Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-02 / 53. szám
4 1996. március 2., szombat Közélet UJ KELET Lelkiismeret-nyugtató Palotai István interjúja Az MSZOSZ megyei képviseletének meghívására — egy szakszervezeti tanfolyam előadójaként — Nyíregyházán járt dr. Sándor László, az MSZOSZ elnöke, aki egy személyben az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöke is. Amikor lapunk interjút kért tőle, csak egyetlen feltételt szabott: ne kérdezzük az Állami Számvevő Szék ellene indított vizsgálatáról, mert erről csak annak lezárta után szeretne nyilatkozni. — Elnök úr! Az itteni előadásokból és az ön megnyilatkozásaiból az sejlik ki, hogy nem tartják (tartja) elégségesnek a szakszervezetek beleszólási jogát és lehetőségeit a kormány döntéseibe... — Valóban ez a véleményem! Az 1995-ös év arról szólt, hogy a szakszervezetek érdekérveire egész egyszerűen fütyültek addig, amíg nem nyúltunk keményebb eszközökhöz. Addig, amíg nem fenyegettük meg a hatalmat várható sztrájkokkal, addig egyetlenegy —- ahogy mondom, egyetlenegy — megállapodás sem született! A bérből és fizetésből élők reálbére átlagosan 12,5 százalékkal csökkent, és ez azt jelenti, hogy egyes családok még 25 százalékos reálbércsökkenéssel is kellett hogy számoljanak. Ezt a kilátástalan élethelyzetet még az is súlyosbítja, hogy a munkanélküliség stagnál. — Miért vártak ilyen sokáig a kemény eszközökkel? Talán a szocialista kormányzat balol- daliságában reménykedtek? — 1990-ben, amikor az An- tall-kormány hatalomra került, írtunk egy levelet a miniszter- elnök úrnak, amelyben kinyilvánítottuk abbéli véleményünket, hogy a szakszervezeteknek a mindenkori kormánnyal kell szót érteniük. Véleményünk szerint minden kormányt megillet egy bizonyos türelmi idő... A Bokros-csomag azonban mindent összekavart... —A fejlett nyugati társadalDr. Sándor László makban — és itt kapcsolódik a két ügy egymáshoz — a szak- szervezetek és a biztosítópénztárak a legnagyobb összegek forgatói a tőzsdén, így biztosítván a nyugdíjalap és az egészségbiztosítás törzstőkéjének emelését. A rendszer remekül működik. Nem lát lehetőséget egy hasonlóan „aktív” pénzpolitikát folytató szakszervezeti, illetve beteg- és nyugdíjbiztosítási rendszerre? — Erre még csak esély sincs. Itt kifizetési nehézségekkel kell küzdeni. Tőkésített tartalék? Álom! Gyönyörű vágyálom. A vagyonátadás is csorbult, és el is tolódott. Folyó finanszírozási nehézségeink vannak. A jelenlegi rendszer teljesen alkalmatlan a normális működtetésre! A felosztó-kiróvó rendszer is csak elvben működik, hiszen a bevételi oldalon az állam még csak jelen sincs! A befizetések reálértéke az inflálódás miatt folyamatosan csökken, és megkezdődött a rohamos egészségügyi infláció. Reálértéket vesztő helyzet ez. Hiányállapot. Alulfinanszírozott hiányállapot. — A kormányzat pénzügyi szakemberei mindig azon méltatlankodnak, hogy a fennálló jogi helyzet miatt önök—azaz a pénztárak — nem vonhatók felelősségre, akármilyen összegű deficiteket is produkálnak... — Az önkormányzatok létrejöttekor tisztázatlan jogi és pénzügyi helyzet jött létre. Amire lenne jogi lehetőség, azzal sem él senki: így például a parlamenti bizottságok elszámoltathatnának minket, mégsem volt ilyen kezdeményezés egyetlenegyszer sem. Nagyon egyszerű oka van ennek: senki sem akar szembesülni a tényekkel! Mindig belepiszkál valaki valamilyen apró részletkérdésbe, de az egészet senki sem meri górcső alá venni. A problémák megoldása helyett lelkiismeret-nyugtató pirulák ezek, pedig a cinkosok némasága itt is vétek... — Kérem, szóljon néhány szót a készülő nyugdíjreformról is. — A Szövetségi Tanácsülésnek az a véleménye, hogy amennyiben nem történik semmi radikális és helyes változás, abban az esetben a XXI. század elejére-a biztosítóknak nem lesz pénzük nyugdíjfizetésre... A pénzügyi kormányzat megint egy részletet kiragadva akarja az egészet megoldani, és ez lehetetlen! A korhatáremelés kérdését nem lenne szabad önállóan kezelni, csakis a nyugdíj- számítás módjával, a korkedvezményekkel, az ösztönzésekkel, a szankcionálásokkal egyetemben! Különben a korhatárproblémát nem szabadna elválasztani az egészségügyi helyzettől sem! Hát hogy néz ki egy olyan országban, ahol az átlagéletkor a férfiakéi 64 év a férfiak nyugdíjkorhatárának 62 évre emelése?! Ez társadalmilag, de humánus szempontokból nézve is erkölcstelen! Garanciákra lenne szükség! Vannak? Nincsenek. A korhatár- emelés foglalkoztatási feszültségeket is okozhat. Hogy alakulnak majd a foglalkoztatási arányok? A friss, jól képzett fiatal munkaerő munka nélkül marad? — Hogy ítéli meg az alapnyugdíj, plusz munkanyugdíj- tervet? — Ez csak ott lehetséges, ahol az állami nyugdíjrészből már meg lehet élni! Hiába adnánk ma alapnyugdíjként 25— 30 százaléknyit — ebből a körülbelül 5—6 ezer forintból ugyan ki élne meg? Ilyen alacsony béreknél a háromlépcsős nyugdíjrendszer nem más, mint illúzió... Valamit azonban tenni kell ezen a területen, az kétségtelen, mert a helyzet lassan már tarthatatlan, de a változások alatti átmeneti állapotot is előre modellezni kell, nem csak a végső fázist. Minden egyéb felelőtlenség. Fotó: Csonka R. Megszerettem a világ e darabkáját Palotai István (Új Kelet) A Német Szövetségi Köztársaság kulturális attaséja, Klaus Reiff február 28-án egynapos búcsúlátogatáson járt Nyír- egyázán. Aki esetleg furcsállja, hogy egy német nagykövetségi vezetőmunkatárs külön búcsúzik el „Szabolcsország fővárosától”, az valószínűleg nem tudja, hogy Reiff úr és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola milyen mély és tartalmas munkakapcsolatokat tartott fent. Ennek elismeréseként jutalmazták a Bessenyei Ezüst Emlékéremmel. — Nagy jólesik ez az elismerés — mondja az attasé —, annál is inkább, mert senki másnak, semmilyen más intézménynek sem jutott eszébe egy hasonló gesztus a búcsúzáskor. Pedig az az igazság, hogy sok helyütt tevékenykedtünk közösen... — Hogyan kezdődött magyarországi tevékenysége? — 1992-ben lettem budapesti kultúrattasé. Legfőbb feladatomnak akkor annak az alapítványnak az életrehívását tartottam, amely később lehetővé tette a két német kulturális központ létrehozását. A budapesti és a bajai német kultúrcentrum megszületése egy kicsit nekem is köszönhető. Az az igazság, hogy nagyon nagy munka volt... — Ha áttekinti ezt a négy évet, nagyvonalakban milyen feladatokra emlékszik szívesen? — Több nemzetközi szerződést írtunk alá, így az ifjúsági cserékre vonatkozót, a sírok és a hősi emlékművek ápolására szólót, és legfontosabbként az 1994-ben újjászületett német—magyar kulturális egyezményt. Ennek keretében száz német állampolgárságú tanárt szerződtettünk Magyarországra, könyveket, filmeket és tanulmányi anyagot hoztunk. Összességében a négy év alatt 104 millió márkát sikerült az országban kulturális célokra fordítani. Azt hiszem, ez a szám magáért beszél... — Milyen kapcsolata van a Bessenyei György Tanárképző Főiskolával? — Röviden úgy foglalhatnám össze, hogy a kapcsolat nagyon is baráti! Nehéz lesz e négy év után elbúcsúzni, mert sok szoros barátságot kötöttem... Az egyik szemem sír, a másik nevet. A búcsú nehéz lesz, de az otthon rám váró feladat is nagyon érdekes: a német múlt kutatásával foglalkozhatok. Mindenesetre mindenkinek tiszta szívből ajánlani fogom az országot és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyét. Csodás emlékeim vannak például a két évvel ezelőtti nyírbátori Bartók Fesztivállal kapcsolatban. A szekszárdi német színház ugyanolyan komoly benyomást tett rám, mint az önök Városi Galériája, és még nagyon sok remek intézményük. Mindig szerettem Nyíregyházára jönni. Polgármester asszonyukat — akit különben ragyogó szakembernek tartok — minden alkalommal örömmel látogattam meg, mert minden nehézség ellenére egy koncepciókban gondolkodni képes politikust ismertem meg benne. — Állami szinten hogyan búcsúztatták önt? — Köszönöm a kérdést. Nagyon nagy örömmel vettem tudomásul, hogy a kormányzat elismerte a négy év eredményeit. A Köztársasági Erdemke- reszt, amit Göncz államelnök úr, és a Pro Cultura Hugarica kitüntetés, amit a Kulturális Minisztérium adott, legalábbis ezt bizonyítják. — Látjuk még errefelé? — Egészen biztosan. Megszerettem ezt a darabkáját a világnak, és ahol az ember jól érzi magát, oda vissza is tér... Államtitkári látogatások Aradi Balogh Attila tudósítása F ehérgyarmaton Még az előző év végén járt Fehérgyarmaton Horn Gyula miniszterelnök, aki pedagógusokkal és a lakossággal találkozott. Akkor idő hiányában és a nagy érdeklődés miatt nem tudott minden kérdésre válaszolni, de megígérte, hogy az oktatókat érintő problémára személyes megbízottja a későbbiekben választ ad. Az MSZP megyei elnöke, dr. Kiss Gábor közreműködésével csütörtökön délután létrejött az összejövetel, amelyen megjelent dr. Szabó Zoltán, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára. A megbeszélésen először egy rövid tájékoztatót tartott az államtitkár úr. Ezen elmondta, hogy „életünket és vérünket az iskolákért” hangulat kezd kialakulni a pedagógusok között, de „zab” sajnos kevés van. Nagy a pazarlás a közoktatásban, mert a struktúra olyan, és ezt meg kell állítani. Emelni kell a pedagógusok kötelező óraszámát, tervük, hogy a tankötelezettséget tizennyolc évre felemeljék. Az érettségi reformja lesz a kétszintűség, bevezetik a pedagógusok rendszeres továbbképzését, ami azzal jár majd, hogy a továbbképzést sikeresen teljesítők magasabb bértáblázatba kerülhetnek. Az első kérdést a nagy- szekeresi iskolaigazgató tette fel, elmondva, hogy településükön most készül az önkormányzat költségvetése, de hiába lett több az egy gyerekre jutó normatív támogatás, az agyarkolatban mégis kevesebbet ér, mert máshonnan meg elvonásokat alkalmaz a kormányzat. Panyola polgármestere azt panaszolta, hogy ha továbbra is csak elvon a kormány az önkormányzatoktól, akkor júniusra olyan helyzet alakulhat ki, hogy kötelező feladataikat sem tudják teljesíteni. Ez olyan, mintha a mostani országvezetés megint a települések kikényszerített ösz- szevonásán mesterkedne. Az államtitkár úgy reagált, ha ő lenne itt élő szülő, inkább vállalná azt, hogy a gyerekei tizenöt kilométerre járjanak iskolába, mert az gazdaságosabb. Az előző kormány idején nőtt az új iskolák száma, több lett a pedagógus, ugyanakkor csökkent a gyerekek száma, és ezt akárhonnan nézzük, pazarlás, és ebben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium nem lesz partner — szögezte le végül dr. Szabó Zoltán. V ásárosnamény ban Két vendéget vártak a vásá- rosnaményi művelődési házba, hogy a városlakókkal az egyházakat érintő kérdésekről beszélgessenek. Dr. Pre- gun István pápai prelátus nem tudott eljönni, így minden kérdésre Platthy Iván címzetes államtitkár válaszolt. Az államtitkár úr bevezetőjében elmondta, hogy nem élhetnek az ország vallásos állampolgárai megint görcsben, mint az előző negyvenöt évben, mert nincs kétféle ember, vallásos és nem vallásos, akik között hatalmi szóval kell különbséget tenni. Aki úgy gondolja, hogy tartozni akar valahova, szabadon választ magának feleke- zetet. Hogy szektorsemlegesség érvényesüljön, és kizárják a diszkrimináció lehetőségét, március 1-jétől már közvetlenül a miniszterelnöki hivatalhoz tartozik az egyházi ügyek intézése. A rövid tájékoztató után egy Kisvárdáról érkezett asz- szony elpanaszolta, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Kara körüli bizonytalanság miatt nem tudja, hogy a lánya egyáltalán felvételizhet-e oda az idén. A válaszban elhangzott, hogy most foglalkozik a minisztérium a felsőoktatási törvény módosításával. Olyan elképzelés van, hogy a felekezeti főiskolákon válasszák ketté a hitképzéssel és a polgári foglalkozással foglalkozó tanszékeket. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem ügyét külön akarja rendezni a minisztérium. A gemzsei lelkész azt panaszolja, hogy számítottak a településükön elvett egyházi ingatlan kártalanítási összegére, mert csak így tudják befejezni megkezdett építkezésüket. Az államtitkár válaszában elmondta, hogy a kormány elé novemberig letettek egy listát az egyházak a kártalanítási igényekről. Mintegy ezer ingatlant kértek természetben, de 2700-at pénzben a felekezetek. Ez feldolgozás alatt van, és csak annak van realitása, hogy 2011-ig kapják meg a kárpótlást az érintettek. A gergelyiugomyai lelkész azt kifogásolta, hogy új templomok építésére az állam nem ad pénzt. A válasz erre az volt, hogy találják meg azt az alapítványt, amelyik támogathatja ebbéli szándékukat. Befejezésként több kérdésre válaszolva összefoglalóan Platthy Iván elmondta, hogy Vatikán és magyar állam nem készül konkordátumot kötni, mert ez csak olyan esetekben szokás, ha valahol az egyházat elnyomják. Részleges konkordátum megkötése elől azonban a kormány nem zárkózik el, és ilyen javaslatok már készülnek is. A magyarországi egyházak elismerését viszont az jelenti leginkább, hogy a tervek szerint Erdélyben lesz a magyar református egyházak világtalálkozója az idén. Ugyancsak ebben az évben hazánk ad helyet a baptista egyházak világtalálkozójának, amelyen az ehhez a felekezethez tartozó Clinton amerikai elnök is részt vesz. Példa nélküli, hogy a nyáron már másodszor látogat hazánkba a pápa I
