Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-27 / 49. szám
UJ KELET 1996. február 27., kedd 3 Hogy vagy? — Hogy vagy? — Köszönöm, jól! Ennyi. Baráti beszélgetés? Érdeklődés? Kedveskedés? Egyik sem. Ha nincs mondanivalónk egymás számára, ha csak ennyire telik az emberi kapcsolatépítésben, amikor elrohanunk egymás mellett, inkább ne is tegyük! Mint az amerikai: — How do you du? — ső sem kíváncsi a valóságos válaszra. Mert mit is kellene válaszolni? Hogy is vagyok valójában? Ahhoz képest, hogy vészesen közeledve az átlagos férfiéletkor végéhez, még itt vagyok, jól. De ahhoz képest, hogy itt is fáj, meg ott is fáj, hogy kellene egy nagy egészségügyi kivizsgálás, amitől megtudnám, mit jeleznek egyes szóra sem érdemes tüneteim, amik időnként aggasztanak, nem jól. Ahhoz képest, hogy rendszeres hólapátolásért nem kell sorbaállnom a Hivatal előtt, jól. De ahhoz képest, hogy tanult szakmámban igazi életcélomat nem találtam meg, nem jól. Ahhoz képest, hogy ennek ellenére dolgozom, keresek, fenntartom családomat, jól. De ahhoz képest, hogy ehhez időnként milyen áldozatokat kell vállalnom pihenés, olvasás, utazás stb. helyett, nem jól. Ahhoz képest, hogy gyönyörű gyermekeim nevelésében, fejlődésükben, taníttatásukban, sikereikben igen sok örömöm volt az életben, jól. De ahhoz képest, hogy felnőttként mindhárman más városban élnek, s ha látni szeretném unokáimat, fél napot kell utaznom, s nincs időm velük igazán összebarátkozni, nem jól. Ahhoz képest, hogy béke van, jól. De ahhoz képest, hogy ebben a békében mennyit háborúskodunk egymással otthon, munkahelyen, utcán, nem jól. Ezt kellene elmondanom annak, aki igazán kíváncsi lenne arra, hogy vagyok. Újabban ezért vissza szoktam kérdezni: — Van rá fél órád? Akkor üljünk le, és elmondom, hogy vagyok! Vagy leírom... Erdélyi Tamás Megyénk életéből Vagyont érő árverezett földek Huszonötezer forintos heti rekord! A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei állami tartalékföldalapok árverezése az elmúlt héten tovább folytatódott a nyíregyházi Szakszervezetek Házában, illetve a kálmánházi és az újfehértói művelődési házban. A megyeszékhelyen sényői, bökönyi, biri, magyi, két napig tiszavasvári, Kálmánházán és Újfehértón pedig külterületi földekre lehetett licitálni. A kárrendezési hivatal lajstromába közel 250 hektár, többnyire szántó, kisebb meny- nyiségű gyep és erdő került több mint 2700 aranykorona értékben. Heti rekord született a nyíregyházi árverésen. A sényői körzetben meghirdetett 15 hektáros, 95 aranykoronás erdőrészlet iránt hatalmas érdeklődést tanúsítottak a leendő tulajdonosok. A több mint ötven licitáló között nagy versengés alakult ki, s közülük csupán 25- en juthattak birtokhoz, aranykoronánként több mint 25 ezer forintos áron! A Bököny térségében kijelölt 32,4 hektáros, vegyes hasznosítású, hat különböző területű és változó, 1-től 166 aranykoBalesetek az utakon Sajnos az utóbbi időkben nem múlt el olyan nap, hogy a sajtó be ne számolt volna halálos vagy súlyos sérüléses áldozatokat szedő közlekedési balesetekről. —Hányszor vonultak ki az idén komolyabb esethez a helyszínelők? — kérdeztük Asztalos Miklós őrnagyot, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának vizsgálati alosztályvezetőjét. havazás, a síkosság óriási gondot, mert ezeket a szakaszokat nem mindig tudják letakarítani. — Hol követnek el hibát a vezetők? — Bár a forgalom kisebb, mint a nyári hónapokban, a gépjárművezetők mégsem iga' zodnak a tél által diktált tempóhoz. Csúszós jeges úton olykor még az egyébként megengedett hatvan kilométer/órás Ennek a kocsinak a karambolja kettős halállal végződött — Januártól a tegnapi napig bezáróan hetven közlekedési baleset történt a megyében, s ezek közül több volt tragikus kimenetelű. Februárban hat halálos balesethez vonultunk ki. Három a hónap közepéig, három pedig február 16—18-án történt. A számadatok azt bizonyítják, hogy a közlekedés szempontjából az elmúlt néhány hét ugyanolyan „képességekkel” bírt, mint az első havas novemberi napok. —Mi okozza a közlekedésben a legnagyobb gondot? — Természetesen az útviszonyok, melyek szinte méterről méterre változnak. Elég ha leesik néhány csepp eső, máris jég képződik az utakon. Úgy a megyén belül, mint azon kívül elsősorban a kisebb mellékutakon jelent a sebesség is soknak számít. A jégbordákon még négy jó gumi segítségével és bravúros kormányzással is nehéz az úton tartani az autót. — Mennyivel nőtt meg a bejelentett karambolos autók száma? — ez a kérdés már egyik nagy biztosítótársaságunk kárügyintézőjéhez szól. — Szerencsére a zord időjárási és útviszonyok ellenére sem nőtt meg ugrásszerűen a törött autók száma. Sőt, azt kell, hogy mondjam, a tavalyi évekhez képest kevesebb kárbejelentés érkezett hozzánk. Bár hétfőn kicsit mindig többen állnak sorban nálunk, mint a többi napokon, de ez azért van, mert szombaton és vasárnap nincs ügyintézés. — Mekkora mértékűek ezek a károk? — Inkább csak koccanásokról, nem komolyabb sérülésekről szólnak a jelentések. Az elmúlt időszakban három totálkáros karambolról értesültünk, bár nem minden autó nálunk volt biztosítva. —Milyen műszaki állapotban kellene lenniük autóinknak így, télvíz idején?—-kérdeztük Jávor József üzemmérnököt. — Addig nem sok helye van a szakember tanácsainak, amíg a gumiköpenyek és a fékek állapota nem megfelelő, illetve a hűtővíz (fagyálló) -folyadék tartalma nincs beállítva. — S ha ezt mind ellenőriztük, mi a következő tennivaló? — Sokak tévhitével ellentétben egyáltalán nem luxus a téligumi sem, melynek legalább 4-5 milliméteres a futófelülete. Az olvadós, latyakos, csúszós utakon csak ezzel lehet biztonságosan közlekedni. —Hogyan vezethetünk, ön szerint, biztonságosan? — Mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy még most, a melegebb idő beálltával is percről percre változnak az útviszonyok, s az autó igen különösen „viselkedhet” egy-egy deres útszakaszon. Természetesen van néhány jó tanács is, amit érdemes a gépkocsival közlekedőknek megfogadniuk. Amikor kiállunk a garázsból vagy elindulunk a parkolóból, első dolgunk legyen, hogy rálépünk a fékre, éppen az előbb említett változó és sokrétű útviszonyok miatt. Havas vagy jeges úton se pörgessük soha a meghajtott kerekeket, hanem inkább enyhe gázzal próbáljunk meg elindulni. Sikli róna értékű — nagyobbrészt szántó, illetve egy kisebb nádas és gyep — földalapok iránt szintén jelentős volt az érdeklődés. A kárpótoltak magatartását erősen befolyásolta, hogy A Tiszavasvári körzetében lajstromba vett, közel 5 hektáros, 55 koronás volt FEFAG- erdőrészlet tulajdonjogáért 17- en licitáltak, s közülük 16 érdeklődő megadta a birtokréa kijelölt területek között erdő — mint a tapasztalatok szerinti legkedvezőbb befektetési lehetőség — nem volt. így a szerény licitálási kedv miatt 24-en juthattak birtokhoz csekély, 500 forintos koronánkénti áron. széért az aranykoronánkénti 500 forintos árat. A kálmánházi művelődési házban több mint 80 érdeklődőt vonzott a több mint 860 aranykorona értéket képviselő, közel 60 hektáros, vegyes hasznosítású föld. Itt a reménybeli tulajdonosok 3200—9500 forintos licitárak közé tornászták fel a kikiáltási árakat. A nap zárásakor 64-en mehettek a földhivatalba tulajdoni lapot kitölteni. Tegnap a megyeszékhelyen folytatódott a nyilvános árverezés. Biri körzetében 4 hektár 29 koronás erdőre, Magy térségében összesen 232 aranykoronányi, közel 30 hektár erdőre és gyepre lehetett licitet emelni, de mivel e parcellák kicsik voltak, így az 500 forintos árra koppant hármat a kalapács. Újfehértón mérsékelt érdeklődés mellett közel 80 hektár vegyes — szántó és gyep — földterület több mint 750 koronás értékben lett kijelölve. É földek 1000, illetve 3—3,5 ezer forintos áron kerültek magán- tulajdonba. Pénteken az őri művelődési házban folytatódott az árverés. A kárrendezési hivatal összesen mintegy 30 aranykorona értékben gyepet, erdőt és szántót jelölt ki licitre. Hétfőn a nyírma- dai külterületeken lévő kijelölt földalapok kerültek sorra, ahol többek között licitálni lehetett 64 hektár erdőre, 5 hektár gyümölcsösre, illetve egy 25 hektárnyi gyepre. A listán szereplő erdőnek egy jelentős része vágásra kijelölt, így hatalmas érdeklődés mellett kétnapos lesz a nyírmadai árverés. —vip— Szükség van az álképzőközpontokra Nem ellenük, mellettük dolgoznak... A múlt héten tanácskoztak a nyíregyházi szakközépiskolák vezetői az iskolarendszer jövőjéről. Az értekezleten hevesen bírálták a kormány azon döntéseit, amelyekben — véleményük szerint — túlzott jelentőséget tulajdonítanak az átképzőközpontok fontosságának. Jelentős állami támogatást kapnak azért, hogy átképezzék, újabb szakmához jutassák az embereket. S ezzel mintegy „elveszik” az iskolák kenyerét, amik pedig szívesen felvállalnák, hogy második vagy harmadik szakmára oktassák a diákokat... Az igazgatók által elmondottakra kívánt reagálni Borbély György, a Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ igazgatóhelyettese. — A képzőközpontok létrehozásakor országosan tapasztaltuk az iskolák részéről az ellenszenvet, de itt, a megyében nem volt olyan erős. Sikerült jó kapcsolatot kialakítani az intézményekkel, ami elsősorban annak köszönhető, hogy megértették, nem ellenük, hanem velük, mellettük szeretnénk működni. Soha nem akartunk és nem is tudunk konkurencia lenni, erre nem is lennénk képesek a mi lehetőségeinkkel. Annál is inkább, mivel alapító okiratunkban a képzés-átképzés csak mint egy feladat szerepel. A szakképzési törvény ezenkívül a régióban folyó felnőttképzés módszertani és vizsgaközpont szerepét is intézményünkre osztja. A tudósításban — nyilvánvalóan téves információ alapján — olyan irreális összeget neveznek meg, amelyet állítólag a képzőközpontok fejlesztésére fordítottak volna s amely egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Gondoljunk bele: eszerint az országban létrehozott nyolc központra átlagosan 12,5 milliárd jutott volna egyenként. Ez olyan hatalmas összeg, hogy maga a nyilatkozó sem igen gondolhatta komolyan. — Mire céloz azzal, hogy önök nem tudnának konkurensei lenni az iskoláknak? — A képzőközpontban egyszerre 152 fő oktatására van mód. Ennek végső soron örülünk, mert nincsenek kapacitáskihasználási problémáink, sőt, a legtöbbször két műszakban dolgozunk. Ezzel együtt is a megyében folyó képzésnek csak igen kis hányadát látjuk el, még úgy is, hogy jelentős a külső helyszínen lebonyolított oktatás. — Mire alapozza ezt a kijelentést? — Különböző forrásokból igyekszünk a munkaerőpiac helyzetéről információkat szerezni. A munkáltatóknak olyan ritka és kis létszámú munkaerőigényére is tudunk rövid idő alatt tanfolyamokat szervezni és megvalósítani, ame^ lyekre az iskolarendszerben nem folyik képzés. Egyébként Nyugaton már jól bevált ez a felnőttképzési rendszer, ezért nem egészen értem, hogy nekünk miért ne ebbe az irányba kellene haladnunk... Az igazi gyémánt fekete A városban kiállítást rendeztek. Köveket, kőzeteket, ásványokat mutattak be. Mindenki lázasan készülődött, hogy megjelenhessen, bemutathassa magát. A szén és a gyémánt közül csak az egyik vehetett részt. Hogy miért? Ezt csak a szervezők tudták. A gyémánt elindult propagan- daútjára, bizalmasokat nyert meg, beférkőzött az elit szférába, sokakat elkápráztatott külső csillogásával. A gyémánt szép, egyesek szerint a legszebb. Biztos volt a helye. A szén is abban reménykedett, hogy szükség van rá, látni akarják az emberek, hisz sokat adott magából már nekik. Ő adja a meleget, a biztonságot, a..., de hiába dörzsölte oldalát, csillogó fényt nem tudott nyerni testéből. Ő elnyeli azt, hisz fekete, és raktározza azok számára, akiknek szükségük van melegre és fényre. A kiállításra csak a gyémántot hívták meg. Az emberek őt szeretnék a gyűrűjükbe foglalni. A szén maradt otthon, várva... Hideg szívekre. Hatházi Andrea
