Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-23 / 70. szám
UJ KELET Képzőművészet 1996. március 23., szombat 9 Elfelejtett mesterek 3. Tófalvy René (1884—1962) Palotai István (Új Kelet) A magyar szürrealista festészet egyik legnagyobb alakja, aki Chagall tanítványa volt, és Salvador Dalival együttesen szerepelt műveivel sok párizsi tárlaton, magányosan és teljes elhagya- tottságban halt meg Budapesten. A művésznő lakásában talált több száz festmény szőrén-szárán eltűnt, és nem tudni, hogy zsákokat varrtak- e belőlük, vagy valamelyik európai vagy amerikai műgyűjtő otthonát díszítik... Tófalvy René ősi magyar nemesi család leányaként látta meg a napvilágot. Természetesen, amikor kijelentette, hogy a képzőművészetnek kívánja szentelni az életét — egy-két figyelmeztetés után —, kitagadták a családi vagyonból. Nem tudták vonzalmát a művészetek iránt megtörni: a fiatal lány csapot- papot otthagyva Budapestre költözött, és jelentkezett a Festőakadémiára, ahová azonnal fel is vették. Amikor már eladogatta ékszereit és elfogyott a pénze, zongora- és franciaórákból tartotta fent magát. Az akadémiát jelessel fejezte be. Tanára, Ferenczy Károly megkérte, hogy legyen tanársegédje, amit Tófalvy René hálás köszönettel ugyan, de elutasított, és még abban az évben Franciaországba utazott. Párizsi művészéletét azonnal a „mélyvízben” kezdte. A latin negyedben (művésznegyed) vett ki egy kis padlásszobát, és megszállottként festeni kezdett. Alig két hónapja élt a művészetek fővárosában, amikor jósorsa összehozta a Preusille galéria tulajdonosával. Preusille úr akkoriban már Chagall és Dali képeinek eladásával foglalkozott, így a fiatal magyarfestőnő remek társaságba került. Chagall magántanítványa lett, és képeit cukorként kapkodták a párizsi műértők. A húszas évek elején Amerikába utazik, hogy részt vegyen egy Chagall-lal való közös kiállítás megnyitásán, ahol megismerkedik Lugossy Bélával, aki első megszemélyesítője volt Dra- kulának az amerikai filmvásznon. A rövid, de viharos kapcsolat teljesen átalakítja művészi szemléletét, és az addig vidám és jókedvű — a szürrealizmus képviselői között nagyon is egyedülálló—Játékos lelkű művésznő a szomorú realitások felé fordul. Világos színeit felváltják a tört, sötét árnyalatok, vidám témáit a szürrealista ha- lálábrázolás. Megdöbbentő erővel képes a nyomort művészi szinten megfogalmazni. Párizsban, ahova fél év múltán tér vissza, hiába fogadják a legnagyobb szeretettel, annyira mások újabb alkotásai, hogy a váltást képtelen a közönség megemészteni. Mivel úgy érzi, hogy idegenné vált Franciaországban, Németországba költözik. Első berlini önálló tárlatát tízezrek nézik meg, és egyetlen nap alatt ünnepelt művész lesz. 1935-ig él Postdamban, majd — nem bírván elviselni a „hivatalos” német náci „szocreál” egyeduralmát—visszaköltözik Párizsba. A háború előszele, a fojtott európai életérzés kedves stílusa felvevőpiacának. Újra a csúcsra érkezik, tárlatokat rendez Dalival és Picassóval közösen, képeit kapkodják, áruk hatalmas magasságokba szökik. Mindig távol tartja magát a politikától, mégis az lesz a veszte. A németek bevonulásakor— talán németországi évei által is vezéreltetvén — nem azok közé áll, akik a megszállás ellen foglalnak állást. A nyugalmat keresve Párizsból Vichy-be költözik, az akkori németbarát francia kormány székhelyére, ahol házasságra lép egy német ezredessel. Férje — von Statter ezredes —alig egy év múlva meghal. A művésznő teljes magányban marad. A franciák udvariasan ugyan, de kiközösítik, képei nem találnak vevőre. 1946-ban úgy dönt, hogy Magyarországra költözik. A művészkörökben nagyon is jól ismert Tófalvy Renét hatalmas csinnadrattával fogadják, a Képzőművészeti Főiskola tanára lesz. Alig telik el azonban pár hét, és már ki is teszik a szűrét, mint „fasiszta németbarát"-ot. Még általános iskolákban sem engedik, hogy rajzot tanítson, ezért autóbuszkalauz lesz, de természetesen minden szabad idejét festéssel tölti. 1950-ben az ÁVÓ-sok feldúlják a lakását, őt magát pedig börtönbe zárják, ahonnan 1956-ban, a forradalom alatt szabadul. Az akkor már idős művésznő Bécsben keres menedéket, de pár hónap múltán — engedve az általános hívásnak és az ígért amnesztiának — hazatér. Azonnal letartóztatják. Újabb két börtönév következik, 1959-ben szabadul. Néhány ismert magyar művész titokban összead annyit, hogy vehessen magának egy kis lakást Pesten, ahol mint a Fővárosi Autóbuszüzem nyugdíjasa tengeti életét. 1962. március 15-én halt meg Mester utcai lakásában. Magyarországon Tófalvy- festmények nem találhatók a múzeumokban. Aki műveit látni akarja, annak Párizsba, Londonba, Madridba kell utaznia, ahol a legrangosabb mesterek között kell keresnie... Erkölcsi tartása van képeinek Az unokámmal Palotai István kritikája A regionális együttműködés csak akkor teljesedhet ki, ha nem élvez a gazdaság kizárólagos jogokat. Elég, ha az emberi kapcsolatok fontosságára gondolunk, és ugyan mi lenne ezen belül fontosabb, mint a művészet? Ebben a közös „ismerkedésben” segített a Városi Galéria Volodimir Mikita kárpátaljai ruszin festőművész műveinek bemutatásával. A művész — élettere révén — szoros kapcsolatban áll a magyar kultúrával. Nem csoda tehát, ha festményeiről egy majdnem — ismerős világ tekint vissza ránk, egy majdnem — magyar világ, amely a maga mégis egzotikus mivoltával hat a legvarázslatosabban. Önarckép Mikita elődei a hírneves kárpátaljai festőiskola tagjai: Erdélyi Béla, Boksay József, Kontratovics Ernő, Manajló Fedor olyan kvalitású művészek, akik európai szinten tartották Kárpátalja festészetét. Mikitánál újszerű megközelítési módokat is felfedezhetünk, azonban a hagyományos témákhoz is újszerűén közeledik. Volodimir Mikita 1931-ben született Rákos községben. Fiatal korától rajzol és fest. Művészi példaképe a budapesti Szépművészeti Akadémia végzettje, Erdélyi Béla, azonban óriási és kitörölhetetlen hatással volt művészi egyéniségének fejlődésére édesanyja, az egyszerű, bölcs beregrákosi ruszin asszony is. Művészeti tanulmányait 1946—1950 között az Ungvári Alkalmazott Művészeti Líceumban végzi. Első kiállítását 1950-ben rendezi, azóta folyamatosan jplen van a helyi és a nemzetközi művészeti életben, és folyamatosan állít ki. Ha csak körülpillantunk a galériában, máris látjuk, hogy a ruszin nép kissé idealizált, de tipikus arcvonásait örökíti meg, tradicionális pózaikkal, mozdulataikkal és viseletűkkel. A grandiózus tájak tisztelete, a Kárpátok csodálata egyben kritikára is feljogosítja: megfesti a táj „halálképét” is, nem kímélvén ennek okát, a környezet kíméletlen szennyezését! A festő művészete tárgyias, tartalmilag telített és lényeg- retörő. Képeinek „erkölcsi tartása” van, és az is kiviláglik az alkotásokból, hogy az alkotó személyisége nem áll távol a bölcselkedő szubjektivizmustól sem. A hazai tájak „hősei” a havasok, melyekről remekbeszabott „arcképeket” fest, alázatos szívvel hajolván meg ez erdők, a táj sajátos nagysága előtt, híven visszaadva „modelljei” lelkét. Portréfestészetében a modellek erkölcsi, szellemi mása is fényre kerül. El- mélyültség és finom tapintat, a lélek minden titkát feltáró egyszerűség — ezek jellemzik műveit. Annak ellenére, hogy saját bevallása szerint lelkében expresszionista, mégsem hagyta magát, egyéniségét az izmusok által alágyüretni. A kifejezés eszközét mindig az ábrázolt „tárgy” dönti el. A táj, a tájba simuló ember, az ember-teremtette „kisvilág” megannyi lehetőség a humánum, a közvetlen emberi kapcsolatrendszer magas művészi fokú ábrázolására. Volodimir Mikita tárlata április 7-éig tekinthető meg a nyíregyházi Városi Galériában. Négy kötetben az egész világ Fra Angelico: Angyali üdvözlet 1440 körül Firenze Baraksó Erzsébet Ez az a könyvsorozat, amelynek ott kellene lennie minden családi könyvtárban, ahol szeretik a képzőművészetet — ha nem volna olyan borsos az ára, s mind meg tudnánk venni, akik szeretnénk. Ez az, melyet hozzáférhetővé kellene tenni mindenütt, ahol vállalják a képzőművészeti ismeretterjesztés nemes feladatát: az általános és a középiskolákban, a közgyűjteményekben, a könyvtárakban, a művelődési házakban — ha ott is volna rá elegendő pénz. Óriási vállalkozása az Encyclopaedia Britannica- nak a Művészlexikon kiadása, a hazai Corvina kiadóval, illetve spanyol nyomdai műhe- l y e k k e l együttműködve. A négy plusz egy részesre tervezett műből immár négy megjelent, s a világ valamennyi jegyzett képzőművészét bemutatja, ábécésorrendben. A sorozat szerkesztőinek szándéka szerint az ötödik a magyar művészeknek ad majd teret. Nemcsak a jól ismert európai mesterekről és művészekről ad ismertetőt, hanem például az amerikai vagy az ázsiai földrész alkotóinak rövid életpályáját, művészi tevékenységét is ismerteti. Az első kötetben a finnek „fenegyerekéé”, Alvar Aaltoé az első címszó, és a felsorolás a flamand Duquesnoy szobrásszal zárul. Elsőként egy itáliai reneszánsz festőt és egy amerikai szobrász egy-egy művét választottuk ki — találomra. Fra Angelico, 1400 körül született, táblafestőként vált ismertté, legjobb munkái a San Marco kolostor freskói Firenzében. Az Angyali üdvözlet 1440 körül keletkezett freskó. Alexander Calder 1898—1976 között élt, pennsylvaniai születésű. A Spirál című fémmobilja 5 méter magas, Párizsban áll. Akadémia Új Kelet-információ A Magyar Iparművészeti Főiskola 1996-ban első ízben hirdeti meg a Nyári Művészeti Akadémiát magyar és külföldi résztvevők számára. Hagyományt kívánnak teremteni, és a felsőfokú nyári művészetoktatást rendszeressé tenni. A képzés — tekintettel a vidéki résztvevőkre — kollégiumi elhelyezés lehetőségével is párosul. A részvétel — az érdeklődőkön kívül — főleg azoknak hasznos, akik felvételiznek a Képzőművészeti, illetve az Iparművészeti Főiskolára. A Nyári Művészeti Akadémia minden magyar nyelven értő számára nyitott, és a részvételt sem korhatárhoz, sem végzettséghez nem kötik. Az akadémia helyszíne az Iparművészeti Főiskola lesz, az első kurzus július 7—július 14-ig, a második július 14-től július 21-ig tart. Egy vagy két hétre lehet jelentkezni. A főiskola szívesen nyújt felvilágosítást az egyéb részletekről a 06-1-176-25 29-es telefonszámon. Alexander Calder: Spirál 1958 Párizs
