Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-07 / 57. szám
4 1996. március 7., csütörtök Fejlesztés és beruházás a NIAV-nál Harmincmilliárd Közélet Rétközben járt a Nagy Imre Társaság UJ KELET Berceli finomfalatkák és „torgyánpogácsa” Készül a híres paszabi szőttes. (A szerző felvétele) A MÁV Rt. üzleti partnerei számára az 1996-os beruházási és fejlesztési elképzelésekről tartottak tájékoztatót a közelmúltban, a vasúttársaság vezérigazgatóságán. Elhangzott, hogy a MÁV összesen 28,1 milliárd forintot tervez pálya- és kereskedővasúti beruházásokra, felújításokra. Ebből az összegből 13,9 milliárd forintot folyósít a költségvetés. Ebből a pénzből a legtöbbet, 16,4 milliárd forintot pályavasúti beruházásokra és felújításokra fordítanak. Egy kilométernyi vágány felújítási költsége átlagosan 50 millió forint. A Budapest—Hegyeshalom közötti vasútvonal befejezéshez közeledő korszerűsítésére 8,2 milliárd forintot fordítanak. Ennek részeként átadják az ország első elektronikus biztosítóberendezését. Tovább folyMarján Miklóst, a MÁV stratégiai igazgatóságának fejlesztési igazgatóhelyettesét a nyíregyházi vasútállomás átépítéséről kérdeztük. — Az 1996. évi fejlesztésre fordítható forráspénzekből 550 millió forintot ítéltünk oda a Szabolcs- Szatmár-Bereg megye székhelyén lévő vasútállomás korszerűsítésére. Terveink szerint az év végéig befejezzük a tényleges kivitelezési munkálatokat, sőt az átadása is megtörténhet az idén. — Milyen fejlesztéseket végeznek ? , — Négy új vágányt rakunk le a felvételi épület és a régi második vágány közé, s ezzel párhuzamosan továbbépítjük az aluljárót is. A peronokat innen lehet majd megközelíteni. — Hol tartanak a munkálatokkal? — A szerződés értelmében a munkákat az időjárás alakulásától függően folyamatosan végzik az emberek. Hogy nem igazán van látszata, annak a hideg az oka. Versés prózamondás A honfoglalás 1100. évfordulója és a költészet napja alkalmából a mátészalkai városi művelődési központ — a Szálkái Irodalmi Kör és a 138. Sz. Ipari Szakmunkás- képző és Szakközépiskola könyvtára szakmai támogatásával — vers- és prózamondó versenyt hirdet három kategóriában: 12—14, 15—18 évesek és 18 éven felüliek részére. A jelentkezők a magyar népköltészet, a népi epika, illetve a magyar műköltészet és prózairodalom egy- egy művéből választhatnak, azaz összesen két verssel vagy két prózával lehet készülni. Nevezési díj diákoknak 200, felnőtteknek 300 forint. A nevezéseket — név, életkor, lakcím és a művek szerzőjének, címének feltüntetésével — a városi művelődési központ címére (4700 Mátészalka, Kölcsey u. 2.) kell küldeni 1996. március 20-áig. tatódnak azok a pályaépítési, erősáramú, távközlési, magas- és műtárgyépítési munkák, amelyek révén megteremtődnek a nagysebességű, biztonságos vasúti közlekedés feltételei ezen a vonalon. 1997 végére csaknem két órára csökken a Budapest—Bécs közötti vonatok menetideje. A kiemelt munkák közé tartozik többek között a Budapest—Kelebia vasútvonal korszerűsítésének megkezdése, a szlovén—magyar vasúti összeköttetés terveinek elkészítése. Villamosítják a Felsőzsolca— Hidasnémeti vasútvonalat. Befejeződik a Putnok—Bánréve—Ózd vasútvonal, valamint a nyíregyházi vasútállomás átépítése. Korszerűsítik a Budapest Keleti és Kelenföldi pályaudvar közötti, a Szajol—Békéscsaba, a Rétszilas—Báta- szék, a Székesfehérvár—Veszprém vonalat. A német—magyar kooperációban gyártott vasúti személykocsik beszerzésével folytatódik a járműpark felújítása. A különleges teherkocsik beszerzése pedig elősegíti, hogy a vasút rugalmasan reagálhasson a piac változásaira. Kiemelt szerepet kap a környezet védelme, és nemzetgazdasági szempontból is a kombinált fuvarozás fejlesztése. 1996-ban várható a kilencvenes évek elején megkezdett számítógépes szállításirányítási rendszer kiépítésének befejezése. A részben világbanki hitelből finanszírozott országos rendszer azonnali tájékoztatást ad a forgalmi, a kereskedelmi szolgálatnak, a fuvaroztatóknak a tehervonatok, az egyes kocsik, illetve rakományuk útjának pillanatnyi helyzetéről. Tóth Miklós A Nagy Imre Társaság tagjai, a megyei baráti társaságok képviselői hagyományteremtő tavaszi túrán vettek részt március 2-án. A Rétközbe, Paszabra és Tiszabercelre látogattak, hogy e falvak jelenét megismerve feltérképezzék a falusi turizmus lehetőségeit is. Egyben megkoszorúzzák Tiszaber- celen Bessenyei György emlékházát. A paszabi szőttes világhírű. A szövőházban látható Túri Sándor néptanító néprajzi gyűjteménye, aki nem csak pedagógiai munkásságával tett sokat a faluért. Jó kapcsolatban volt a sárospataki népfőiskolával, a nyíregyházi Jósa András Múzeummal és sok híres emberrel. Lányával, Túri Margittal indították el a helyi munkalehetőséget biztosító szövőházat, ahol saját gyűjtésű helybeli motívumok felhasználásával szőtték a kék-piros párnákat, asztalterítőket, szőnyegeket. Huszonöt éven át 140 embernek adott megélhetést a szövőház. Ma már jóval kevesebb a munkalehetőség. Négy asz- szony mutatta be a vendégeknek, hogyan készül a régi szövőszékeken a híres paszabi szőttes. — Ezerháromszáz lakosú most a település — mondta Gencsi Sándor polgármester. — Szerencsére többen születnek, mint halnak meg, azonban nagy az elvándorlás. Úgy érzem, most vagyunk a mélyponton. Az önállósodás vágyálma 1990-ben teljesülhetett. Az első négy év dinamikus fejlődést hozott, valamennyi utca szilárd burkolatot kapott. Elkészült a gázvezeték, a telkek több mint felét rá is kötötték. Az ígéretes kezdés után fokozatosan csökkent a lendület, ma már nem telik nagyobb fejlesztésekre. Az új iskola egy év alatt épült fel, 1995. szeptember 16-án adtuk át. Negyvenöt és fél millió forintba került eddig, hitelt kellett felvennünk. Komoly feladat lesz a felső tagozatot hazahozni Tiszaber- celről, a hitelek visszafizetése mellett ez a legnagyobb tervünk. A környező településeken már építik a szennyvízhálózatot, de Paszabon erre most nem telik. Telefon viszont lesz az év második felére... A faluban sok az üresen álló régi parasztporta, ezek hasznosításával Paszab bekapcsolódhat a falűsi turizmusba. Tavaly nyáron szövőtábort rendeztek, amely sok fiatalt vonzott, s folytatni szeretnék. Az elért eredményekben nagy része volt Tajti Istvánnak, az azóta elhunyt polgármesternek. Sok embernek adott munkalehetőséget a faluhoz közeli szivattyútelep a Tisza-parton. Ez ma ipari műemlék. A Tisza-sza- bályozás előtt a lakosság halászatból, vadászatból, gyékényszövésből, és napszámos munkából élt. A mezőgazdasági termelés elenyésző volt. Később önálló tsz is működött a faluban, kiváló minőségű termőföldeken gazdálkodott. A tsz-t is összevonták később a ber- celivel. Most újra önálló, de örökölte a régi tartozásokat. A paszabi ismerkedés után autóbusszal indult tovább a társaság Tiszabercelre. A műemlék szivattyútelep a korabeli viszonyok között igen modemnek számított, és a leggazdaságosabb üzemelésre tervezték. A Tiszagyöngye étteremben helyi specialitást tálaltak: berceli finom falatkákat sült krumplival. Bessenyei György emlékházának falán a reformkor fő alakja előtt tisztelegve koszorút helyeztek el a Nagy Imre Társaság megyei szervezetének vezetői. A fogadóban „torgyánpogácsával” várták a falusi kisgazdák a vendégeket. Gencsi Sándor polgármester ismertette a település problémáit, amelyek zöme az egykori közigazgatási összevonásokból ered. Legnagyobb gondjuk a pénztelenség és a munkahelyek hiánya — mondta, de a új általános iskolával büszkélkedhetnek, ősztől a felsősöknek sem kell Tiszabercelre átjárni tanulni. Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk részleteket: a szerző a 2. Magyar Hadsereg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századának 184 emberéből 129-et hozott vissza a pokol küszöbéről. 12. Nem történt semmi? Vitéz Erdélyi Béla: Vérben, vasban A harc hevessége még mindig a tetőponton volt, amikor a géppuskánk elhallgatott. —A heveder szakadt el?— kiáltottam a hozzám kúszott hírvivőhöz. De nem tudta! Távcsövemmel aztán láttam, hogy a géppuskások, öten egymásra hullva, mozdulatlanul feküsznek. Olyan géppuskával jöttek, melynek nem volt lövedékeket felfogó löveg- páncélzata! Mind meghaltak! Az egyik hírvivőt a hadapródhoz indítottam azzal a paranccsal, hogy továbbra is lője a falu kijáratát, s Kövér zászlós úr szakasza után vonuljon vissza! A másik hírvivőt Káraihoz indítottam, hogy azonnal kezdje meg a visszavonulást! A hírvivő majdnem sírt: —Lelőnek, hadnagy úr! Az úton nem lehet átfutni! Millióm golyó veri azt! Annyi jégkristály száll a magasba, hogy azt lehet hinni, hull a hó! — At kell mennie, mert mindnyájan itt veszünk! Sikerült. Egyetlen átfutással átjutott az úton. A visszavonulás aránylag rendezetten történt, de sok katonán erőt vett a félelem, és futásnak eredtek. Még nem értem ki az útra, amikor ütés érte a bokámat, rándulást éreztem, s nemhogy futni, de lépni is nehezen bírtam. Nagy Vilmos csenger- újfalusi cigány katonám ugrott hozzám, belémkarolt, kisegített az útra, majd hátára kapott, úgy futott át velem egy kritikus szakaszon. Újabb katonák támogattak menetelemben. Ezredesünk stábjával a falu végén várt ránk. Izgatottan kérdezte: —Mi történt? Ilyen harci zaj a Don mellett is ritkán volt hallható! Nem sebesültetek meg? — A főhadnagy a vállán, én a bokámon! Jelentéktelen sebek! Gyors, rövid jelentést adtam az akció lefolyásáról, eredményéről: — Megpróbáltam, erőszakoltam a betörést a faluba. A harc kezdetén nem volt erős az oroszok ellenállása, a Kórai- szakasz elérte az első házakat. Azután kiegészítették az orosz erőket zászlóaljnyira. Ilyen erőfölénnyel szemben lehetetlen volt a betörés. Ezek ismeretében és látva nagy számú veszteségeinket, elrendeltem a visszavonulást. —Köszönöm, rendeződjetek, várhatjuk itt az oroszok támadását! Ezután a kíséretében lévő tisztekkel eltávozott. A harci hóárok tízlépésnyire húzódott a házak előtt, 30 fokos, szúrós köd töltötte meg. A visszavonuláskor átizzadtunk, a köpenyek is nedvesek lettek a hátunkon. A hóárkokban a nedves ruhák megfagytak a katonákon. Az árokban tartózkodik mind a három tiszt, és minden egészséges katona. Vágytam, hogy a délutáni harcok után együtt lehessek velük. Mikor mindenki megérkezett, a kiszeljevkai drámáról kezdtünk beszélni. Végtelenül fájt mindenkinek a súlyos, véres veszteség. Elesett huszonkilenc, megsebesült tizennyolc, eltűnt nyolc katonánk. Az őrök odakint feltartóztattak valakit, s egy katona jelentette, hogy az ezredtől egy százados úr van itt. Én és a tisztek szabályszerűen fogadtuk. Jelentésemben erősen hangsúlyoztam a napi emberveszteséget halottakban, sebesültekben, eltűntekben, majd azzal zártam, hogy a délutáni harci cselekmény óta nem történt je- lentenivaló. A százados tolmácsolta az ezredes úr elismerését, de utasított a harckészség fokozására, a további helytállásra. Úgy éreztem, nincs mit tárgyalnom a századossal, hallgattam. G sem szólt, csak némán nézett bennünket, kik két hete már nem mosakodtunk, szakállasán, gyűrötten álltunk körülötte; És valami egyebet a hivataloson kívül, valami emberi dolgot, emberi szót vártunk tőle. De a százados csak nézett, nézett bennünket, és távozása előtt bárgyún ennyit mondott: —Szóval nem történt semmi! Szalutált és kilépett. Kikísértem, és amikor visszajöttem, felháborodásomban ennyit mondtam: — Hallottátok? — Hogy tehette? De miért mondott ilyet? Hogy merte mondani, hogy nem történt semmi? — kiáltotta tele torokból Kára;. — Halljátok, ma nem történt semmi, amikor meghalt huszonkilenc katonánk, nem megy haza további nyolc, nyomorék lesz vagy tizenöt! Özvegy lett a századunkhoz tartozó feleségek közül húsz, árva lett vagy harminc gyerek, és nem történt semmi! Most már a fájdalom és a düh annyira cibálták idegeit, hogy sírássá váltak szavai, és úgy ordította a falat verve: — Nem történt semmi, az úristenit a kutya édesanyjuknak, ma nem történt semmi, nem történt semmi! Erőtlenül rogyott le egy szalmacsomóra, feje a mellére csuklóit, tüdeje fújtatott.- Megrendülve néztük egy ideig, majd felálltunk, egyenként megsimogattuk a vállát, és mindenki az egységéhez indult. A házban, amikor a tűz utolsó szikrája is kialudt, a zászlós sötét árnyakat látott gyülekezni, hogy elrabolják nyugtalan lelkét. Kirohant a rozoga kunyhóból. Már kétszáz méternyire is eltávolodhattam a legényemmel és a két kísérő katonával, mikor mint egy szenvedő üvöltés,felhangzott egy torokból: — Ma itt nem történt semmi! Korai volt! A kemény köd- falak sokszorosan verték vissza a kiáltást. De a hozzám ért szavak nem is az arcomat csapdosták, hanem a telkemet ütlegelték. (Folytatás: kedden)
