Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-27 / 49. szám

1996. február 27., kedd v friss á Orosz elnökválasztás - NATO bővítés Nincs kapcsolat a NATO tervbe vett bővítése és a nyári oroszországi elnökválasztás között — szögezte le Javier Solana NATO-főtitkár hétfőn Brüsszelben tartott sajtóérte­kezletén. Egyúttal ismét kifejtette: a kiszélesítésről már meg­született a politikai döntés, jelenleg a különböző folyamatok ennek jegyében haladnak előre. Solana Wolfgang Schlüssel osztrák alkancellár és külügyminiszter társaságában találko­zott a sajtó munkatársaival, abból az alkalomból, hogy Auszt­ria hétfőn hivatalosan is véglegesítette a NATO-val folyó békepartneri kétoldalú együttműködési munkaprogramját. A NATO főtitkára meleg szavakkal méltatta az osztrák részvé­telt a IFOR-műveletekben. Homályos békemegállapodás Abdallah Frangi, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet (PFSZ) bonni képviselője a Hamász legutóbbi merényletei kapcsán kijelentette, hogy az oslói izraeli—palesztin békemegállapodásban homályos pontok vannak, és ezért új tárgyalásokat követelt. Frangi hétfőn a hesseni rádióban azt mondta, hogy a megállapodás nem szabályozza elég ponto­san a felelősségi körök megosztását a megszállt területeken a palesztinok és az izraeliek között. A tisztségviselő szerint gyakorlatilag két hatóság él egymás mellett, az izraeli és a palesztin, és ezek nem tudnak megfelelően szót érteni egy­mással. Frangi azt állította, hogy joghézagról van szó, ame­lyet a radikálisok kihasználnak. ENSZ-aggodalom Az ENSZ Bosznia ügyeiben illetékes különmegbízottja hétfőn Páléban aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy „bizo­nyos szabálytalanságok” történtek, miközben a boszniai muzulmán—horvát föderáció hatóságai a daytoni egyezmény értelmében átvették a szerbektől Szarajevó Vogosca elővárosát. A Nikola Koljevic boszniai szerb alelnökkel foly­tatott megbeszélés után nyilatkozó Igbal Riza kijelentette: reméli, hogy a szabálytalanságok nem ismétlődnek meg Ilijasban, amely a következő az átadandó elővárosok listá­ján. „A daytoni egyezménynek több következménye van, s érthető, hogy a szarajevói szerbek bizonytalanságot és félel­met éreznek.” Koljevic a tárgyaláson elmondta, hogy a fö­deráció rendőrsége azzal is megsértette a hatalomátadásról szóló egyezményt, hogy kizavarta a szerb illetékeseket az önkormányzat helyiségeiből. Halálesetek — áramszünet miatt Nemcsak anyagi, immár súlyos emberi áldozatai is van­nak az ukrán villamosenergia-válságnak Kárpátalján. Az utóbbi tíz nap során ugyanis a megyében hét olyan haláleset történt, amelyeknek az okai az egyre gyakoribb áramszüne­tekre vezethetők vissza — írja a Szribna Zemlja ungvári he­tilap legutóbbi száma. Az áldozatok többsége idős ember, akik égve felejtették a gyertyát vagy bekapcsolva hagyták az elektromos hősugárzót az esti áramkimaradások idején. Ha rendkívüli helyzet alakul ki Nincs vész, de lehet (Folytatás az 1. oldalról) A decemberi áradás is be­bizonyította, hogy rendkívüli helyzetekkel mindig számol­ni kell. Az ilyen állapotok megelőzése érdekében szük­séges az időszakonkénti rendszeres felkészítés. A me­gyében ezzel a szándékkal indult el most egy hat körzet­re kiterjedő felkészítő elő­adássorozat, melynek egyik állomása a vásárosnaményi összejövetel. Az előadók el­mondták, hogy feltételez- hetőek olyan rendkívüli hely­zetek, mint háborús mozgó­sítás, elemi csapás elhárítása, ipari katasztrófa megszünte­tése, nagy tömegű menekült­áradat befogadása, amelyek­nek helyi végrehajtása az adott települések polgármes­tereinek feladata. Konkrétan szó volt a bere­gi térséget veszélyeztető há­rom folyó: a Tisza, a Szamos és a Kraszna miatt az árvíz- védelmi feladatok ellátásá­nak megszervezéséről. Ezzel kapcsolatban felhívták a pol­gármesterek figyelmét arra, hogy a Vízügyi Igazgatóság erőin kívül igénybe vehető közerők nyilvántartásának, mozgósítási, ellátási és mű­ködési tervének napi pontos­sággal készen kell lennie. Meg kell tervezni egy felté­telezett katasztrófa esetére a települések kitelepítését, a la­kosság elhelyezését és alap­vető ellátását. Ugyancsak fel kell készül­ni arra is, hogy rendkívüli helyzet esetén a fegyveres erők mozgósítása is a pol­gármesterek feladata, felsőbb államhatalmi utasítás sze­rint. UJ KELET Jogi szakértő Bokros végkielégítéséről Jár vagy nem jár? Nem jár végkielégítés a miniszterelnöknek, a minisztereknek és a politikai államtitkár­oknak a hatályos jogszabály alapján — nyi­latkozta egy jogi szakértő az MTI-nek hétfőn, Bokros Lajos pénzügyminiszter ügyével kap­csolatban. Kijelentette azt is, hogy a Legfel­sőbb Bíróság konkrét ügyben nem adhat jogi tanácsot. Ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy Horn Gyula egy pénteki, budapesti la­kossági fórumon bejelentette: jogi szakvéle­ményt kér a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy jog­szerű-e a távozó pénzügyminiszter végkielé­gítése. A szakértő kifejtette: nem látja azon­ban akadályát annak, hogy a központi állam­Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője a Mi­niszterelnöki Hivatalnak azt a múlt heti beje­lentését kommentálta, amely szerint a lemon­dott pénzügyminiszternek a felmondási időre 6 havi fizetés plusz két havi összegnek megfelelő végkielégítés jár. A Fidesz álláspontja szerint Bokros Lajosnak nem jár a mintegy 2 millió forintos összeg, ahogyan a Hom-kormányból eddig távozott miniszterek sem voltak jogosul­tak a hasonló alapon kifizetett összegekre. Szájer utalt arra, hogy sem a közalkalmazottak, sem a köztisztviselők nem kapnak végkielégítést, ha maguk döntenek munkaviszonyuk felbontásá­ról. Mint mondta, alkotmányellenes az az 1987- es minisztertanácsi rendelet, amely a miniszte­rek számára ettől eltérő megítélést biztosít. Szájer követelte, hogy a kabinet szüntesse meg a törvényellenes gyakorlatot, fizettesse vissza az eddig lemondott miniszterekkel a nekik jut­hatalmi szervek vezetői jogértelmezési kér­déseket tehessenek fel a Legfelsőbb Bíróság­nak. így észrevételeket kérhetnek arról, hogy a jogszabályok alkalmazása során a bírósá­gok milyen joghézagokat és ellentmondáso­kat észlelnek, miképpen válik a hatályos jog­anyag az élő jog részévé, azaz hogyan reali­zálódnak a jogszabályok rendelkezései a jog­viták eldöntésében. A jogi szakértő szerint tehát a Legfelsőbb Bíróság legfeljebb arról nyilatkozhat, hogy a munka törvényköny­vében, a köztisztviselők és a közalkalmazot­tak jogállásáról szóló törvényekben rögzített végkielégítés szabályai hogyan érvényesülnek. tatott összegeket, illetve Bokros Lajosnak ki se utalja azt. Sürgette továbbá, hogy a kormány ter­jessze a T. Ház elé a miniszterek jogállásáról szóló törvényt. — Ha ezt nem teszik meg, és nem helyezik hatályon kívül az 1987-es rende­letet, akkor a Fidesz az Alkotmánybírósághoz fordul — tette hozzá. A Fideszéhez hasonló vé­leményt fogalmazott minden ellenzéki párt. Csépe Béla (KDNP) az esetjogi anomáliái mel­lett annak erkölcsi vonatkozásaira hívta fel a fi­gyelmet. Szabó Iván (MDF) azt kifogásolta, hogy a miniszterelnök az ügyben a Legfelsőbb Bíróság elnökének véleményét kérte, noha nem a bíróságnak kell jogi tanácsokkal ellátnia a kor­mányt. Pető Iván (SZDSZ) viszont úgy véleke­dett, hogy az ellenzéki pártok tulajdonképpen nem a joggyakorlatot, hanem a lemondott pénz­ügyminisztert, illetve gazdaságpolitikáját támad­ják. Az ellenzék véleménye Autóbusz-vonat karambol Tizenkét halott Tizenkét halottja és 13 sé­rültje van annak a balesetnek, amely hétfőn nem sokkal 12 óra után történt a Somogy me­gyei Kutas vasúti átjárójában. Egy Volán-autóbusz nekiüt­között a Kaposvárról Gyéké­nyes felé tartó gyorstehervonat- nak; a vonat kettészakította a buszt és egyik felét több száz méteren át tolta maga előtt. Közben a busz és a vonat is ki­gyulladt, az autóbusz teljesen kiégett, a vonatnak pedig a vezetőfülkéje vált a lángok martalékává. Az eddigi ismere­tek szerint feltehetően nem en­gedték le a sorompót a vonat érkezése előtt, ez okozta a tra­gédiát. A sebesültek egy részét Nagyatádra, más részüket a ka­posvári kórházba szállították. A halottak azonosítása minden bizonnyal hosszadalmas lesz, mivel a testek megégtek, s a fel- ismerhetetlenségig szétroncso- lódtak. A legutóbbi busz—vonat­katasztrófa egy évvel ezelőtt, januárban történt Taszár köze­lében, ott a busz utasai közül 11 -en vesztették életüket. \ Hírről V hírre A sport- és kultúrdiplomá- ciának megvan a maga na­gyon is fontos szerepe és formanyelve. Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen óriási jelentőségű külpoliti­kai lépés volt annak idején az USA és Kína közötti asz­talitenisz-találkozó meg­szervezése. A két állam kö­zött a viszony nemcsak fa­gyos volt, hanem szinte el­érte a diplomáciai abszolút nulla fokot, ami aztán a pingpongnak köszönhetően kezdett olvadozni. Ha egy hajó az elejétől a tatjáig száz méter, akkor a tatjától az elejéig is annyi. Magyarán rossz kultúr- és sportdiplomáciai lépésekkel ugyanolyan károk okozha­tok, mint a „magas diplomá­cia” eszközeivel. Vasárnap délutántól késő estig „A Nyugat magyarjai” címmel ír estet közvetített a magyar televízió egyes csa­tornája. Elhangzott a varázs­szó is, ami az intézmény ve­zetőit arra inspirálta — nyil­ván bizonyos politikai körök nyomására —, hogy helyt adjanak a félnapos média­eseménynek: a következő fél évben Írország lesz az EBESZ soros elnöke. A műsor önmagában még nem okozhatna igazi politi­kai zűrzavart, legfeljebb az angolok annyira örülnének neki, mint mondjuk a romá­nok egy magyar estnek az angol tévében. A gond abból keletkezhet, hogy Baló György — nem tudni, milyen megfontolás­tól vezéreltetvén — egy északír költőt választott be­szélgetőtársául, aki bizony jól odamondogatott a britek­nek. A helyzet tehát hason­ló ahhoz, mintha a magyar est vezető interjúalanya egy erdélyi menekült lenne. EBESZ-elnökség ide vagy oda, nem biztos, hogy jó ötlet volt... — tai — Magyar napok Brassóban A Magyar Kultúra Napjai címmel egyhetes művészeti programot rendez április 24- étől Brassóban a magyar és a román kulturális minisztérium támogatásával a pécsi székhe­lyű Magyar—Román Baráti Társaság —jelentette be hétfői sajtótájékoztatóján lg lói Zol­tán, a társaság elnöke. Az immár hagyományos őszi találkozókat azért szervezték tavaszra, hogy rendezvényeik ne essenek egybe a romániai parlamenti és elnökválasztás kampányával. A brassói kultu­rális fesztiválon az irodalom, a zene, a tánc, a bábszínházi, a képző-, a fotó- és az iparművé­szet képviselői adnak ízelítőt Magyarország kulturális érté­keiből, köztük a hazai román művészek, hagyományőrző népzenei együttesek és kórusok alkotásaiból, illetve műsoraiból — ezzel is cáfolva a magyar- országi románok beolvasztásá­ról, kultúrájuk elsorvasztásáról terjesztett alaptalan híresztelé­seket. Amint az várható volt: a délszláv béketeremtés sokkal nehezebb feladatnak bizo­nyul, mint azt a derűlátó poli­tikusok elképzelték. Nap mint nap bukkantak fel újabb és újabb konfliktusok, és legyen szó bármelyik félről, minden­ki valahol elégedetlen. Terro­rista kiképző központ, hábo­rús bűnös szerb politi­kus, tömegsír, város­megosztás, orvlövész — nos ilyen hírektől han­gos a világ. Az első pil­lanatok eufóriája után — melytől józan elemzők óvtak ugyan —, mára világossá vált: lehet pillanatnyi csendet te­remteni, de a béke még igen messze van. Mind többet hallani arról is, felelős politikusok szájából, ki vagy kik voltak a hibásak ab­ban, hogy mindez idáig fajult. Tétovázó Amerika, hinodáló Európa, tehetetlen ENSZ — mindenki szóba jön ilyenkor. Mindenben van némi igazság. A legfőbb gond azonban az: akik cselekedni tudtak volna, vagy tudnak ma, nem ismerik azt a történelmi előzményt, ami a konfliktust szülte. Egy amerikai politikus számára Bosznia vagy Hercegovina annyit mond, mint egy afrikai törzsi terület, olyan idegen tőle, mint az amazonasi benszülöt- tek erdeje. Érdekük sincs, így aztán az egész dolog érthetően nem izgatta őket addig, amíg nem nyílt lehetőség egyféle katonai erődemonstrációra. Nyugat-Európa tétovaságá­nak is megvolt az oka. A né­metek nemigen nyüzsöghettek, az ő balkáni szerepük 50 évvel ezelőtt nem volt éppen hamvas. A franciákat az egész nem iz­gatta, a többiek, így az ango­lok számára az egész igen tá­volinak tűnt, tűnik. Akik ismer­ték a Balkán történetét, hiába mondták a magukét, mitsem kezdhettek azzal a prekoncep­cióval, hogy a szerbek a rosz- szak, a horvátok a jók, a bos- nyákok az áldozatok. Ez a kép­let aztán a nem cselekvők tu­datlanságával párosulva addig- addig fékezte a megoldást, míg a helyzet lényegében megold­hatatlanná vált. Dayton után szeretnénk hinni a délszláv tér­ség békéjében. De ez nem könnyű. Tulajdonképpen tü­neti kezelés folyik, az ereden­dő bajjal nem foglalkoznak. Nem is tudnak. Ebből adódó­an aztán konferenciáznak, ta­nácskoznak, nyilatkoznak, felvonulnak, közvetítenek, fe­nyegetnek, de képtelenek megérteni a térség lelkét. Tudom, politikában egy térség leikéről be­szélni kicsit líraian hat. Pedig van politikai pszi­chológia is a népeknek is génekben rögzült történel­mi emlékezete. Lehet kato­nákkal, fegyverekkel is békét teremteni. A frontokon. De nem a lelkekben. Jó lenne, bár igen nehéz, arról is beszélni végre, hogyan orvosolhatók az ilyen háborúságok. Jó len­ne optimistának lenni, hinni abban, hogy végre Európa e térségében is normális fejlő­dés kezdődhet. De ehhez fél­re kell tenni az előítéleteket, a prekoncepciókat, az érdek diktálta rokon-, vagy ellen­szenveket. Ettől láthatóan még meszsze vagyunk. Egy békemiszszió még nem béke. (bürget) Dayton után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents