Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-13 / 62. szám
Megyénk életéből UJ KELET Atkajárvány? Ovodabezárás! „Véresre vakarják magukat a nyírkátai óvodások, mert elrühesedtek. Talán tizenöt—húsz gyerek is üvölt a fájdalomtól és a tehetetlenségtől, mert legszívesebben tetőtől talpig lekaparnák a bőrüket, aminek fájó, égető viszketése nem szűnik. A polgármester karantén alá helyezte az óvodát, bezáratta.” — Mindezt szégyenkezve panaszolta egy nyírkátai szülő, aki mindehhez értetlenkedve hozzátette: az ő gyermeke pedig tiszta, ápolt, és az egész család makkegészséges. Ez, mint kiderült, nem kizáró ok, s restelkedésre semmi szükség. A járvány lokalizálása megtörtént, ezt szolgálta az intézmény bezárása is. Kellemetlen a rühjárvány, de egy zárt elkerülhetetlen. Vitéz Péter (Új Kelet) — A védőnő és a háziorvos egyhangú javaslatára a rühatka járvány veszélye miatt pénteken ki kellett adnom egy márcus 11-ével, hétfői nappal hatályba lépő, március 15-éig szóló rendeletet az óvoda bezárásáról — mondta Jenei Sándor, Nyírkáta polgármestere. — Kihirdettük a községben, és értesítettük erről a szülőket is. Az azonnali orvosi vizsgálatok után kiderült, kilenc óvodás fertőzött, további nyolc-ki- lenc gyermeken a betegség kialakuló tüneteit tapasztalták az orvosok. Magába az intézménybe 57 gyermek jár, de közel húszán—huszonötén megúszták ezt a kellemetlenséget, mert influenza miatt — „szerencséjükre” — otthon lábadozgattak. Első hallásra értetlenkedve álltunk a probléma előtt, mert ez a tipikusan háborús betegség egy olyan intézményben ütötte fel a fejét, aminek a közegészségügyi állapota kimagaslóan jó, soha semmilyen fertőzésnek gócpontja nem volt. Felelősöket szinte felesleges keresni, ugyanis a pedagógusok a tüneteket szinte észre sem vehették, csak a végeredményt: a vörösre vakart kezeket. Rendkívül gyorsan terjed és szaporodik az csoportban gyakorlatilag atka, és közvetlen érintés útján, ruházaton, játékon, törölközőn keresztül továbbadódhat, így például fokozott kézmosással sem küszöbölhető ki a terjedése. Pontosan ezen okok miatt a szülők hiába patyolattisztaságban élnek, ha a gyermekük bőrére került a rühatka, akkor az a mikroszkopikus ízeltlábú belefúrja magát a bőrbe, s gyakorlatilag abban a pillanatban már hordozója és terjesztője is egyben. Természetesen az intézményt fokozott figyelemmel fertőtlenítik, az ágytakaróktól kezdve a használati eszközökön keresztül egészen a függönyökig. Hétfőn megtörténnek majd az újabb ellenőrző vizsgálatok, hogy véglegesen kiszűrjék az orvosok a betegség maradék hordozóit, s reményeink szerint ezáltal hamarosan véget érhet ez a furcsa rémálom. Fórum a Bujtosról Fekete Tibor (Új Kelet) Lakossági fórumot tartottak tegnap este a Start Vállalat Bujtos utcai épületében, a Bujtos és az örökösföldi városrész választókerületét érintő kérdésekről. A rendezvényre meghívták Csabai Lászlónét, Nyíregyháza polgármester asszonyát, Veres István városi főépítészt, Békésiné Nagy Juliannát, a választókerület ön- kormányzati képviselőjét. Az eredeti elképzelés szerint a bujtosi tó és környékének rendezési tervéről kívántak eszmét cserélni a lakossággal. A jelenlévőket a terület beépítése és a Szegfű utca megépítése foglalkoztatta. Az indulatoktól sem mentes fórumon nem mindenki kapott kielégítő választ, nekik a későbbiekben írásban adnak felvilágosítást. 1996. március 13., szerda 3 Szociális otthon András bácsi emlékére „Itt gondoskodnak rólunk” Erzsiké néni éveken át ápolta férjét, András bácsit. Odaadással, szeretettel gondozta. Mikor meghalt, Erzsiké néni telket adományozott egy alapítványnak. Arról álmodott, hogy Kistelekiszőlőn, a saját háza mellett egy szociális otthont építenek. Olyat, ahová beteg, magatehetetlen embereket fogadhatnak be. Kozma Ibolya (Új Kelet) Az Emlékezünk Alapítvány 1994 októberében nyitotta meg a szeretetotthont, amelynek — András bácsira emlékezve — a Tóth András nevet adta. A háznak jelenleg huszonöt lakója van. A családias, nyugodt környezetbe olyan nyugdíjasok költöznek, akik képesek megfizetni a kettő-négyszázezer- forintos egyszeri beköltözési díjat. A folyosón kellemes illat terjeng. A konyhából érzik a tejfölös bableves illata. Az egészségesebbek, akik bírják magukat, az ebédlőben étkeznek, a betegeknek felviszik az ebédet. Mariska néni és Aranka néni szobájában rend és tisztaság uralkodik. Régi, otthoni lakásukból hozták el bútoraikat. Ezek a tárgyak emlékeztetik őket régi társukra és fiatalságukra. Aranka néni kilenc éve özvegy, félje fényképeit ugyanúgy szögei te ki, mint valamikor saját hálószobájuk falára. — Nekünk nincs gyermekünk — mondja Aranka néni. — Tuzséron laktunk, és eltartási szerződést kötöttünk egy házaspárral, akik régi házunkat elbontották, és újat építettek helyette. Abban nekünk csak egy kis gyerekszobát adtak. Szegény urammal alig fértünk el benne. Miután meghalt, egyedül éltem ott, egy évvel ezelőtt költöztem ide. Itt is jó, nem vagyunk egyedül. Közösségben élünk, a baj csak annyi, hogy nem a saját fészkünkben. Vera néni szobája hajszálpontosan olyan, mint hajdan az otthoni. A szekrény üvegtolójában színes fényképek állnak, fiai érettségiző és unokái esküvői képe. — Egyedül vagyok ebben a szobában, de a nővérkék és a „szomszédaim” is gyakran meglátogatnak. Beszélgetünk, üldögélünk, így telik az idő. Három fiam született, közülük kettő már meghalt. A menyeim is szívesen magukhoz fogadtak volna, de beteges vagyok, és napközben nincs senki a lakásukban, hiszen dolgoznak. Ki tudna rám figyelni olyankor? Szívbeteg vagyok és cukros. Inzulint kapok minden nap. Egy csengő van az ágyam mellett, ha rosszul vagyok, bármikor segítséget hívhatok. Pintér Lászlóné, az otthon vezetője idős, hajlott hátú néni szobájába siet, akit párnákkal támasztottak ki, hogy kényelmesen nézhesse a tévét. A támaszték közben elcsúszott, s szegény nem tudott segíteni magán. — Nem kérek ebédet, nincs étvágyam — suttogja —, inkább egy kis reszelt almát ennék... — Nagyon kevesen dolgozunk az intézményben — mondja Pintér Lászlóné. — Mivel kicsi a szeretetotthon, kevés dolgozót bír el. Nincs más megoldás, mindenki minden munkát végez. Előfordul, hogy én vagyok az éjszakás nővér. Mindössze két férfi költözött az intézménybe. Egyikük Sándor bácsi, hetvenes éveit taposó, erős, tagbaszakadt férfi. — Nem akartam ide jönni. Az első feleségemtől elváltam, a második pedig már meghalt. Albérletet kerestem. Olyat, ahol tudok sütni-főzni, mert az a kedvenc elfoglaltságom. Nem találtam kedvemre való lakóhelyet, akkor döntöttem úgy, hogy mégis kipróbálom az otthont. Eleinte szokatlan volt, nem éreztem jól magam. Aztán gondolkodtam, eszembe jutott, hogy amikor egyedül éltem, egy éjszaka agyvérzést kaptam. Reggelig feküdtem a földön, nem tudtam visszamászni az ágyra. Senki sem volt a közelemben, aki segített volna rajtam. Itt azonban bármi történhet velem, van, aki gondoskodik rólam. Egyetemi rang? Országos verseny a Keriben Gyüre Ágnes (Új Kelet) Akkreditációs bizottság dolgozik március 16. és 20. között a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. A nyolctagú küldöttség — mely egyetemek és kutatóintézetek neves szakembereiből áll — azért érkezik, hogy az itt folyó oktatás szakmai színvonalát felmérje, illetve hitelesítse. A BGYTF-et körülbelül egy éve tesztelik kérdőívek segítségével. Ezekben többek közt az oktatók által elért tudományos fokozatokról, a tanterv- és vizsgahálóról, a különböző pedagógiai programokról kellett számot adni. A könyvnyi terjedelmű szempontsor szerint a főiskola már elvégezte önnön írásos minősítését, s az összesített eredmények szerint kiválónak bizonyult. (Csakúgy, mint bármely alma materben, ez esetben is ötfokozatú skála szolgált az „osztályzás” alapjául, mely szerint — mint tudjuk — a kiváló a legszebb eredmény.) Ha a minősítést jóváhagyják, az azt is jelentheti, hogy a „téká” — vagy legalább egyes tanszékei— döntő lépést tettek az egyetemi rang megszerzése felé. Az ötnapos helyszíni szemlén a ár. Bárdos Jenő vezette bizottság ellátogat Beregszászra is, valamint találkozik a korábban itt végzett hallgatókkal, hogy eszmét cseréljen velük diplomájuk használhatóságáról. Ünnepélyes keretek között megkezdődött a kereskedelmi és vendéglátóipari tanulók A Szakma Kiváló Tanulója Országos Versenye a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari középiskolában. A gyakorlati és elméleti tudás próbájára ma reggeltől kerül sor a megyeszékhely hét különböző üzemegységében és oktatási intézményében.
