Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-11 / 85. szám
UJ KELET Tiszavasvári 1996. április 11., csütörtök 9 A városlakó szerint A városi művelődési központ környékén sétáltunk, és járókelőket szólítottunk meg. Három kérdést tettünk fel nekik: 1. Mit szól ahhoz, hogy be akarják zárni a szor- galmatosi iskolát? 2. Rossznak tartja Tiszavasváriban az utak állapotát? 3. Mikor járt utoljára a művelődési központban? Hárman a válaszadók közül: LÁZÁR ISTVÁN — Sajnálattal hallottam, hogy megint az anyagi okok miatt akarnak iskolát bezárni. Szakmailag megalapozatlannak tartom, és attól félek, hogy ismét a pénzügyi szempontokat fogják elsődlegesen' figyelembe venni. Ha mégis szükséges a „karcsúsítás”, akkor is csak a felső tagozatosokat kellene behozni a városba. Az elsőtől a negyedik osztályig ott kellene járniuk iskolába a kisgyerekeknek, ahol élnek. — Nagyon rossz állapotban vannak az utak. A 36-os főutat kivéve a mellékutak kátyúsak, repedezettek. Sok városi embernek szúrja a szemét. A perifériákon sok a földút. Ez is mutatja, hogy a városcím követelményeinek teljesítéséhez még sokat kell fejlődni. — Véletlenül pont ez a munkahelyem, és a családtagokat, amikor csak lehet, elhozom. — Nem tudtam róla. A megszorítások mindenkire egyformán kihatással vannak, azok bennünket, vállalkozókat ugyanúgy érintenek, mint a pedagógusokat. Az iskola- bezárást azért nem helyeslem. A gyerekek otthonosabban érzik magukat az ismerős falak között, a megszokott tanáraikkal. A takarékosságot nem biztos, hogy itt kellene kezdeni, mert ennek a gyerekek isszák meg a levét. — Sokfelé járok a megyében, és azt tapasztalom, hogy a többi településhez viszonyítva a legjobb utak itt vannak. — Fénymásoltatni járok oda rendszeresen. SzámomSZABÓ ZOLTÁN ra ez egy szolgáltatás, amire szükségem van. SZILÁGYI ENDRÉNÉ-— Nem hallottam róla, de nem tartanám helyesnek. Annak a településrésznek is szüksége van az iskolára. Legalább az alsó tagozatot meghagyhatnák. Azoknak a pici gyerekeknek nagyon nehéz lenne mindennap onnan bejárni és a szülőket is idegesítené, hogyan engedjék el a 6—7 éves gyerekeket egyedül. Tiszavasvárit nagyon találóan sáros városnak is nevezik. Sok aszfaltos utat építettek az utóbbi időben, de még sok a földút. A kövesutak közül jó néhányat túl kes- kenyre méreteztek. A szembejövő autók csak a sárba letérve tudják egymást kikerülni. Szinte mindig kerékpárral szoktam közlekedni, és nekem is le kell hajtanom az úttestről, ha jön egy autó. — Tegnap voltam ott legutóbb. Tagja vagyok a népzenei együttesnek, a nyugdíjasklubnak és az asszonykórusnak is. Szinte állandó látogatónak számítok. A városi oldalakat írta: Fullajtár András, Fekete Tibor A fotókat készítette: Bozsó Katalin Megélhetés harmincegy családnak Kétszer aratnak az idén Valamikor úgy tartották, ha Tiszavasváriban nem felejtenek el vetni, akkor már biztos az aratás. Ez mindenképpen túlzás, de az igaz, hogy a megye egyik legjobb termőterülete ezen a környéken van. Az elmúlt évi gazdálkodásról a Zöld Mező Szövetkezet elnökével, Köblös Andrással beszélgettünk. —Milyen feltételek mellett és mit termeltek 1995-ben? — A szövetkezet régi földterületének csak a kétötöd része maradt meg. Az aktív létszám harmincegy főre csökkent. Ez egyben 31 családot jelent. Számukra kell a megélhetésük feltételeit megteremtenünk. Ezt csak intenzív gazdálkodással tudjuk elérni. A föld egyharmadába búzát vetettünk vetőmagnak. Korábban sokkal jövedelmezőbb volt a vetőmagelőállítás, mint manapság. Az elmúlt évben előállt az a furcsa helyzet, hogy az étkezési búza majdnem drágább volt, mint a vetőmag. Más növények szaporítóanyagának ára az elmúlt években a háromszorosára emelkedett. A búzáé szinte egy helyben maradt. Hagyományos növénykultúra a vidékünkön a cukorrépa: 200—250 hektáron termeltünk tavaly. Zöldborsót és csemegekukoricát is vetettünk kétszáz hektárba, a nyíregyházi konzervgyár megrendelésére. A megmaradt földterületet a szövetkezet a tagok megbízása alapján műveli. — Az elmúlt évben már fejleszteni is tudtak. Konkrétan mit? — Mélyfúrású kutakat fúrat- tunk 222 hektár területen és kialakítottuk az öntözőrendszert. Ez negyvenmillió forintba került a szövetkezetnek. Reményeink szerint megtérül a befektetés, mert igényesebb kultúrákkal is foglalkozunk. Egy évben kétszer is aratunk ezen a területen. A zöldborsó leszüretelése után csemegekukoricát vetünk bele. — Állattenyésztéssel foglalkoznak-e még? — A sertéstelep három gazdasági egység kittjeként működik. Az elmúlt évet tisztességes nyereséggel zártuk. Az idén nem tudom, sikerül-e nyereséget produkálnunk, mert csak a takarmány ára 35 százalékot emelkedett a közelmúltban, miközben a felvásárlási árak változatlanok maradtak. Ha rövid időn belül nem emelkednek a termelői árak, akkor elúszik a nyereség. —Hosszúra nyúlt az idei tél. Mire számítanak ebben az évben? — Úgy tűnik, hogy a mák vetéséről már lemaradtunk. Ha a növénynek nincs hatvan napja a tőrózsás állapotra, akkor elmarad a termés. Harminchat éve vagyok a szövetkezetnél, de nem emlékszem, hasonlóan hosszú télre. — Milyen pénzügyi feltételekkel kezdik ezt a gazdálkodási évet? — Az állam támogatásként húszezer forintot ad hektáronként. Ez édeskevés. Ha ma egy szövetkezetnek nincs kéznél legalább százmillió forintja, előbb-utóbb tönkre megy. Szerencsére mi még nem vagyunk ebben a helyzetben, de a megyében a legtöbb gazdaság nem Köblös András ilyen. Nem is tudom, mi lesz velük. — Jövőre lejárnak a földterületek bérleti szerződései. Várható-e, hogy a bérbe adók megújítják azokat? — Nehéz a helyzetünk, mert nem vagyunk alkupozícióban. Ha a bérbe adók közül többen úgy döntenének, hogy kiveszik a földjüket, akkor nem tudom hogyan tudnánk megoldani. Ahhoz földterülettel kellene rendelkeznünk, hogy megoldhassuk a cseréket. Ez mindenképpen akadálya a továbblépésnek. Akadály még, hogy a begyűrűző költségek nem térülnek meg. Zöldborsót 105 hektáron termelünk. Csak a betakarítás költsége a tavalyi 6,50- ről 10,50 -re emelkedett. Nem éri el ’96-ra a konzervgyár által megajánlott átvételi árat sem. A műtrágya mázsája tavaly 1350 forintba került. Most ugyanaz 3200 forintos áron kapható. A kereslet visszaesett, a gyárak visszafogták a termelésüket. A hiány már most jelentkezik a piacon. Szerencsére mi már az ősszel megvettük az ez évi szükségletünknek megfelelő mennyiséget, de a legtöbb szövetkezet nem tudta ezt megtenni. Az Idén sok uborkái termelnek Felkutatják a vevőket Az elmúlt évben tapasztalhattuk, a megtermelt uborkából bőven jutott a szeméttelepekre és az útszéli árkokba is. Azon lehetne elmélkedni, hogy mindez miért következett be. Túl sok termett belőle vagy esetleg nem derítették fel megfelelően a piacot? Talán az utóbbiban lehet az igazság. Mindenesetre a tiszavasvári Vasvári Pál Mező- gazdsági Szövetkezet a két fő profilja mellett — állattenyésztés, növénytermesztés — kiegészítő tevékenységként kitűnően szervezte meg tagjai bevonásával az uborka termesztését. Olyannyira, hogy az elmúlt évben az utolsó darab megtermelt uborkát is el tudták adni, igaz, nem a megyében. Ezen fellelkesülve az idén még nagyobb területen termelnek még több gazdálkodó bevonásával. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a szövetkezet vezetői túllátnak a megyén, megkeresik,felkutatják a vevőt vagy közvetlenül a fogyasztót. A szövetkezet hosszú távon fantáziát lát abban, hogy egyre jobban kiterjessze a kistermelői tevékenységet. A biztos piac érdekében több évre szóló szerződéseik vannak felvásárló és feldolgozó cégekkel. így az idén már az előző évi 3 hektárral szemben 12 hektáron termelnek támrendszeren konzervuborkát. A szövetkezet vezetői a helyi termelőkön kívül a környező településekről. sőt, a szomszédos Hajdú megyéből is fogadják a csatlakozókat, akik most próbálják meg az uborkatermesztés ilyenfajta módszerét. A szövetkezet a koordinatív szerep mellett komoly beruházásokkal is foglalkozik. A termékek fogadására tárolókat és válogatókat építettek, ezenkívül speciális gépeket is beszereztek, ami a talajműveléshez és a növényvédelemhez szükséges. Oláh Sándor, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy szerintük van jövője az uborkának vagy más, kistermelők által előállított zöldségfélének, csak a megfelelő piacot kell hozzá megtalálni. Lehetséges, hogy ezzel az integrált termeltetéssel egy új ágazat indul el a szövetkezetnél. A termelők szövetkezésében nagy lehetőségek rejlenek: a szövetkezet az integrátor szerepet tölti be, kiszolgálja a gazdákat, s mivel nyitottak, bárki csatlakozhat. Feltétel viszont, hogy a belépőnek el kell fogadnia azt a technológiát, azokat a termelési feltételeket, melyekért végül is a szövetkezet vállal felelősséget. Természetesen a piacért is ők felelnek. Egyszerű a piaci politikájuk: azt kell termelni, amit a vevő kér. Az elnök örömmel újságolta, hogy most tárgyalnak egy itáliai partnerrel, az olasz hajlandó beszállni egy nagyobb beruházásba, ami 30 hektár almás telepítését jelenti. Szerintük ennek is jövője van, de ez is a kistermelők üzlete volna. A szövetkezet ügyel a piacra és nem utolsósorban a minőségre, mert csak így tud egymásra találni vevő és fogyasztó.
