Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
UJ KELET Interjú 1996. február 24., szombat Dr. Hajzer László megyei rendőrfőkapitánnyal Jobb kedvet magunknak, mindenkinek Azt igazán nem lehet elmondani, hogy mostanság könnyű helyzetben van a rendőrség. Sajnos a bűnözők egyre szorgalmasabban „dolgoznak”, nem hagyva egy nyugodt percet sem a rend őreinek. így a munkájuk során nap mint nap szem előtt vannak. Ennek van, aki örül, de sokan szívesen nélkülöznék a társaságukat, főleg azok, akik rossz útra tévedtek. így a lakosság gyakran mond ítéletet felettük, mert vagy mint sértett tapasztalja, vagy a sajtóban megjelent hírekből értesülve érzékeli, hogy minden napra kijut valamilyen rendkívüli esemény. A megyei rendőr-főkapitányság is azon fáradozik, hogy minél kevesebb bűncselekményt kövessenek el. Milyen sikerrel? Erről és még sok más kérdésről beszélgettünk dr. Hajzer László ezredessel, a megyei rendőrfőkapitánnyal. — Hogyan foglalná össze az MRFK1995. évi tevékenységét? — Pár nappal ezelőtt tartottuk meg az évet értékelő tanácskozásunkat. Ezeknél az összegzéseknél nálunk mindig figyelembe kell venni az ezt megelőző belügyminiszteri, illetve ORFK-értékelést, ami részben a magyar rendőrségről, részben a megyei főkapitányságról szól. Itt kiemelném, amit a magyar rendőrségre mondott a belügyminiszter úr értékelésként, mert úgy gondolom, hogy ez igaz a megyei főkapitányságra is: „A körülményeket figyelembe véve, beleértve a politikai kritikákat is, a rendőrség igen nagy munkát végzett, erejét megfeszítve felelt meg a feladatoknak, s ha a társadalmi elvárások növekednek, a rendőrség csak akkor tud eleget tenni feladatának, há megfelelő eszközöket is rendelkezésre bocsátanak.” Volt még egy másik értékelés Budapesten a rendőrség munkájával kapcsolatosan. Ott az egyik vezetőnk a következőket mondta: „Az ország közbiztonsága szélsőségtől mentes, a bűncselekmények számszerű emelkedése és a közbiztonsági helyzet között nem lehet és nem is szabad összefüggést találni. A megalázóan alacsony fizetések ellenére a rendőrök jelentős áldozatokat hoztak”. Az 1995. év sikeres volt. Az elmúlt évünkről azt kell mondani, hogy a bűn- cselekmények számában 48 százalékkal nőtt, ami alapvetően két nagy ügynek köszönhető, ez a Vén István- és a George Szabó-ügy. A kettő együtt több mint ötezer bűncselekményt jelentett a megyében. A nyomozáseredményességi mutatónk tekintetében országosan az ötödikek, míg a felderítési mutatónkkal a kilencedikek vagyunk. Tehát a megyék közötti rangsorban az első harmadban helyezkedük el. Közben azért jelentős szerkezeti változások következtek be a bűnözésben. Több jelentős tárgyi súlyú, nagy értékben elkövetett bűncselekmény történt területünkön, illetve olyan új bűnelkövetési módok jelentek meg, amelyekre nem mindig kellően reagált a rendőrség. Ilyen például a 41-es és a 4-es úton elkövetett rablások felderítése. Legalább 6—8 cselekmény után tudtuk csak megszervezni, hogy időben lépjünk közbe. Ilyen új elkövetési mód a prostitúció erőszakos formáinak megjelenése is, amire nem reagáltunk hatékonyan. Nagy kihívás még számunkra, hogy az éjszakai szórakozóhelyeken megjelent a drog fogyasztása is. Igaz, hogy még csak az enyhébb változatai, ezeknek a felderítésében sem jeleskedett a rendőrség. Ezek továbbra is kiemelt feladatok számunkra. Annyit azért még el kell mondanom, hogy az értékelés mindig kétszintű. Az egyik a szakmai szint, ahogy mi látjuk, a másik szint az, hogy ebből mit érzékelnek az állampolgárok. Az emberek szubjektív biztonságérzete, sajnos, nem minden esetben egyezik a rendőrség szakmai mutatóival. De úgy érezzük, nincs nagy különbség a kettő között, bár ezek soha nem fogják fedni egymást. —Mit tartott ’95-ben a legnagyobb sikernek és a legnagyobb kudarcnak? ' — Nem könnyű kiragadni a munka során a legjobbat és a legrosszabbat. A legnagyobb kudarcnak azt tartom, hogy év végén már nyolcvanfős létszámhiánnyal dolgoztunk, és igazán nem látszik megoldás a változtatásra, pedig ez egy kapitánysági szintű erőnek a hiánya. A kudarc itt keletkezett, de a megoldás nem feltétlenül a mi hatáskörünkbe tartozik. A legnagyobb sikernek tartom, hogy a megyei rendőr-főkapitányság mint nagy szervezet jól működött, és sikerként élem meg, hogy a Vaja Fruct-os ügyet átadtuk vádemelési javaslattal az ügyészségnek. Ebben két és fél év munka fekszik, és több ezer oldalas nyomozati anyag gyűlt össze. — Milyennek ítéli meg kapcsolatukat az ügyészséggel? — Nem túlzók, ha azt mondom, hogy harmonikus jó kapcsolat van közöttünk, de nem konfliktusmentes. Ez abból adódik, hogy mindkét félnek más a helye és szerepe a büntetőeljárásban. A büntető ügyszakban az ügyészségnek nagyon komoly nyomozásfelügyeleti jogosítványai vannak a rendőrség felett. Ez adott esetben utasítást is jelenthet. Ebből adódik, hogy alá-fölérendelt- ségi viszonyok keletkeznek szakmai kérdésekben és konkrét ügyekben. Az elmúlt évben különösebb problémánk nem volt egymással. Voltak úgynevezett „visszadobott” ügyek és pótnyomozás is előfordult, de elfogadható szinten. Ahol munka folyik, selejt is van, de nem minden esetben emberi mulasztásból eredően. Ráadásul új szempontok merülnek fel egy- egy ügy vizsgálatánál... — A múlt év vége felé demonstrációra készült a rendőrség. A kormány ennek megelőzésére különféle ígéreteket tett. — Tartják a szavukat az erre az évre ígért 24 százalékos béremeléssel, és bizonyos mértékig javultak az egyéb költség- vetési feltételek is. Gond viszont, hogy sokkal nagyobb ütemű és mértékű fejlesztésekre lenne szükség, akkor elégedettebbek lennénk. De tudomásul kell vennünk, hogy a jelenlegi helyzetben ennyire jut. — Úgy hírlik, nem lesz konfliktusmentes a béremelés. — Már az új bértábla alkalmazásával oldjuk meg ennek a 24 százalékos fizetésemelésnek a szétosztását. Egy új bértábla bevezetése még mindig konfliktusokkal jár, mert a 24 százalékos béremelés nem úgy igaz, hogy mindenki egységesen eny- nyit kap. A legfrissebb információim szerint a beosztotti állományt fogja kedvezőbben érinteni, ők fognak magasabb arányú béremelést kapni, míg a vezető állományúak kevesebbet. — S a korrupció? — Általában a korrupciós kérdések közül nem emelném ki a rendőri korrupciót. Sokkal kevesebb eset fordul elő nálunk, mint a társadalom más területein. Viszont ahol ezeröt- százan dolgoznak, ott megesik. Én azt vallom, hogy a jövedelmi viszonyokat soha nem szabad „összehozni” a korrupcióval, mert az téves útra vezet. Az nem indok, hogy valaki azért korrupt, mert kevés a fizetése és azt valamivel ki kell egészíteni. Inkább azzal kell számolnunk, hogy a rendőrségnél történt esetekre jobban felkapják a fejüket az állampolgárok, sokkal érzékenyebbek rá, mint amikor más területről hallanak ilyesmit. Sajnos általánosítanak az egész szervezetre egy-egy esetből. Egyébként az elmúlt évben 3 vagy 4 embert kellett ilyen ok miatt elbocsátani a rendőrségtől, ahol — mint említettem — majdnem ezerötszá- zan dolgozunk. — Mint ismert, a múlt év őszén lemondott a nyíregyházi városi kapitány és két vezető beosztású rendőrtiszt. A mendemonda keringett. Többek között az, hogy ön miatt hagyták el a rendőrséget.-— Én mint az ügyben érintett megyei rendőri vezető egészen másként éltem meg és látom ezt az egész problémát, ami a sajtóban keletkezett. Volt, aki korrekten kezelte az ügyet, de volt. aki mindenáron szenzációt akart csinálni belőle. A három kolléga távozásával túl sokat foglalkozott a sajtó. Ezzel szemben keveset foglalkoztak 80 fős létszámhiányunkkal. Itt pótolhatatlanul nagy szaktudású és nagy gyakorlattal rendelkező, hosszú ideje itt dolgozó kollégákról volt szó. Erről a kérdésről komplexen kell gondolkodni. Ami meg az engem ért támadásokat illeti, én azt tartom fontosnak, hogy van-e összefüggés a személyem és az innen elment kollégák távozásának oka között. Én továbbra is határozottan állítom, hogy sem szakmai, sem emberi oka részemről nem volt és nem is miattam mentek el, hanem az előbb említett egzisztenciális és anyagi okok játszottak közre. — Beszélhetünk leszerelési folyamatról a rendőrségnél?-i- Nem állt meg a folyamat, mert októberben 70 fő volt a létszámhiányunk, és december végén már 80 fölé emelkedett a távozók száma. Nincs pánikszerű leszerelés a rendőrségnél, de országos szinten 3 ezer fős látszámhiány van. — Miként alakulnak nemzetközi kapcsolataik? — Az ukrán és a román rendőri szervekkel napi munkakapcsolatban vagyunk. Nekem ebben kitüntetett helyzetem van: az országos főkapitány engem bízott meg — mint határ menti főkapitányt —, hogy koordináljam az ukrán és a magyar rendőrség kapcsolatát. Például konkrétan együttműködünk a 4-es úton történt rablások tetteseinek felderítésében és az autólopások ügyében is. Naponta, nyomozói szinten cserélünk ki információkat. A kiutasított állampolgárok ügye is elég sok közös munkát ad. — Milyenek a kilátások erre az évre? — Az ez évi terveink két csoportra bonthatók. Legfontosabb, hogy az országos főkapitány úr a belügyminiszterrel egyetértésben 1996-ot az állomány évének nyilvánította. Ez azt jelenti, hogy önmagunkkal, a belső bajainkkal többet kell foglalkozni. Egyrészt javítani kell az állomány kondícióját, szakmai felkészültségéi, hangulatát. A másik a szakmai célok kitűzése és megvalósítása. A Nyíregyháza területén elszaporodott autólopások, -feltörések felderítése területén gyökeres változásokra van szükség. A prostitúcióval, a kábítószeres bűnözés elterjedésével kapcsolatosan sokkal határozottabb rendőri fellépésre van szükség. Mint említettem, kiemelt feladat az úton- állók visszaszorítása, és új jelenség, hogy a területünkön áthaladó nemzetközi expresszvona- tokon elszaporodtak a rablások. Nem utolsósorban szeretnénk elérni, hogy javuljon a lakosság szubjektív biztonságérzete... — Várhatók-e fejlesztések, beruházások? — Pénzszűke miatt nagyobbakat nem tervezünk. Ha sikerül a közigazgatási egyeztetésen keresztülmenni, akkor ebben az évben vagy jövőre szeretnénk a nagykállói rendőrőrsöt kapitánysággá alakítani, mivel ennek technikai feltételei adottak. Ezenkívül ebben az évben három őrsöt szeretnénk létrehozni, de ez is pénz kérdése. Fullajtár A ndrás Fotó: Racskó
