Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-24 / 47. szám

8 1996. február 24., szombat PISKOLCZI MIKLÓS Az álmodozó Sikló gondolat Nem mond igazat, Alomba ringat egészen; Szinte bódulok részegen. De megállj! Ez a valóság itt, Nem rózsaszín felhőkkel övezett álomtenger szárazföldje Gyilkos szándék benne. Meggyilkolja életed, Számodra más nem marad, Csak 0, s a ragyogás Mindez nem más, mint álmodás. Pályázatok Novella A Fejér Megyei Hírlap szerkesztősége novellapályáza­tot hirdet. A pályázaton — la­kóhelyre való tekintet nélkül — bárki részt vehet. Nevezni kettő—öt flekk terjedelmű, ed­dig még nem publikált művek­kel lehet. A szerkesztőség folyamato­san várja a pályaműveket 1996. március 10-éig; az eredmény- hirdetés a lap április 6-án megjelenő ünnepi számában lesz. A Fejér Megyei Hírlap a pályázatra beérkező írások kö­zül a jobbakat — honorárium ellenében — hétvégi számai­ban rendre közzéteszi. A szerkesztőség a novellapá­lyázat első díjául (bruttó) 30 ezer forintot ajánl föl, a máso­dik helyezett (bruttó) 20 ezer, a harmadik helyezettet pedig (bruttó) 10 ezer forint jutalom­ban részesíti. A szerkesztőség a zsűri számára fenntartja a jo­got, hogy a fődíjat —- arra ér­demes mű híján — visszatart­sa! Levélcím: 8002 Székesfehér­vár, Pf.: 167. A borítékra kérik ráírni: novellapályázat. Ratkó-pályázat Szabolcs-Szatmár-Bereg több mint egy évtizedes, hangos iro­dalmi folyóirata, a Hangsúly meghirdeti az egyik alapítójáról el­nevezett Ratkó-pályázatot 15—25 éves fiataloknak, akik kötőd­nek a megyéhez, Kárpátaljához, a Partiumhoz vagy a szlovákiai Hegyaljához, Bodrogközhöz, Zemplénhez. Beküldhető: vers, novella, elbeszélés, esszé, szatíra, dráma, víg­játék, irodalmi publicisztika, riport. Az elkészült munkákat 1996. június 30-áig várják a nyíregyházi városi művelődési központ címén (Szabadság tér 9., 4400). Az első díj harmincezer, a máso­dik díj húszezer, a harmadik díj tízezer forint. Az arra érdemes alkotásokat neves művészek közreműködésé­vel hangszalagra rögzítik, műsorra tűzik a Magyar Rádióban, és közük egy országos irodalmi lapban. A Hangsúlynak eddig is voltak a tehetségkutatásban eredmé­nyei, bemutatkozott például Sipos Beáta, mátészalkai származá­sú gitáros-énekes-szövegíró-zeneszerző, a Kaláka-fesztivál díja­zottja, ZajáczD. Zoltán költő, riporter, valamint Tibor köl­tő, fordító. BOZSIK LÁSZLÓ Reggeli ima Irodalom OLÁH ANDRÁS Süket falak tömlöcében Uram, belesápadnak az egek! Kiürülnek, csupaszodnak a szívek! Süket falak tömlöcébe zárva hazug szavakat lopnak a szádba! Siess, Uram, támaszd fel a Holtat — mert vérével köp szembe a holnap! Átok mordul a penészes igékre, s hideg csillagok fagynak az égre. UJ KELET NEZO LÁSZLÓ Sors Cigányok ülnek a mezőn. Lakodalmas népre várnak. Észre sem veszik, hogy a télnek, csak a télnek muzsikálnak. Vers- és prózamondó verseny A honfoglalás 1100. évfordulója és a Költészet Napja al­kalmából a mátészalkai Városi Művelődési Központ — a Szálkái Irodalmi Kör és a 138. Számú Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola könyvtára szakmai támogatásával — vers- és prózamondó versenyt hirdet. Három kategóriában várják az érdeklődő fiatalokat, illet­ve felnőtteket: 12—14 év közöttiek, 15—18 évesek, 18 éven felüleik. A jelentkezőktől a magyar népköltészet, a népi epika, illetve a magyar mőköltészet és prózairodalom egy- egy művének ismeretét, bemutatását kérik. Erre két vers­sel vagy prózával kell készülni. A versenyre a Költészet Napja alkalmából kerül sor a mátészalkai művelődési köz­pontban. Nevezési díj diákoknak 200, felnőtteknek 300 fo­rint, a nevezéseket legkésőbb március 20-áig fogadják el név, életkor, lakcím és a bemutatásra kerülő művek szerzőjének, címek feltűntetésével. A nevezéseket az aláb­bi címre várják a szervezők: Városi Művelődési Központ Mátészalka, Kölcsey út 2. Szamosi István LEFLER GYÖRGY IGEragozás én megfeszülök te megfeszülsz ő megfeszül BAKOS PÁL Fohász Kereszten szenved a gyermek Vérben alszik az álom Szögekkel kivert a lelkem Csillagokkal parolázom mi megfeszülünk ti megfeszültök ők meg röhögnek az egészen Pascal Buckner: Keserű méz Angol házaspár utazik a misztikus Ázsia felé egy tengerjáró fedélzetén. Niegel és Fiona fiatalok, szépek, kapcsolatuk mégis kifulladt. Az egzotikus úttól remélik, hogy ismét fellángol sze­relmük. A hajón megismerkednek egy különös házaspárral: egy tolószékes amerikaival és annak feltűnően szép feleségé­vel. A fiatal pár észre sem veszi, hogy nem csupán tanújává, de részesévé válik a szokatlan pár legrejtettebb titkainak. A nyomorék férj négy egymást követő éjszakán mesél Niegelnek gátlások nélkül, szenvedélyes, perverzitásokban bővelkedő féktelen szerelmükről. A világhírű francia szerző a két szerelmi szál egymásba szö­vésével csaknem minden elmondhatót leír férfi és nő kapcso­latáról. A könyv döbbenetes korrajz a századvég Európájáról. A különös, felkavaró történet felnőtt olvasóknak szerezhet maradandó élményt. (Bp. 1995.). Moldova György: Az ideális hadifogoly Másodszor jelentkezik az író olyan kötettel, mely aforizmá­kat, velős mondásokat és példázatokat tartalmaz. Tapasztal­hatjuk manapság, hogy sokadik reneszánszát éli az aforizma műfaja. Sokan próbálkoznak Murphy szánalmas követőjeként újabb és újabb utánzatokkal boldogulni. Az epigonisták kö­zött üde színfolt a népszerű író könyve, melyre a gondolatok szentenciózus megformálása jellemző. Szellemi esszenciája a népi bölcsességnek, a közmondásoknak. Az anyag elrendezé­sében a tematikus csoportosítás elvét követi, bár a különböző fejezetek elhatárolását nem vette komolyan. Ilyenformán az egész mű szerkezetére ráillik az utolsó fejezet, a „Gyümölcs­lekvár” önironikus mottója. Gondolatébresztő, szellemi fel­üdülést nyújtó, ironikus gondolatgyűjtemény, amiből egy-egy „kortyot” fogyaszthatunk fáradt estéinken. (Bp. 1995. Duna­kanyar 2000.) f Mészöly Dezső: Sirály a Burgban Kevesen tudják Ferenc József császár, magyar király fele­ségéről, a népszerű Szisziről, hogy költőként elismerésre mél­tót alkotott. Habár a népszerű királynénak mindenkor rossz sajtója volt. Életrajzírói Heine-epigonként mutatták be, ami­ből a kötet szerzője szerint csak annyi igaz, hogy rajongott a költőért. A most megjelent kötetben, amely Sirály a Burgban címet viseli, Mészöly Miklós „perújrafelvételt” hirdet Erzésbet köl­tészetének tárgyában. Könyve esszébe ágyazva tartalmazza Sziszi legszebb verseit, eredetiben és az író saját fordításában. A költeményeket életrajzi magyarázatokkal, esztétikai, poétikai kommentárokkal látta el. A hajlékony, könnyebb verselés, a versben született gondolatok örömet szereznek a költészet kedvelőinek, és kiegészítik az Erzsébet királynő életéről ed­dig ismert részleteket. A kötet reprezentatív kiállítású, a királynőről készült fotókkal és festményekkel illusztrált. Iro­dalmi szenzáció! (Bp. 1955. Balassi Kiadó) Reggel van, már megint reggel van. Ez már tegnap sem érdekelt. Már akkor kellett volna szólnom, hogy a mai reggel érdeklődés hiá­nyában elmarad. Nem mászom el sehová, mert nagyon hideg van. Nem mozdulok. És mégis mozog a Föld: dobog a szívem. A dobhártyám majd szétpattan, ahogy a kinti nagy büdös sötétség dobol rajta. Szertedübör- gi: az ember nem más, mint egy paneldoboz­ba csomagolt ajándék. Ajándék vagyok egy dobozban, amelyet so­hasem az nyit ki, akit szerethetnék. Milyen áporodott itt a levegő, pedig csak kétnapos a zoknim, két sörösüveg, egy sport­mez. Csendben beszélgetnek, nehogy meg­zavarják a gondolataimat, és az emésztése­met. Már régóta figyelem őket. Ilyen reggel­tájban milyen félénkek, pedig éjszaka hogy marcangoltak. Tépték az agyamat, mintha a Sátán láng­pallosai lennének. Most pedig csak feksze­nek ártatlanul. Fekszenek a mocskos padlón, mint gyermek bölcsőjében. A mocsok meg­nemesíti őket. Kidobhatnám őket, de minek. Ma úgyis jön egy másik. MÁSIK. És ma sem lesz, ki megvédjen. Élek, hazudok. Játszom, mert szeretek. Sze­retek... üres szó. Amit érzek, nem fejezhető ki szavakkal. Nagyon szeretem. Ha szeretek, mindig hazudok. Fázom. A nagylábujjam. Már megint lehúz­tam magamról a takarót. Le kéne tenni a föld­re. De mi ez?! A padlószőnyeg csiklandozza a talpamat. Tehát már lenn van a földön. Megbizsergek. Kimászom az ágyból. Két lépés. Csipp-csöpp. Piros. Valaki fest. Festek. Vörös a padlószőnyeg. Vér, vér. Szilánkok. Üveg. A világ tele van összefüggésekkel. Hát ak­kor kidobom, estére úgyis lesz másik. Mennyire fontos a forma? Az üveg ha ki­ürül, elveszti értékét, pedig formáját és funk­cióját megőrzi (persze nem mindig). Össze­szedem. Összeszedem magam. Lassan felál­lók. Kezemben a barna szilánkok. A szívem­ben vörös szilánkok. Szétesett az életem. És lassan kibotorkálok a szemeteshez. Rovatunkban Fazekas Ist­ván Harangok és kereplők című verseskötetét mutatjuk be ÖRÖKSUHANÁSBAN Ismét útjára bocsátott egy költőt megyénkből — immár a másodikat — Serfőző Simon, a Miskolcon élő irodalmi szer­kesztő. Fazekas István szemé­lyében olyan költő jelentkezett a Harangok és kereplők című kötettel, akinek a tehetségét nem lehet kétségbe vonni. Ver­seire a „kisebb haza” szeretete alapján hatottak Váci Mihály és Ratkó József írásai. Versei éret­tek, egyéni ízűek. Tiszta, szép líra ez. A Kisvárdán élő,jogász vég­zettségű költő kötete elősza­vában arról ír, hogy nincsenek rejtegetni valói. Csak énekelni szeretne, vagyis verssel szol­gálni. Kemény ez az út, hiszen ahol „erénnyé lett a bűn, /a tisz­tesség ott prédikálhat!” „És mégis szólni kell: /okos szívvel, kemény haraggal.” Élményeit a mindennapi életből meríti. Szól a magányról, mikor a „sö­tét ég alatt /kihűlt igékkel” maga marad a mindenséggel. Édesanyjához így ír: „életed nékem adtad / éltem lett a ju­talmad /cipelsz a koporsódig / táplálsz a koporsómig.” A szerelem rabságába esve pedig így énekel: „örök suhanásban, /örök öle­lésben / egymásért ragyogva / múlhatatlan fényben /bölcsőre hajolva, /koporsóra várva,/ a gyászban is vigaszt/ egymás­ban találva..” Budaházi István FAZEKAS ISTVÁN Szülőföld Megfáradt szíveknek vidékén élek, hol kevés a szó, s már nem dajkál az ének, hol elfásul minden, ami még remény, ez a föld éltet: a hűség vagyok én. A gondból nőtt konokság él bennem tovább, daccal kimondani bajunk igazát, megcsúfolt sorsunk állni méltósággal, és élni míg szívemből a szépség szárnyal.

Next

/
Thumbnails
Contents