Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-02 / 53. szám
ÜJ KELET Fórum 1996. március 2., szombat Az Új Kelet törzsasztalt > , A csőd árnyékában szavaztunk” A hétfői nyíregyházi közgyűlés után kedden kerekasztal- beszélgetésre invitáltunk három képviselőt, Tukacs Ist- vánt( T. I. — MSZP), Bartha Lászlót( B. L. — SZDSZ) és Tormássi Gézát(T. G. — KDNP). A téma a megyeszékhely idei költségvetése volt. — Milyen érzésekkel mentek haza, az az eredmény született-e a költségvetési vitában, amit vártak? T. I.: — Nem egészen úgy sikerült minden, ahogy reméltem. Mindannyian felfogjuk, hogy milyen nehéz a helyzet — nem lehet a minél kisebb veszteség felé menni —, de az nem lett egyértelmű, hogy miben fogunk megállapodni a következő költségvetési fordulóban. T. G.: — Nem éreztem jól magam a vita után. A fejlesztést rendkívül alacsony szintre tervezték 1996-ra. A városüzemeltetés terén úgy ítélem meg, hogy a minimális feladatokat sem tudjuk majd ellátni. Szociális célokra 50 millióval fordíthatunk kevesebbet, az elhangzottak nem egy oktatási intézmény kedélyét borzolják. Az állam emlőin lógunk? —Ön úgy fogalmazott, hogy az elhangzottak nem egy intézmény kedélyét borzolják. Pedig a hétfői közgyűlésen mindenki rendkívül óvatosan fogalmazott, intézménybezárásról senki nem beszélt. Lesz intézménybezárás vagy sem? B. L.: — Ez már a hatodik vagy a hetedik olyan költségvetési tárgyalás, amelyen részt veszek, de ez az elmúlt évek legszűkösebb tervezete. Nem túlzás azt mondani, hogy a „csőd árnyékában” szavaztunk róla. Volt, aki ezt átérezte, volt olyan, aki kevésbé, és volt olyan is, aki szinte a választási szórólapját felolvasva elmondta, hogy mit ígért a választópolgároknak. Érzi, hogy a választók ezt számon fogják kérni rajta, nem tudott még szembe nézni azzal, hogy ha a tervbe vett drasztikus lépéseket nem teszi meg az önkormányzat, akkor év végén vagy a jövő év elején kötelező lesz csődöt jelenteni. A kialakult helyzetért alapvetően nem az önkormányzat a hibás, hanem az öröklött finanszírozási rendszer és állami normatívák. Az önkormányzatok még mindig az állam emlőin lógnak, a központi finanszírozás az önkormányzati költségvetés 70—80 százalékát adja. A jelenlegi helyzetben a nyíregyházi önkormányzat sem kerülheti el, hogy az intézményi struktúrához hozzányúljon. Az állami normatíva nem iskolákat, osztálylétszámokat finanszíroz, hanem gyermekeket. — Nagyon sok volt az egymásnak ellentmondó felszólalás. Például még ma sem világos, hogy a tavalyi intézményi átvilágítás után valóban megtakarí- tott-e a város 140 milliót, vagy annak a képviselőnek van igaza, aki azt mondta: ez decemberben busásan vissza is került az oktatásba. Elhangzott olyan hozzászólás is, mely szerint fiktív bevétel szerepel a költségvetésben... Hogy még színesebb legyen a kép, ezeket az ellentmondásokat a koalíciós képviselők felszólalásában véltük felfedezni. Állítólag a koalíció, az MSZP, az SZDSZ és függetlenek nem egyeztették a közgyűlés előtt álláspontjukat, pedig utólag talán szerencsésebb lett volna... T. I.: — Tudatosan nem volt egyeztetés, de ha lett volna, akkor is ugyanez a végeredmény születik. A tájékozatlanságra nem tudok mit mondani, valóban sokkal felkészültebben kell egy költségvetési vitán véleményt mondani, és akkor nem hangozhat el, hogy fiktív bevételek vannak a költségvetésben. Fiktív bevételt tilos a költségvetésben szerepeltetni. Én az intézményi átvilágítást eredményesnek tartom, mert produkált létszám- és bérmegtakarítást. Ugyanakkor nem oldotta meg a terület gondját. Nem tudjuk, hogy plusz vagy mínusz? Egy gyakorlati példa: az egyik iskola kijelenti — és ez a bűvös szó—, túlfinanszírozták 10 millió forinttal. Magyarul, tízmillió forinttal többet költött a tervezett költségvetésénél. Ugyanakkor — nagyon érdekes — az illetékesek megvizsgálják ezt, és megállapítják, hogy minden törvényesen történt. Tehát az iskola— miközben végzi a napi teendőit — nem tud megmaradni a „keretei” között. Nem lehet tehát az intézményt hibáztatni, amiért végzi a dolgát. Nekem egyébként az véleményem, hogy akkor járunk el korrekt módon, ha az ön- kormányzat minden területét átvizsgáljuk, és megnézzük a csökkentés lehetőségét. — Bíznak Önök abban, hogy lesz többletbevétel az idén Nyíregyházán? T. G.: — Milyen többletbevétel? — Amire a közgyűlésen már szinte minden bizottság benyújtotta az igényét, konkrétan a városfejlesztési, a városüzemeltetési és a szociális... T. G.: — A pénzügyminisztériumi és a belügyminisztériumi szabályzók, normatívák megérkezése után lesz minimális változás... B. L.: — ... csak nehogy mínuszba legyünk... T. G.: — Nagyon okos emberek ülnek ott fenn, de egyelőre nem tudták megállapítani, hogy ez plusz vagy mínusz lesz. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Szerintem nemcsak az oktatási intézményeket kellene górcső alá venni, hanem az önkormányzatot is. Az előírt feladatokhoz van-e elég bevétele, forrása? Nincs... Míg az iskola ide tud jönni az önkormányzathoz, hogy adjunk neki pénzt, addig nekünk nincs hová menni. Nemcsak azt kell mindig nézni, hogy az önkormányzat hogyan gazdálkodjon, milyen takarékossági intézkedéseket hajtson végre, hanem azt is, hogy ezekkel az állami normatívákkal mit lehet finanszírozni. Azokhoz a feladatokhoz, amelyeket a törvény kötelezően előírt, a támogatást központilag meg kellene adni. B. L.: — Szeretnék egy tévhitet eloszlatni, és eközben nem értek egyet István azon kijelentésével, hogy most kezdjünk el újra minden területet átvizsgálni. Valószínűleg az újságolvasók nem tudnak a „0” változatú költségvetésről. Ezt nem küldték ki, amikor tárgyaltuk, akkor derült ki, hogy a 400 millió forintos állami normatíva-kiegészí- tést nem kapjuk meg. Ha az első tervezetet összehasonlítjuk a hétfőivel, akkor megállapíthatjuk, hogy a polgármesteri hivatal működéséből 134 millió, a sport- és a kultúrakeretből 34 millió, a városüzemeltetési szakfeladatokból majd huszon- valahány millió, a városfejlesztési feladatokból majd százmillió forintot lefaragtak, és a szociális kiadásokat is megkurtították közel 60 millió forinttal. így készült el az a változat, amit hétfőn tárgyalt a közgyűlés, és amivel még mindig gondjaink vannak, mert sajnos néhány kiadást a „0” változatba nem terveztek be. Emiatt van, hogy hiába húztak ki majd 300 millió forintot, 350 millió forint hiány még mindig van. Jótékony bál vagy halotti tor? —Bartha úr! Ön, ha jól tudom, pénteken este a 6-os iskolában egy rendezvényen vett részt. Más képviselő is volt ott? B. L. : — Egyedül voltam, alapítványi bál volt. Iskolaszéki tag vagyok, ezért kaptam meghívást. —A tudósítások szerint az alapítvány kuratóriuma már most rendelkezett, hogy mi történik akkor, ha megszűnik az iskola. Jól tudom? B. L.: — Nem, hiszen az alapítványi bált azért rendezték meg, hogy az iskola oktatási színvonalán javítani tudjanak. Bár az is igaz, több pedagógus megjegyezte: lehet, hogy a 6-os iskola torát üljük. Én nagyon bízom abban, hogy nem volt igazuk. A politika eldöntötte hétfőn, hogy ebből a szférából 200-250 millió forintot kénytelen kivenni. Itt azonban a politikának meg kell állnia, ezt követően a szakmának kell előtérbe kerülnie. T. I.: — Ahogy látom, abban meg tudunk egyezni, hogy az intézményi szférából kivegyünk egy 200-250 milliós tételt, ami tartós megtakarításhoz vezethet, és miközben Bartha képviselőtársam is elismeri, hogy intézményt kell bezárni, aközben meg is indul egy adott intézmény védelme... B. L.: — Elnézést, én nem azt mondom, hogy ne zárják be a 6-os iskolát. Én azt mondtam: nagyon bízom abban, hogy nem zárják be. T. I.: — Számomra ez a „nagyon bízom benne” azt jelenti, hogy a 6-os iskola esetleges bezárása nem találkozik a képviselő úr elgondolásával. — Egy pillanat. Bezárnak egyáltalán általános iskolát? Szóba került-e esetleg illetékes helyen a 6-os iskola bezárása? T. I.: — Nincsenek más „illetékes helyek”, csak ahol általában mi mind a hárman ott vagyunk. T.G.: — Nem egyedül a hatos iskola, hanem az ötös bezárása is felmerült. Meg az egyik óvodáé... — Melyiké? T. G.: — Nem vagyok a koalíció tagja... — Segítsünk Tormássi úrnak, melyik óvoda? B. L.: — Eljutottunk egy olyan pontra, amit végtelenül szerencsétlennek tartok. Felmerültek intézmények nevei, de ezek csak „ötletszerűen”. T. I.: — Nem az az igazi gond, hogy az ötös vagy a hatos iskola neve szóba került, hanem az, hogy továbbra sincs válasz arra, bezárunk-e egyáltalán intézményt, és ha igen, akkor melyiket? Vajon mennyi pénzt hoz ez? Egy iskola bezárása 30—40 millió forint megtakarítást jelent csupán. Szükséges-e ennyi kis kulturális intézmény? Alkalmasnak tartjuk- e a kulturális szférát arra, hogy egy irányítástechnikai átalakítással vagy költségelvonással, esetleg vállalkozói működtetéssel megtakarítást érhessünk él? Hozzányúlunk-e vagy sem a civil szervezetekhez, a sporthoz, betartjuk-e a sportkoncepciót vagy sem? Van-e a polgármesteri hivatalban olyan feladat, ami elhagyható, és nem okoz működés- képtelenséget? A remélt megtakarítás igen nagy, ezt pedig egy vagy két iskola bezárása nem oldja meg. Én is egyetértek azzal, hogy szakmai alapon történjen meg a területek átvilágítása, de attól tartok, hogy a javaslatok elkészülte után, amikor konkrét lesz a bezárás ténye, a struktúra átalakítása, akkor egy képviselő vagy képviselők felsorakoznak az egyik vagy a másik végrehajtása ellen. —Ha bezár az ötös vagy a hatos iskola, és nem nyílik meg a Család utcai óvoda, az mindjárt az odajárókat érinti. Számukra nemcsak fiskális szempontok vannak, hanem nagyon is emberiek... A színházhoz, a könyvtárhoz és egyéb olyan intézményekhez, melyek a megye és Nyíregyháza közös üzemeltetésében vannak, nem tudnak hozzányúlni.. T. I.: — Amikor elfogadtuk a költségvetés sarokszámait, azzal egyidejűleg tisztáztuk azt is, hogy újabb bevételeket nem tervezünk. Most már tényleg arról kell szólnia a következő döntésünknek, hogy mit szüntessünk meg, vagy honnan csoportosítsunk át pénzt. Hiányzik az intézményi szférából 5 százalék bér- és 10 százalék a működési kiadásokra. Lassú, kínos halálra várva? T. G.: — A mostani tendencia egyértelműen az önkormányzat lassú, kínos halálához vezet. Tavaly volt egy átvilágítás, ami nem hozta azt, amit vártunk... Minden intézményvezetőnek be kell látnia, hogy nincs több pénz. El tudom képzelni; vannak bizonyos tartalékok, de azt nem, hogy így apródonként össze lehessen szedni 200—250 millió forintot. Ez már csak azért sem fog menni, mert a város a kötelező feladatait sem tudja ellátni. A város haldoklása ezzel kezdődik meg. B. L.: — A „büszke Nyíregyházának” ugyanúgy szembe kell néznie az előcsődhelyzettel, mint ahogy szembenézett a megye több kisebb települése. Tudok olyan önkormányzatról, amelyik eladta az egyetlen autóját — egy öreg Ladát —, hogy ezzel is pár napig tovább húzza. Eddig büszke lehetett Nyíregyháza arra, hogy ilyen gondja nem volt, 1996-ban viszont kénytelen ezzel szembenézni. Azt nem tartom bajnak, hogy vitázni fogunk március 18-áig, és mindenki védi a saját szakmai területét, de ennek utána két nagyon fontos végeredménye kell legyen. A többség a válságköltségvetésnek megfelelően szavazza meg a szükséges teendőket, mert akkor igazán képviselő valaki, ha felül tud emelkedni a saját körzetének érdekein és a város jövőjét nézi. A másik eredménye az kell, hogy legyen: a szakma döntse el, mit milyen sorrendben kell megvalósítani. — Néha úgy érzem, hogy a pártlistán bejutott, illetve a nyíregyházi belterületi képviselők úgy viselkednek, mintha a külterület nem lenne fontos. Például az orosi városrészi önkormányzat a működéséhez öt éve nem kap egy fillért sem. B. L.: — Ez így csak részben igaz. Meg tudom mutatni, hogy mennyi támogatást kapott Oros és azt is, hogy mennyit kapott Örökösföld. Házigazda: Száraz Attila Külvárosi kontra belvárosi rekontra? —Örökösföldön van aszfaltút, járda, telefon, és még egy pár dolog amiről Oroson csak álmodnak. T. G.: — Nagyon sok fejlesztést támogatott Oroson is az ön- kormányzat, így lett víz, gáz, szennyvíz a városrészen. T. I.: — A következő közgyűlésig leghamarabb azokat a területeket kell kijelölni, amelyekhez nem nyúlunk. Megvallom, ha így nézem, akkor nem az egyes városrészeket tartom fontosnak, hanem az egyes működési területeket. Pontosabban egyetlen ilyen terület van: a szociális szféra. Szerintem, ha az idén megtesszük a tartós megtakarítás irányába a szükséges lépéseket, akkor talán jövőre egy kis lélegzethez juthatunk. — Március 18-áig nincs sok idő, minden valószínűség szerint ez a feszített munka és „lobbizás” időszaka lesz. Ha Önöknek fel kellene állítani egy rangsort, hogy mi az, aminek '96-ban meg kell valósulnia és minek nem, akkor ez hogy nézne ki? B. L.: — Mivel az első fordulóban tárgyalt költségvetés kimondja, hogy az intézményeknél 200—250 millió forintos megtakarítást kell elérni, ezért ez a terület szenved a leginkább. Márcsak azért is, mert az ön- kormányzat 7,5 milliárd forintos költségvetéséből hatvan százalékot ez tesz ki. Valamennyien tudjuk azt, hogy a struktúra-átalakítást nem az idén szülte meg az önkormányzat, hanem még Mádi Zoltán polgármestersége idejében. Már akkor kaptunk egy olyan pénzügyi előterjesztést, hogy hozzá kell nyúlni az intézményi struktúrához. Ezt követően tervezet készült a művelődési és az oktatási szférában is a megtakarításról. A változásokat akkor a politika nem vállalta fel. Most 1996-ban nem tudjuk tovább halasztani. Én nem nyúlnék a szociális szférához, a művészethez, a sporthoz, és a városban működő karitatív szervezetekhez. T. I.:—Én inkább fordítva válaszolnék. Amihez nem nyúlnék az a szociális szféra, nem tartom viszont érinthetetlennek a megyével közösen működtetett intézményeket. Fontosnak tartom a nagyságrendi szempontok figyelembevételével, hogy az oktatási, a sport és a kulturális intézmények, valamint a céltartalékok ne legyenek tabuk. Ez alól kivétel a könyvtár és a Városi Televízió lehet. T. G.: — Kényszerhelyzetben vagyunk, ebben az esetben egyetértek Bartha Lászlóval, hogy az intézményi szférát kell leginkább karcsúsítani. Amennyiben a döntéselőkészítés rossz lesz, akkor az a későbbiekben semmiféle megtakarítást nem jelent, csak tovább rosszabbítja a városlakók helyzetét. Ezek a döntések eddig közvetlenül elkerülték a Nyíregyházán élőket, de most már mindenkinek hatással lesznek az életére. — Remélem egy hónap múlva már négyen—öten ülünk majd ennél az asztalnál.
