Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-08 / 33. szám

1996. február 8., csütörtök Nagykálló UJ KELET VÁROSRÓL VÁROSRA ÚJ KELET NAGYKÁLLÓBAN Hírek röviden A volt nagy káliói járás területén működő állatorvosi szol­gálat székhelye január 1-jétől ismét Nagykállóban van. A városban lévő tüdőgondozó hatásköre is kiszélesedett ez év elejétől. Az eddigi 35 ezer ellátottal szemben ezentúl 40 ezer ember gondozásával törődnek. Emiatt szükségessé vált a gondozó fejlesztési tervét elkészíteni, majd működtetését az önkormányzat szeretné felvállalni. A legutóbbi testületi ülésen elbírálták a vállalkozói fogor­vosi állásra beérkezett pályázatokat. A testület végül úgy fog­lalt állást, hogy két fogorvosra lesz szükség. A Ki mit tud? körzeti területi döntőjéről a Kállai Kettős néptáncegyüttes továbbjutott a megyei döntőbe, ahol nagy valószínűsségel a rivális Nyírség táncegyüttessel mérik össze erejüket, és küzdenek az országos döntőbe jutásért. „Ez már Amerika” — mondta viccesen egy városlakó, amikor szóba került a város telefonellátottsága. Még ahhoz is bekötötték a telefont, aki nem kérte. A telefoncsatlakozási lehe­tőség szinte minden lakásban megvan, így ezerötszáz előfizetőt kötöttek össze a világgal. Mindez öt éven belül valósult meg... Terelőkutyák találkozója A nagykállói művelődési központ egyike azon kulturális in­tézményeknek, amelyek az elmúlt 4-5 évben úgy maradtak élet­ben, hogy az eredeti funkciójukat megtartották. Továbbra is a művelődést szolgálják, míg több „társukból” bútorraktár, disz­kontáruház, vagy valami egészen más célú épület lett. rűbb pihenőpark programjait is mi szervezzük és szolgáljuk ki. Ilyenek többek között a számí­tógépes, a hitélettel kapcsolatos táborok, de a legnépszerűbbek a Téka-táborok, ezeket ebben az évben már tizenegyedik alka­lommal rendezzük meg. Például az elmúlt évben 400 táborozónk volt. — Nem volt gond a működés­hez szükséges anyagiakkal? — Nem panaszkodunk. A ta­karékos gazdálkodásnak kö­szönhetően még arra is jutott, hogy épületen belül kisebb fel­újításokat sikerült elvégeznünk. Aztán a körülmények rákény- szerítettek bennünket is arra, hogy olyan dolgokkal is foglal­koznunk kellett, amik nem biz­tos, hogy a profilunkba illenek. Például lakodalmakat rendez­tünk, és más eseményeknek is helyt adtunk, amikből bevétel­re tudtunk szert tenni. Ezekből a pénzekből rendeztünk kiállí­tásokat, ami az utóbbi időben már szinte feledésbe merült. De a táncegyüttes ruhatárát is ezek­ből a bevételekből újítottuk fel. — Milyennek ígérkezik a ' 96- os év? — Egy biztos, hogy több köz­ponti pénz nem áll a rendelke­zésünkre, mint az elmúlt évben. Ezzel szemben az elvárás az, hogy a rendezvényünk se le­gyen kevesebb, de nem is akar­juk alábbadni. Megpróbáljuk a saját bevételeinket növelni. A szokásos rendezvényeink mel­lett ismét nagy figyelmet fordí­tunk a harangodi programokra. Például itt lesz a területi fogat­hajtó bajnokság is, de a legfris­sebb értesüléseink szerint házi­gazdái leszünk a Terelő Juhász­kutyák Világtalálkozójának is... — Soha rosszabb évet ne zár­junk, mint a ’95-ös esztendő volt. Természetesen ezt az el­múlt évekre értem, amióta na­gyot változott a világ a műve­lődés körül — summázta hely­zetüket Stock Gyula igazgató, aki 11 éve irányítja a művelő­dési házat, és mindig vannak ötletei a megújulásra. — Melyek azok a rendezvé­nyek, amikre mostanság vevő a lakosság? — Az embereknek már arra sincs igényük, hogy egy jót ne­vessenek vagy szórakozzanak. Annyira elfoglalt mindenki az egyre nehezebb megélhetés mi­att, hogy nem tudnak felszaba­dultan szórakozni, vagy kis idő­re kikapcsolódni. Ennek ellené­re azért vannak programjaink, és főleg a hagyományos tevékeny­ségi formákat kínáljuk. Számta­lan gyermekrendezvényünk van. Nagyon kedveltek a meseszín­ház- előadásaink. Alkalmanként sikerült a középiskoláknak is színházi előadást szervezni. A felnőtt lakosság meg inkább a hakni jellegű műsorokat kedve­li. Ezek közül még ha ráfizetünk is, de a nívósabbakat választjuk. Mindezek mellett nagyon fontos­nak tartom, hogy a Kállai Kettős Néptáncegyüttest folyamatosan tudjuk működtetni. Ehhez aztán kapcsolódik a már hagyományos Kállai Kettős Néptáncfesztivál, aminek híre Európát bejárta a hosszú évek alatt. — Önöknek még van egy sa­játos tevékenységük. Míg nyá­ron más hasonló intézménynél uborkaszezon van, addig itt pezseg az élet... —Valóban pezseg, de nem az épület falai között, hanem Haran­godon. Ugyanis az egyre népsze­Német vagy svájci gimnáziumban tanulhatnak agógiai asszisztenseket képeznek Az általános iskola végzős tanulóinak még egy hetük van, hogy eldöntsék, hová szeretnének menni továbbtanulni. Feb­ruár tizenötödikéig kell beérkezni a jelentkezési lapoknak a középiskolákba (nem akkor kell postázni!). A város két kö­zépiskolájában annak néztünk utána, mi a helyzet a határidő lejárta előtt. felvételi vizsgája, újra megpró­bálhatja, és ez idő alatt sem esik ki a tanulásból. Ha mégsem si­kerülne bejutni az egyeremre, főiskolára, vagy az érettségizett fiatal nem óhajtott továbbtanul­Thomas Ohlhorst német nyelven tartja a fizikaórát A Budai Nagy Antal Óvónői Pedagógiai és Közgazdasági Szakközépiskola komoly törté­nelmi múltra tekint vissza. A megye első állami gimnáziuma az elmúlt évben ünnepelte fennállásának 125. évforduló­ját. Az intézményben már ha­gyománya van a pedagógiai szakképzésnek, az elmúlt évti­zedekben a középfokú óvónői oktatással vált híressé. Mára csak felsőfokú végzettséggel lehet valaki óvónő, így az is­kolának is váltani kellett, de megmaradtak a pedagógia szakterületén belül. A következő tanévben három osztályt indítanak. Ebből kettő­ben pedagógiai szakközépisko­lai képzés folyik majd, egy osz­tályban pedig közgazdasági és pénzügyi ismereteket taníta­nak. Az ide jelentkezőknek al­kalmassági vizsgán kell meg­felelniük, várhatóan február 24-én, erről írásban értesítik az érintetteket. Újdonságként a következő tanévtől a pedagógiai osztá­lyokban négy speciális csoport­ban folyik majd a fakultatív képzés. Ezek az ének-zenei, a rajz, az idegennyelvi és a szá­mítástechnikai. A kötelező óra­számon felül heti három órában tanulják majd a diákok ezeket a tantárgyakat. Idegen nyelvet a heti kötele­ző óraszámon felül még három órán tanulnak. Az iskola veze­tői ettől azt remélik, hogy min­den tanulójuk a választott ide­gen nyelvből legalább közép­fokú nyelvvizsgát tesz. A szá­mítástechnikát a fakultáción plusz három órában tanulják. Ez elegendő lehet arra, hogy vizsgát tegyenek, és számító­gép-kezelői képesítést szerez­zenek. A pedagógiai szakközépis­kolában ötéves a képzés. A ne­gyedik év végén érettségi vizs­gát tesznek a tanulók, és to­vábbtanulhatnak egyetemen vagy főiskolán. A korábbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy a diákok 70 százaléka tesz si­keres felvételi vizsgát valame­lyik felsőfokú oktatási intéz­ménybe. Harminc százalékuk marad még egy évig, és peda­gógiai szakasszisztensi képesí­tést szerez. Hozzájuk csatlakoz­hatnak azok is, akik a megye valamelyik középiskolájában már leérettségiztek, és pedagó­giai ismereteket tanultak. Ez a plusz egy év arra is jó, hogy akinek nem sikerült elsőre a ni, akkor a megszerzett képesí­téssel elhelyezkedhet bentlaká­sos intézményekben gyermek­felügyelőként, vagy gyermek- és ifjúságvédő ügyintéző lehet, esetleg pedagógiai asszisztens is válhat belőle. A felvételi vizsgát követően legkésőbb március nyolcadiká- ig írásban értesítik az érintette­ket a vizsga eredményéről. Az elképzelések szerint március végén pótfelvételit tartanak azoknak, akik második helyen jelölték meg ezt az iskolát a je­lentkezési lapjukon. Végezetül még két kishír: március 18-tól vesznek részt a tanulók szakmai gyakorla­ton. A tavaszi szünet április elsején kezdődik, és két hétig tart. A Korányi Frigyes Gimnázi­um a Budai Nagy Antal közép­iskolából vált ki: tanáraiknak és a diákjainak egy része kezdte el a munkát az új iskolában. Azóta önálló intézménnyé nőt­te ki magát. Sokan még mindig nem ér­tik, mit is jelent a kéttannyelvű iskola fogalma. Ellentétben az általános gimnáziumokban tar­tott idegennyelvórákkal, itt a szaktantárgyak egy részét is német nyelven tartják külföldi tanárok. Más az, ha valaki heti 5-6 órában gyakorolja a nyel­vet, és más az, ha naponta ennyi időt tölt vele. Ebbe a gimnáziumba is ° * február tizenötödikéig kell beérkezni a jelentkezési la­poknak. A magyar—német kéttannyelvű tagozaton febru­ár 17-én tartják a felvételi vizs­gát. A drámatagozaton nincs felvételi, csak kézségfelmérés. Ezt január 27-én már megtar­tották. írásbeli vizsgát azonban nekik is kell tenniük. Szintén e hónap 17-én 9 és 10 óra között tartják. Elegendő jelentkező esetén indítják a sporttagozatos osztályt is. Nem kell idegenkedni a két­tannyelvű oktatástól. Nem szükséges hozzá előképzettség, nem kérik számon a jelentke­zőktől a német nyelv ismeretét. A képzés ötéves, először úgy­nevezett nulladik osztályba jár­nak. Ez az egy év elegendő ar­ra, hogy akik korábban nem ta­nulták a nyelvet, felzárkózhas­sanak. Az ezen a szakon végzett ta­nulók nagyobb eséllyel indul­nak az egyetemi és a főiskolai továbbtanulásnál. Megpályáz­hatnak külföldi ösztöndíjakat, illetve már a középiskolai évek alatt — a szülő pénztárcájától függően — fél évig német vagy svájci gimnáziumban tanulhat­nak. Világot láthatnak, és töké­letesíthetik nyelvtudásukat. Idősek között Megöregedtek, mondhatnánk úgy is, hogy eljárt felettük az idő. Örülnek az idegennek, és minden szokatlannak, ami megszakítja az otthon mindennapi egyensúlyát. Nekik ez a sors jutott, otthonba kerültek. Van, aki ezzel elégedett, de van, aki úgy érzi, bedugták ide, mert terhére volt hozzátar­tozóinak. —Tudja, aranyoskám, érez­tem én, hogy felesleges va­gyok, nem mondták, de tud­tam, hogy úgy gondolják. Ezért is egyeztem bele, hogy itt töltöm el életem hátralévő napjait — mondta egy néni­ké a Nagykállói Idősek Szo­ciális Intézetében, amikor el­látogattunk hozzájuk. Körbenéztem, amint ültek a társalgóban, és arra gondol­tam, hogy valamikor nagy szükség volt ezekre az idős emberekre családjukban. Dolgoztak, gyerekeket nevel­tek, akiknek fogták a kezét, óvták őket minden rossztól. A gyerekekből felnőtt lett, a szü­lőkből meg öregember. Az unokák is nagyobbak lettek, ők még öregebbek... A lakás­ban a hely egyre kevesebb lett. Nem sok választási lehe­tőség maradt számukra. Élni az ősi családi házban egyedül vagy megtűrtként, vagy ott a szociális otthon. A meggyen­gült kar már nem bírja a mun­kát. A gyerekek meg elenged­ték a kezüket... — Megvan nekik is a maguk baja, örülnek, ha boldogulnak valahogy, nem még egy ilyen idős emberrel is bajlódjanak — jegyzi meg maga elé nézve egy hajlott hátú nagymama. Telnek a napjaik, egyik olyan, mint a másik, de itt biz­tonságban vannak. A vezetőnő, Papp Tiborné és munkatársai gondoskodnak róluk. Leg­többjük nem is tudná magát ellátni, rászorulnak a segítség­re. De talán a legfontosabb, hogy nincsenek egyedül, mert egy nagy családban is érezhe­ti magát egyedül valaki. Örül­nek a látogatóknak, egymás névnapjának. Közösen ünne­pelnek meg mindent. A leg­szebb számukra a közös kará­csony. Néha még a fáradt lá­bak táncra is perdülnek. Ki tudja, hányszor mesélik el egy­másnak életük történetét... Vannak magányos farkasok is, akik nem szívesen társa­lognak, vagy hallgatják a ki­fogyhatatlan asszonybeszé­det. Ilyen otthonlakó már tíz éve Czakó Gábor bácsi, aki egyébként tősgyökeres kál­iói. Nagyon sokan emlékez­nek még rá. Kereskedő volt, több mint hatvan évig állt a pult mögött. Volt, amikor a festékboltban, a ruha- vagy éppen a cipőüzletben. Gabi bácsi a munkája mellett talán arra a legbüszkébb, hogy 16 évig vezette a szövetkezet kultúrcsoportját, benne a Kállai Kettős tánccsoportot. Felesége meghalt, nevelt fia három gyermekével Nyír­bátorban lakik, de nagyon jó a kapcsolatuk. Rendszere­sen látogatják, és a nagyobb ünnepeket együtt töltik. Itt, az otthonban nem barátko­zik senkivel, inkább szereti az egyedüllétet. Rengete­get olvas, és rejtvényt is fejt. — A legnagyobb gondom, hogy a lábam nem azt akarja, amit a fejem. Emiatt nem tu­dok kisétálni a városba. Egy vágyam van még, így 87 éve­sen, hogy egészség legyen. A lábam sem fáj, csak nincs ben­ne erő, elfogyott...

Next

/
Thumbnails
Contents