Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03 / 29. szám
UJ KELET Hétvége Hiszem, hogy minden rendbe jön Bár helyenként már bokáig latyakban járunk, a fűre tapadt hó még nagyszerű lehetőséget ad a két apróságnak a szánkózásra. Főleg, ha apu erős keze húzza a fából faragott szánt, s otthon meleg tea várja a hazaérkezőket. így volt ez azon a délutánon is, amikor Barabás László társául szegődtem, hogy hazavigyük az ötéves Tamást és a hároméves Tamarát az óvodából. A férfi gyakorlott mozdulatokkal segíti fel az apró csizmácskákat, köti meg a bolyhos sálakat. Tíz perc sem telik bele, s máris útnak indulhatunk. — Mindig ilyen gyors és zökkenőmentes a hazajövetel? —kérdezem a férfit, miközben a két kicsi hangos kacagással kísérve csipegeti a konyhában nagymama kalácsát. — Dehogyis. Néha az aprócska angyaloknak is lehet rossz napjuk, s ilyenkor leginkább szurtos ördögökre hasonlítanak. Ha az egyik nyűgös, hamarosan olyan lesz a második is, de azért még sohasem találtam szembe ma-, gam megoldhatatlan profilé-' mákkal. Tudja, eléggé meg- edzett már az élet. — Mióta neveli egyedül a két gyereket? — A feleségem már fél éve él zárt otthonban, az ország túlsó felében. Mivel állapota miatt képtelen lenne gondoskodni Tomiról és Tamiról, bizonyos értelemben édesanyám vette át a szerepét. Az első időkben reggel jött és este ment, de aztán mindketten jobb megoldásnak láttuk, ha lezárva saját házát, hoznánk költözik. — Mi történt a feleségével? — Egy véletlen baleset folytán olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy az sajnos szinte teljesen beszámít- hatatlanná tette őt. Két éve még eleven, gyönyörű asz- szony volt... ma pedig... egy emberi roncs — a férfi elhallgat, mélyen lehajtja a fejét. Látom rajta, gondolataiban az elmúlt kedves emlékeket ke— Ha fáj, inkább beszélgessünk másról—mondom tétován, de ő megrázza a fejét. — Egyszer úgyis meg kell tanulnom kimondani a történteket. Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha mindent az elején kezdenék. Pont február 14-én lesz nyolc éve, hogy megismerkedtünk, s akkor lesz a hetedik házassági évfordulónk is. Bea dinamikus, fiatal lány volt, szinte habzsolta az életet. Eladóként dolgozott egy közértben, míg gyesen volt a kisfiúnkkal, felszámolták munkahelyét. Nem sokkal később újra teherbe esett. Remek kézügyessége révén bedolgozott egy butikba, egyedi pulóvereket kötve. Ez nem volt számára megterhelő, ha csak tehette, mindig is szívesen csattogtatta a kötőtűt. Nem dorbé- zoltunk kettőnk jövedelméből, de azért szépen megéltünk. Aztán megszületett a kis Tamara. Micsoda boldogság volt, hogy kisfiúnk után lányunk született. Bea szülei elváltak, édesanyja egyedül nevelte. így természetes volt, hogy mindig nálunk dédelgette az unokákat. S ennek köszönhető, hogy a feleségem még életben van. Anyóson a 5 kóhyháfiair főzött azon a tavaszi délélőttön, nejem a fürdőszobában teregetett. Egy rossz mozdulat után megcsúszott a csempén és elvágódott. A fejét bevágta a kád sarkába és elvesztette az eszméletét. Anyósom rögtöm berohant a puffanásra, s hihetetlen lélekjelenlétének köszönhetően pár perccel később már a mentősök is a lakásban voltak. Én éppen vidéken jártam, így csak késő éjszaka értesültem a borzasztó hírről. Rögtön a kórházba rohantam, de Beával nem tudtam beszélni. Eszméletlenül feküdt az ágyban, fején hatalmas kötéssel. Bár lassan már hajnalodon, az orvosok megengedték, hogy mellette maradjak. Édesanyám vette pártfogásába a két apróságot, hogy legalább őket biztonságban tudhassam. Feleségem hosszú napokig nem tért magához. Szabadságot vettem ki, és állandóan ingáztam a kórház és az otthonunk között. Aztán Bea kinyitotta a szemét... de nem ismert meg. Ültem mellette, fogtam a kezét és állandóan beszéltem hozzá. Vizsgálatot vizsgálat követett, kezelést kezelés. Végül úgy hittük, ott folytathatjuk az életünket, ahol abbamaradt. A reményt az adta, hogy egy délután Bea hirtelen rámnézett és közölte, látni akarja a gyerekeket. Sok idő telt el, míg végre hazamentünk. Boldogok voltunk, de sajnos ez nem tartott sokáig. Egy idő után észrevettem, hogy feleségem elfelejt bizonyos dolgokat. Nem szóltam neki, csak jobban odafigyeltem rá. Később már nem mertem felügyelet nélkül hagyni a gyerekekkel. Mivel anyósom még dolgozott, csak édesanyámtól kérhettem hosszú távon segítséget. O azonban itt, Nyíregyházán lakott, s mivel engem is idekötött az új munkám, hát elszántuk magunkat a költözésre. Beán már a megváltozott környezet sem sokat segített. Egyre inkább eluralkodott rajta a depressziós hangulat. Elvittem egy magánrendelésre, ahol az orvos megállapította, hogy ahonnan elhoztam — hagy ne említsem a város nevét! —, alaposan elszúrták a kezlést. Pontosabban a gondok a pontatlan diagnózissal kezdődtek. Többen mondták, indítsak pert, de szerinten az semmit nem old meg. Legalábbis a feleségem egészségét nem adhatja vissza. Akkor meg mi értelme lenne az egésznek, Tisztában voltam azzal, hogy állandó ellenőrzésre van szüksége. Megkerestem a legalkalmasabb helyet, ahol óvják minden lépését. Két hetente elutazom hozzá, párszor a kicsiket is magammal vittem. Van amikor teljesen tiszta az elméje és mindent megbeszélünk, de az esetek többségében értetlenül néz rám, s közben nekem mintha kést forgatnának a szívemben. Sokan kérdezték, miért nem adom be a válópert? Mondja, hogy tehetnék ilyet? Ő a gyermekeim anyja, s én hiszem, hogy még egyszer minden rendbe jön... S. T. 1996. február 3., szombat Nyuszi ül a fűben 7 Palacsinta minden mennyiségben Túrós és mazsolás, kakaós és lekváros. Ám a pálmát mégiscsak a Pilisi rakott palacsinta viszi el, ha Tóth Miklósné Adél férjével és barátaikkal leül a vacsoraasztal mellé. — Az egyik legjellemzőbb közös tulajdonságunk, hogy mind a négyen nagyon szeretjük az édességeket. Mikor még a szüleimmel laktam, megszokott dolog volt, hogy a vacsora és a hétvégi ebéd mellé mindig került desszert is az asztalra. Él is határoztam már elég fiatalon, hogy ezt a szokást saját háztartásomban is meghonosítom. — Ezek szerint minden délután eltölt néhány órát a gyúrótábla mellett? — Nem egészen. Két évvel ezelőtt, amikor Miklóssal ösz- szeházasodtunk, gyakran betértünk egy kis cukrászdába, hogy megvegyük „mindennapi betevőnket”. Ám hamar rádöbbentünk, ez mégsem az igazi. Bármilyen finomak is voltak az ízek, messziről sem hasonlítottak édesanyám vasárnaponként elénk tálalt süteményeinek zamatára. Nem volt hát mit tenni, elhatároztam, ha törik, ha szakad, magam készítem majd el az édességeket. Először csak pudingokat kavartam, majd megpróbálkoztam a piskótával és néhány aprósüteménnyel is. —~A férje értékelte igyekezetét? — Nagyon. Még a mai napig is szívesen játssza a kuktát mellettem. Ez a „feladat” azzal jár, hogy ő kóstolja meg először a krémeket, habokat. —Mikor sütött először palacsintát? — Azt hiszem, egy évvel ezelőtt. Akkor is a barátnőméket vártuk vacsorára, s én valami Húsvét ugyan még kicsit odébb van, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni a fehér, szürke vagy fekete tapsifüleseket, melyek oly sok kertes ház udvarának kis lakói. így van ez Molnár Gézáék gazdaságában is, ahol a formás ketrecekben huszonhárom fehér nyuszi tanyázik. — Mióta foglalkozik ny utakkal? — Öt évvel ezelőtt, amikor kiköltöztünk ide, a fiam húsvét- ra a keresztanyjától öklömnyi nyulacskát kapott ajándékba. Fából tákoltunk neki házikót, s Tomi igazán lelkiismeretesen gondoskodott kis barátjáról. Két lovat, disznókat, csirkéket, kacsákat vettünk, szóval teljes állatfarmot neveltünk magunk körül. így teremészetesen fiam kérésének sem tudtunk ellenállni, amikor Tapsihoz társat kért születésnapjára. Ám rövid időn belül kiderült, hogy az új barát kislány, aki hamarosan anyai örömök elé néz. Hát, akkor még szentigaz, hogy nem sokat értettem a nyulakhoz. — Mára már viszont volt miből tapasztalatokat gyűjtenie. Mennyi idős a legfiatalabb nyuszi? — Körülbelül négyhetes, de nincs egyedül. Négy testvérével az anyatej mellett már a salátalevelet is kóstolgatják. Nemsokára újabb szaporulat várható, de a társaság száma nemigen lesz több. A hétvégén néhány idősebb példányt elviszek anyósomhoz. Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, én különlegeset akartam nekik készíteni. Kicsit tartottam attól, mi van, ha nem sikerül a lekváros-csokis csoda. Épp ezért akkor vettem kezembe a keverőkanalat, amikor férjem lement bevásárolni. Úgy gondoltam, az az idő pont elég arra, hogy eltüntessem a nyoA gyökér törzse egyenes, gyenge szőrökkel borított és elágazó szárakat hajt, melyeken a hasogatott levelek és a sárga virágok ernyőt képezve ülnek. Termése tok. A frissen kettétört növény sárga nedvet bocsát ki, mely a növényre jellemző. Nálunk parlagon, kerítések mentén, erdők szélén, mindenütt megtalálható. Hatóanyaga: több che- lerythrin (sárgásvörös színű szívméreg), chelidonin (mor- fiumhoz hasonló hatású), protopin, almasav, citromsav, mókát, ha szakácstudományom balul sül el. Bár elsőre csak nehezen fordultak meg a félig sült palacsinták, különösebb gondot nem okozott sütésük. Egy aprócska hibát azonban elkövettem. Nem tudtam, hogy adagoljam a hozzávalókat, így ötvenkét darabig meg sem álltam. Barátaim és párom azonban hősiesen legyűrték a töltött tekercseket. Pilisi rakott palacsinta Fecskefű sók és a friss tejnedvben 25 százalék gyanta. Gyűjtik az egész növényt és külön a gyökerét. Máj- és epebajnál sikerrel alkalmazott gyógyszer. A friss növény nedve oldó hatással van az altesti nyirokmirigyekre. A friss növény nedvét zabpe- helylevesben szokták bevenni, és tekintve azt, hogy a bélnyálkahártya, a máj, a hasnyálmirigyek és a vese kiválasztását fokozza, reumánál, köszvényOlyan jóízűen ettek, hogy elhatároztam, ezt máskor is megpróbálom. Miután már negyedszer is lekváros palacsintát kínáltam, barátnőm férje meglepett egy szakácskönyvvel, melyből megtanultam, hogyan „cifrázhatom” a tészta sütését. Ennek a könyvnek köszönhetően sült ki az első spenótos, húsos-rántott és keltalmás palacsintám. — Ki eszi meg a legtöbbet? — Azt hiszem, a férjem. Még sohasem számoltam, ki hányat tüntet el, de úgy rémlik, ő nyúl leggyakrabban a megrakott tálhoz. Mindig hatalmas mennyiséget sütök, de azt hiszem, szilveszterkor túlszárnyaltam önmagamat. A nagy házibuli délutánján egyszerre három teflonsütővel összesen 260 darabot dobtam fel a levegőbe és ízesítettem be a tányéron. A számtalan töltelékféle mellett azonban az igazi sikert a Pilisi rakott palacsinta hozta, melyet a következőképpen nemcsak tenyészteni, de enni is szeretem a nyulat. — Mit esznek a nyulai? — Táplálékuk aránylag könnyen és olcsón összeállítható. Mindenekelőtt fűféléket, szénát esznek, de szívesen ropogtatják a sárgarépát, a káposzta- és karalábéleveleket is. Nyáron gyakran kapnak lucernát és lóherét, persze csak mértékkel, mert a nagy mennyiségektől könnyen felpuffadhat- nak, ami a pusztulásukhoz vezethet. így télvíz idején főleg darált árpa, zab, kukorica kerül az etetőkbe. A szemes, száraz táplálékokat általában reggel borítom eléjük, míg este a szénafélén van a sor. Naponta kétszer kapnak enni, de a friss víz mindig előttük van. Újra itt a farsang! A kis huszár: Stukovics Gergely nél értékes eredményeket lehet elérni vele. Csak kis adagokban szabad használni, mert a bőrt és a nyálkahártyát izgató hatása folytán orrvérzést is okozhat. A népgyógyászatban kedvelt szer sárgaság, köszvényes bajok és havibajok kimaradása esetében, szárított levelének pora rosszul gyógyuló sebeket és daganatokat, a friss növény nedvéből készült kenőcs fakadékokat gyógyít. (A Gyógynövények gyógyhatásúi című könyv nyomán.) készítek el: liszt, tojás, tej, késhegynyi só, cukor és szódavíz hozzáadásával tejszín sűrűségű masszát keverek. Ha kevés olajat is öntünk bele, a teflont csak az első darab előtt kell kikenni. Kisütünk tehát tíz darab palacsintát, és jénai tálba lerakjuk úgy, hogy az első tészát vékonyan megkenjük ribizlilekvárral, majd megszórjuk cukrozott darált dióval. Ezt befedjük egy újabb palacsintával, amire pár szem rumba áztatott mazsolát szórunk. Utána iámét a diós változat következik felváltva mazsolással, míg tart a palacsintából. “ 1 ,. ; A lerakott palacsinták tetejét bevonjuk keményre vert, cukrozott toj ás fehérjével^ fia van, ribiszkeszemmeí díszítjük, és nagyon forró sütőben világos- barnára sütjük. Tálra borítva tortaként szeletelhető. Ebből a 10 palacsintás adagból körülbelül hat szelet jön ki. (Sikli)
