Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-13 / 87. szám
4 1996. április 13., szombat Közélet UJ KELET Tarnavölgyi György szombati jegyzete A jó öreg Patyomkin herceg... ...sokat tanulhatna néhány mai családtól. Az orosz herceg neve úgy maradt fenn, hogy nagy cselt alkalmazott, amikor a cámője a birtokaira látogatott: színházi díszletekből az uralkodó útja mentén komplett álfalvakat építtetett, hogy II. Katalin kellőn el legyen bűvölve a vidék gazdagságától. Nos, e dicsőséget irigyelték meg azok a cseles famíliák, melyek most szellemi ősüknek tekinthetik a jó herceget és Kőműves Kelement egyaránt. Kitaláltak valamit, ami roppant egyszerű és még jövedelmező is: házat építenek, aztán gyorsan lebontják. Ha valaki nem értené: a sokgyermekes család építkezésbe kezd. Mindenféle lehetőséget igénybe vesznek, legnagyobb tétel ebben a gyerekek száma alapján kérhető lakásépítési támogatás, mely kétmilliónál is több lehet. Felépül a ház — úgy- ahogy —, aztán egyszer csak eltűnik. Lebontják és az anyagát eladják. És megy vissza a putriba a sok gyerek... Kétségbeejtő a dolog több okból. Részben, mert elkeserítő, hogy családok ilyen ocsmány dolgokra kényszerülnek a nyomoruk folytán. Másrészt azért, mert dühítő, hogy tudjuk: a bonyolult módon az államtól kicsalt pénz nem a népes gyereksereg ruházkodására, élelmezésére fordítódik, hanem nagyrészt a környékbeli kocsmárosokat gazdagítjaA kezüket tárogatják a hivatalnokok: a bontást nem tilthatják. A törvényhozók már tudnak minderről, de nem tesznek semmit. Holott igen egyszerű lenne kimondani: a támogatással épült házat nem lehet elbontani X évig! Ha mégis megteszik, súlyos legyen a büntetés.... Optimisták klubja... ...működik számos helyen a világon. Természetesen ez is amerikai találmány, de ezúttal nem kell félnünk, hogy túlzottan megfertőzi a magyarságot. Mi ugyanis az összes létező felmérés szerint olyan pesszimisták vagyunk, hogy ha kisüt a nap, kapásból az esernyőért nyúlunk. S nemcsak borúlátók vagyunk, hanem sava- nyúak is.. A minap egy nyíregyházi boltban meglehetős feltűnést keltett egy ifjú hölgy. Eladónak alkalmazták és ő úgy vélte, hogy az a dolga: eladni, kiszolgálni. Szegényke azt hitte, ehhez mosolyogni is lehet. Perdült-foruüli, csacsogott - és aranyosan nevetett még a szeme is.. Hibázott. Erre akkor jött rá, amikor egy komor úr ráförmedt előbb csak úgy szőrmentén, aztán, amikor látta, hogy a lányka 7%------------------------------------arcáról nem repült el a mosoly, dühödten. Az ok, amiért hörgött, semmiség volt. Gyorsan kiderült, valójában a kislány modora zavarja. „Mi a nyavalyát vigyorog maga állandóan?! ” - csattant, s a lány mosolya megfagyott. Az üzletben egy kicsit söté- tebb lett. Olyan igazi magyaros félhomály. Iható-e a szennyvíz? A kérdés talán még nem aktuális, de hamarosan az lehet. Míg a vezetékes víz ott van már a lakások nagy többségében, a szennyvízelvezetés sajnos, a felében sem. A nagy kérdés az, vajon mi lesz azzal a szennyvízzel, ami udvari aknákba, derítőkbe folyik. A tulajdonos válasza természetesen az, hogy ott jó helyen van, rendre elszállítják stb. Ha viszont megkérnénk, hogy mutassa meg a szippantókocsis által adott számlát, nagyon zokon venné. Nincs neki. A szennyvíz az akna oldalán-alján beszivárog a talajba. Kúszik, amerre a fizika törvényei engedik. Egyre közelebb kerül az 50—80 méter mélyen található tiszta vízréteghez, ahonnan az ivóvizünk származik. Hát ezért kérdezhetjük: iható-e a szennyvíz? S ezért üdvözlendő a nyíregyházi kezdeményezés: azok, akik idén novemberig csatlakoznak a csatornahálózatra, komoly kedvezményeket kapnak. Például fél évig csak fél árat fizetnek a használatáért. A Nyitvicsav, a megye- székhely szolgáltatója még tovább ment: jövő szerdára például összehívta azokat a vállalkozókat, kereskedőket, akik — csővel, munkával stb. — segíteni tudnak a lakosságnak. Tudatják velük, hol érdemes a városban felajánlani a közreműködésüket. Lehetne ezt reklámfogásnak is venni, de egyáltalán nem az. Konkrét segítség a lakosságnak. Hogy unokáink ne igyanak szennyvizet... Megverték a magyarokat... ...immár sokadszor. Ennél szégyenteljesebb vereséget azonban régen jegyeztek fel a futballistáink: Horvátország (ott is második vonalbeli) játékosai négy gólt rúgtak nekik. Ilyenkor szokott eltöprengeni az ember, hogy vajon mennyit kapnak azok, akik a dicsőséges magyar futball körül sertepertélnek? Mekkora pénzek mennek el olyan sportokra, amik csak dühítik a polgárokat. Mitől hasznosak azok a sportklubok, melyek sok-sok millióval tartoznak a közkasszának, hatalmas pénzeket fizetnek hasznavehetetlen embereknek, eredménytelen vezetőknek, és folyton panaszkodnak?... Könyvtámogatás Véradás A Magyar Vöröskereszt megyei szervezete 1996. április 15. és 19. között az alábbi helyeken szervez véradást: Áprilsi 15., hétfő: 8—14-ig: Taurus Mezőgazdasági Abroncs Kft., Nyíregyháza, Boty- tyán János út 15.; 12-től: Betulapharma Gyógyszergyártó és Gyógyszerkereskedelmi Vállalat, Nyíregyháza, Csaló köz 8. Április 16., kedd: 9—14-ig: Apagy, egészségház; 9—12: Gyulaháza, új orvosi rendelő. Április 17., szerda: 9—14-ig: Ifjúsági Véradónap Mátészalka, a Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolában; 8— 12-ig: Csaholc, művelődési ház; 9— 13-ig: Vásárosnamény, városi véradás. Új Kelet-információ A Soros Alapítvány új programjával szépirodalmi és társadalomtudományi művek, valamint elsőkötetes magyar írók, költők műveinek kiadását támogatja. Az alapítvány célja nemcsak az, hogy maradandó értéket képviselő művek kiadásra kerülhessenek, hanem az is, hogy ezek a könyvtárakon keresztül az olvasókhoz is széles körben eljuthassanak. A könyvtári, szépirodalmi és társadalomtudományi szakemberekből álló kuratórium döntése során figyelembe veszi a könyvtárak előzetesen felmért igényeit is. A Soros Alapítvány előre megvásárolja a támogatást nyert műveket és a Könyvtárellátó Közhasznú Társaságon keresztül ajándékként bocsátja a könyvtárak rendelkezésére. Minden olyan hivatásos könyvkiadó pályázhat a támogatásra, amely magyar cégbíróságon legalább egy éve bejegyzésre került. Pályázni kizárólag az e célra szolgáló űrlap kitöltésével lehet, melyen a részletes pályázati követelmények megtalálhatók. Beküldési határidő: 1996. május 6. További információ és pályázati kérdőív beszerezhető: A pályázó nevére megcímzett és fel- bélyegzett közepes méretű válaszboríték megküldésével postai úton: Soros Alapítvány, 1525 Budapest, Pf.: 34. (Tel.: 315-0303, fax: 315-0201) vagy személyesen: Budapest, II. Bolyai u. 14. Na és? P. I. (Új Kelet) Nyolcadikos voltam. Amolyan pesti belvárosi magányos gyerek, aki önnön napközis tanára. Ma már talán hihetetlenül hangzik, de mindezek ellenére mégis tudtam lelkesedni. Igaz, akkor még nem a világfájdalom és a látványos unalom volt a „menő”. Emlékszem, otthon mahináltam valamit éppen, amikor bemondta a rádió. A heroikus hangvétel, de maga a tény is magával ragadott. Nem bírván tovább az „ügy- gyei” kettesben maradni, majd szétfeszített a büszkeség és az izgalom, így végigrohantam a Múzeum körúton, majdnem az Astoriáig, ahol Péter barátom lakott. Úgy csengettem, mintha égne a ház, hosszan, türelmetlenül. Péter ajtót nyitott, és kerek szemekkel figyelte felindultságomat, ahogy a futástól és az izgalomtól át- fűtve közöltem vele: Ember az űrben! Fellőtték az első embert az űrbe! Ma sem tudom, hogy csak nyugtatni akart-e, vagy tényleg őszintén reagált? „Na és?”—kérdezte rendíthetetlen nyugalommal. „Na és?...” Csak álltam és nem értettem semmit. Hogy lehet erre így válaszolni? „Na és?” Azóta már rengeteg víz lefolyt a Dunán, de engem még mindig képes egy-egy ilyen hír fellelkesíteni. Ma már nem futok senkihez, hogy örömömet megosszam vele, pedig néha olyan jólesne. Nem futok, nem is telefonálok. Félek a kérdéstől: „Na és?” Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem történt baleset a minap Mátészalkán, amikor a képen látható Trabant „önállósította” magát, és a Szálkái László utcában megindult a lejtőn lefelé... Gazdája elfelejtette behúzni a kéziféket, így a kocsi keresztben állt meg az úton, ahol a forgalom helyreálltáig rendőr irányította a járműveket és őrizte a „vétkes” Trabit. Az „őrzési díj” mértékéről nincs információnk... Kép és szöveg: Szamosi István Megszülni újra a nemzetet Ma 755 éve, 1241. április 13-án játszódott le középkori történelmünk egyik legtragikusabb eseménye, a Muhi csata. A közép-ázsiai sztyeppéken állataikat legeltető nomád törzseket a legendás Dzsingiszkán katonabirodalommá szervezte, fő „foglalkozásuk” a hódítás lett. A mongol törzsek — melyek közül a tatár csak az egyik volt — elfoglalták az akkor ismert világ jó részét. Meghódították Kínát, hajóik eljutottak az ázsiai szigetvilágba, Jávára, Borneóra, Szumátrára is. Vasas László publicisztikája Nyugati irányú terjeszkedésüket alapvetően két körülmény tette lehetővé. Legszembetűnőbb előnyük katonai szervezettségük, a letelepült földművelő népekétől sokkal mozgékonyabb köny- nyűlovas harcmodoruk volt. Sikerük igazi záloga mégsem saját erejükben, hanem ellenségeik gyengeségében rejlett. Ebben az időben a közép-kelet-európai országokban gyenge volt a központi (királyi) hatalom, mindent felforgatott a feudális anarchia. Hazánkban IV. Béla igazából nem tudott mit kezdeni a trónnal, mert elődei — főképp apja, II. András — támogatás fejében elosztogatták a királyi birtokok nagy részét A Géza és István által létrehozott, Lász/ó és Kálmán alatt megszilárdult, rendezett, erős, független magyar állam hanyatlását nem tudta megakadályozni. A magyarok Julianus barát híreiből már több éve hallottak a mongolokról, de eleinte nem gondolták—nem is gondolhatták —, hogy milyen hatalmas katonai erőt képviselnek. Annál nagyobb lett a riadalom, amikor értesültek a hatalmas Kijev eles- téről, az ellenállás erőit azonban megosztotta a széthúzás. A főurak kárörvendve figyelték a király kapkodását, és kiűzték az országból a kunokat, akikben nem minden alap nélkül a királyi hatalom ellenük fordítható fegyverét látták. 1241. április 13-án a Sajó-menti i. O 1,1.’i I lü (; I n i~' . )Y Muhi pusztán a Batu kán vezette mongol hadsereg megsemmisítő csapást mért Béla hadaira. A katonák nagy része a harcmezőn maradt, Bélának azonban sikerült elmenekülnie, és ezzel megmentenie a magyar államiságot A nemzeti egység hiányából soha nem származott — nem származhatott — előny. Gondoljunk csak a török hódításra, a kettős királyválasztásra, a Habsburg fennhatóságra. A középkorban a nemzet—és így a nemzeti egység is — egészen mást jelentett, mint manapság. A nemzetnek csak a nemesek lehettek tagjai, ha hazánk földjén éltek attól is függetlenül, hogy milyen nyelven beszéltek. A mai értelemben vett magyar nemzet tulajdonképpen csak a reformkori országgyűléseken fogant és az 1848—49-i szabadságharcban született meg. Történelmének legnagyszerűbb pillanatait élte a magyarság akkor, amikor össze tudott fogni valamilyen közös cél érdekében. A nemzeti egység jórészt csak külső ellenség elleni támadáskor, vagy védekezéskor jött létre, vagyis addig, amíg minden hazafi azonos célért küzdött. Mihelyt a külső veszély elmúlt, az erők azonnal polarizálódtak. Lehet-e érdekellentét azonos nemzet fiai között egy modem polgári társadalomban? A válasz egyszerűnek tűnik: mindenki békében, anyagi és szellemi jólétben szeretne élni. Olyan társadalomban, ahol nincsenek születési előjogok, nincs faji és nemzeti megkülönböztetés, ahol mindenki gondoskodhat utódairól, röviden, ahol szabadság és jólét van. Azt azonban senki nem várhatja el a demokráciától, hogy minden polgára azonos körülmények között éljen. Ahol szabadság van, ott nincs (anyagi, gazdasági) egyenlőség — summázhatjuk a demokráciáról. Viszont ahol egyenlőség van, ott nincs (jogi, politikai) szabadság — állapíthatjuk meg a termelőeszközöket állami tulajdonba vevő diktatórikus egypártrendszerről. A mai magyar polgárok legalapvetőbb érdekei tehát nem különböznek, de fennmaradt-e nemzeti egységünk a nemzeti sajátosságokat semmibe vevő internacionalizmus évtizedei alatt? Eggyé forrtunk-e a rendszerváltás mámorában? Legyünk őszinték! Az 1989— 90-es rendszerváltást nem a közös ellenség ellen egy testté forrt és közös érdekekért fegyvert ragadó nép, hanem ezeket a közös érdekeket feüsmerő és kifejezésre juttató, valamint a világpolitikai helyzetet kihasználó szűk politikai csoportosulások kényszerítették ki. A köztársaság kikiáltásakor a Kossuth téren tolongó és a tévét néző emberekkel kezdett el vajúdni a magyar társadalom, melynek idővel ismét meg kell szülnie a magyar nemzetet. Az egység ma még nem teljes, de ha eléljük, hogy azok is jólétben, biztonságban éljenek, akik most a rendszerváltás veszteseinek érzik magukat, akkor megteremtjük az új, egységes Magyar- országot, amely ismét képes lesz arra, hogy nagyszerű sorokat írjon a világ történelemkönyvébe. Hétszázötvenöt évvel ezelőtt hiányzott a nemzeti egység és az országot súlyos tragédia érte. Közös felelősségünk, hogy ez soha többé ne következhessen be. Ha a politikacsinálók, a gazdaság szereplői és mi, szavazó állampolgárok is második helyre szorítjuk vissza egyéni érdekeinket, ha mindig szem előtt tartjuk egy nagyobb közösség, az ország érdekeit, akkor abból mindnyájunknak csak előnye származhat. Aki nem így gondolkodik, az saját úszómedencéjében lubickolva, vagy Mercedesével száguldozva is gyökértelen, rongy ember marad. * I M * 4 f H i í' M ?.# O t f f v
