Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-23 / 70. szám
10 1996. március 23., szombat Hétvége ra KELET „Lökd ide s sört...” Bár kint hétágra süt a nap, egy egészen más vlág tárul elénk, amint belépünk a Bahnhof Music Club folyosójára. Az erős félhomályban kicsit nehezen megy a tájékozódás. Vasúti lámpák és útbaigazító táblák segítségével végre bejutunk a termekbe. Leülünk a vasúti padokra, s mire szemünk megszokja a gyenge világítást, előkerül házigazdánk, Korbé Endre. — Kinek az ötlete volt létrehozni a klubot? — A történet úgy indult, hogy itt régen irodák álltak, s mikor felszabadult a hely, szerettük volna kihasználni a termeket. Nem gondoltunk teljes felújításra, csak annyira akartuk renoválni az alagsort, hogy otthonos hely legyen belőle. Elég sok ismerősünk van a vasútnál, s az ő segítségükkel vásároltuk meg a leselejtezett lámpákat, táblákat, padokat, asztalokat, üléseket. — Nemcsak a berendezés, de a hely neve sem mindennapi, s gondolom, azt is tudják, nem aratott mindenhol osztatlan sikert. — Személy szerint nem mi voltunk a névadók. Már jó ideje kerestünk egy találó megnevezést, amikor a fővárosból megkeresett minket Frenreisz Károly, aki nemcsak a budapesti, de a székesfehérvári Bahnhof kluboknak is társtulajdonosa. Ő kérdezte meg tőlünk, mi lenne, ha vasúti felszerelésünk apropóján mi is belépnénk. Igent mondtunk, s az októberben elkezdett tatarozást már közösen fejeztük be. Nem sokkal később, december 21-én tartottuk meg a nyitó bulit. —Melyik korosztály jár leginkább ide? — Természetesen a fiatalok, bár ezalatt elsősorban nem a tizenéves korosztályt kell épteni. Korbé Endre Inkább a húsz éven túliak, és legnagyobb örömünkre gyakran az idősebbek is szívesen elüldögélnek nálunk. A sikert elsősorban annak tudjuk be, hogy bár haladunk a „korral”, a diszkó helyett inkább mégis hétköznapi és kicsit alternatív zenét játszunk. A dallamok nem mindig a hangszóróból csendülnek fel. Péntekenként élőzene van. Mire ezek a sorok megjelennek, már túl leszünk a P. Mobil fellépésén, s ebben a hónapban még ide várjuk aRujfe Buzzy zenészeit és a M.E.Z.-t. Zenélő pályaudvar Repülő piskótából A frissen sülő piskóta illata csalhatatlanul jelzi az utat az ízlésesen berendezett üzletből a cukrászműhely felé. Simkó Esztert nagy munkában találjuk, egy süntortára tűzi fel a csokoládétüskéket.-— Már egészen kislány koromban odaálltam a gyúrótábla mellé, s különféle édességekkel leptem meg családomat. így aztán, amikor elérkezett a pályaválasztás ideje, szinte természetes volt, hogy cukrásztanulónak jelentkeztem. Amikor ide kerültem, rajongtam a süteményekért, főleg kedvencemért, a francia krémesért. Azóta eltelt három év, s bár most is elfogyasztok néha egy-egy szelet csokitortát, már nem kívánom annyira az édes ízeket. Egy idő után annyira „eltelik” vele az ember, hogy már eszébe sem jut jóízűen belekóstolni a kavart krémekbe. Az első időkben megijedFarmerkötény Mi minden készült már farmeranyagból! Nadrág és ruha, dzseki és sort, táska, cipő. Amit csak lehet, farmeresítet- tek az utóbbi évek szemfüles kereskedői. A választékot most mi is megpróbáljuk egy kicsit tovább bővíteni, mégpedig egy farmerköténnyel. Bár égy kicsit emlékeztet a hajdani suszterkötényre, biztosan sokan megszeretik. Hasznos és takaros, elég nagy, nem csúszik le, óriási zsebei vannak, melyekben elfér minden kerti szerszám. Olyan egyszerű a szabása, hogy a kép alapján bárki könnyűszerrel elkészítheti. Simkó Eszter munka közben tem az új feladatoktól. Ma már gyerekjátéknak számít a süteménykészítés. Az első gyakorlati napokon még azt sem tudtam elképzelni, hogyan fogok betölteni egy egyszerű vaníliatortát. A múlt héten azért egy kicsit próbára tett, míg teljesen összeraktam egy piskótarepülőt. Most állok szakmunkásvizsga előtt. Utána szeretnék ebben az üzletben tovább dolgozni, s munka mellett megszerezni az érettségit. Ha azonban ez mégsem sikerül, akkor megpróbálok kijutni Ausztriába, ahol egy magyar mester marcipánműhelyében kínálnak elfoglaltságot, bár az csak idényjellegű munka lenne. Mire jó a sárgarépa? A háziasszonyok többsége csak akkor vásárol sárgarépát, ha húslevest, zöldséglevest vagy vadast készít, pedig felhasználásának rengeteg módja van. A sárgarépa egyik legrégebbi kultúrnövényünk. A korai fajták kevesebb, a későbbiek több karotint tartalmaznak. Ezt az anyagot szervezetünk A-vitaminként hasznosítja. Terhesség, betegség, időskori emésztési problémák esetén magasabb a szervezet vitaminszükséglete, mint az egészséges embereké. A szoptató anyák az anyatejjel jelentős mennyiségű A-vita- mint adnak át a babának, amit állandóan pótolni kell, hiszen mindkettőjüknek nagy szükségük van rá. A táplálékkal a szervezetbe kerülő A-vitamin felesleget a máj tárolja, és amikor nem jut elegendő vitamin a szervezetbe, hasznosítjuk a tartalékokat. Az A-vitamin a szem, a nyálkahártyák és a bőr védelmezője. A sárgarépa karotinon kívül kis meny- nyiségben Bl-, B2-, B6-, E- és H-vitamint is tartalmaz. Fontos, hogy a család minden tagja elegendő A-vi- taminhoz jusson, éppen ezért tudni kell, hogyan bánjunk ezzel az értékes zöldséggel. A karotin nem egyenletesen helyezkedik el a gyökérben. A legtöbb vitamin a külső rétegben van, így felhasználás előtt soha ne hámozzuk, csak kaparjuk le a zöldség héját. Bár a párolt répában is maradnak vitaminok, szervezetünk akkor tudja jobban hasznosítani, ha nyersen fogyasztjuk. Az oldalt szerkesztette: Sikli Tímea A fotókat készítették: Harascsák Annamária és Csonka Róbert Gondolatok a depresszióról A lelki betegségekkel foglalkozó ismeretterjesztő műsorok száma örvendetesen nő napjainkban. A tévében, a rádióban, az újságokban folyó felvilágosító munka ismert fogalommá tette a depressziót, a pánikbetegséget, a kényszerbetegséget. Ma már gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket, de vajon tudjuk-e mit is jelentenek? A depressziót egyes kutatók a 80-as évek betegségének tartották. A betegek száma azóta is rohamosan gyarapodik, mindezt az átlagéletkor növekedésével, az idült betegségek számának szaporodásával, az élethelyzetek gyors változása miatt kialakuló stresszel magyarázzák. Sokan civilizációs ártalomról, mások divatbetegségről beszélnek, de ezek az állítások könnyen cáfolhatók, hiszen rendkívül sok azoknak a filozófiai, vallási, történelmi műveknek a száma, amelyekben megtalálhatjuk a depressziós állapot szemléletes leírását. Erre példa Jób könyvének egy részlete: „Mert mitől remegve remegtem az jőve reám, s mitől rettegtem az esék rajtam... Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám...” A depresszió nagyon gyakori betegség. Annak a valószínűsége, hogy valaki élete során depresszióban betegedjen meg, 15 százalék. Egy adott időpontban 100 ember közül 5 nő és 3 férfi depressziós. A nők „fölényét” egyesek csak látszólagosnak tartják, mert a férfiak nagy része még ma sem fordul lelki problémáival orvoshoz, másrészt hajlamosabbak „öngyógyító tendenciát” igénybe venni, például: alkoholt fogyasztani. A nagyon súlyos formák egyes családokban halmozottan fordulnak elő, ez az örökletes tényezők mellett fontos bizonyíték. Számos panasz és a környezet által is észlelt tünet jelenhet meg. A két legjellemzőbbnek a nyomott, levert hangulatot, valamint az érdeklődés, öröm elvesztését tartják. Minden leírásnál érzékletesebb azonban egy depressziós beteg önvallomása: „A betegség váratlanul tört rám, kezdetben csak hullámvölgyek jelentkeztek, később állapotom állandóvá vált. Teljesen érdektelenné, érzéketlenné váltam, semmi nem okozott örömet, nem volt kedvem beszélni, dolgozni, családom körében lenni. Legszívesebben csak naphosszat feküdtem volna teljesen indokolatlan és számomra is érthetetlen szomorúságommal.” Nagyon gyakori az alacsony önértékelés, a beteg magát tehetetlennek, mindenre alkalmatlannak érzi, néha bűntudat, indokolatlan önvádlások jelentkezhetnek, akár évekkel ezelőtt történt jelentéktelen eseményekkel kapcsolatban. Súlyos testi betegség meglététől félhetnek, illetve ezeknek a tüneteit észlelhetik magukon. Az étvágy, az alvás, az akitivitás pozitív és negatív irányban egyaránt változhat. A betegek gyakran beszámolnak szorongásról, feszültségérzésről. Nézzünk egy újabb részletet a leírásból: „Mindenért felelősnek éreztem magam, súlyos bűntudat nehezedett rám. Különösen családom kritikáját viseltem nehezen, hiába szóltak rám, hogy szedjem össze magam, nem értették meg, hogy mindehhez akaratlan és gyenge vagyok. Néhány héten belül életemet gyötrelmesnek, mindennapjaimat teljesen kilátástalannak éreztem. Minderre csak egy megoldást találtam, az ön- gyilkosságot.” Az időben fel nem ismert, illetve nem megfelelően kezelt depressziók legnagyobb veszélye az öngyilkosság. Felmérések szerint a befejezett öngyilkosságot elkövetők fele depressziós volt, a depressziós betegek közül minden ötödik ön- gyilkosság miatt hal meg. Ma már a depresszió az esetek nagy részében teljesen meggyógyítható. A mai hangulatjavító gyógyszerek kevés mellékhatással bírnak, a szokásos életvitelt nem akadályozzák, a hosszas kezelésben is veszély nélkül alkalmazhatók. A betegség javulási fázisában, vagy enyhébb esetben pszichoterápiás eljárások is alkalmazhatók. A depresszió hatékony kezelése szenvedéstől, fájdalomtól szabadítaná meg a beteget, a közelebbi és távolabbi környezetet. Tavaszi idill Nappalink éke lehet az az asztali dísz, mely kis kézügyességgel házilag is könnyen elkészíthető. Vegyünk egy mély cseréptálat, öntsük tele földdel, és ültessünk bele növényeket. Mint ahogy azt a kép mutatja, ha sás is kerül az edénybe, kék vászonból „tavat” is feszíthetünk ki. Partját szórjuk fel kaviccsal, a „vízre” pedig tegyünk plüss állatokat.
