Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-19 / 92. szám

Közélet 1996. április 19., péntek ÚJ KELET \ Hírről hírre Palotai István (Új Kelet) Dr. Torgyán József— úgy tűnik — folytatja önmaga népszerűtlenítési kampányát. Most éppen az írószövetség­gel és a Kossuth-díjas írókkal akasztott tengelyt, márpedig ez — ha figyelembe vesszük a magyar történelmi gyakor­latot — az „álmoskönyv sze­rint” sem célravezető dolog... Az egészben az a megle­hetősen érthetetlen (és gya­nús), hogy Torgyán, aki két hónapja még népszerűsége csúcsán volt, és politikailag jobbnál jobb „húzásokkal” állt elő a tömegek mozgósítá­sára és önmaga mellé állítása érdekében, most egyre-más- ra szarvashibákat követ el. Mintha két különböző em­berről lenne szó... A „titok” nyitját keresve, akár az is átvillanhat az em­ber agyán, hogy talán az FKGP elnökét „elkapta a gép­szíj”, de ehhez ő már valószí­nűleg túl tapasztalt, és ilyen hibába nem esik. Valami foly­ton azt sugallja, hogy mindez a politikai önsorsrombolás valami más, valami olyasmi, amiből végtére győztesként fog kikeveredni... és ez csak az a bizonyos nem számító eszköz a cél elérése érdeké­ben, és éppen hogy a legdör- zsöltebb profizmussal állunk szemben. Egy biztos: a háttérben va­lami történik, valaminek tör­ténnie kell, amiről „senki nem tud semmit”. Mindenesetre arra azért vi­gyázott, hogy a Kossuth-dí- jasok megsértésekor gesztust gyakoroljon azon írók felé, akik még nem részesültek eb­ben a kitüntetésben. Lehet, hogy mindez azért történt, mert ők végül is többen van­nak, mint a díjazottak...? // Őrizetben a gyilkos MTI A Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Rendőr-főka­pitányság csütörtökön reg­gel szűkszavú közlemény­ben értesítette az MTI-t, hogy őrizetbe vették P. Lajos 19 éves ózdi lakost, aki alaposan gyanúsítható a 6 éves V. Szilvia sérelmé­re elkövetett emberöléssel. Mint ismert, a kislány hétfőn délután tűnt el la­kásuk közeléből. A rendőrség igen nagy erőkkel indult keresésére, de éjszaka már csak a holttestét találták meg az Akácos és Mekcsey utcák által határolt területen, a gázfogadó állomás mel­lett. A jelek arra utaltak, hogy a kislányt megölték. A főkapitányság bűnügyi osztályának vezetője, Tér- galecz Ferenc az MTI ér­deklődésére annyit mon­dott, hogy a jelenleg is tar­tó nyomozás érdekében egyelőre részleteket nem kívánnak közölni. A rend­őrség csütörtökön előter­jesztést tesz P. Lajos elő­zetes letartóztatására. Beszélgetés az államháztartási reformról Egyetlen számot sem látni! Még valamikor az első világháború alatt történt meg a következő eset: az egyik kis szabolcsi fa­luban a kisbíró közhírré tette, hogy holnaptól sta­tárium lesz. A dobszóra összesereglett asszo­nyok közül hirtelen megszólalt az egyik: „Hagy­ja, lelkem, jut abból a szegény embernek...” merném vetni, hogy van-e, volt-e alternatívája ennek a „fantomreformnak”? Pedig biztosan létezik, csak ehhez meg kellene kérdezni néhány közgazdász véleményét... Ter­mészetesen velük együtt meg kellene hallgatni az eddigi kar­csúsítások áldozatait is — az egészségügyieket, a pedagógu­sokat —, akik valószínűleg fel­világosíthatnák az „államház­tartási reform” végrehajtóit, hogy a nadrágszíjon már elfo­gyott a lyuk... — Ón tehát reformellenes? — Ha ez a reform, ami fo­lyik, akkor a legtelje­sebb mértékben! Csak­hogy ez nem reform! Az igazi és jó irányba mutató reformokat ter­mészetesen én sem el­lenzem. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy nem így és nem itt kell elkezdeni. Nin­csenek számok, nin­csenek számítások. Mit hoz a konyhára ez az átalakulás? És mibe kerül?! Amíg ezt fehé- ren-feketén nem teszi az asztalra az ügyeletes hatalom, addig én bi­zalmatlan vagyok! Jó okom van rá: a kö­zelmúltban ugyanis a ..strukturális reform — a szerkezetátalakítás” volt a „nagy varázs­ige”, az ügyeletes cso­daszer... Mára már tud­juk, hogy a vétel látsza­tát keltő ingyenes vagyonelosz- tás, a nemzet vagyonának tel­jes elherdálása volt — vagy ahogy a La Republica írta: az évszázad lopása... —Milyen konkrét hibákat vél felfedezni az ön által megkér­dőjelezett létű és csak a gyakor­lati kísérletek szintjén tapasz­talt reformokban? — Az ügyeletes dogma azt sulykolja, hogy a stabilitás egyensúlyának az a feltétele, ha az államháztartási reformon ke­resztül megvalósul az újraelosz­tás. Hatalmas a deficit, az adós­ságállomány stb. A fűnyíróelv Palotai István interjúja Vajon hányán volnánk ugyan­így, ha valaki megkérdezne minket: mi az az államháztar­tási reform és mit „hoz ez ne­künk?” Úgy gondoltam, olyas­valakit kellene megkérdeznem, aki tapasztalt régi politikus, és mint ilyen, már több „állam- háztartási reformot” élt át — ha nem is pontosan ez volt a „neve”. így esett a választá­som Oláh Gáborra, az MSZDP (Magyar Szociáldemokrata Párt) idős megyei elnökére. — Elnök úr! Kérem, fogal­mazza meg, mit is takar ez a fogalom? — Bármilyen hihetetlen, még senkitől sem kaptam erre használható választ, pedig ezt a kérdést is sokaknak és sok­szor feltettem — neves polito­lógusoknak, gyakorló politiku­soknak és tudósoknak. Kérdez­tem: hol van az leírva, rendszer­be foglalva és egyáltalán me­lyek az alkotóelemei? Minden­ki azt válaszolta, hogy nincs ilyen, kivéve a gyakorló politi­kust, aki azt mondta: még nincs ilyen, de dolgoznak rajta, a nyár végére elkészül... — Hihetetlenül hangzik, hi­szen minden felelős szerv erre hivatkozik... — Hát éppen ez az! Még senki sem látott komplex elgondolást róla, tehát azt sem tud­ják, mit tartalmaz és mégis mint egyedül üdvözítőnek kiáltják ki. A „gyógyszer” még is­meretlen, a „betegség dühöng a szervezet­ben”, és csak annyit mondanak: ezt vedd be. ettől jobban leszel. Mi­ért, próbálta már vala­ki, segített már akár egyetlen „emberen” is? Nem, de próbáld ki. Ez van, más nincs... —Magyarán ön sze­rint a gazdasági rend­szer jelenleg egy ki nem próbált kísérlet alanya? — Szó szerint. Pedig leg­alább a „gyógyszer” összetéte­lét illenék tudatni az emberek­kel. Rengeteg összefüggő kér­désről van szó. A tb-rendszer, a nyugdíjrendszer, az egészség- ügyi és az oktatási rendszer fo­rog kockán! Ha ezt a sok „új rendszert” bevezetik, akkor ho­gyan teszik? A bürokratikus ér­dekekkel szemben és puccsista módon? Hosszú kifutással, hosszú egyeztetések után vagy, add uram teremtőm, de azon­nal? Azt a kérdést már fel sem mindenütt beindult, csak éppen azzal nem számolnak, hogy a ki­adásokat már évek óta maga a pénzromlás is folyamatosan csökkenti, és hogy nincs már mit lefaragni. Nem számol azzal, hogy a sokféleképpen értelmez­hető általánosságok nem győzik meg a közvéleményt, mert konkrét számokkal még a szak­értők' sem rendelkeznek. Nem számol továbbá azzal, hogy a program a társadalmi ellenállás és elégedetlenség további növe­kedését fogja kiváltani, és ezzel a szélsőségesek malmára hajtja a vizet. Nem számol azzal, hogy érintetlenül hagy szent tehén­nek számító költségvetési helye­ket — például a NATO-ba lé­pés céljait szolgáló kiadásokat. Nem számol azzal a lehetőség­gel — mert ez tabu a számára —, hogy a legnagyobb megta­karítás az államadósság kama­tainak csökkentésével érhető el. Holott erre remek és gyakorlat­ban bevált módszerek vannak Mexikóban, Lengyelországban, Albániában, Bulgáriában és most legújabban Oroszországban. —Mi lenne a járható út? Mit ajánl az MSZDP? — A belső egyensúly prio- rizálása lenne a legfontosabb és legelső feladat! Ez tartós nö­vekedést biztosítana, nem úgy, mint a mostani célok, amelyek a csökkentéseket és a leépíté­seket istenítik. Amíg a jelen­legi neokonzervatív elképzelé­sek valósulnak meg, kevés re­mény van a gazdasági fellen­dülésre... Nagy Imre emlékére Berki Antal tudósítása Csütörtökön délelőtt sajtótá­jékoztatót tartott a Nagy Imre Társaság megyei elnöksége. A tájékoztatón elsősorban Nagy Imre születésének közelegő 100., valamint az 1956-os For­radalom és Szabadságharc 40. évfordulójának ünnepségeiről volt szó. Elöljáróban Dragos Gyula néhány mondatban mél­tatta a mártír miniszterelnök életútját, majd röviden ismer­tette az országos megemléke­zés programját. — Szeretnénk, ha a parlament országos ünnep­pé nyilvánítaná június 6-át, a százéves évforduló napját — mondta. — Ezen a napon két köztéri Nagy Imre-szobrot is avatnak — folytatta. — Az egyiket Kaposvárott, a másikat pedig Budapesten állítják fel. Dragos Gyula beszélt azok­MTI Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke szerint még igen korai a sorkatonai szolgálati idő 9 hónapra csökkentéséről be­szélni. így reagált az MTI érdek­lődésére Mécs Imre a Honvédel­mi Minisztérium közleményére, amely szerint van lehetőség a szol­gálati idő csökkentésére. Mécs Imre rámutatott: a sor­katonai szolgálati idő megvál­toztatásához módosítani kellene a honvédelmi törvényt. Egye­lőre azonban alaposan meg kell vizsgálni az áttérés feltételeit és ról a célokról, amikért 1992. november 11-én a NIT megala­kult. A cél az volt — és ma is az —, hogy a forradalom miniszterelnökének emlékét megőrizzék, munkásságát a legifjabb korosztállyal is meg­ismertessék. Szeretnék, ha Nyíregyházán utca viselné a néhai miniszterelnök nevét. Azt gondolják, helyes lenne fievét emléktáblával is megtisztel­ni. Az országos program is­mertetése után Kovács László szólt a megyei megemléke­zésekről. — A megyei elnökség a pe­dagógiai intézettel közösen pá­lyázatot írt ki általános iskolá­sok, középiskolások és egyete­mi, főiskolai hallgatók részére. A pályázat kiterjed Nagy Imre egész életútjára, politikai te­vékenységére. A pályázaton kívül Nagy Imre történelmi lehetőségeit. Nemcsak az ország védelmi képességéről van szó, hanem arról is, hogy mindez több milliárd forintos többletki­adást jelentene. Egyrészt a fel­gyorsuló kiképzés miatt, más­részt, mert bizonyos beosztá­sokban szerződéses katonákat kellene alkalmazni. A hivatásos hadsereg irányába való elmoz­dulás pedig sok pénzt igényel­ne. A honvédelmi bizottság el­nöke szerint ezért korai lenne közvetlen következtetéseket le­vonni a minisztérium szándéká­ból. Személyes véleménye szerint a 9 hónapos képzést alapos elő­vetélkedőt is szerveznek a fent említett iskolás korosztályok számára. Június 6-án Nagy Imre Vándorkupát indítunk női röplabdában. A sporteseményt az általános iskolák VII—VIII. osztályos tanulói, valamint a középiskolások részére írtuk ki — emelte ki. Végezetül ismertette a me­gyei elnökség felhívását, melyben a politikai és társadal­mi szervezetek figyelmét arra hívta fel, hogy fontolják meg, miként lehet méltóképpen megőrizni 1956, Nagy Imre és a forradalom valamennyi ál­dozata emlékét. A sajtótájé­koztató végén Bakii Károly elnökségi tag ismertette a Nagy Imre Társaság nehéz anyagi helyzetét, hozzátéve, hogy a nemes célok lebonyo­lítása érdekében támogatókat keresnek. készítés után kísérletképpen előbb csak egy dandárnál kellene kipró­bálni, és utána lehetne értékelni a tapasztalatokat. Ráadásul konzul­tálni szükséges a Belügyminisz­tériummal, hiszen a döntés a határőröket is érintené. Mécs Imre arra is felhívta a figyelmet, hogy a leszerelő sor­katonák 40 százaléka munka- nélküli lesz. A rövidebb szolgá­lati idő megnövelné a munka­nélküli-támogatás összegét is. Ezért a honvédelmi bizottság elnöke egyelőre nem kíván időpontot megjelölni a 9 hóna­pos szolgálati idő bevezetésére. Palotai István (Új Kelet) A napokban módomban állt néhány szót váltani egy iráni gépészmérnökkel. Az önmagát síitának (tehát az országló hatalommal azonos hitvallásúnak) valló férfi fur­csa dolgokat mondott. Mon­danivalójának az volt a lé­nyege, hogy már meglehe­tősen unják Iránban az aja- tollahok középkori uralmát, mert az az ország fejlődé­sének a fékje. Az egészben nem az az ér­dekes, hogy ilyen a hangulat az országban — hiszen ezt már évek óta tudjuk —, ha­nem az, hogy ezt egy iráni ér­telmiségi már ki is meri mon­dani... A rizikó ugyanis nem kicsi. A perzsák földjén még ma is a Korán törvényei a mérv­adók, és egy-egy ilyen „véle­ménynyilvánításnak” akár az is lehet az eredménye, hogy a nyilatkozónak esetleg kitépik a nyelvét! Mindenesetre jobb lenne a világnak, ha immár sehol sem lenne olyan hatalom, amelyik terroristákat tá­mogat... Beindult kis honunk ameri­kaiak általi belakása! Az ed­dig hermetikusan Taszáron elzárt „amik” (valamint azok, akik nálunk pihenik ki a bé­kefenntartás fáradalmait) im­már Budapestre és a „Balcsi­ra” látogathatnak, hogy sza­badságukat töltsék. O. K.! Jól jön ez a kis pluszbevétel az országnak — hadd lubickol­jon, hadd művelődjön, hadd vedeljen Dzsiájdzsó. Ami az egészben egy kicsit va­dul hangzik, az az, hogy a fővárosba látogató hadfik a Hiltonban és a Hotel Ra- madában töltik jól meg­érdemelt pihenésüket. (Tá­jékoztatásul az árak: a Hil­tonban egy éjszaka hozzá­vetőlegesen ötszáz dollárba kerül, a Ramada Hotelben is alig kevesebb. Ha ugyan nem ugyanannyi vagy éppen több.) Ha nekünk ide kell fel­fejlődnünk, hogy NATO-ta- gok lehessünk, akkor jobb, ha el is felejtjük az egészet! A magyar baka ugyanis örül, ha szabadsága idején „elcsö­vezik” valahol, nemhogy a Hiltonban háljon... *** Már évek óta épül valami titkos katonai objektum az Ural déli részén, amiről az oroszok nem hajlandók egy mukkot sem nyilatkoz­ni. Egyesek szerint csak va­lami vezetők számára épí­tendő szuper túlélőóvó­hely, de van, aki titkos fegyverraktárra tippel. Az egészben csak az a meg­nyugtató, hogy ménkű messze van. Mi már csak tudjuk, hiszen onnan szár­mazunk... A sorkatonai szolgálat

Next

/
Thumbnails
Contents