Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-02 / 53. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. március 2., szombat 3 Tanár és művész Muszka Evelin gyorsinterjúja Budapesten, a Bocskai Galériában március elsején nyílt kiállítása Tőkey Péternek, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium rajz szakos tanárának, Szol- láth Katalinnal közösen. Ebből az apropóból kértük a tanár urat egy rövid bemutatkozásra. — Én mint képzőművész tulajdonképpen kétszer születtem, hiszen benne voltam abban a társaságban, amelyhez még olyan alkotók tartoztak, mint Szalay Pál, Páll Gyula, Berecz András és még néhány korabeli művész. A X. Megyei Őszi Tárlattól kezdve részt vettem tíz éven át a közös kiállításokon. Majd rövid szünet köBemutató KZ (Új Kelet) A polgári védelem világnapjáról a szervezet hivatásos és közalkalmazott munkatársai megyénk több településén kiállításokkal emlékeztek meg. A nyíregyházi körzeti polgári védelmi parancsokság szervezésében tegnap a megyeszékhely belvárosában egy katasztrófafelderítő gépkocsit, annak eszközeit, valamint a pv-nél használt műszereket és védőeszközöket láthatták az érdeklődők. vetkezett, aztán az elmúlt 10 évben újra dolgozni kezdtem. A mostani kiállítás egy véletlen baráti kapcsolat folytán jött létre. Eleinte ódzkodtam tőle, de a bemutatásra szánt anyag lényegében az elmúlt tizen- egynéhány év termése. —Művésznek vagy tanárnak tartja inkább magát? — Azt szoktam mondani, hogy botcsinálta tanár vagyok, véletlen folytán lettem azzá. Pesten jártam kirakatrendező iskolába. Onnan hívtak óraadónak, s egy idő után tanárrá lettem. Gyermekkorom óta rajzolok és festek. Nem annyira a konkrét napi eseményeket festem le, szeretek a dolgok elé, illetve mögé nézni. Nem ehhez a földhöz kapcsolódnak a munkáim, hanem a világegyetemhez, a világegyetemben végbemenő folyamatokhoz. —Vannak-e utódai a pályán, akik folytatják ezt a munkát? — Igen, van már olyan is, aki önálló alkotóművész, valamint eljutott a kiállítása Párizsba, Németországba, ahová én nem jutottam el. Volt, akit felvettek az Iparművészeti Főiskolára. — Önnek hol vannak kiállításai? —Pesten a Központi Statisztikai Hivatalban 48 munkámat mutatják be, lassan egy éve. Az ország különböző városaiban viszonylag rendszeresen láthatja a közönség a munkáimat. Itthon legutóbb a Helyőrségi Klubban, valamint a rajztanárok megyei kiállításán vettem részt. Elítélték a fejpénzszedőket Fullajtár András (Új Kelet) Négy jól megtermett külföldi férfit vezettek elő a fogdá- sok ítélethirdetésre tegnap a Nyíregyházi Városi Bíróságon a büntetőtanács elé. Egy grúz és három ukrán vádlott a határ másik oldalán megszokott, és az utóbbi években hazánk területén is gyakorolt „reketes” tevékenységért felelt a törvény előtt. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy a honfitársaiktól piacon, közutakon „védelmi pénz” címén bizonyos összegeket szednek, általában 40 US A- dollárt fejenként, ha kell, erőszakkal. Nos, a négy sarcszedő is ezt a „mesterséget” folytatta, míg a nyíregyházi a KGST- piacon le nem buktak. Az első rendű vádlott V. Paata (31) grúz állampolgár még 1994 januárjában ismerkedett meg Sz. Viktor (27), Ny. Igor (28) és B. Alexandr (27) ukrán állampolgárokkal, akik Magyarországon munkát kerestek, de munkavállalási engedélyük nem volt. Ez kapóra jött V. Paata- nak, és felfogadta a három férfit, hogy legyenek a „segítségére”. Feladatuk nem volt más, mint a nyíregyházi piac területére — amit egyébként az elsőrendű vádlott tartott a „felügyelete alatt” — belépő honfitársaktól „védelmi pénzt” kellett szedniük, ezért ők fizetségként naponta 4—5 ezer forintot kaptak. A becsületes külföldi állampolgárok megkönnyebbülésére 1994. január 27-én lebuktak. Ezen a napon kifigyelték, hogy egy ukrán busz megérkezett a piacra, amire azonnal lecsaptak a hiénák. A busz utasaitól összesen 1500 USA- dollár fejpénzt követeltek, és fenyegetéssel félemlítették meg a gyanútlanul leszállni szándékozókat. Sőt, olyan engedményt is adtak az utasoknak, hogy elmennek, de rövid idő múlva visszajönnek, és addig szedjék össze a kért összeget. Közben a tolmács értesítette a rendőrséget, és a díszes társaság lebukott. A bíróságnak nem volt könnyű a bizonyítási eljárás, mert a negyedrendű vádlotton kívül mindenki tagadott. A bandavezér például azt vallotta, hogy valakivel összekeverik. Az is nehezítette a bíróság dolgát, hogy a sértettek sem tesznek ilyen esetekben vallomást, mert sajnos van tapasztalatuk, hogy a fenyegetéseket hazájukban be is váltják. Végül a szembesítések, a negyedrendű vádlott és a tanúvallomások egyértelműen tisztázták, hogy az aljas cselekményt előre ki- tervelten és szervezetten ők követték el. A bíróság a négy vádlottat 12 rendbeli, társtettesként bűnszövetségben súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettében találta bűnösnek, és emiatt az elsőrendű vádlott V. Paatat 6 év börtönbüntetésre ítélte, és 5 évre kiutasították az ország területéről. A másod- és harmadrendű vádlott 5 év börtönbüntetést kapott, míg a negyedrendű vádlottat 4 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték, és őket is 5 évre tiltották ki Magyarország területéről. Az ügyész fellebbezést nyújtott be a bűncselekmény minősítése miatt, és súlyosabb börtönbüntetés kiszabását indítványozta. Az első-, másod- és harmadrendű vádlottak és védőik felmentésüket kérték, míg a negyedrendű vádlott enyhítésért fellebbezett. Az ítélet nem jogerős... Határőr „etnikum” Nyírbátorban Köszönet, Nyírbátor városa! A vásárlás nem kötelező Olvasónktól Köszönet azért a példás együttműködésért, melynek országosan is jó híre van. Azért a sok-sok közös rendezvényért, amit együtt szerveztünk, bonyolítottunk le. Hiszen ott voltunk a Szárnyas Sárkány Hetén, a Zenei Napokon, táborok verésén és bontásán. Együtt tapsoltunk Puhl döntéseinek, együtt álltunk a kihívás elé azon a bizonyos napon. Gyönyörködtünk a kiállított művekben, melyekkel megtiszteltek bennünket. Tapsoltunk a zenekarnak, melyben gyerekeink is játszanak, és „köszönjük” azt a szégyenteljes, megalázó, keserű pirulát, melyet a képviselő-testület döntésével utalt ki számunkra. De ez nem csak ránk nézve szégyenletes, a döntéshozókat is minősíti. Eddig úgy gondoltuk, hogy ezernyi szállal kötődünk a városhoz. Gyermekeink itt járnak iskolába, részt vesznek a sportkörök, kulturális csoportok munkájában, versenyeken öregbítik Nyírbátor hírnevét, csakúgy, mint társaik. Család(F oly tatás az I. oldalról) A megyeházi tanácskozással párhuzamosan Nagykállóban hét kistérségi társulás és a megyei agrár-, illetve iparkamara képviselője megvitatta a területfejlesztési és -rendezési törvény módosításának lehetőségeit. A megbeszélés vezérgondolata a kistérségi társulások fokozódó szerep- és felelősség- vállalása volt. Ennek szellemében a képviselők öt pontban foglalták össze javaslataikat. Leszögezték a kistérségi társulások szerepének erősödését, igényként fogalmazták meg a megyei fejlesztési tanácsok működési szabályzatának változását, hogy a döntés jóváhagyásánál legyen elégséges a kétharmados többség. Állásfoglalás született a megyei fejlesztési tanácsban betölthető elnöki tisztségről, amit szeretnének a módosító indítványban úgy viszontlátni, hogy a tanács tagjai is jelölhetők legyenek e posztra. A képviselők véleménye megegyezett abban is, hogy nem kell a fejlesztésekért felelős szervezetek számát tovább bővíteni, illetve kinyilvánították azon óhajukat, hogy a megyei fejlesztési tanácsban legtagjaink ott vannak a település munkahelyein — s persze a munkanélküliek között is. Teljes jogú városlakónak hittük magunkat. Hatalmas pofon ébresztett bennünket a valóságra. Mi csak a városban lakók vagyunk. Ahogy néhány napja mondják: „határőr etnikum.” A lakások eladásáról már többször, több lépésben döntött a képviselő-testület. Legutóbb február 22-én hatvannégy lakásról, melyben határőr-, illetve rendőrcsaládok laknak. Az előző gyakorlattól eltérően diszkriminálva, húsz százalékkal növelték — az egyébként is a többihez képest jóval magasabban megállapított és szakemberek által felmért — forgalmi értéket. Ezt azelőtt nem tették. Csak bennünket „tüntettek ki” ezzel a figyelmességgel. Hogy a kapzsiság vagy a háttérben meghúzódó más, magasabb érdek motíválta-e döntéshozókat, nem tudjuk. De nem is az a lényeg. A megkülönböztetés! Egy városban lakó Név és cím a szerkesztőségben alább 50 százalékos legyen a kistérségi társulások képviselőinek az aránya. Az előbbi tanácskozások mellett a nagyvarsányi művelődési házban gyűltek össze a környező települések polgár- mesterei, jegyzői, hogy régiófejlesztési gondolataikat megvitassák. Központi probléma a vásárosnaményi—fehérgyarmati kórház kérdése volt, de emellet kitértek a leendő autópálya-építés feladataira is. A polgármesteri hivatalok képviselői meghívott előadók segítségével tájékozódtak a legfrissebb, önkormányzatokat érintő körülményekről, a térségi, megyei fejlesztési koncepcióról és a területfejlesztési törvény- tervezet módosító javaslatairól. Új Kelet-információ Csütörtökön lapzárta után ért véget a megyeszékhelyet és tizenhárom környékbeli települést tömörítő Első Nyírségi Fejlesztési Társaság (ENyFT) közgyűlése. Csabai Lászlóné, a társaság elnöke, Nyíregyháza polgármestere beszámolt a készülő területfejlesztési törvényről, Róka László, a megyei fejlesztési ügynökség vezetője pedig Kozma Ibolya (Új Kelet) Néhány évvel ezelőtt jó üzletnek számított, ha valaki megvásárolhatta tanácsi tulajdonban lévő lakását. A nyírbátori határőrök és rendőrök is szívesen mondták volna magukénak otthonukat, de azok eladását egyelőre nem engedélyezték. A közelmúltban végre hosszas várakozás után elérték, hogy a nyírbátori önkormányzat értékesíti ezeket a lakásokat. A határőr- és rendőrcsaládok — mint ahogy azt egy olvasói levél is igazolja — azonban mégsem elégedettek... — A Határőrség sokáig habozott az eladással — mondja Dóka Ferenc nyugállományú ezredes. — Hosszas huzavona és kérelmezés után végre a múlt évben kérhettük a vásárlás kezdeményezését. Az önkormányzat a Nyírinköz Ingatlanközvetítő és Hasznosító Kft.-t kérte, készítsen értékfelmérést a lakásokról. A legutóbbi, február 22-ei önkormányzati ülésen a képviselő-testület úgy döntött, a Nyírinköz által megállapított árat húsz százalékkal megemeli, holott az értékfelmérés már tízszázalékos inflációt tartalmazott. Az árak felemelését méltánytalannak érezzük, ugyanis ezek az házak már huszonhárom-huszonhat évesek. Mivel a gáz nincs központilag bevezetve, ki szénnel, ki fával, s van, aki villannyal melegít. Ezek a lakások nem Összkomfortosak, csak komfortosak, s bizony az idő múlása meglátszik rajtuk, nagyon sok pénz kellene a felújításukhoz. Hatvannégy lakásról van szó, negyvenhétben határőrök, tizenháromban rendőrök laknak. A bérlők harminc százaléka nyugdíjas, akiknek nagyon kevés pénzük van a megélhetésre. — Nem értünk egyet a képviselő-testület álláspontjával — folytatja Fodor Sándor nyugállományú őrnagy. — Úgy érezzük, megkülönböztetnek minket a többi városlakótól. A független szakértő felmérte s megállapította a házak értékét, s ehhez az inflációs árat. Nem értjük, miért növelik még ezen felül is. Korábban, hasonló esetben nem így jártak el, sokkal megértőbbek voltak. Mi minden alkalommal ott voltunk a város rendezvényein. A programok szervezésében és lebonyolításában mindig a határőrökre számítottak. Gyönyörű és hangulatos ünnepeket töltöttünk együtt a városlakókkal. Ezek után érthetetlen számukra ez a méltánytalan eljárás. arról a megyei fejlesztési elképzelésről adott tájékoztatást, amelyet a kormány is hamarosan tárgyalni fog. A testület döntése értelmében a társaság továbbra is szorgalmazza, hogy Mátészalkán biodízel üzem épüljön, amelyre már a pályázati felhívást közzé is tették. Az ENyFT nyíregyházi irodájában továbbra is várja a tanácsra váró ügyfeleket. Tervezik, hogy az idén a nyíregyháA határőrtiszti fizetésből most sem és korábban sem lehetett félrerakni. A régi rendszerben nem vállalhattunk maszek munkát, háztájink nem volt, így vagyonunk sincs. Lakásra sem tudtunk gyűjteni, huszonhat éve fizetjük a bérleti díjat, ami valószínűleg már elérte hajlékunk valódi értékét. Mi, nyugdíjasok már nem tudunk magunknak lakást építeni. A nyírbátori önkormányzat egyik képviselőjét, dr. Gáli Mihályt is megkérdeztük. — A határőröknek és a rendőröknek hajlékuk megvételénél ugyanúgy joguk van a kedvezmények igénybevételéhez, mint bármelyik városlakónak. Már az elmúlt évben eladott önkormányzati lakások árát is tíz százalékkal emelte meg a képviselő-testület, a gazdasági bizottság javaslatára. Ezúttal is szavazásra bocsátották az árakat. A többség húszszázaléknyi emelés mellett voksolt. A szavazás szabályos volt, bárén úgy vélem, a húszszázalékos emelés nem teljesen korrekt, hiszen az eddigiekben eladott önkormányzati lakásoknál nem alkalmaztak ilyen mértékű árnövelést. A kedvezmények azonban ugyanúgy megilletik a határőröket, illetve a rendőröket, mint bárki mást. Miterli János, a nyírbátori önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke:-— A gazdasági bizottság azt javasolta, hogy a lakások forgalmi értéke legyen a mérvadó, ugyanis jóval a piaci ár alatt értékesítettük az önkormányzati lakásokat. Mindig kértük, hogy ezek eladási árát tizenöthúsz százalékkal emeljük meg, de ezt csak most, második alkalommal sikerült megszavaztatnunk. A házakat kívül a közelmúltban újították fel, ez négy-öt millió forintos ráfordítást jelentett. A kedvezmények természetesen továbbra is megilletik a bérlőket. Mivel már használták a lakást, negyven százalékkal olcsóbban szerezhetik meg. Amennyiben egy összegben kifizetik, akkor az egymillió forint értékű lakást háromszázezer forintért vehetik meg. Kell ennél több? A városlakókat is irritálja a soksok kedvezmény, hiszen az átlagember ennyi pénzért nem juthat lakáshoz. Piaci helyzet van! Vannak eladók és vannak vásárlók. Az eladók minél magasabb árat szeretnének megállapítani, a vásárlók pedig a legolcsóbban szeretnének hozzájutni. Valamit azonban szem előtt kell tartani: a vásárlás nem kötelező! zi Városi Televízióban Agrár óra címmel mezőgazdasági műsort indítanak. Felmérik és kiajánlják- az érintett településeken a használaton kívüli ingatlanokat. A társasághoz tartozó városokról, községekről kiadványokat készítenek, amely bemutatja a településeket, azok gazdasági életét és idegenforgalmi lehetőségeit. Tisza Gabriella személyében március 1-től térségi menedzsert alkalmaz az ENyFT. Itt is határőrök laknak Kistérségek szerepe Uj térségmenedzser a társaságnál I
