Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-24 / 96. szám
■ ■ Ont mi bosszantja? Fekete Tibor (Új Kelet) A nyíregyházi sétálóutcában a hirtelen jött nyárban járókelőket szólítottunk meg, és a címben szereplő kérdést tettük fel nekik. Hárman azok közül, akik válaszoltak: — Szinte minden bosszant mostanában, de legjobban a munkanélküliség. Korombeli hölgyeknek és uraknak egyszerűen lehetetlen elhelyezkedni, ha már elveszítették a régi állásukat. A feketegazdaság felszámolására, valamint a társadalombiztosítás és az adóhatóság kintlévőségeinek beszedésére is lenne ötletem. A nagy adósok, akik egymillió forint feletti összeggel tartoznak, kapják meg ugyanúgy a fizetési könnyítéseket, mint azok, akik csak kisebb összeggel tartoznak. Talán serkentőleg hatna, és nagyobb esély lenne a tartozások behajtására. A feketegazdaság ellen úgy — Nagyon nehezen tudunk megélni, mert kevés a nyugdíjunk. Én negyven évi munkaviszony után csak 14 500 forintot kapok. Az árak az egekbe szöknek, közben alig emelnek valamit a nyugdíjunkon. Most voltam nyiratkozni, és — Bosszant a környezet- szennyezés, a zárt helyiségben a dohányosok nincsenek tekintettel a nemdohányzókra. Bosszant, amikor látom, hogy szemetelnek az utcán, és idegesít reggelenként a zsúfoltság az autóbuszon. A Gangesznak csúfolt érpatakban víz helyett szenny folyik. Ettől még az Senkely Jenőné lehetne leghatékonyabban harcolni, ha nem érné meg titkon alkalmazni valakit. Ehhez az kellene, hogy több jól fizető munkahelyet létesítsenek, és a vállalkozóknak olyan mértékű adóterhet kéne megállapítani, amit még érdemes kifizetni. És amit még ki is bírnak fizetni. Ötvenkét és fél százalékos társadalombiztosítási járulék- fizetés mellett már kacérkodnak a gondolattal, hogy inkább nem fizetnek. Az is nagyon bosszant, hogy akármilyen hivatalba megyek, mindenütt csak cigányokba ütközöm. Én nem segélyeket, hanem lehetőséget adnék nekik. A városnak egy elkülönített részén képességüknek megfelelő munkahelyeket teremtenék, ne mi neveljük őket, hanem ők egymást. Csak meg kell nézni a Tüzér utca környékét, hogy néz ki. A folytonos segélyezést egy nálunk gazdagabb ország sem bírná sokáig. Inkább esélyt kellene adni nekik, hogy hozzák létre a maguk közösségét, és minket hagyjanak békén. Jenei Sándor semmilyen luxusszolgáltatást nem kértem, mégis kétszáz forintot fizettem érte. Két nyugdíjból ketten élünk. A lakásrezsi havonta közel tízezer forint. Ami marad, abból kellene megélnünk. Kiegészítő jövedelmünk nincs. Van egy kis telkünk, de arra inkább költünk, mint hasznot hozna. Emellett a szárazság mellett, ami az elmúlt években is volt, csak öntözéssel lehet valamit is megteremteni. A hálózati vízzel kész ráfizetés locsolni, kútfúrásra pedig nem telik. Drága a vetőmag és a permet- szer is. Lassan jobban járunk, ha a piacon veszünk meg minden zöldséget és gyümölcsöt. Takácsné Lázár Ágnes indiai folyók vize is tisztább. Bosszant az is, hogy megszerveznek egy környezetvédő akciót és agyonhallgatják. Csak véletlenül láttam meg a azt a plakátot, amelyen akkumulátorok, szárazelemek, bedöglött festékek gyűjtésére szólítottak fel bennünket. Rendszeresen kellene ilyet szervezni, nem csak egy évben egyszer. A Sóstó rendbe tétele is nagyon időszerű lenne. A városban nem sok olyan hely van, ahova családostul el lehet menni pihenni, szórakozni. Tíz évvel ezelőtt nyugodtan lehetett a sóstói erdőben sétálni, ma már az sem biztonságos. Én elmentem a vásárba félpénzzel... Minden lónak megnézték a fogát Fekete Tibor (Új Kelet) A középkorban a vásártartás joga kevés településnek adatott meg. Nyíregyháza ezen kevesek közé tartozott, és amióta állatvásárt rendeznek a megye- székhelyen, azóta mindig szerda és szombat a piaci nap. Egy éve azonban hétfőnként kereshetik fel az eladók és a vevők a Tokaji úti piacot. Ilyenkor reggelenként még a szokásostól is nagyobb a forgalmi dugó a vasúti átjáró után. Ladák, Wartburgok, Skodák, és mindegyik mögött utánfutóban valamilyen jószág. Az állatvásártér bejárata előtt rövid várakozásra kényszerülnek, de ez a kevés idő is elegendő, hogy a sor vége a Tokaji úton álljon. A vásártér hatalmas placcán (mint egy kisvárosban) utak és terek mentén kínálják portékájukat az eladók. Külön a sertéseket, a marhákat és a lovakat. A bejárattal szemben, mint egy hosszú sugárút két oldalán, a választási malacok és a süldők várják sorsuk jobbra fordulását. Érdeklődő még csak-csak akad — lehet, hogy ők is eladni szándékoznak —, de komoly szándékú vevőt ottjártunkkor nem láttunk. A nyolchetes választási malacot háromezer ötszáz forintért kínálták, a tízhetes süldőkért ötezret kértek, de még ebből lehet alkudni — mondta a gazda. A túlkínálat érződik az egész piacon. Egy évvel ezelőtt, amikor kétszáz forint fölé emelkedett az élősertés felvásárlási ára, megugrott a hízlalási kedv. Akkor hathét ezer forintért is alig lehetett malacot venni. Most, hogy 115 forint az élő disznó ára kilónként, felére esett vissza a süldőár. Aki messziről hozza eladni az áruját, jól teszi, ha minél hamarabb megszabadul tőle. Sokba kerül a fuvar, a rédia darabja száz forint, és a fülbélyegért is még 150 forintot kell fizetni, külön-külön. És akkor még nem is beszéltünk a helyjegyről. Az eladók többsége maga is hizlal disznót. Mint mondták, nem értik, mit akar ez a kormány. A malactáp mázsája több mint hatezer forintba kerül, de még a korpának is kétezer forint mázsája. A száztizenöt forintos ár még a takarmány árát sem fedezi, nemhogy az egyéb költségek is megtérülnének. A legtöbben a lovak körül ácsorognak. Hadházi József Sényőről még szombaton háztól vett egy lovat, és most arra volt kíváncsi, jó vásárt csinált-e? Úgy tűnik, igen, mert 150 ezer forintért hámos lovat kapott, itt pedig 130 ezerért egy éves csikót vehetne csak. Megkérdeztük tőle azt is, mi alapján döntik el, hogy mennyit ér egy ló? — Megnézzük a lábát, hogy egészséges-e, a patája nem kopott vagy töredezett, és hogy nem rugós-e? A ló fogáról következtetni lehet a korára. Ezután aszerint, ki milyet szeret, lehet a fajta közül is választani. A sodrott (muraközi— magyar keveréke) jó hámos, könnyű igába fogni. Ha valaki gyorsabb lovat akar, az a virgoncabbat választja. Van, aki kimondottan a heréit lovakat keresi, de nekem még ajándékba se kellene. A kanca mindig legalább 15—20 ezer forinttal értékesebb, mint a csődör. Elmondta még, hogy érdemes most lovakat tenyészteni. Egy választási, azaz hat hónapos csikóért el lehet kérni akár hetvenezer forintot is. A tehenész „utcában” a szegény kisbocik a kocsik alatt próbálnak meg árnyékot keresni, nem sok sikerrel. Az árusok csoportokba verődve a kereslet visszaesésének okát tárgyalják ki. Szószólójuk, Siska Józsefné a tej felvásárlási árában látja a legfőbb problémát. Mint mondta, nemrég emelték 9—10 forinttal literenként a tej árát, miközben a felvásárlási ár továbbra is 23 forint. A tejtermelési kedv a forint leértékelődésével arányosan lanyhul. Ma még egy egy hónapos üszőért elkérnek 24—25 ezer forintot, de vevő nem nagyon akad. Még aki komoly szándékkal venne, annak is előbb el kellene valamit adni ahhoz, hogy vásárol- ; hasson. Gyakran emiatt hiúsul meg a vásár. A körülöttünk állók elmondták még, hogy sem az eladóknak, sem a vevőknek nem jó a hétfői nap. Sokan munka mellett tartanak állatot, és hétköznap nincs idejük vásárba járni.
