Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-29 / 100. szám
Utazás 1996. április 29., hétfő 7 Zugirodák kíméljenek! Sikli Tímea (Uj Kelet) Még néhány hét, és az emberek többsége megkezdi jól megérdemelt nyári üdülését. Van, aki saját tervek szerint kel útra, sokan azonban az utazási irodákhoz fordulnak segítségért. Az évek tapasztalatai azt mutatják, van egy— két olyan dolog, amire jó odafigyelni, ha nyugodt pihenésre vágyunk. Erre vonatkozóan a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetője, Holló Jánosné ad néhány jó tanácsot. — Egyéni vagy szervezett üdülésnél az a legfontosabb, hogy olyan utazási irodát válasszunk, melyet jogilag bejegyeztettek. Mielőtt dönte- nénk, mindenképpen érdemes több helyre is benézni, hogy tapasztalatokat szerezhessünk. Ezután már könnyebben ki tudjuk választani a számunkra legmegfelelőbbet. Az úgynevezett „zugirodákra” jellemző, hogy nincs megfelelő technikai felszerelésük és áraik irreálisan alacsonyak. A „kiszemelt” utazási irodában elsőként érdeklődjünk a kínálatról, a szolgáltatásokról és az árról. Egy verseny- képes irodánál kérdéseink nem jelenthetnek gondot, hiszen legtöbbjük igényes programfüzetet tud mutatni. Ezekben a kiadványokban megjelölik az utazásért felelős szervet, azt, hogy milyen szállító járművel, mennyi ideig tart majd az út, milyen lesz a szállás, az ellátás, milyen programok várhatók. Ha kiválasztottuk, hová is utazzunk, az irodával meg kell kötni az utazási szerződést. Mielőtt aláírjuk, gondosan olvassunk át minden pontot. Világosan le kell a szerződésben írni mind az utazó, mind az iroda jogait, kötelességeit. A szerződés feltételeit keretjelleggel kormányrendelet határozza meg, s erről az ügyfeleket mindenképpen tájékoztatni kell. Lényeges a lemondási feltételek rögzítése is arra az esetre, ha az utazás valami miatt meghiúsulna. Ha az utas mond le az útról, akkor a szerződésben az iroda az indulási idő és a lemondási időpontok közötti különbség függvényében, az út értékének különböző százalékát köti ki, esetlegesen felmerülő költségei fedezésére. Amennyiben az utazás előtti harmincöt nap alatt jelentjük be útlemondásunkat, nem kell fizetni az irodának. Saját hibánkon kívül is elállhatunk az utazástól, például ha az utazási iroda a programot, vagy a részvételi díjat jelentősen megváltoztatja anélkül, hogy ezt írásban rögzítené. A szerződésnek a biztosítás feltételeit is magában kell foglalnia. Ha ez megvan, akkor váratlan megbetegedés vagy más probléma esetén az utas helyett a költségeket a biztosító téríti meg az irodának. A befizetett részvételi díjnak fedeznie kell az utazás, a szállás, az ellátás, az idegen- vezetés, a különféle belépők árát, és az iroda árrését, valamint a forgalmi adó értékét. A részvételi jegyeket általában annak befizetésekor adják át, de ettől eltérően is meg lehet állapodni. Természetesen az utazást követő nyolc napon belül reklamációra is van lehetőség, ha valamivel nem vagyunk elégedettek. Ha út közben ér minket a kellemetlenség, kérjük, hogy vegyék jegyzőkönyvbe panaszunkat, mert itthon csak ezzel együtt nyújthatjuk be kárigényünket. Az Öreg hölgy lábai elé borulva Teljesült, amire oly régóta vágytam. Eljutottam arra a helyre, amit sokan csak képeken, vagy a televízióban láthatnak, amiről én magam is csak álmodozhattam addig: Franciaország fővárosába, Párizsba. Nem véletlenül nevezik a „világ fővárosának”, valóban az. A romantikus, csipke-mintázatú épületektől kezdve a kolosszális Eiffel-tornyon át a „nagyvárosias” felhőkarcolókig minden megtalálható benne. Álomvilág. Simon Gabriella utibeszámolója Maga az odáig vezető út is varázslatos volt. Barátságos autóbuszunkkal keresztül mentünk Ausztria kanyargós hegyiszerpentinjein, ahonnan mesés kilátás nyílt a hatalmas, alattunk elterülő zöld völgyekre és Németországon is, amiből, sajnos, már nem sokat láthattam, legfeljebb az éjszakai fényeket. Ám tudván, hogy idegen földön vezet az utam, nem mertem egy percre sem lehunyni a szemem: mindent látni akartam. Másnap, jóval a francia határ után Reims városába értünk, ahol a XIII. században, gótikus stílusban épült világhírű kated- rális áll, a királyok koronázásának egykori színhelye. Nem sok időnk volt a nézelődésre, de „bevezetésként” is óriási élményt nyújtott. Ám mi tudtuk, hogy a java még hátra van... Végre Párizsban! Első utunk a Notre Dame-hoz vezetett, amely éppen felújítási munkálatok alatt állt, de hatalmas belső tere, atmoszférája így is lenyűgözött mindannyiunkat. A katedrális egyik oltáránál gyertyát gyújtottam elhunyt hozzátartozóim emlékére. A sötét, komor és hűs templombelsőben — testben és lélekben — megpihentünk egy percre. Ezek után — több párizsi nevezetesség megtekintését követően — végre elérkeztünk az Eiffel-torony lábaihoz. Sokkal nagyobb volt, mint hittem. Fenségesen, méltóságteljesen nyújtózkodott a felhők közé, karcsú tornyának teteje beleolvadt az ég kékjébe. Izgatottan álltunk sorba a torony lábánál hosszú sorokban álló turisták közé, hogy mielőbb feljuthassunk a magasba. Különös érzés fogott el, A Louvre belső udvarán fekvő, szökőkutakkal övezett üvegpiramis ahogy a felvonó haladt velem a masszív vasszerkezetben. Csak a második emeletig merészkedtem — amit később megbántam. Ám az innen elém táruló látvány kárpótolt mindenért. A szédítő magasban lévő nyitott teraszon körbesétálva — ahol egyébként éttermek és butikok sorakoztak —, szinte egész Párizst látni lehetett. Közvetlenül alattam a Szajna kígyózott, velem szemben a folyó túloldalán a Trocadero, s távolabb láthattam a Diadalívet is, mely innen igen aprócskának tűnt. Őszintén mondom, hogy mindez a látvány majdhogynem könnyet csal az ember szemébe. Fájó szívvel búcsúztam az Öreg hölgytől, hiszen időm korlátozott volt. Harmadnap a Loire-folyó menti kastélyokból látogattunk meg hármat. Mintha visszafor- gott volna az idő kereke néhány évszázadot. Az épületek eredeti pompájukban ragyogtak, a kastélybelsők korhűen ábrázolták egykori lakóik életét: bal- dachinos ágyak, egész falakat elfoglaló tükrök, könyvtárszobák, kápolnák, hatalmas festmények, dús aranyozás. A kastélyok kertjeiben a szivárvány minden színében pompázó virágok, rafináltan megnyírt buk- szusok, labirintusok, szökőkutak fogadták a látogatókat. A következő állomás a Louvre múzeuma volt, ahol szebbnél szebb szobrokat és festményeket — többek között az eredeti, Leonardo Da Vinci által festett Mona Lisa-képet is — láthattunk. A múzeum belső udvarát hosszas huzavona után roppant érdekes, modem építészeti megoldással fedték le: egy üveg falú piramissal. Furcsa, de mégis csodálatos összhangban volt az ódon palotaépület és az ultramodern építmény. A Louvre-tól nyílegyenesen haladva a több kilométer hoszAz Eiffel-torony alkonyatkor szú Avenue des Champs Ely- sées-én a Diadalívhez érkeztünk, amely egyben Párizs középpontját is jelenti. Teraszáról látható a fővárosba szétágazó tizenkét sugárút, valamint a La Defense — a város üzleti életének központja a felhőkarcolóival együtt — negyedben lévő modern diadalív, a Grand Arche is. Természetesen nem mulaszthattuk el Párizs éjszakai életének megismerését sem. Este tíz órakor indultunk el sétálni a Moulin Rouge felé. A Champs Elysées mindkét oldalán, sűrűn követték egymást a kivilágított szórakozóhelyek. Bejáratuknál „csalogató-emberek” igyekeztek az arra járókat beinvitálni. Ki-ki érdeklődésének megfelelően garantáltan megtalálhatja a párizsi éjszakában a neki megfelelő szórakozást. Ám a sovány pénztárcájú magyar turistáknak legfeljebb a nézelődés és a csodálkozás marad. Egyvalamit azonban megfogadtam: ha törik, ha szakad, egyszer újra elmegyek a francia fővárosba. Viszontlátásra, Öreg hölgy! Jövőre veled, ugyanitt! Az utazás élmény legyen, ne bosszúság A szakma sikervállalata veszélyeket érez Hajdú István Az elmúlt húsz esztendőben előbb kialakultak, majd megrögződtek az utazási szokások Magyarörszágon. Az utóbbi években az életszínvonal csökkenése ellenére sem szívesen mondtak le az emberek a nyári nyaralásról. Aki csak teheti, napjainkban is félreteszi vagy kiszakítja a családi költség- vetésből a 8—14 napra valót. Mindenki szeretne a megszokottól eltérő környezetben pihenni, új élményekkel gazdagodni. Az utazási lehetőségek bővülése miatt erre van is lehetőség, hiszen gomba módra szaporodtak az utazási irodák. A már ismert, nagy cégek mellett sok kisebb vállalkozás lépett elsősorban az utazások továbbértékesítésének piacára. Igaz, ez utóbbiak közül jó néhány sokkal inkább az utasok külföldön hagyásával vált hírhedtté — és nem híressé. Mi jellemzi most a hazai idegenforgalmat? — kérdeztük dr. Róna Ivánt, a Budapest Tourist vezérigazgatóját. — Ha a Központi Statisztikai Hivatal számait nézzük, 1995-ben az egy évvel korábbihoz képest 7 százalékkal csökkent a kiutazók száma. A „torta” tehát valamivel kisebb lett, ám ezen belül a mi cégünk kétszeresére növelte forgalmát. — Minek köszönhető ez? — Külföldön olyan újdonságokat tudtunk találni, amire a piac élénken reagált. Abból a rétegből szereztünk meg nagyobb vevőkört, amelynek tagjai megengedhetik maguknak az utazást. Sláger lett az egyiptomi út, de a többi arab ország és Izrael is. A másik sikerágazat nálunk a belföldi turizmus — ez is kétszeresére növekedett. Mi arra gondoltunk: ha már nem tud mindenki külföldre menni, kínáljunk itthon falusi üdülést, városlátogatást, hegyvidéki nyaralást vagy néhány napos pihenést egy kastélyban. A belföldi kínálaton egyébként nagyon szűk az árrés, így sokszor nem is a nyereség a cél, hanem az, hogy az utazni szándékozó a mi ügyfelünk legyen. — Itt álljunk meg egy pillanatra. Lehet-e számottevő kiutazó turizmust „ csinálni” belföldi vendéglátás és idegenforgalom nélkül? — Véleményem szerint nem. Külföldi partnereknek is kell kínálni hazai látnivalót, mert ez tárgyalási pozícióinkat erősíti. Itthon is kellene azt a szemléletet erősíteni, hogy néhány napra a határ átlépése nélkül is érdemes elutazni. Hozzáteszem, ez, ami ma határainkon belül van, nem az igazi, mert mindenki csak „kaszálni” akar, s nem sok-sok munkával és mosollyal megszerezni és megtartani a vendéget. — Ez utóbbi megjegyzés az egész belföldi turizmusra vagy a hazai idegenforgalmi szervezetekre is értendő? — Mindkettőre. Amikor a kis cégek létrejöttek, az utazásszervezési szakma elitjéből és a kevés szaktudással rendelkezők közül is jó néhányan saját céget alapítottak. Létrejött közel 700 vállalkozás. Ezek egy csoportja megszűnt, csődbe ment, majd néhány hónap múlva újjá is alakult. A megszűnés időnként olyan látványos, hogy külföldön marad az utas. — Ennek kivédésére hozták a kaució letételéről szóló rendeletet. Változtatott-e a kaució ezen a helyzeten? — Sajnos semmit, mert az összeg befizetése után bármelyik iroda büntetés és indoklás nélkül felvehette az óvadékot, így az utasok biztonságérzete csökkent. —Logikailag ebből az következik, hogy a nagy utazási irodák felé fordultak az emberek... — Részben. Mi például garanciarendszert vezettünk be. Akinek az útjait árusítjuk, azokért vállaljuk a felelősséget, így ha az iroda csődöt mond az út előtt, az utas akkor is teljes egészében visszakapja pénzét. Ha viszont kint éri baj a vendégeket, akkor a mi biztosítási pénzünk mindenképpen elegendő a hazahozatalra. — Az előbb szó esett a belföldi turizmusról. Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében milyen esélyt lát a belföldi turizmus növelésére? — Szerintem a falusi turizmusnak még nem jött el az ideje. Magyarország, illetve a megye érintetlenségével lehetne operálni. Ausztriában a táj talán nem is annyira szép, mint Bereg egyes részein, de a szomszédoknál a tisztaság, a kis falvakban is teljes komfort és á jó propaganda megteszi a magáét. Én úgy gondolom, ha az infrastruktúra az ország keleti felében javulni fog, érdekesebb lesz Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is. Ahol olyan gyönyörűséges látnivalók vannak,.mint Nyírbátorban és környéké,n» oda lehet külföldi turistát vinni. Különösen akkor, ha nem egyedül akarják a helybéliek eladni a megyét, hanem tudomásul veszik, hogy az Alföld részeként könnyebb egy többféle látnivalót kínáló program- csomagot értékesíteni. — A tavalyi esztendő sikereiről már szó esett. Az ön véleménye szerint mi lesz az idei év slágere? — Ha én azt tudnám, csak oda szerveznénk utakat. Tavaly tényleg Egyiptom volt a sláger, de ’94-ben Tunézia, ’93-ban Spanyolország, egy évvel korábban Görögország. Azt megérezni, hogy hová akarnak tömegével utazni a magyarok, éppen olyan dolog, mint ahogyan sok dal közül sem lehet előre megmondani, melyik lesz a sláger. Mi szeretnénk néhány slágergyanús kínálattal élni, de természetes, hogy a többiek is ezt teszik. —Tételezzük fel, hogy az idegenforgalommal kapcsolatban három szakmai kívánsága teljesül. Mit szeretne? — Legelőször is azt, hogy annyi pénze legyen az embe-, reknek, hogy nyugodt szívvel válasszanak — nem csak a mi programfüzetünkből. Második kívánságként jó lenne, ha a cégünknél megkezdődött technikai fejlesztés idén, de legkésőbb jövőre olyan helyzetbe hozna bennünket, hogy a vevőnek egy telefont se kelljen felvennie az utazás megrendeléséhez. Az igazi álmom pedig az, ha már nem is programfüzetet, hanem floppylemezt osztogathatnánk, és mindenki otthon, kényelmesen válogathatna. — Három kívánság után három veszélyről is essék szó. Ön szerint melyek ezek? — Ha az utasoknak még a tavalyinál is kevesebb pénzük lesz az idén, az jó néhány kisebb cég számára katasztrófát jelenthet. A második veszélyt azok a politikai változások jelentik, amelyek célországainkból távol tartják az utasokat. Harmadik veszélynek én a kalózirodák piac- és térnyerését tartom. Remélem, hogy a szakma szervezetei, együttműködve egyéb állami szervekkel, ez utóbbi veszélyt minél hamarabb megszüntetik.
