Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-12 / 86. szám
4 1996. április 12., péntek Közélet „A” Major mií^hUJ KELET Segíteni minden társunknak Berki Antal megemlékezése Kilenc éve, hogy meghalt. Nagy űrt hagyott maga után. Minden ellentmondásosságával, a színházművészet egyik legjelentősebb alakja volt. 1931-ben került a Nemzeti Színházhoz. Ahogy mondani szokás, a színházi szakma minden lépcsőfokát megjárta. Aka- démista korában statiszta, később segédrendező, epizodis- ta, aztán rendező, vezető színész. 1945 után úgy lett a Nemzeti Színház igazgatója, hogy hivatalosan ki sem nevezték. Valahogy úgy alakult, hogy a poraiból feltámadó, az ostrom keserveit túlélő Nemzeti Színház az ő irányítása alá került. A kollégák elfogadták, minden problémával hozzá fordultak. Nevéhez fűződik a háború utáni első színházi előadás megszervezése. Mire magához tért, ő lett a direktor. Ezt az állapotot szentesítették később a felsőbb vezetők. 1962-ig volt a Nemzeti igazgatója. Nehéz korszak volt. Palotai István (Új Kelet) Rühe német védelmi miniszter kijelentette, nem szükségszerűen jelenti azt a NATO-tag- ság, hogy az Ország területén atomfegyverek és idegen csapatok állomásozzanak... így igaz. Franciaországon kívül (amely kivonult a NATO katonai tevékenységi köréből már évtizedekkel ezelőtt) is lehet találni olyan példákat, ahol majdnem igaz minden. Nem elvileg, hanem gyakorlatilag. Elvileg ugyanis persze, hogy az... Dániában nincsenek idegen csapatok a szárazföldön, nincs atomfegyver sem, viszont az ország kikötőiben rendszeresen állomásoznak a NATO csatahajói, és faguriga legyek, ha kizárólag mozsárágyúkkal vannak felszerelve. Különben nem is értem, hogy mi ez a legújabb szőr- szálhasogatás? Most akarjuk vagy nem? Ha igényt tartunk arra a bizonyos atlanti védőernyőre, akkor lássuk be: mindennek van ára. * * * Érdekes, az utókor — a dallal ellentétben — csak a rosszra emlékezik. Például a Tímárvagy a Németh Antal-ügyre. Csak a botrányok! Majornak nem sok köze volt ezekhez az ügyekhez. Történtek akkoriban ennél sokkal cifrább dolgok, jóvátehetetlen tragédiák. Ilyen ügyekben Péter Gábor és Révay döntött. Ötvenhatban leváltották. A trónfosztó társulati ülésen mindenki meglepetésére maga is részt vett. Ilyen volt. Nem buj- dokolt el semmi elől. Vállalta tetteiért a felelősséget. Sok szégyellni-, félnivalója nem lehetett. A rettenetes diktatúra árnyékában szuverén színházat tudott teremteni. A Nemzeti máig ható időszaka volt ez. Jelentős színházi egyéniségek nagyszerű előadásainak ideje, meg valamiféle ellenállási mozgalomé is. A III. Richárd demostráció volt a diktatúra ellen. Aztán elmúlt ez is. Az élet, benne a színházé is, konszolidálódott. Majort visszahelyezték az igazgatói székbe. Azt szokták mondani — némi iróniával —, hogy a második világháborút a németek nyerték meg, legalábbis gazdasági eredményeiket tekintve. Természetesen ez nem ment volna anélkül a Marshall-se- gély nélkül, amelyet Samu bácsi küldött az ország újjáépítésére... Hamarosan azt is meg lehet majd mondani, hogy a délszláv utódállamok közül ki lett a nyertes. Én Boszniára szavazok. A helyzet ugyanis az, hogy az amerikai ás nyugat-európai újjáépítési segélyek nagyjából azonos összegeket irányoznak elő a háború sújtotta államoknak, míg Bosznia más (és nem is lényegtelen) forrással is rendelkezik. Ha az iszlám világ úgy dönt, hogy megteremti első európai hídfőállását, akkor Szarajevó és környéke olyan fejlődésnek indul, amilyet rég látott a világ! És miért is ne döntene így? Hiszen évszázadok óta erre vár... * * * Már megint molesztál Tyson. Ha ugyan molesztált életében egyszer is... Az amerikai nők — A hatvanas évek elején Abody rendezett a rádióban egy amolyan „minden másképpen van” vetélkedőt Nem az én színpadom címmel. Major számára az új karrier kezdetét jelentette. Felfedezték ellenállhatatlan humorát. Az intrikus szerepkörbe bebetonozott Major nagyszerű kabaréfigurákat teremtett. A százesztendős Majoros Tamás bácsiból vagy a Lujza és Jenő párosból legenda lett. Ebben az időben készült a Tizedes meg a többiek című film. A pazar szereposztásból is kitűnik Major ellenállhatatlan lakájalakítása. 1978-ig volt a Nemzeti Színház főrendezője, ’82- ben szakított a Nemzetivel. Ötven évi tagság után, 71 évesen volt ereje újítani. Zsám- békival és Székellyel tartott, amikor ők megszervezték a Katona József Színházat. Ez az utolsó öt év ki tudja, hányadik nagy korszakát jelentette. Spíró Imposztora és Bulgakov „Ház- mesteriván” cárja nélküle nem születhetett volna meg. 1987. április 13-án hunytéi. Most lenne 96 éves. és a törvény őrei is — meglehetősen sajátosan értelmezik a szexuális zaklatás kérdéskörét. Ha én amerikai főnök lennék, istenuccse nem vennék fel egyetlen „szálat” sem a szebbik nem sorából, és nem azért, mert nem vagyok kellően érdekelt irányukban... Ha ugyanis égy amerikai például vágyakozva talál tekinteni beosztottjára, az már szexuális zaklatás. Ha előreengedek egy nőt — mert udvarias európai vagyok —, majdnem megint az, mindenesetre felettébb gyanús... Esetleg azért, mert így hátulról szemrevételezhetem... Tisztelt amerikai hölgyek! Önök olyan emancipáltak, hogy nincs ebben párjuk a világon! Miért hát ez örökös siránkozás? Üssenek oda! Elvégre kisportoltak és erősek!... Vagy abban az esetben, ha nem fordulnak „védelemért” a bíróságokhoz, esetleg nagyobb összegektől esnének el? A másik ötletem az, hogy macerálják, molesztálják, zaklassák viszont a férfiakat — nyugodtan tehetik, őket úgysem védi semmi! Kézy Béla (Új Kelet) Helyi televíziók ide, helyi televíziók oda, még ma is van annak valami sajátos varázsa, ha a mi vidékünkön megjelenik az „igazi” a „nagy” tv. így volt ez a közelmúltban is, amikor két napig a START Rehabilitációs Vállalatnál forgatott a Segítőtárs című műsor stábja. Akik rendszeresen nézik az Ablak műsorait, azok akár személyes ismerősként üdvözölhetik Váczi Szabó Mártát, aki mögött kétéves nyíregyházi rádiós múlt is van, így egy kicsit hazajött most, annak a műsornak a riportereként, amelyik ahogy mondja leginkább a „szíve csücske”. Igazolja ezt az is, hogy olyan tűzzel, lendülettel beszél a Segítőtárs-ról, hogy az ember érzi: ennek a törékeny nőnek nagyon fontos, hogy a szó szoros értelmében segítőtárs lehessen. —Nem tudom elgondolkodtak-e az egészséges emberek azon: milyen érzés az, amikor valaki nem talál első munkahelyet, meg sem próbálhatja mire képes, mit tud elvégezni. — Manapság ez elég gyakran előfordul... — ...csakhogy akikre én gondolok, azok nem rendelkeznek azokkal az esélyekkel, mint az egészségesek. Nincs munkahelyük, mert rosszul látnak, mert rossz a lábuk és sorolhatnám. Ők megváltozott munkaképességűek, olyanok, akik esetleg már ezzel az esélytelenséggel születtek és nőttek fel. Ezért nagyon fontos, hogy léteznek olyan cégek mint a START, ahol ezek az emberek kiteljesedhetnek, fontosnak érezhetik magukat. A minden szempontból egészségeseknek nemigen jut eszükbe, hogy az ő gyerekük is lehet valamilyen szempontból fogyatékos, s hogy bárki egyetlen pillanat alatt átsodródhat a nehéz életűek közé. Az a baj, hogy nem elsősorban az egészségesek igyekszenek segíteni, hanem a megváltozott emberek kénytelenek létrehozni önszerveződő csoportokat. — Magyar jelenség ez? — Bizonyára. Először akkor szembesültem azzal az elmaradással, ami ezen a területen nálunk van, amikor Finnországban egy étterem közepén megláttam egy asztalt, amely mellett egyetlen szék sem volt. ElVaczi Szabó Marta tartott egy kis ideig, amíg rájöttem: ez a tolókocsisok asztala. így nem kell átrendezni a termet, ha ilyen vendégek érkeznek, s az már csak természetes, hogy az igazán fejlett országokban rámpa is vezet a lejtőkön a lépcsők mellett, s a nyilvános WC-be is be lehet menni tolókocsikkal, még az autópályák mellett is. Amikor itthon a stábbal felkerestünk egy mozgássérültet, egy légy dongott a szobában. A kollégám sikeresen lecsapta. Házigazdánk felsóhajtott: — Három napja zavar ez a légy. Én nem tudom üldözni, kihajtani, leütni. — Egy légy egy hétköznapi apróság. Nekünk, egészségeseknek. — A mi célunk az — szólal meg Rapai Nándor, a Segítőtárs szerkesztője, aki 11 éve igyekszik a tv műsoraiban foglalkozni a témával — hogy ne sajnáltassunk, hanem elfogadtassunk. Tíz éve fogyatékost alig lehetett mutatni a képernyőn. Azután egy kicsit lehetett is meg nem is. Mostanra sikk lett, hálás téma, néha olyanok is foglalkoznak vele, akiknek talán nem kellene. Én azt látom, hogy jelentős információhiány van ezen a területen. Sokan arról a kevés munkalehetőségről sem tudnak amely valójában létezik ezeknek az embereknek a számára. — Márta! Nehezebb a riporter dolga amikor fogyatékosokkal kell beszélgetni? — Más. Ehhez a munkához „normális körülmények közt” is nagyfokú empátia szükséges. Bizonyára az is előfordul, hogy a nézők felszisszennek: ezt is meg lehet kérdezni? Bizonyára sokan zavarban vannak, amikor például az utcán fogyatékossal találkoznak. Pedig talán megkérdezhetnék ők is: hogyan tudunk segíteni? — Csapatmunka a miénk — mondja Rapai Nándor — és olyan csapattagjaink vannak akiknek szívügye ez a dolog. Várnai Mária nagyon sokat segít, Sándor László, aki a Híradó egyik legjobb operatőre, mindig azt láttatja, ami az ügy szempontjából fontos. Flamm János pedig olyan szakértő, aki mindig tudja a legjobb megoldást. — Jánosnak újságíróként is igen jó neve van, azt hiszem segít nekem megtalálni a legjobb befejező gondolatot... — ... ami egyébként a vesz- szőparipám is — válaszolja a megszólított — azaz: aki megszületett, soha ne gondolja, hogy állandó jogosítványa van az élet napos oldalára. Mi lesz a „csellengőkkel”? Ne váljanak bűnözők rabjaivá! MTI-Press A 90-es években eddig közel 5000 eltűnt, vagy otthonából, illetve az őt nevelő intézetből megszökött gyereket keresett a rendőrség. Sajnos elég nagy százalékukat — egyötödüket — nem csupán ezért, hanem bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt is. — Hányán kerültek elő közülük? — kérdeztük Vígh Lajos alezredestől, az Országos Rendőr-Főkapitányság (ORFK) bűnmegelőzési osztályának ifjúságvédelmi munkatársától. — Szerencsére a kis szökevények döntő többsége — 85—90 százalékuk — néhány napon belül hazamegy, vagy mi találjuk meg őket elég gyorsan. A televízió „Csellengők” című műsora, amelynek — szakértőként — az alkotógárdájához tartozom, már csak olyan eseteket tár a képernyő nézői elé, amikor a szökés háttere motiválatlan, illetve a szökés óta annyi idő telt már el, hogy joggal véljük: veszélyhelyzet van. Egy-egy klipbe 13 gyerek fér be. Elég sűrűn cserélődnek. Eddig a műsor segítségével 140 fiatalt találtunk meg. — Vannak visszaesők? — Főként azok próbálkoznak újra, akik otthon nem találják a helyüket a rendezetlen családi körülmények miatt, és általában nevelőotthonokba kerülnek. Az újra szökést választók 60 százaléka ezeknek az otthonoknak a gondozottja. Ezeket a gyerekeket egyszerre két irányból is komoly veszély fenyegeti — állítja az alezredes. —A rendellenes élethelyzet, amelyet szökésükkel előidéznek, önmagában is buktatók sorát rejti és nem túlzás azt mondani: puszta létüket is veszélyezteti. De talán még ijesztőbb a másik fenyegetés: az utcára kerülteket körülvevő világ erősen hat rájuk, s nem a szebbik oldalával. Ha nem kerülnek idejében vissza szüleik, vagy az őket óvó felnőttek gondoskodó környezetébe, egyköny- nyen a .jóakarók”, a kezdetben vonzónak tűnő „haverok” irányítása alá kerülhetnek, akik nem a társadalom tisztességgel élő feléhez való visszatérítésükben, inkább a gyerekek kiszolgáltatottá tételében, majd bűnözői karrierjük megalapozásában és folytatásába érdekeltek. Fotó: Csonka Róbert
