Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-20 / 67. szám
Közelkép UJ KELET ki tudja, meddig húzhatod? 1996. március 20., szerda 9 Hamvas László: Az ellenzék a legapróbb hibát is észreveszi Rocskai János: Ez a költségvetés működhet, ha változatlanul hagyják Zeke Árpád, a körzet képviselője: Maradjon az ötös Az ifiparkra a Mandala Dalszínház elsőbbsége kerüljön ki a tervezetből. Dr. Soltész János (egészség- ügyi bizottság): — Ha nem is belenyugodva, de módosító javaslatokkal elfogadtuk a költségvetést. Két indítványunk már be is épült a tervezetbe. Belus Tamás (városfejlesztési bizottság): — Az összes kiadások között városfejlesztésre mindössze 3 százalék jut, ami rendkívül kevés. Felvetődött bizottsági ülésen, hogy se a Szegfű utcai, se pedig az Orosi úti csomópont ne épüljön meg 1996-ban, hanem az ide szánt összegekből a magánerős kezdeményezéseket támogassuk. Végül is ez a javaslat nem kapott többséget. A bizottsági elnökök után Rocskai János könyvvizsgáló szólt hozzá a költségvetés-tervezethez: — Gond akkor lehet, ha a tervezett bevétel kevesebb lesz a helyi adókból, illetve az ingatlanértékesítésekből. Célszerű lenne a polgármesteri hivatalban is 3—5 százalékos leépítést végrehajtani. Egyetértünk azzal, hogy az önkormányzat 1996-ban nem kíván hitelt felvenni. Ezt követően a képviselők kérdéseket tehettek fel az előterjesztőnek és az irodavezetőknek. Majd következett a részletes vita... Hamvas Lászlói MDF): — A költségvetést számszakilag el kell fogadnunk, mert szükség van rá, hogy az önkormányzat intézményei, ha visszafogottan is, de működni tudjanak. Szerintem ma a költségvetés elfogadásáról kell döntenünk, egy másik alkalommal pedig az intézmények sorsáról. A jelenlegi kiválasztás mind az 5-ös általános iskola, mind pedig a Család utcai óvoda esetében nagyon esetleges. Lóvéi Csaba (SZDSZ): — Amennyiben Hamvas László érveit elfogadná a közgyűlés, újabb másfél—két hónapra bizonytalan helyzetbe kerülne az oktatási szféra. Frakciónk szerint a tervezetben szereplő minimális szigorítás az, ami szükséges ahhoz, hogy év közben ne legyenek komoly problémáink. Endreffy Ildikó (KDNP): — Megítélésünk szerint nem lenne szabad helyi szinten felvállalni az évek óta húzódó állam- háztartási korlátozásokat. A működési kiadások csökkentésénél fontosnak tartanánk bizonyos elveket megfogalmazni, nem pedig a fűnyíróelvet alkalmazni. Tarnavölgyi György (Független Képviselők Egyesülete): — Nem hiszem, hogy a teremben egy képviselő is könnyű szívvel mond igent egy intézmény megszüntetésére. Frakciónk fájó szívvel, de egyetért a rendelettervezettel. Szó nincs arról, hogy a dolgozók gimnáziuma Nyíregyházán megszűnik. Más helyen folytatódik tovább az oktatás. Drámai, hogy aiTÓl kell döntenünk, hogy esetleg a Család utcai óvodát hozzuk-e rendbe vagy abból a pénzből rendelőinket meszel- tessük ki! Tukacs István (MSZP): — Nehéz helyzetben vagyunk, mert most gyakorlatilag olyan döntéseket kellene gyorsan meghoznunk, amelyeket a bizottságok hosszú idő alatt nem tettek meg. Egyetértek azokkal, akik azt javasolják, hogy készüljön egy részletes intézményi átvilágítás, mely azonban tartalmazza az dologi kiadásokat is. Meg kell fontolni azt is, hogy a közhasznú alapítvány hosszabb távon nem alkalmasabb forma-e a művelődési intézmények működtetésére. Felül kell vizsgálni a kirendeltségek ügyét, sok helyen fölöslegesnek tűnnek. Zeke Árpád(MSZP): — Van egy érvényes közgyűlési határozat, mely szerint az 5. Számú Általános Iskola és a Krúdy gimnázium cseréljen helyet. Miközben nincs oktatási törvény, nincs a városnak oktatási koncepciója, durvának és etikátlannak tartom, hogy az összesből kivegyünk egyet, és azt megszüntessük. Ha lenne koncepció, ha megtörtént volna a vizsgálat és annak az lenne az eredménye, hogy három iskolát megszüntetünk, akkor azt bárki elfogadta volna. Megszüntetjük az 5-ös iskolát, megtakarítunk 10 millió forintos működési költséget, de kifizetjük végkielégítésre ennek a többszörösét. Ezt akkor is etikátlannak tartom, ha ezt az állam fizeti az önkormányzat helyett. Békésiné Nagy Julianna (MSZP): — Nem tudom elfogadni, hogy a megyeszékhely legifjabb lakótelepén, az Örökösföldön óvodát zárjunk be. Ráadásul úgy, hogy a szomszédban házépítésre nógatjuk a telektulajdonosokat. Vajon melyik óvodát zárnánk be, ha nem szakadt volna le a Család utcai óvoda mennyezete? A László utca esetében a 4-es út terheltsége miatt évente statikailag igazolni kell, hogy működhet az épületben az óvoda. Földesi István (Független Képviselők Egyesülete): — A területemen több olyan intézmény is van, amelyet érint a jelenlegi előterjesztés. Nem tartom jónak az ifjúsági és a vadaspark szétválasztását. Az intézmények eddig kisegíthették egymást, erre a jövőben nem lesz lehetőség. A Tókuckó sem közművelődési, sem oktatási intézmény, de egy olyan nagyvárosban, mint Nyíregyháza, tevékenységére feltétlenül szükség van. Működésük 50 százalékához megteremtik a bevételüket. Egy párt sem tartotta be a választási ígéretét, szó nincs arról, hogy az oktatási szférába „pénzt pumpálnánk”. Dr. Szilassy Gézái MDF): — Nem szabad elfelejteni, hogy a város a nehéz helyzetét a „szakértői'' kormánynak köszönheti. Az állami támogatás elmaradása veszélyeztetheti az önkormányzatiságot is. Nem tudom, miért pont ezek az intézmények kerülnek átalakításra, megszüntetésre. Szerintem is szükség lenne egy részletes áttekintő vizsgálatra. Bár ha egy iskolának 30 százalékkal csökkentjük a költségvetését, mint például a 14-es esetében, akkor erre semmi szükség... Csabai Lászlóné: — Nem történik ma más, mint az, hogy részben olyan kérdésekben foglalunk állást, amiket 1993-ban meg kellett volna tenni. Az akkori közgyűlés ezt a döntést nem vállalta fel. Pedig ha az intézményi bezárások ’93-ban megtörténtek volna, kevésbé lett volna fájdalmas, mint ma. Mikulás Tamás (Munkáspárt): — A költségvetésből jól látható, hogy a tervezett intézkedések nincsenek rendszerbe szedve, nincsenek meghatározva a prioritások. A döntéseknek városi közmegegyezésen kellett volna kialakulniuk. A bizottságok átalakítása után megtakarított 6 millió forintot javaslom a RÉS Alapítvány javára átutalni. Dr. Helmeczy László (Fidesz—MPP): — Nagy meglepetéssel tapasztalom a kortesbeszédeket, azt vártam volna a koalíció tagjaitól, hogy a városlakók előtt megvédik előterjesztésüket. Valóban arról van szó — amit Szilassy Géza is mondott —, hogy a „szakértői” kormánynak köszönhetően 500 millió forinttól elesett a város. A negatív, illetve „bizonyos” központi intézkedések elmaradásának eredménye ez a költségvetés. Elég furcsa, hogy elvállalják a közgyűlés vezetését, annak idején ígérnek ezt-azt a választóiknak, és most, a válsághelyzetben a koalíción belül elég nagy az ellentmondás, nem áll ki a koalíció a válságköltségvetés mellett. Furcsa az is, hogy egyedül a polgármester asszony vállalja fel a negatív költségvetést minden fórumon. A Fidesz 1993-ban valóban nem vállalta fel az intézménybezárást, de azt gondolom, ma sem vállalná. Tukacs István: — Immár a harmadik alkalommal mondhatnánk el, miért vagyunk nehéz helyzetben. A szakértői kormány nem hibás azért a 4 ezer gyerekért, aki nincs a városban. Nem kortesbeszédet mondunk, hanem javaslatokat teszünk. Lóvéi Csaba: — Az örökösföldi gyerekek sorsa megoldásra vár, de ez aligha jelenti a rossz állagú Család utcai óvóHátsó sorok Tapolcai Zoltán 20 igen, 7 nem, 2 tartózkodás. Él a költségvetés, minden megszorító intézkedésével együtt Fotók: Racskó Tibor dát. Előzetes tárgyalásokat folytatunk Csabai Lászlónéval, valószínűleg ősztől lesz mindenki számára megnyugtató megoldás. Igaza volt Helmeczy Lászlónak, bennem is rossz érzéseket keltett, hogy néhány képviselőtársam úgy viselkedett, mintha az adott terület érdekképviselete, szakszervezete lenne. Egész Nyíregyháza érdekében kellene fellépni. Turcsik László (Fidesz): — Eddig minden átvilágítás után maradtak kedvezményezett iskolák és olyanok, amelyek épphogy nyomorognak. A gyerek- létszám-csökkenés mellett soha nem történt meg a csoportok csökkentése. Pedig ha ez időben megtörténik, most kedvezőbb helyzetben lehetnénk. Dr. Helmeczy László: — A három frakcióvezetőből egyedül Lövei Csaba értette meg, hogy mit akartam mondani. Forráshoz juthatnánk, ha például eladnánk azokat az üzletrészeket, ahol 20 százalék körüli tulajdonosok vagyunk, de úgy is, ha az önkormányzat költségeit csökkentenénk. Akkor, amikor intézményeket zárunk be, nem kellene emelgetni a tiszteletdíjakat, nagyok a bizottsági létszámok, fölösleges albizottságok működnek. Van, aki szerint a sorok közt, szerintem a hátsó sorokban található meg az igazság. Már ha Nyíregyháza város közgyűléséről van szó. Érdemes a díszes tanácsterem utolsó székeiben tanyát verni, hogy a ki-be járó képviselő, hivatalnok vagy vendég urak elejtett megjegyzéseiből nyilvánvalóvá váljon, miről nem szólnak a hozzászólók, miközben állítólag arról beszélnek. Például elég furcsa, hogy az a frakció, amelyik a többséget adva a város vezetésére vállalkozott, enyhén ázólva megosztott volt a költségvetés kérdésében. Míg Csabai Lászlóné polgármester asz- szony és Tukacs István, az MSZP frakcióvezetője is — bár finom, barokkos stílusban, itt-ott a kiskapuk lehetőségét felvillantva, de—kiállt az iskolabezárás mellett, addig a frakció soraiból többen is ellene szóltak. De kérdem én, miéit? A polgári játékszabályok szerint a hatalmat jelentő frakció előadja az elképzelését, s ahhoz vagy gyűjt elegendő támogatást, szavazatot, vagy nem. Ugyanis neki kell tartania a hátát a későbbiekben az egészért. S akkor már az egy frakcióba tartozó mind egyszínű. Ha belebukik, akkor bukik vele az összes MSZP-s, ha sikerül, akkor választási tőkét kovácsolhat belőle mindegyik. Aki vállalta azt, hogy az MSZP-frakci- ón belül részesül a hatalomból, akkor a város egyik legfontosabb döntésénél, a költségvetésnél ne kampányodon maga mellett, a frakció ellen! Mondja el ellenvéleményét a frakció megbeszélésén, szavazzon a költségvetés ellen, de vállalja fel a pártja többségi döntését. Mert ha a legfontosabb kérdésben nem ért egyet a frakciójával, akkor miért tagja? Érdekes volt a függetlenek kettőssége is. Itt részben olyanok ülnek, akik valamelyik külterületet képviselik. Korábban az 5-ös mellett szóba kerültek a külterületi iskolák is. Aztán hipp-hopp kimaradtak a költségvetés megszorító intézkedései közül. Végül mégiscsak nagyítólencse alá kerülnek. Mit tegyen ilyenkor a képviselő? Mint a városért felelős koalíció tagja gondoljon a városra, hagyja, hogy iskoláját megkurtítsák? De akkor senki se szavaz rá a következő választáson a körzetében. Vagy korteskedjen maga mellett, de a hatalmat adó frakciója ellen? Az SZDSZ kiállása — Lövei Csaba cikornya nélküli stílusából is adódóan — egyértelműbb volt. Nem inogtak meg a Kossuth térről felhallatszó gyermekhangoktól, a termet elözönlő pedagógusoktól. De számarányukhoz képest jóval nagyobb közutálatot zsebelhettek be, mint népesebb koalíciós partnereik. A Fidesz szónoka, Helmeczy László bizonyította, méltán a város egyik sztárügyvédje. Úgy mondta el ellenzékiként a várost vezető koalíció helyett a költségvetés védőbeszédét, hogy az felért egy vádirattal. Azonban csak utalt arra, hogy az MSZP vezette koalíció — akárcsak a kormány — szakértőinek mondhatja magát, de közben úgy készít költségvetést, hogy alkalmatlan annak egységes megvédésére, hogy álérveket hoz a valódiak helyett s hozzá nem értéséből fakadóan elszalaszt olyan lehetőségeket, amelyek a bevételi oldalt növelhetnék. Hamvas László, az MDF vezető politikusa nagymestere annak, hogy a lehető legélesebben rápirítson magukról megfeledkezett képviselő társaira, ha kortesbeszédekbe kezdenek s hogy néhány szóba egyszerűsítse a problémát. Azt kérte, hogy a város mű- ködőképesége érdekében fogadják el a költségvetést, határozzanak el megvonásokat, akár iskolabezárást is, de ne nevesítsenek, jobban készítsék elő a döntéseket. Abban valóban igaza volt, hogy egy iskola bezárásának kérdése elhomályosította, hogy másik tízegynéhány várja, hogy ebben az évben miből gazdálkodhat, hogy nemcsak az oktatás, hanem a város üzemeltetése, fejlesztése is a testület feladata. Abban is van igazság, hogy a sarokszámok elfogadása után, egy hónap múlva, csak az iskolabezárásra koncentrálva alaposabb döntés is születhet. De megtörténhetett volna az is, hogy egy hónap múlva sem nevez meg iskolát a testület, s beindul a demokrácia rákfenéje, a problémák tilitolija. A határozottság csak időleges és részleges a közgyűlésnél. Miközben a spórolásra hivatkozva összevonja körzeti művelődési házakat, átcsoportosítja a sportiskolát, addig két intézményt szeretne csinálni a most még egy felügyelet alatt működő vadas- és szabadidőparkból. Ezekről tudni kell, hogy az utóbbi bevételéből tartható el az előbbi. Ha a szabadidőparkot kibéreli valaki, a vadasparkot az önkormányzatnak kell eltartania. De miből? A hátsó sorok rossz nyelve szerint a Mandala szeretné üzemeltetni a szabadidőparkot, mellesleg gondjaikat megoldaná, hogy a színpad és a nagyterem adhatna helyet fellépéseiknek, próbáiknak. Szerintem a jobb sorsra érdemes Mandala Dalszínház lassan olyan már, mint az első számú közellenség. Minden ballépés, „botrány” mögött őket véljük felfedezni. Remélem, most (is) tévedünk. A hátsó sorokban felfedeztem a Tigáz helyi vezetőjét. Vajon most, a privatizáció kellős közepén mi érdekeset talál a nyíregyházi közgyűlésen? Csak nem a távhődíjak sokszorosára emelése mozgatta meg a fantáziáját...?
