mert abban mélységesen igaza van kollégámnak: ajelölt személye fog dönteni, nem a „színe“. Persze, ha nagyon a mélyére nézünk a dolognak, ez talán oly módon is igaz: melyik rátermett ember talált olyan szervezetet, amely szíheiben volt bátorsága indulni... Gitár pendült... ...a középiskolai kollégium épületének tövében korán reggel. Hat óra múlt valamivel, csendes volt még a nyíregyházi utca, az égbolt frissen mosva kéklett, a május eleji nap pára- gomolyokat röppentett fel a vizes fűről. Ä két fiú a kőszegélyre ült, majd a húrokba csaptak és dalra fakadtak. Kicsit sután, kicsit fals, kicsit mutáló hangon, de szívből fújták. Az emeleti ablakok sorra nyíltak, álmos lányszemek kandikáltak ki bátran vagy félősen, borzas fejek hajoltak ki, hogy szemügyre vegyék a reggeli szerenádozókat. Percek teltek, a dal szállt-szállt, nevetések röppentek az égre és biztatások hullottak a fiúk felé. Nem tudom, kinek szólt a dal, nem tudom, miért reggel, miért nem este. De ahogy tovalépdeltem és elkísértek a hangok, úgy éreztem, sokkal tavaszabb lett. Elképesztő számok... ...hangzottak már el itt is, ott is arról a nyári budapesti „szuperkoncertről“, amelyen világhíres operaénekesek szórakoztatják majd a nagyérdemű közönséget. Másfél milliárd forintos költségről is beszélnek. Ami önmagában nem baj, hiszen egy koncertnél ugyebár vannak kiadások és vannak bevételek. Ha a bevételek fedezik a kiadásokat, akkor minden rendben. (Azaz: ebben az esetben be tudnak csalni a Népstadionba ötvenezer embert úgy, hogy 30 000 forint egy jegy ára. Mondjuk.) Ha nem, akkor a koncert veszteséges, és ez annak a baja, aki szervezte. Ez így van minden rendes kapitalista államban, s mi, ha minden igaz, ezek közé akarunk tartozni, ugyebár. Csakhogy nálunk több gond is akad. Az egyik: meglehetősen szegények vagyunk. Hogy egészen közönséges legyek: kint van a nadrágból a... A másik az, hogy ezt nem akarjuk tudomásul venni. Legalábbis nem mindenki. Például azok, akik 160 millió forintos állami támogatást adnak a szuperkoncerthez. A kultúra támogatása címén. A bökkenő az, hogy hol van itt a kultúra?! Ha a világhírű tenor társaival együtt népszerű slágereket énekel, az nem biztos, hogy ide sorolandó. Még akkor sem, ha „igazi“ operarészletek is elhangzanak közben. Ez, kérem, a showbiznisz része, de nagyon! Várom a híradást, hogy fellép kis hazánkban a Jackson- fiú, és államilag megtámogatjuk a koncertjét pár száz millióval. Ez a 160 millió mellesleg jóval több, mint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház egyéves költségvetése. Mily nagyszerű is lenne, ha e pénzt nagyvonalúan szétosztanák az ország színházai között — hogy tényleg a kultúrára fordítódjék. Nem hiszem, hogy olyan nagy dolog lenne. Ha egyetlen tollvonással oda lehet ajándékozni szuperkoncertre... Lépéselőnybe kerülhetünk... ...itt, az oszág keleti végében a Dunántúllal szemben valaha is? Komolytalannak tűnik a kérdés. Pedig nem az. Merthogy máris van valami, amivel ezt elérhetjük. A napokban nyílt meg az a számítógépes központ Nyíregyházán (a Szab-I-Net Kht. égisze alatt), amely hamarosan az egész megye információs központja lehet, s ezen át a mátészalkai, a csarodai, vagy éppen a szakolyi polgár is pillanatok alatt beléphet a világméretű számítógépes hálózatba. Nyíregyházán pedig a kábeltévé hálózata biztosít villámgyors adatforgalmat rövidesen. Országosan, sőt, európai szinten is egyedülálló dologról van szó. Valami, amire nyugodtan büszkék lehetünk. Nem túl sok az ilyen — becsüljük meg. És főképp: használjuk! Thiirmer Gyula megyénkbe látogatott „A kis önkormányzatok halálra vannak ítélve” Palotai István (Új Kelet) Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke pénteken délelőtt 11 órakor Tiszadobra érkezett, ahol a párt megyei és helyi vezető személyiségei várták a polgármesteri hivatal előtt. A szívélyes köszöntések után az elnököt fogadta Szabó Péter tiszadobi polgármester, aki köszöntője után tájékoztatta Thürmer Gyulát a község és az önkormányzat helyzetéről. A rövidre tervezett — leginkább protokolláris indokból létrejött — találkozóból azonban komoly és elmélyült, elemző jellegű politikai beszélgetés kerekedett, amely több mint másfél óráig tartott. Ennek nagyrészt az is volt az oka, hogy a felmerült kérdések legtöbbjében nézetazonosság alakult ki Thürmer Gyula és Szabó Péter között... Délután fél háromkor Thürmer Gyula sajtótájékoztatót tartott a Munkáspárt nyíregyházi székházában. Elöljáróban elmondta, hogy mit tapasztalt Tiszadobon, majd kijelentette, hogy hiába a szakértelem, a jóindulat, ilyen kondíciók mellett az ilyen kis önkormányzatok halálra vannak ítélve. Ezek után rátért arra a „botrányra”, amit Szabó György népjóléti miniszter gépkocsivásárlása kavart. „Tűrhetetlen, hogy akkor, amikor kórházakban nem tudják az ápolónők bérét kifizetni, a miniszter úr 15 milliós autót akar magának, és úgy írja ki a tendert, hogy csak a neki smakkoló márka nyerhessen. Ha én lennék Horn helyében, hétfőtől Szabó úr már egy kórházban kezdené a műszakot!” — mondta nyomatékosan Thürmer, majd a feketegazdaság témájára tért, amelyről kijelentette, hogy az ez elleni küzdelem már a politika eszközévé vált. Bírálta, hogy idegen külföldi csapatoknak magyar területeken lőteret rendeznek be. Ezek után újságírói kérdésekre válaszolt. Kijelentette, hogy a párt az MSZDP-vel és még sok egyéb szervezettel köszönőviszonyban van, és nem zárta ki egy későbbi választási együttműködés lehetőségét sem, bár hangsúlyozta, hogy még korai lenne erről nyilatkozni. A területfejlesztési törvényt elvileg jónak találta, de kijelentette, hogy majd a gyakorlat mutatja meg, mire költik a pénzt. A nyugdíjreform vonatkozásában meggyőződését fejezte ki, hogy — mivel egy nyugati modell szolgai másolata — biztosan sikertelen lesz. Az ország termelését kell fokozni. Növelni a belső piacot, az áfát eltörölni, hogy minden olcsóbb legyen, hogy fogyjon az áru, hogy újat kelljen termelni! Ez a megoldás. Akkor lesz miből nyugdíjakat fizetni — mondotta befejezésül a Munkáspárt elnöke. A sajtótájékoztató után Thürmer Gyula visszautazott Tiszadobra, ahol folytatta programját. (A tiszadobi polgármesterrel történt, sajtó előtt folytatott beszélgetést és a pártelnökkel készített interjút későbbi lapszámunkban közöljük.) Tüntetők várták a pártelnököt Aradi Balogh Attila (Új Kelet) Ferenc körút (egykor volt Kun Béla út) Nyíregyháza, péntek délelőtt. Pár tucat ember dühöng a Munkáspárt irodája előtt. A televízió készíti a felvételeket, sűrűn tetovált karú férfi hadonászik hol a kamera, hol a jegyzetelő újságíró felé. — Miért jön ide a sajtó, ha úgysem írja meg az igazat? Tizennégy évet voltam börtönben, nem akarok többet lopni, de a becsületes élethez sem kapok segítséget. Nézze meg, ebben az egy pólóban jött ide Makula József, hogy legalább felöltözzön, ha már segítik a létminimum alatt élőket. Kizártak bennünket, hogy valami pártvezető ne lássa milyen nyomor van az országban. Addig én innen nem tágítok, amíg neki is meg nem mondom a magamét. — Ne hallgasson erre a beszédre, mert nem tudja ez az ember mit beszél — toldotta a szót Szabó Józsefné. — Három gyermekem van, a férjem még (Folytatás az 1. oldalról) Délután kettő órakor többen elhagyták a termet. Az MSZP padjai szinte teljesen kiürültek. Ha nehezen is, de a közgyűlés jóváhagyta a NYIR-CINEMA Kft. 1995-ös mérlegét, illetve azt, hogy a társaság üzletrésze megvásárolható legyen. A platform szóvivője, Balogh József a 2 millió forintos hiány miatt önkormányzati biztos felállítását javasolta a cég élére. Annál is inkább, mert Igaz Gézának, a jelenlegi ügyvezetőnek a megbízása lejárt. Hiába bizonygatták többen is, hogy a hiányért nem Igaz Géza a felelős, a cég esetleges megszűnése után a megye még meglevő fiiszínházai kerülhetnek veszélybe — a platform hajthatatlan maradt. Végül is Dar- vai sándor javaslatára Buda munkanélkülit sem kap, hát ne a Munkáspárt szégyellje, hogy mi itt állunk sorban a könyör- adományért. Egy tapodtat sem megyünk innen, mert lecserélték a lakatunkat, hogy ne tudjunk bemenni, de inkább levágjuk az egészet, de nem hagyjuk magunkat. — Jól mondja, mondja csak — helyeselt Oláhné Ungvári Mária. — Lakbért, villanyt, gázt, mindent felemeltek. Majdnem harminc évet dolgoztam, ebből a SZÁÉV asztalosműhelyében férfimunkát, mégis csak tízezer a nyugdíjam. A lányomat gerincsérvvel megműtötték, ketten élünk ebből, ezért szorulok rá, hogy minden pénteken eljöjjek egy pár holmit választani. Aztán csodálkoznak, ha mondjuk a magunkét, mert a képviselő urak csak az újságot olvassák a parlamentben. — Mi is innen öltözködünk, meg a négy iskolás gyerekünknek is viszünk amit találunk — bosszankodott Budai László. — Még így is csak csirkelábra, meg csirkenyakra jut újabban. Sándor, a jelenlegi műszaki igazgató kapott kompromisz- szumként év végéig megbízatást A továbbiakban elfogadta a megyegyűlés a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Oktatási Központ és Hotel Kft., valamint a NYIRTOURIST Kft. 95-ös mérlegét. Többséget kapott az az előterjesztés, amelyik a BETULAPHARMA Vállalat 95-ös nyereségének az elvonásáról szólt. Húszmillió forint került így osztalékként a megyei önkormányzat kasszájába. Állást foglaltak a képviselők a készülő alkotmánykoncepcióval kapcsolatban, majd befejezésül tájékoztató hangzott el a Kárpátok Eurorégió Inter- regionális szövetség működéséről. Ez utóbbi két témáról a későbbiekben bővebben is beszámolunk. pedig a feleségemmel valamikor a konzervgyárban dolgoztunk. Miért nem tudhatja ezt Thürmer elvtárs, miért kell titkolni előtte, hogy mit csináltak a munkásokból? Addig innen nem megyünk, amíg zárva előttünk az ajtó. — Nem értem, miért kellett ezt az egészet csinálni — méltatlankodott a Létminimum Alatt Élők Társasága megyei elnöke, Molnár Lászlóné. — Tavaly szeptemberben kezdtük az adományként hozzánk érkező ruhák osztását, több hónapja mindig pénteken. A városi önkormányzattól van egy határozatunk, hogy a Munkáspárt köteles nekünk helyiséget biztosítani. Most levélben fordultak hozzánk, hogy Thürmer pártelnök látogatása miatt hétfőn legyen a ruhaosztás. Az embereket nem lehet ilyen gyorsan értesíteni, idejöttünk, hogy délre végzünk, de sajnos ez lett belőle. w r-2*PALYAZAT A Szerencsi Cukorgyár Rt. PÁLYÁZATOT HIRDET Szabolcs-Szatmár-Bereg megye körzetében megüresedett TERMELTETÉSI KÖRZETI FELÜGYELŐI munkakörre. Pályázat feltételei: — agráregyetemi végzettség — 5 éves cukorrépa-termelési gyakorlat — felső korhatár 40 év — saját személygépkocsi Előnyt jelent: — növényvédelmi szakmérnöki képesítés — francia nyelvismeret A pályázatnak tartalmaznia kell: — rövid szakmai önéletrajzot — a végzettséget tanúsító okirat másolatát A pályázat benyújtásának határideje: 1996. május 31. Érdeklődni lehet: Szerencsi Cukorgyár Rt. Mezőgazdasági Igazgatóság Szerencs, Gyár u. 1. Kiss László Mezőgazdasági igazgató Kondás János Répagazdálkodási ov. Ttel.: 47/361-335
