Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
8 1996. február 24., szombat PISKOLCZI MIKLÓS Az álmodozó Sikló gondolat Nem mond igazat, Alomba ringat egészen; Szinte bódulok részegen. De megállj! Ez a valóság itt, Nem rózsaszín felhőkkel övezett álomtenger szárazföldje Gyilkos szándék benne. Meggyilkolja életed, Számodra más nem marad, Csak 0, s a ragyogás Mindez nem más, mint álmodás. Pályázatok Novella A Fejér Megyei Hírlap szerkesztősége novellapályázatot hirdet. A pályázaton — lakóhelyre való tekintet nélkül — bárki részt vehet. Nevezni kettő—öt flekk terjedelmű, eddig még nem publikált művekkel lehet. A szerkesztőség folyamatosan várja a pályaműveket 1996. március 10-éig; az eredmény- hirdetés a lap április 6-án megjelenő ünnepi számában lesz. A Fejér Megyei Hírlap a pályázatra beérkező írások közül a jobbakat — honorárium ellenében — hétvégi számaiban rendre közzéteszi. A szerkesztőség a novellapályázat első díjául (bruttó) 30 ezer forintot ajánl föl, a második helyezett (bruttó) 20 ezer, a harmadik helyezettet pedig (bruttó) 10 ezer forint jutalomban részesíti. A szerkesztőség a zsűri számára fenntartja a jogot, hogy a fődíjat —- arra érdemes mű híján — visszatartsa! Levélcím: 8002 Székesfehérvár, Pf.: 167. A borítékra kérik ráírni: novellapályázat. Ratkó-pályázat Szabolcs-Szatmár-Bereg több mint egy évtizedes, hangos irodalmi folyóirata, a Hangsúly meghirdeti az egyik alapítójáról elnevezett Ratkó-pályázatot 15—25 éves fiataloknak, akik kötődnek a megyéhez, Kárpátaljához, a Partiumhoz vagy a szlovákiai Hegyaljához, Bodrogközhöz, Zemplénhez. Beküldhető: vers, novella, elbeszélés, esszé, szatíra, dráma, vígjáték, irodalmi publicisztika, riport. Az elkészült munkákat 1996. június 30-áig várják a nyíregyházi városi művelődési központ címén (Szabadság tér 9., 4400). Az első díj harmincezer, a második díj húszezer, a harmadik díj tízezer forint. Az arra érdemes alkotásokat neves művészek közreműködésével hangszalagra rögzítik, műsorra tűzik a Magyar Rádióban, és közük egy országos irodalmi lapban. A Hangsúlynak eddig is voltak a tehetségkutatásban eredményei, bemutatkozott például Sipos Beáta, mátészalkai származású gitáros-énekes-szövegíró-zeneszerző, a Kaláka-fesztivál díjazottja, ZajáczD. Zoltán költő, riporter, valamint Tibor költő, fordító. BOZSIK LÁSZLÓ Reggeli ima Irodalom OLÁH ANDRÁS Süket falak tömlöcében Uram, belesápadnak az egek! Kiürülnek, csupaszodnak a szívek! Süket falak tömlöcébe zárva hazug szavakat lopnak a szádba! Siess, Uram, támaszd fel a Holtat — mert vérével köp szembe a holnap! Átok mordul a penészes igékre, s hideg csillagok fagynak az égre. UJ KELET NEZO LÁSZLÓ Sors Cigányok ülnek a mezőn. Lakodalmas népre várnak. Észre sem veszik, hogy a télnek, csak a télnek muzsikálnak. Vers- és prózamondó verseny A honfoglalás 1100. évfordulója és a Költészet Napja alkalmából a mátészalkai Városi Művelődési Központ — a Szálkái Irodalmi Kör és a 138. Számú Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola könyvtára szakmai támogatásával — vers- és prózamondó versenyt hirdet. Három kategóriában várják az érdeklődő fiatalokat, illetve felnőtteket: 12—14 év közöttiek, 15—18 évesek, 18 éven felüleik. A jelentkezőktől a magyar népköltészet, a népi epika, illetve a magyar mőköltészet és prózairodalom egy- egy művének ismeretét, bemutatását kérik. Erre két verssel vagy prózával kell készülni. A versenyre a Költészet Napja alkalmából kerül sor a mátészalkai művelődési központban. Nevezési díj diákoknak 200, felnőtteknek 300 forint, a nevezéseket legkésőbb március 20-áig fogadják el név, életkor, lakcím és a bemutatásra kerülő művek szerzőjének, címek feltűntetésével. A nevezéseket az alábbi címre várják a szervezők: Városi Művelődési Központ Mátészalka, Kölcsey út 2. Szamosi István LEFLER GYÖRGY IGEragozás én megfeszülök te megfeszülsz ő megfeszül BAKOS PÁL Fohász Kereszten szenved a gyermek Vérben alszik az álom Szögekkel kivert a lelkem Csillagokkal parolázom mi megfeszülünk ti megfeszültök ők meg röhögnek az egészen Pascal Buckner: Keserű méz Angol házaspár utazik a misztikus Ázsia felé egy tengerjáró fedélzetén. Niegel és Fiona fiatalok, szépek, kapcsolatuk mégis kifulladt. Az egzotikus úttól remélik, hogy ismét fellángol szerelmük. A hajón megismerkednek egy különös házaspárral: egy tolószékes amerikaival és annak feltűnően szép feleségével. A fiatal pár észre sem veszi, hogy nem csupán tanújává, de részesévé válik a szokatlan pár legrejtettebb titkainak. A nyomorék férj négy egymást követő éjszakán mesél Niegelnek gátlások nélkül, szenvedélyes, perverzitásokban bővelkedő féktelen szerelmükről. A világhírű francia szerző a két szerelmi szál egymásba szövésével csaknem minden elmondhatót leír férfi és nő kapcsolatáról. A könyv döbbenetes korrajz a századvég Európájáról. A különös, felkavaró történet felnőtt olvasóknak szerezhet maradandó élményt. (Bp. 1995.). Moldova György: Az ideális hadifogoly Másodszor jelentkezik az író olyan kötettel, mely aforizmákat, velős mondásokat és példázatokat tartalmaz. Tapasztalhatjuk manapság, hogy sokadik reneszánszát éli az aforizma műfaja. Sokan próbálkoznak Murphy szánalmas követőjeként újabb és újabb utánzatokkal boldogulni. Az epigonisták között üde színfolt a népszerű író könyve, melyre a gondolatok szentenciózus megformálása jellemző. Szellemi esszenciája a népi bölcsességnek, a közmondásoknak. Az anyag elrendezésében a tematikus csoportosítás elvét követi, bár a különböző fejezetek elhatárolását nem vette komolyan. Ilyenformán az egész mű szerkezetére ráillik az utolsó fejezet, a „Gyümölcslekvár” önironikus mottója. Gondolatébresztő, szellemi felüdülést nyújtó, ironikus gondolatgyűjtemény, amiből egy-egy „kortyot” fogyaszthatunk fáradt estéinken. (Bp. 1995. Dunakanyar 2000.) f Mészöly Dezső: Sirály a Burgban Kevesen tudják Ferenc József császár, magyar király feleségéről, a népszerű Szisziről, hogy költőként elismerésre méltót alkotott. Habár a népszerű királynénak mindenkor rossz sajtója volt. Életrajzírói Heine-epigonként mutatták be, amiből a kötet szerzője szerint csak annyi igaz, hogy rajongott a költőért. A most megjelent kötetben, amely Sirály a Burgban címet viseli, Mészöly Miklós „perújrafelvételt” hirdet Erzésbet költészetének tárgyában. Könyve esszébe ágyazva tartalmazza Sziszi legszebb verseit, eredetiben és az író saját fordításában. A költeményeket életrajzi magyarázatokkal, esztétikai, poétikai kommentárokkal látta el. A hajlékony, könnyebb verselés, a versben született gondolatok örömet szereznek a költészet kedvelőinek, és kiegészítik az Erzsébet királynő életéről eddig ismert részleteket. A kötet reprezentatív kiállítású, a királynőről készült fotókkal és festményekkel illusztrált. Irodalmi szenzáció! (Bp. 1955. Balassi Kiadó) Reggel van, már megint reggel van. Ez már tegnap sem érdekelt. Már akkor kellett volna szólnom, hogy a mai reggel érdeklődés hiányában elmarad. Nem mászom el sehová, mert nagyon hideg van. Nem mozdulok. És mégis mozog a Föld: dobog a szívem. A dobhártyám majd szétpattan, ahogy a kinti nagy büdös sötétség dobol rajta. Szertedübör- gi: az ember nem más, mint egy paneldobozba csomagolt ajándék. Ajándék vagyok egy dobozban, amelyet sohasem az nyit ki, akit szerethetnék. Milyen áporodott itt a levegő, pedig csak kétnapos a zoknim, két sörösüveg, egy sportmez. Csendben beszélgetnek, nehogy megzavarják a gondolataimat, és az emésztésemet. Már régóta figyelem őket. Ilyen reggeltájban milyen félénkek, pedig éjszaka hogy marcangoltak. Tépték az agyamat, mintha a Sátán lángpallosai lennének. Most pedig csak fekszenek ártatlanul. Fekszenek a mocskos padlón, mint gyermek bölcsőjében. A mocsok megnemesíti őket. Kidobhatnám őket, de minek. Ma úgyis jön egy másik. MÁSIK. És ma sem lesz, ki megvédjen. Élek, hazudok. Játszom, mert szeretek. Szeretek... üres szó. Amit érzek, nem fejezhető ki szavakkal. Nagyon szeretem. Ha szeretek, mindig hazudok. Fázom. A nagylábujjam. Már megint lehúztam magamról a takarót. Le kéne tenni a földre. De mi ez?! A padlószőnyeg csiklandozza a talpamat. Tehát már lenn van a földön. Megbizsergek. Kimászom az ágyból. Két lépés. Csipp-csöpp. Piros. Valaki fest. Festek. Vörös a padlószőnyeg. Vér, vér. Szilánkok. Üveg. A világ tele van összefüggésekkel. Hát akkor kidobom, estére úgyis lesz másik. Mennyire fontos a forma? Az üveg ha kiürül, elveszti értékét, pedig formáját és funkcióját megőrzi (persze nem mindig). Összeszedem. Összeszedem magam. Lassan felállók. Kezemben a barna szilánkok. A szívemben vörös szilánkok. Szétesett az életem. És lassan kibotorkálok a szemeteshez. Rovatunkban Fazekas István Harangok és kereplők című verseskötetét mutatjuk be ÖRÖKSUHANÁSBAN Ismét útjára bocsátott egy költőt megyénkből — immár a másodikat — Serfőző Simon, a Miskolcon élő irodalmi szerkesztő. Fazekas István személyében olyan költő jelentkezett a Harangok és kereplők című kötettel, akinek a tehetségét nem lehet kétségbe vonni. Verseire a „kisebb haza” szeretete alapján hatottak Váci Mihály és Ratkó József írásai. Versei érettek, egyéni ízűek. Tiszta, szép líra ez. A Kisvárdán élő,jogász végzettségű költő kötete előszavában arról ír, hogy nincsenek rejtegetni valói. Csak énekelni szeretne, vagyis verssel szolgálni. Kemény ez az út, hiszen ahol „erénnyé lett a bűn, /a tisztesség ott prédikálhat!” „És mégis szólni kell: /okos szívvel, kemény haraggal.” Élményeit a mindennapi életből meríti. Szól a magányról, mikor a „sötét ég alatt /kihűlt igékkel” maga marad a mindenséggel. Édesanyjához így ír: „életed nékem adtad / éltem lett a jutalmad /cipelsz a koporsódig / táplálsz a koporsómig.” A szerelem rabságába esve pedig így énekel: „örök suhanásban, /örök ölelésben / egymásért ragyogva / múlhatatlan fényben /bölcsőre hajolva, /koporsóra várva,/ a gyászban is vigaszt/ egymásban találva..” Budaházi István FAZEKAS ISTVÁN Szülőföld Megfáradt szíveknek vidékén élek, hol kevés a szó, s már nem dajkál az ének, hol elfásul minden, ami még remény, ez a föld éltet: a hűség vagyok én. A gondból nőtt konokság él bennem tovább, daccal kimondani bajunk igazát, megcsúfolt sorsunk állni méltósággal, és élni míg szívemből a szépség szárnyal.
