Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-08 / 33. szám
UJ KELET Nagykálló 1996. február 8., csütörtök 9 Gyúgyíidülöhellyé alakítják Olaj a tűzre Úgy még soha nem volt, hogy egy szociális döntés mindenkinek tetszett volna. Főleg ha bizonyos pénzek elosztásáról van szó. Leginkább azok teszik szóvá az általuk vélt igazságtalanságot, akik nem kaptak belőle, de az igényük jogos lett volna. Aztán megindul a szóbeszéd. Ez meg az kapott, pedig nincs is rászorulva. Hol itt az igazság? Csak azok kapnak, akik közel vannak a tűzhöz? Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések hangzanak el Nagykállóban a lakosok között mostanában. Az önkormányzat ugyanis szétosztotta a tüzelőtámogatásra kapott állami segítséget. A hivatalban megtudtuk, hogy a tüzelőolaj vásárlási támogatására az önkormányzat összesen 5 millió 795 ezer forintot kapott, amire kétezer igénylő jelentkezett. Fűtéskorszerűsítési támogatást 84, olajtüzelő-támogatást 65 és más korszerűsítési támogatást 19 család kapott. Ezenkívül tüzelőtámogatásban még 949 család részesült. Ezzel nein is volna gond, csak éppen 700jogos kérelmet pénz hiányában kénytelen volt elutasítani a testület. Egy érdekes adat, hogy végül 8 millió 371 ezer forintot osztottak ki, közel hárommillió forinttal többet, mint amennyit terveztek, és még így sem kapott belőle 700 család! Ettől többet a saját költség- vetésből nem tud felvállalni az önkormányzat. Vigasztalásul egyet tud tenni, azok, akik kimaradtak, a '96-os keretből február hónapban megkapják a támogatást... Nagykálló központjában már jó ideje ugyanolyan állapotban van az épülő 2. számú általános iskola. A falak már di, tovább építik az iskolát, a befejező munkálatokat a TESZOVÁL végzi. Nincs tovább halogatás, ígérik, hogy állnak, felrakták a gerendákat is, de a befejezésére nem akar pont kerülni. A leállt építkezés okait kutatva kiderült, hogy napjaink oly gyakori esete következett be. A kivitelező tönkrement, vállalkozása felszámolás alatt van. Ez azonban kevés vigasz a szükségtermekben szorongó nebulóknak, mert még várniuk kell, míg megfelelő körülmények között tanulhatnak tovább. A városban jártunkkor jó híreket kaptunk. Ahogy az időjárás engeszeptember 1 -jére, az új tanulmányi év kezdetére átadják. Az iskolához kapcsolódó tornateremre még várni kell, de arra is van megoldás — tudtuk meg az önkormányzati hivatalban. A szomszédban lévő Budai Nagy Antal Szakközép- iskola 4 tantermes bővítésére is beadtak pályázatot, és ezzel egy ütemben megépülne a „véletlen” folytán lemaradt tornaterem is, de azt csak 1997-ben vehetnék birtokukba a diákok. Oldódnak az iskolagondok A jó egy évvel ezelőtt megválasztott képviselő-testület nagy várakozással és ambícióval kezdte el munkáját. Elén Fodor János polgármesterrel, aki „régi motoros” a szakmában és egy sor olyan tapasztalattal rendelkezik, aminek nagy hasznát vehetik. — Mostanság nem árt megfontolni a döntéseket, mert a vágyak és óhajok nem mindig találkoznak á lehetőségekkel. Ilyen esetekben egyetlen megoldás kínálkozik: a realitás talaján kell maradni — kezdi a beszélgetésünket Fodor János. —Ez sikerült az elmúlt évben ? — Az 1995-ös év legnagyobb érdeme, hogy az induló 170 milliós költségvetési hiány ellenére valamennyi intézményünk működőképes maradt. Ehhez természetesen számtalan megszorító intézkedést kellett végrehajtani. Sajnos, a fejlesztésekre nem jutott pénz, de ezzel nem csak mi voltunk így a megyében. Éltünk a pályázati lehetőségekkel, de a hiány pótlására nem kaptunk egy fillért sem. Az említett megszorításaink, tudom, nem voltak népszerűek, de célt értünk, életben maradtunk, a hiányt meg ki- gazdálkodtuk. Legnagyobb kudarcunk az volt, hogy '95-ben sem sikerült átadni az újonnan épülő 12 tantermes általános iskolát. Ennek oka volt, hogy építés közben a kivitelező csődbe jutott. — Erre az évre milyen kilátások vannak? — Három fontos célt tűztünk ki magunk elé. Az egyik, hogy intézményeink működőképességét változatlanul megtartsuk legalább a mostani szinten. Továbbra is szándékunkban áll, hogy a két óvodai körzetből egyet csinálunk. A másik halaszthatatlan tervünk, hogy az általános iskolát ebben az évben át kell adni, szeptembertől kezdődjön el a tanítás, mert jelenleg is szükségteremben tanulnak a gyerekek. Végül, de nem utolsósorban fontos tennivalónk, hogy minimum 2—4 kilométer szilárd burkolatú utat kell építeni. A tervek szerint a szako^yi és a cukertanyasi bekötőutat újítanánk fel. Az utak állapota egyébként nagyon siralmas városunkban, mindössze 30 százalékán van szilárd burkolat, míg a többin sáros lábbal lehet közlekedni esős időben. A gyógyfürdő továbbfejlesztéséről is döntött a testület oly módon, hogy beléptünk az Országos Fürdő Szövetségbe. A még a múlt évben benyújtott pályázatunkra az Idegenforgalmi Alapból 2 millió forintot kaptunk, ami a fürdő fejlesztéséhez szükséges 166 millió forintos beruházási terv költségeinek a felét fedezi. Ez azt jelenti, hogy ez év végétől megkezdjük a munkát a gyógyfürdő és gyógyüdülőhely kialakítására. — Mi a helyzet a két középfokú intézménnyel? — A pénzügyi és kulturális bizottsági ülésen szó volt arról, hogy a településnek sok a két középiskola. Végül az a döntés született, hogy marad az önkormányzat működtetésében és a későbbi években sem szeretnénk átadni a megyének. Emellett azt is szeretnénk, ha a Budai Nagy Antal Szakközépiskola életképes maradna. Ebben az évben kifut az utolsó óvónői osztály. Van ugyan van helyette más — köz- gazdasági és pedagógiai osztály —, de az iskola vezetősége keresi azt a szakképzést, amire hosszú távon igény lenne. Bővíteni is akarjuk az intézményt. Négy tanterem megépítésére pályázatot nyújtottunk be. Az előzetes információk szerint kedvező elbírálásban részesülnek. —Milyen terveik vannak még? — A Kossuth utcai 1. Számú Általános Iskola nyolc tanterme életveszélyessé vált, ezért ennek az újjáépítésére is pályázatot nyújtottunk be. Egyelőre úgy állunk, hogy a 156 millió forintos beruházási költséget megkapjuk. Még ebben az évben megkezdődik az építés, de átnyúlna a következőre. A gondjaink mellett továbbra is szeretnénk megőrizni városunk kulturális értékeit, hagyományait. Színes programok lesznek az idén is Harangodon. Pár napja döntés született arról, hogy 1998-ban napvilágot látna egy Nagykállóról készült monográfia. Ennek az előkészületei már ebben az évben elkezdődnek. A nagykállúi oldalakat írta: Fekete Tibor és Fullajtár András. A felvételeket Bozsó Katalin készítette. „Rábízzuk a palántákat a természetre” A szabolcsi homok termőképessége csekély, csak kevés növénykultúrát lehet gazdaságosan termelni benne. A dohány és a napraforgó ezen kevesek közé tartozik. Nagykállóban egy olyan földművelő családot kerestünk fel, amelynek tagjai régóta ezzel foglalkoznak. Vass Andrásáé így számolt be erről: — Nagyapáink idejében még nem voltak dohányszárítók. A kézzel letört dohányt zsinegre fűzték, és a hodály két gerendasora közé kötözték. Ahogy száradt és ahogy következett az újabb dohánytörés, úgy kellett a régebbi felfűzött madzagokat egyre magasabbra felkötni, hogy helyet adjanak az újabb szállítmánynak. — Önök mióta szárítják mesterséges úton a dohányt? — Tizenegy évvel ezelőtt vettük részletre a két szárítót. Akkor még gázolajjal működött, de a legutóbbi évek tüzelőolajár-emelése miatt mi is átálltunk a gázüzemre. — Az elmúlt évben mekkora területen ültettek dohányt? — Tíz holdra ültettük a palántákat, és a fiamékkal együtt a két család művelte. A palántát mi magunk neveljük, mert ha azt is venni kellene, akkor nagyon drága lenne. így is csak a vetőmag negyvenezer forintba kerül. Langyoságyba vetjük a magokat, nem fűtjük a sátrakat, az már számunkra megfizethetetlen. Igaz, később tudjuk kiültetni a palántákat, de legalább olcsóbb. — Az elmúlt tíz évben — egy kivételével—kevesebb csapadék hullott, mint a százéves átlag. Önök öntöznek-e a határban? — Nem. Nagy beruházás lenne ez nekünk. Ekkora területen az öntözőrendszer kiépítése 3—4 millió forintba kerülne, és bizonytalan, mikorra térülne meg. Úgy tapasztaltuk, hogy akik itt, a környéken öntözésre hitelt vettek fel, még mind belebuktak. Hiába adják kedvezménnyel erre a célra a pénzt, a jelenlegi felvásárlási árak mellett nem térül meg a költség. Ráadásul az öntözéses gazdálkodás miatt fokozottabb növényvédelmet igényel a dohány: nagyobb a gombafertőzés veszélye, mert párásabb klímában nevelkedik. A növényvédő szerek is nagyobb mértékben drágultak, mint ahogy a felvásárlási árak emelkedtek. A terméshozam-növekedés nem fedezi a költségek emelkedését, így a palántákat rábízzuk a természetre. — Megéri foglalkozni vele? — Ha a mi munkánk értékét is hozzászámolnánk a költségekhez, azt kellene mondanom, hogy nem éri meg. De valamivel csak bevetjük a földet, parlagon nem maradhat. Egyébként sem lehet mindenki munkanélküli. Ki tudna eltartani ennyi embert? — A dohányon kívül mivel foglalkoznak még? — Negyven holdon gazdálkodunk már évek óta. Napraforgót és kukoricát szoktunk még bele vetni. Tavaly a 'forgó jött be a legjobban, jó ára volt. Igénytelen növény, és csak ősszel van vele több munka, amikor bugázni kell. Errefelé már sokan azt is géppel végeztetik el. Tavaly tizenkét holdon vetettünk, az idén már huszonöt holdra gondoltunk, hogy 'forgóval vetjük be. Ilyen nagy területet már nem lehet kézzel betakarítani, így nekünk is szerezni kell majd egy gépet. —Még egy kérdés a dohányról. Erre az évre megkötötték- e már a szerződést? — Igen. Sikerült elérnünk, hogy a tavalyihoz képest 15 százalékkal megemeljék a felvásárlási árat, de ez még mindig elmarad az inflációtól. Ha a termeltetők így folytatják, nemsokára mindenki felhagy a dohánnyal. Babrás, nagy a kockázat vele és egyre kevésbé éri meg. Évről évre csak csökken a jövedelmezősége. A városlakó szerint A szakorvosi rendelőintézet előtt, a buszmegállók környékén sétáltunk, és járókelőket szólítottunk meg. A város polgárainak három kérdést tettünk fel: 1. Tudomása szerint mikor adják át az új általános iskolát? 2. Önök részesültek-e az önkormányzat fűtési támogatásából? 3. Van-e elegendő bolt, üzlet a városban? íme, hárman a válaszolók közül: Peti Ferenc: 1. — Úgy tudom, hogy augusztus húszadikára tervezik átadni az iskolát. Már régen el kellett volna készülni vele, de ezt is egy szélhámos társaság vállalta fel. Szóbeszéd kering a városban viszsaélésekről, de konkrétan nem tudunk semmit. 2. Mi vegyes tüzelésű kokszkályhával fűtünk, ezért nem kértük a tüzelőolaj-támogatást. Az egyik ismerősöm rászorult, el is ment az önkormányzathoz, de nem kapott erre a célra segélyt. Nagyrészt azok kapták, akik nem érdemelték meg. 3. Van elég, kocsma is van elég. Földi Jánosné: 1. — Elég sok gond volt az építkezéssel, de most átvette egy másik kivitelező, és remélhetően még az idén átadják. 2. Hallottam erről a fűtési támogatási rendszerről, de mi vegyes tüzelésű kazánnal fűtünk, így bennünket nem érint. Úgy tudom, elég sok gond volt a pénz szétosztásával. A támogatás mértéke elenyésző a tüzelőolaj árához képest, az olajkályha használatának csak néhány napi költségét fedezi. Sajnos, nagyon sok a rászoruló ember és kevés a pénz erre a célra. 3. Sok italkimérés és palac- kozottital-bolt van a városban. A fontosabb dolgokért meg be kell menni Nyíregyházára. Gyerekruhát csak a butikokban lehet venni, de ott őrült drága. Kellene egy komoly áruház a városban. Gulyás Istvánná: 1. — Nem tudom, mikor adják át, nincs iskoláskorú gyermekem. 2. Gázzal fűtünk, de mi is kaptunk az önkormányzat támogatásából. A családunkban az egy főre jutó nettó jövedelem nem éri el a tizenötezer forintot, így jogosultak vagyunk rá. Nem tudom, összesen mennyit kapott az önkormányzat, nekünk egyszer adtak ötezer forintot. 3. Tejet, kenyeret már sok helyen lehet vásárolni. Másra meg úgysem jut. Akinek van pénze, az itt, helyben is el tudja költeni. ^
