Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-30 / 76. szám
8 1996. március 30., szombat Gyermekvédelem UJ KELET Szakmailag jó, de kivitelezhetetlen Törvény tíz év után a gyermekek védelmére Sikli Tímea (Új Kelet) Bár a szakma tíz éve várja, még csak nemrégiben látott napvilágot a legújabb törvény tervezet a gyermekvédelemről, melyet a napokban vitattak meg a szakemberek Nyíregyházán a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben. A fórumot követően a törvénytervezetről Együd János, a megyei közgyűlés alelnöke adott tájékoztatást. — A régi törvények mai világunkban már nem állták meg a helyüket, hiszen a paragrafusoknak a személyi és gazdasági hátteret is meg kell teremteniük. A régi törvény Hímes tojást készíthetnek Fekete Tibor (Új Kelet) Húsvéti népszokások címmel március 30-án, szombaton 10 órától múzeumi matinét tartanak a gyerkeknek a Jósa András Múzeumban. A foglalkozás részeként Szabó Sarolta muzeológus vezetésével a népi tojásfestéssel ismerkedhetnek az érdeklődők. Kipróbálhatják, hogyan lehet a vöröshagyma hajával színezni, és a petrezselyem levelével mintázni a locsolóknak szánt tojásokat. Április 5-én 10 órától délután 3-ig a Múzeumfaluban a hagyományos tojásfestést ismerhetik meg a gyerekek. A viaszozás, a karcolás, vagy a levélmintás díszítés ősi módszere a hímes tojás festésének. A látogatók a magukkal hozott tojásokon ki is próbálhatják ezeket az eljárásokat és elkészíthetik a (limeseket. Együd János Fotó: Harascsák Annamária már korábban átalakult gyermekjóléti törvény-nyé. Szakmailag nagyon jónak tartjuk a mostani tervezetet, de a kivitelezés körül vannak gondok. Az átalakításhoz, melyet az új gyámrendszer és az ellátórendszerek kiépítése kíván meg, közel 4—5 millió forintra lenne szükség. A jelenleg működő intézményeinket meg kellene bontani, hiszen a tervezet szerint negyven gyereknél több nem nevelkedhetne egy otthonban. Ismerve azonban az államháztartást, nem tudom, honnan lenne erre pénz. Eddig minden gyermekvédelmi ügyet a helyi önkormányzatnál kellett elintézni. Most azonban a gyámhatósági munka átkerülne a városokhoz. így Nyíregyháza gyámhivatala a környező települések és falvak lakóival együtt körülbelül kétszázezer embernek látná el a gyámügyeit. És éppen ezen a ponton van a tervezet leggyengébbnek tekinthető része. Sok helyen a gyámügyi munkát nem a megfelelő szakképesítésű emberek végzik, s továbbképzésük sem megoldott. Munkánknak fontos része lenne elérni azt, hogy a gyermek csak a legvégső esetben kerüljön el a családtól. Itt jelentkeznek a finanszírozás gondjai. A gyermekvédelmi törvény tervezete szerint az intézménybe utalt gyerekek után az önkormányzatoknak is fizetniük kellene. Ismerve azonban a segítségre szorultak számát, nem tudni, hogy az érintett intézmények indokolt esetekben támogatni fogják-e a gyermekek otthonba kerülését. Újszerű kezdeményezés, hogy a törvénytervezet elfogadása után a gyámhatóság fogja területileg kinevezni a gyámokat is. Az előzetes felmérések szerint egy szakemberre negyven gyerek jut. A törvénytervezet hangsúlyozza, hogy szociális okból a családok nem választhatók szét. Ez elviekben jó gondolat, csak nem tudni, milyen kritériumai lesznek. Az egész ellátórendszerben kulcsfontosságú szerepük van a nevelőszülőknek. Boldogulásukhoz azonban jobb anyagiakat kellene nyújtani. Ez azért is lenne nagyon fontos, mert a gyerekeknek az lenne az igazi, ha családban nőhetnének fel. Közülük a pici babák azok, akik az évek múlásával leginkább be tudnak illeszkedni egy családba. Megoldást keresünk az intézetben maradók számára is. Szeretnénk úgynevezett lakás-otthonokat létrehozni, ahol a nevelők mellé öt— nyolc különböző korú gyereket helyeznénk el. így mindannyian megtalálhatnák helyüket a világban, megtanulnának felelős emberként gondolkodni. A Népjóléti Minisztérium pályázatot írt ki a lakás-otthonok megteremtésére, s ha az önkormányzat és alapítványok is támogatnának minket, húsz ilyen otthont hozhatnánk létre. Egy apa vallomásai Palotai István tárcája Bevallom, nem vagyok már fiatal. Persze, ha nem vallanám be, akkor sem lennék az... Az első és a második fiam között huszonegy év a különbség, nem csoda, ha másmás érzésekkel fogadtam őket a világon. Amíg az ember fiatal — és fiatal apa —, a „legfontosabb és legintenzívebb” érzése a büszkeség. Az ember rettentő büszke tud lenni a fiára! Aztán később? Egészen más. Olyan, mintha... Milyen is? Az ember sokkal megértőbb és önzetlenebb, szívesebben alkalmazkodik a gyermekéhez, mint korában. Az ember nem is olyan szigorú. Az ember... más. Kutakodván az érzéseimben, leginkább úgy tudom tolmácsolni, hogy amolyan „anyai” érzéseim vannak... Nem tehetek róla, de ha ránézek, mosolyognom kell és mindig elönti a szívemet egyfajta, mindentől különböző, mindennél melegebb, csendes szavú szeretet. Ha aludni látom, képes volnék akár órákig is „csodálni”, ha nem hajtana ez az esztelen világ. Meglehet, már könnyebben és hamarabb fáradok, ha az állandó gyermekcsivitelést hallom, viszont az is igaz, ha akár csak egyetlen napra is elszólít tőle a kötelesség, rettenetesen hiányzik. Nekem már többé nem kell az „önállóság”. Különben nincs is ilyen, legfeljebb azok számára, akik még nem ismerik ezt az érzést! Könnyen lehet, mindez túlzásnak tűnik. Az anyák, azt hiszem, megértenek... Hiszen ugyan kivel mással lehetne akár órákig elbeszélgetni egy selymes kis bőrről, egy selymes kis szóról, mint egy mamával? Eszembe jutott már az is, hogy gyenge vagyok, erősebbnek kellene lennem. Nem tudok. Régvolt szigorom szertefoszlott, úgy tűnt, el, a semmibe, ott a szülőszobában — mintha sosem lett volna. Igen, a szülőszobában. Merthogy „papás” szülés volt. Mindhárman megkínlódtunk, megszenvedtünk érte, hogy szerethessük egymást! Jelen kell lenni! Most már tudom. így minden más. Emberi, közeli és sokkal, de sokkal igazabb. Igen! A gyermekünkkel az első pillanattól kezdve (ahogy rányitja szemét erre a világra) együtt kell lennünk! Nekünk, apáknak is. Mert enélkül az anyák sokkal, de sokkal gazdagabbak és mi, férfiak csak értetlenül állunk, amikor meghitt pillanatainkat szemléljük. A születés jelbeszéd! Meg- érintetés. Csak állok az ágyacska mellett, és nézem Őt. Nem gondolok semmire, csak olvadok... Tréning örökbe fogadó szülőknek Mándyné László Zsuzsa Fotó: Bozsó Katalin Munkatársunktól Bár a legtöbb házaspár azt szeretné, hogy saját gyermeke szülessen, azok közül, akiknek ez nem adatik meg, sokan döntenek úgy, hogy nevelőintézeti kisgyermeket vesznek magukhoz. A nyíregyházi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben létrejött egy munkacsoport, melynek tagjai megpróbálnak segítséget nyújtani a gyermeknevelés előtt állóknak. Az örökbefogadás menetéről, és a felkészítő tréningről Mándyné László Zsuzsa, a gyermekvédő intézet munkatársa beszélt. — Az egész folyamat akkor kezdődik el, mikor egy pár elhatározza, hogy otthonból szeretne gyermeket magához venni. A jelentkezés és a nyilvántartásba vétel után munkatársaink részletes környezettanulmányt végeznek, és informálódnak a befogadásra jelentkező családról. Amennyiben biztosított a lakás, a lelkiek és az anyagiak, intézetünk pszichológusa beszélget el a szülőjelöltekkel. Ha a házaspár minden tekintetben alkalmasnak bizonyul az örökbefogadásra, s erről az ezt vizsgáló munkacsoport is meghozza döntését, megkezdődik a felkészítés. Ezt a tanfolyamot az országban elsők között indítottuk el tavaly nyáron. Pályázat útján kaptunk 250 ezer forintot, ebből fizetjük az előadókat. A felkészítő-tanfolyam negyvenkét órás, a találkozásokat heti néhány órára osztjuk fel. Az első turnus résztvevői nem régen végeztek, az utolsó foglalkozásokra már mindannyian karukon a kisgyermekekkel érkeztek. A mostani turnus két csoportba dolgozik, hogy mindenkire egyaránt jusson idejük az előadóknak, szakembereknek. Fordított nap Új Kelet-információ Sok érdekes játék várta az orosi 18. Számú Általános Iskola tanulóit (is) a pénteken megrendezett fordított napon. A Napsugár gyermekcsapat 8-tól a diákigazgató programját hallhatta, majd a 30 perces órákat csak szigorúan nebulók tarthatták. A félórás szünetekben mindenki a számára legizgalmasabb tevékenységet választhatta. Voltak, akiket a sakktábla fekete és fehér figurái vártak. A húsvét közeledtével a kicsik a tojásbatikolás fortélyait leshették el. A humor sem maradhatott ki a nap programjai közül, volt viccmesélő- és fiú-lábszépség- verseny. A legtöbben a számítógép önfeledt rabjaivá váltak, és játékprogramokon mérték össze ügyességüket. Kerékpárversenyre, lekvárevő- és üdítőivóversenyre is benevezhettek a gyerekek. Jó hagyományként a tanár— diák kosárlabda-mérkőzést szurkolhatták végig a mozgást és sportot szeretők. Egészségügyi vetélkedő A Vöröskereszt megyei szervezete és a nyíregyházi Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Diákotthon szervezésében enyhe értelmi fogyatékos gyermekek számára rendeztek vetélkedőt pénteken Nyíregyházán, a Szarvas utcai diákotthonban, A résztvevők két kategóriában indultak. A jó hangulatú vetélkedő eredménye: általános iskola kategóriában első helyen végzett a kisvárdai 6. Sz. Általános Iskola, második helyezést ért el a nyírbátori 5. Sz. Általános Iskola, harmadik lett a nyíregyházi 22. Sz. Általános Iskola. A diákotthonok kategóriájában első helyen végzett a nyíregyházi Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Diákotthon, második helyezést ért el a nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskola és Diákotthon, harmadik lett a berkeszi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Gyermek- és Ifjúsági Otthon. A négy megyét érintő (Hajdú, Borsod, Szolnok, Szabolcs) regionális vetélkedőt ebben az évben Hajdú-Bihar megyében rendezik, melynek időpontjáról később értesítik az első helyezett csapatokat. Figyelmes arcok Fotó: Bozsó
