Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-29 / 100. szám
4 1996. április 29., hétfő Közélet UJ KELET Átutazóban Nyíregyházi beszélgetés Szakai! Judittal, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökével Nem sok időnk maradt a beszélgetésre, Szakait Judit csak néhány percet tartózkodott Nyíregyházán. Fehérgyarmatról érkezett, ahol nemrégiben fejeződött be az V. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál megyei seregszemléje. A selejtezőről hárman jutottak a debreceni területi döntőbe. Berki Antal (Új Kelet) —Milyen élményekkel utazik el Fehérgyarmatról? — Az itt töltött két nap nagy megelégedéssel tölt el. Egyfelől visszaigazolva láttam eddigi törekvéseinket, másfelől Fehérgyarmaton harminckét színjátszócsoport, mintegy 600 gyerek vett részt, s ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás okozta megrázkódtatást, gazdátlanságot lassan kiheveri a mozgalom. Jó volt, hogy a csoportok életkoruknak megfelelő produkciókkal készültek, hál’ Istennek a mese volt az uralkodó. Külön öröm, hogy például Nyír- csaholyból három csoport is indult — köszönet a pedagógusok áldozatkészségének és nem utolsósorban a megyei önkormányzat kulturális irodájának. —Milyen volt a fehérgyarmati verseny színvonala? — Amilyen egy ilyen selejtezőn lenni szokott. A teljesen kezdő csoportoktól a rutinos, évek óta együtt játszó színjátszókig minden kategória képviseltette magát. Legalább húsz csoport volt, amely esélyes volt a továbbjutásra. Sajnos, a keret behatárolt, és csak három együttes — a nagykállói Varázs színpad, a mándoki Cinegék és a nagyhalászi Ripacsok — juthatott tovább. — Mondana valamit részletesebben is a Weöres Sándor Színjátszó Fesztiválról? — Ez az ötödik tűnik a legsikeresebbnek, tulajdonképpen az egész országot megmozgatta. Ötszáz csoport, több mint tízezer gyerek indult a versenyen. Felmenő rendszerű a fesztivál, megyei és területi döntőkön alakul ki a végső mezőny. Összesen 18 csoport harcolhatja ki a részvétel jogát, rajtuk kívül egy kárpátaljai együttest is meghívunk. A döntőt 1996. május 31. és június 3. között rendezzük Ajkán. — Mikor alakult a Magyar Drámapedagógiai Társaság? — 1989-ben alakultunk kényszerhelyzetben. Noha a drámapedagógia gyökeret vert az oktatásban, a magyar művelődési intézet nem vállalta tovább a módszer gondozását. Néhányan úgy gondoltuk, nem szabad hagyni, hogy az eddigi munka kárba vesszen, és megalakítottuk a társaságot. Mára országos hatókörű -egyesületté fejlődtünk, több mint 600 taggal. —Noha sok a közös vonás, a drámapedagógia céljaiban is különbözik a színjátszástól. Mégis önök szervezik a gyermekszínjátszó-fesztivált. Miért? — Ennek is a gazdátlanság az oka. A rendszerváltással itt is űr keletkezett. Kézenfekvő volt, hogy felvállaljuk ezt a területet. Visszaszorult az úttörőmozgalom, senkinek sem volt fontos, hogy a gyerekszínjátszással törődjön. Sok dolog felejtődött el, illetve testálódott a civil szervezetekre 1990 óta. Mi gyerekek között dolgozunk, különbözőség legfeljebb abban van, hogy a drámapedagógia elsősorban a nevelést segíti, a színjátszás pedig produkciókat hoz létre, de a személyiségfejlesztésben mindkettőnek azonos a szerepe. — Milyen anyagi háttér biztosítja a társaság működését? — Tagdíjakból és pályázatok útján szerzett pénzekből tartjuk fenn magunkat, nem dúskálunk a javakban. Van egy négy órában foglalkoztatott ügyintézőnk és egy pénztárosunk. Az elnökség és jómagam is társadalmi munkában dolgozunk. Nem akarok panaszkodni. Mindenki sír, aki a kultúra, különösen az amatőr mozgalom területén dolgozik, inkább annak örü- lük, hogy társaságunk egyre hatékonyabban tevékenykedik. Most már kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezünk. Az idén lesz Hannoverben a VIII. Európai Gyermekszínjátszó Fesztivál. Nyolc gyereket delegálunk, két pedagógus kíséretében. A tanárok csoportfoglalkozásokat is tartanak majd. Bízunk benne, hogy az állam előbb- utóbb belátja, a gyerekekre fordított pénz a későbbiekben sokszorosan megtérül és még mindig olcsóbb, hatékonyabb ilyen rendezvényekre pénzt áldozni, mint, teszem azt, tűzoltásként horribilis összegeket drogprogramokra költeni. A royal flush és a piros 13-as A polgári élet illúziói Dr. Gellai Imre névjegykártyája nem csak azt árulja el, hogy ő a Casinos Hungary vezérigazgatója. Feketén, fehéren, pirosán ott van az, amit a kaszinók világa jelent mindannyiunknak. S nem csak azoknak, akik oda- állnak a rulett- vagy blackjackasztalokhoz. Casinos Hungary. A Magyar Olimpiai Csapat aranyfokozatú támogatója. Dr. Gellai Imre pedig a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja, a Magyar Sportegyesületek Országos Szövetsége elnöke. — Mennyi lesz „nyert” a „vesztett” pénzből? Azaz menynyi adót fizetnek be évente a kaszinók az államkasszába ? — A 280 milliós márkás árbevételből 160 milliót! — Ne haragudjon, de akkor önöknek mi ebben az üzlet? — Nézze! Én 1955 óta az idegenforgalomban dolgozom. Végigjártam minden zugát a vendéglátástól kezdve a szállodaiparon át a minisztériumokig. Ugye, elhiszi nekem, hogy olyan vállalkozást szeretnék csinálni, amelyik nyereséges? —Ma születésnapot ünnepelünk: a magyar kaszinók újjászületésének 15. évfordulóját. Miért épp tizenöt éve indult útjára az arany golyó? — A polgári élet csírái hozták létre a kaszinót is, hiszen ez egy tipikus polgári szórakozás, azoké az embereké, akik az általunk kínált illúziókra vágynak. Az egyik illúzió a szép környezet, egy teljesen más világ, amely a játék idejére feledteti a mindennápokat, a másik illúzió a nyerés lehetősége.. — És a vesztésé... — A szerencsejátékok egyidősek a pénz megjelenésével. Ha a kellő pénz és a szellemi kikapcsolódás', igénye megjelent, újra és újra reneszánszukat élték a játékok. — Ma 'akkor újra Fortuna asszony világa tombol! Uton- útfélen kipróbálhatom a szerencsémet! — A kistétű játékok tömeges megjelenése a társadalom elszegényedését jelzi. A kaszinóban nem a mindenáron nyerés a lényeg. Szánjon erre az estére mondjuk ötezer forintot, játsszon jó kedvvel, s ha veszít sem búsúl, mert ezt a pénzt játékra szánta, ha nyert, akkor... — Fia... De a Casinos Hungary mindenképpen nyert, hiszen egyet tett és tizenegyszeresét nyerte. Égy kaszinójából 11 lett! Emelik a tétet? — Nem! Népi szándékozunk újabb kaszinót nyitni. Egy társadalom gazdasága megszabja, hogy mennyi: a szabadon elkölthető pénz. S ez attól nem lesz több; ha mi újabb kaszinót nyitunk. —A keleti országrészben vagyunk, a legkeletibb „csücsökben” , három határ szorításában... — Tudom, mit akar kérdezni. A feketegazdaság kihívása örök. Tulajdont nem szerezhetnek a vállalkozásból. A kasszába nagyon sok olyan bankó kerül, ami ezt a feketevilágot megjárta, de ez ellen nem tehetünk és nem is a mi tisztünk tenni. — Mennyire népszerű a kaszinózás? Hány vendéget fogadtak a 15 év alatt? — Szeptemberre várható a hárommilliomodik vendégünk! És hogy mennyire népszerű? Nézzen körbe! —S mi lesz, ha sokat nyerek? — Természetesen gondoskodunk biztonságáról, s ha kéri, egészen hazáig kísérjük. — Remélem, egyszer lesz hozzá szerencsém! „A krupié legyen égy kicsit vagány” Fiatal kaszinó, fiatal igazgató. Horovitz János akkor fejezhette be épp az általános iskolát, amikor az első kaszinó újra megnyitotta kapuit Magyarországon. — S akkor még az eszembe sem jutott, hogy egyszer ez lesz a munkám. —Szintén krupiéként kezdte? —Természetesen. A szakma alapos ismerete nélkül nem lehet a topon maradni. Minden vitás kérdés szakmai problémára vezethető vissza, s mivel itt gyakran nagy összegekről van szó, határozottnak és következetesnek kell lenni. De a vezető határozza meg a kaszinó arculatát is, ahogy kiválogatja a krupiékat. Nem könnyű munka és nem is annyira különleges, mint amilyennek kívülről tűnhet. Itt az tud jól dolgozni, akiben van egy kis plusztöltet, egy kis vagányság. Legyen ügyes a keze, tudjon jól számolni, feljépése legyen határozott, udvarias',.s akár egy-egy mosollyal képes legyen kapcsolatot teremteni, beszélgessen úgy a vendéggel, hogy ne csak a mindenáron nyerésre koncentráljon, hanem valóban játék legyen a játék. Biztassa vagy akár boszankodjon is vele, ha 18-ra sokat húzott. Most már van égy rendkívül jó mag a nyíregyházi kaszinóban, ami felkészültségében és emtje- ri képességeiben is profi. — Milyen ez a kaszinó a többihez képest? Hangulatában és vendégkörében ? — A legszebbek egyike és vendégkörét is csak dicsérik a messziről jött betérők. Ünnepi tortavágás. Középen a kaszinónak helyt adó Korona tulajdonosa, Ná- dasdi István és felesége, a bal szélen az osztrák kaszinók képviselője Harminc dollár Vegasban Hogy egy kaszinó vezetőjének tilos játszani, az természetesnek tűnik — a szabály az szabály. De hogy nem is szeret játszani, az meglepő! Pósa Ernőt, a szentendrei kaszinó igazgatóját a szíve hozta vissza Nyíregyházára. Júliusban lesz három éve, hogy a nyíregyházi kaszinó elindítását kapta feladatul. — Teljesen véletlenül kerültem ebbe a szakmába, többszörös pályaelhagyóként. Gépészként inkább a zenét választottam. Egy szenvedéllyel játszó kollégám vett rá, hogy jelentkezzünk a krupiétanfolyamra. — Tehát végigjárta a ranglétrát a legalsó foktól kezdve, így igazgató lett! — De ugyanezt mondhatja el magáról a másik 11 kaszinó igazgatója is! — Milyen volt a nyíregyházi nyitás? — Fantasztikus! Még az utolsó órákban is dolgoztunk, hogy időre kész legyünk. Be kell vallanom, kellemesen csalódtam a városban és a vidékben. Rossz híre teljesen alaptalannak bizonyult. Sőt! Nagyon sok jó barátot kellett itthagynom, amikor letelt az időm. — Valóban nem szeret játszani? — Las Vegasban tettem fel egyszer 30 dollárt... Ennyi... —Nem játékos a magyar? — Dehogynem! Nála csak a kínai szeret jobban játszani! De a nagyvonalúságban nincs párja. Nagyobb nyerésnél csak úgy csattan az ajándékzseton a persely szélén. így a krupiénak is jó, ha a vendég nyer, hiszen a borravalóból él. — Nem lehet összejátszás játékos és krupié között? — Egyetlen krupié sem kockáztatja meg, hiszen az állásába kerülhet. A teremben elhelyezett videokamerák pedig mindenre figyelnek. — Mekkora volt a: a legnagyobb nyeremény, amit valamelyik kaszinójából elvittek egy este? — Egy kedves hölgy nyert az automatán tavaly ősszel 5,8 millió forintot.
