Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-22 / 69. szám
Szómágia — Varjú Olga Buda Mónika a Szent Johanna című előadás próbáin az inkvi- zíciós jelenetben jelmeze miatt ritkán találja meg helyét. Ezért a kollégák részéről egyre gyakrabban hangzik fel a „Nem oda, Buda!” felkiáltás. ♦ Bede-Fázekas Szabolcs sokat ad külsejére, ezért lelkes látogatója a konditermeknek. Adottságait kihasználva Shaw drámájában végre eljátszhatja méltó szerepkörét: Károlyt, a torzszülött idiótát. * A jövőben a premierek alkalmából a színészklubban a piros-fehér kockás térítőkét fehér-piros kockásokra cserélik. * Színészeink tömeges lerekedé- se miatt a Szent Johanna című előadást a jövő héttől feliratozva láthatják a kedves nézők. A február 25-ei Élő DESZKA egyik sikerszáma volt az Ötödik Frank című előadás betétdala Csorna Judit előadásában. Önök itt most két szövegvariánst olvashatnak, mindkettőt Verebes István tollából. Direktorunk az elsőt egy nappal a produkció előtt, a másodikat a közönség által meghatározott témában (tél) a helyszínen vetette papírra. Tudom már régen odavagy értem Tudom, hogy kellenék. Tudom, hogy várod én legyek párod Hát elindulok feléd. Igyunk egy kávét Hallgassunk utcazajt És sóhajtozzunk néhány elhalót. Igyunk egy kávét S ha tovább nem bírjuk majd Mindent megold egy forró csók. (Olyan forró csók, hogy kiugrik a helyéből a pók) Mindig csak nézel, és hangtalan érzel Hadd tudjam már mi van Azt, hogy te mamlasz értem megbomlasz Halljam verbálisán! Évekig semmi, aztán meg mennyi Nyakadig hull már a hó Kupacban áll itt, vacog a vádlid S most a lábad között sem jó Vegyél fel jégért Mert befagy mi védtelen Az altested érzékeny elvileg Vegyél csak jégért Mert a hó töménytelen És fölpárolog beléd a zord hideg (A fagytól ilyen kicsi lehet a szíved) Sómarta bakancs, ha átázik vakkants Mert másik nem telik Lábujjad fázhat, de följebb már árthat S pisilhetsz évekig. Egy darab születése...I'asnádi Csaba rendező és a kellékek Az apa: Tusnádi Csaba és a keresztszülők; még kissé tanácstalanul Olvasópróba — már alakul... Visszaülvasópróba — a tel jes zavar Mikor lesz már szünet? Ez itt egy kicsit nyom engem Meddig tart az ember? — Egy ilyen sokat foglalkoztatott színésznőnek, hogyan jut eszébe, hogy önállóestet csináljon? — Én nem tudom honnan veszitek, hogy sokat foglalkoztatott lennék. Pont annyit dolgozom, amennyi nekem kell. Évek óta két—három szerepet játszom egy évben, és az nekem, mondjuk úgy: elég. A mi életünkben van egy hosszú két—három hónapos nyár is, amikor az ember olvasgat, gondolkodik, van ideje ilyesmikkel foglalkozni. Ezt az estet tavaly nyáron gondoltam ki. Különben ez a legnehezebb, ameddig kigondolja, összegyűjti az ember az anyagot, míg a nyomára bukkan, hogy mit is akar csinálni. A többi már jön magától. Olyan ez, mint egy próba: adva van hozzá a szöveged, a tudásod, és amit gondolsz a dologról. — Miért épp Ady Endre áll az est középpontjában? — Fiatalabb koromban sok Ady-verset olvastam, így egyértelműen adódott, hogy az ő személye köré szerkesztettem a műsort. Lehet, hogy furcsa, de nem ijedtem meg, hogy férfi költőről van szó; nem éreztem akadályát, hogy egy nő esetleg tud vele mit kezdeni. — Férfijelmezben jelensz meg a néző előtt. Ez egyszerű teatralitás, tisztelet a költőnek vagy nőként nem mered kimondani, amit kimondasz? — Talán a teatralitás, hiszen végül is nő vagyok. Igen, ez véleményalkotás egy költőről. Mint nő — főleg a szerelmesverseknél — véleményt nyilvánítok a férfi gőgről és nagyképűségről, ami — valljuk be — más mint a női gőg és nagyképűség. — Korabeli dalokat is énekelsz... — ...igen, eredetileg én ezt úgy képzeltem, hogy a műsorban két szerepet játszom: az énekesét, aki a kávéházban fellép és Ady Endréét. Úgy gondoltam, hogy ezek váltják egymást, de sajnos ez technikailag megoldhatatlan volt. — Nincs rendeződ. Ez jó vagy rossz? — Is-is. Könnyebb, mert csak azt kell kinyomoznom, amit én gondolok a saját érzéseimről, viszont amikor a munka ott tart, hogy közönség után kiált, akkor nehéz megállni, hogy az ember egyedül maradjon ezzel az anyaggal, és ne kérjen meg valakit, hogy nézze meg és mondja azt, hogy egyáltalán szabad-e közönség elé engedni vagy nem. — Számítottál arra, hogy a fiatalokat ennyire leköti a műsor? — Titokban igen. És el nem tudom mondani, hogy menynyire jólesik. Nem gondoltam, hogy az ilyen komoly mélységű költeményekkel ennyi ideig fenn lehet tartani a fiatalok figyelmét. Ez elképesztő. A fiatalok vágynak arra az érzésre, hogy mondani akarjanak nekik valamit, hogy adni akarjanak nekik valamit. Csak az az igazi titka, hogy tudnunk kell, hogy hogyan beszéljünk hozzájuk. —Lesz következő önállóested? — Még nem tudom, mi a következő, de hogy fogok csinálni — bár lehet, hogy nem hasonlít majd ehhez — az biztos. Kedvet kaptam, hogy ne csak mint színésznő dolgozzam egy munkában. Szóval nem biztos, hogy önállóestet fogok csinálni, de jó dolog gondolkodni arról, meddig tart az ember. Egy csomó dolog kiderül magunkról a magunk számára. Például, hogy mennyire vagyunk bátrak és mennyire gyávák. (Sándor Juli—Pipó László) Csorna Judit és Verebes István — összebújós-tanácskozós (Február 25. ÉLŐ DESZKA) MEGÉLTÜK AZ ÉLŐ DESZKÁT Nyíregyháza lakossága két részből áll. Az egyik az, amelyik nem megy színházba, a másik, amelyik igen. Utóbbi szintén két részre osztható. Az egyik az, amelyik elmegy, a másik, amelyik eljár a színházba. Utóbbi szintén két ^zre osztható. Az egyik a ^^Sgzi dolgozók és csa- ^ .^juk maroknyi csapata, a másik meg a kultúrára szomjas törzsközönség. Utóbbi szintén két részre osztható, de ez cikkem szempontjából teljesen lényegtelen, úgyhogy le sem írom. Szóval, ez a törzs- közönség annyira nem bír meglenni színház nélkül, hogy minden hónap utolsó vasárnapján odajönnek a teátrum ajtajához, és addig rugdossák, amíg az ki nem nyílik. Ilyenkor betódulnak az épületbe, leülnek, és addig nem mozdulnak, ameddig valami kultúrát vagy politikát nem látnak. Néhány színházi ember ezt a kultúrát meg politikát műsorrá szerkesztette, elnevezte Művészkörnek és hagyománnyá tette. A közönség meg szereti, és állandóan eljön megnézni a műszak (— A vasárnap az egyetlen szabadnapom, és ezek még ezt is elveszik!), a műsorvezetők (— Ilyen másnapos még sosem voltam, és most még ez is!) és a takarító nénik (— Ezek nem ismerik a lábtörlőt?) nagy örömére. Három óra múlva a közönség kultúrával telítve, elégedetten távozik, és a műszak (— Egész jó buli volt.), a műsorvezetők (— Zseniális vagyok.), a takarító nénik (— Ezek nem ismerik a lábtörlőt!) is hasonlóan tesznek. Legutóbb három hete volt Művészkör. A Deszkákról. Mert — ahogy azt mindenki jól tudja — nemcsak a Deszka létezik, hanem a Deszka is. Az egyik minden héten pénteken 18.00-tól és vasárnap 16.00 órától a Jonatán Rádióban hallható, a másikat meg éppen olvassa. A három héttel ezelőtti Művészkörről csak annyit, hogy sajnálhatja, aki elmulasztotta, hiszen olyan dolgokat tudhatott volna meg a színészekről, amiket még ők sem tudnak magukról, láthatott volna darabszületést és premiert öt perc alatt, kikapcsolódhatott volna, sőt még ingyen kaja is volt... És most kérem, tegye le a pisztolyt, a mérget, engedje el a hurkot és lépjen vissza az ablakpárkányról! Semmi sincs veszve, hiszen március 31-én újra Művészkör. Benne az előképzősök vizsgaelőadásával, a Csókos asszonnyal. Úgyhogy megéri eljönni... (p.pó) 1996. március
