Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
4 1996. február 24., szombat • • Önkormányzat Megalakult a Szatmár-Bereg Kórház UJ KELET népszerűtlen döntéseket is vállalni kell! A megyének már van költségvetése (Folytatás az 1. oldalról) Megtárgyalta és elfogadta a testület a megyei önkormányzat 1996. évi költségvetését, illetve azt az előterjesztést, ami az 1997-es céltámogatási pályázatokról szól. Az előterjesztés szerint jövőre a Jósa András Megyei Kórház-Rendelőintézet egészségügyi gép- és műszerbeszerzéséhez a megyei önkormányzat 57,4 millió forinttal járul hozzá, amihez 24,6 millió forintos állami támogatást vár. A nagykállói Elme- és Ideggyógyintézet gép- és műszerbeszerzése esetében „saját erőként” 4,9 millió forintot különítenek el, a vásárláshoz további 2,1 millió forintra lenne szükség, a kiegészítést az államtól várják. A megyei önkormányzat 1997-ben közel nyolc- milliárd forinttal gazdálkodik majd. A költségvetés összeállítását nagyon sok bizonytalan- sági tényező kíséri, mert a pénzügyminisztériumi és a belügyminisztériumi normatívák teljes egészében nem ismertek még. A költségvetés elfogadása után a képviselők meghatározták, a megyei fenntartású szakosított szociális ellátást nyújtó intézményekben fizetendő térítés díjait. A közgyűlés döntött arról, hogy a fehérgyarmati és a vásárosnaményi kórház összevonása után 1996. február 23- ától új önkormányzati intézmény jöjjön létre. A testület ideiglenesen Bakai Zoltánt, a fehérgyarmati kórház volt igagatóját bízta meg a főigazgatói teendők ellátásával. Dr. Mogyorósi László elmondta; a Népjóléti Minisztérium nem zárkózik el az ésszerű kompromisszumoktól, a további működéshez minden segítséget megad. (Mint ismeretes, a namé- nyiak nem is annyira az összevonást sérelmezték, hanem azt, hogy a városban az eredeti terv szerint nem lett volna sebészeti és szülészeti-nőgyógyászati részleg.) Sietni kell azonban az átalakulással—figyelmeztetett a főosztályvezető —, nehogy az új kórház „lekésse” a cél-, illetve a címzett támogatási lehetőségeket. A kórházak összevonása után Szűcs Ilona, az idegenforgalmi és műemléki bizottság elnöke a műemlékvédelmi helyzetről, az ehhez kapcsolódó középtávú program végrehajtásáról adott tájékoztatást, amit egy újabb beszámoló követett, melynek témája a mil- lecentenáriumi rendezvénysorozat előkészítése. Bár a megyei közgyűlés elnöke óva intette a képviselőket a túlzott ünnepléstől — ünnepeljünk, de ne úgy, hogy közben elfelejtsük gondjainkat — mondta dr. Zilahi József— nem tudott kitérni az elől a kérés elől, mely egymillió forintos költségvetéssel ünnepi megyegyűlés megtartását szorgalmazta Szabolcs községben. Pénz hiányában a millecentenáriumi programok közül csak a Szabolcs községi és az augusztus húszadikához kapcsolódó nyíregyházi programok lesznek megrendezve. A zárt ülés előtt előterjesztés hangzott a záhonyi Közlekedési Szakközépiskola képzési profiljának, nevének megváltoztatására, alaptevékenységének bővítésére. A megyegyűlés zárt ülésen tárgyalta a baktalórántházi kastély tulajdonjogának rendezését, majd a megyei önkormányzat nyomdájának végelszámolási nyitómérlegét tekintették át a képviselők. Utolsó napirendi pontként tanácskoztak a Megyei Oktatási Központ és Hotel alapító okiratáról, a bérleti szerződés módosításáról, illetve a bérleti díj megállapításáról. Ezt követően „egyebekkel”, személyi kérdésekkel foglalkozott a megyegyűlés. Sz.A. Gazdaságfejlesztés és költségvetés Vízdíjak, ingatlanok Szerda kora este ülést tartott a nyíregyházi önkormányzat jogi és ügyrendi bizottsága. A dr. Helmeczy László vezette testület ezúttal is több érdekes témát tárgyalt meg. A Bujtosi Sportteleppel kapcsolatban elhangzott, hogy az ingatlannak nem a Magyar Állam a tulajdonosa, hanem a nyíregyházi önkormányzat. Természetesen a SZESE ingatlan értékét növelő beruházásait mindenki elismeri, de kilenc- vennel kártalanítás nélkül megszűnt a klub kezelői joga, ingyenes használat illeti meg, ameddig sporttevékenységet folytat. A bizottság nem támogatta az előterjesztésben szereplő megállapodást a SZESE- vel, egyben arra kérte a jegyzőt, hogy járjon el az ÁPV Rt.-nél, hogy a terület mihamarabb ön- kormányzati tulajdonba kerüljön. Ezt követően került sor a Lajos u. 6/B ügyére. Dr. Helmeczy László cáfolta, hogy ő ebben az esetben ügyvédje lenne az érintett vállalkozónak, egyéb ügyeiben, szerződéseiben viszont igen. A Lajos utca 6/B ingatlant legutóbb a szakértők 1,8 millió forintra értékelték fel, amit a lakó nem fogadott el, mert szerinte 2,5 millió forint a reális ár. Az ügy még 1991-re nyúlik vissza, amikor szerződést kötött a vállalkozó (kft.-je) és a város. Az önkormányzat eladta a Hunyadi utca és a Ferenc körút sarkán fekvő telket, egyben meghatározta; a vállalkozó a Lajos u. 6. szám alatti ingatlant vásárolja meg, hogy abba az irányba az autósforgalom részére kijáratot biztosítson. A bizottsági ülésen elhangzott: ezzel tulajdonképpen a vállalkozó bizonyos fokig kiszolgáltatott helyzetbe került, mert a vevő ki akarta használni azt, hogy neki mindenképpen meg kell vásárolnia a telket. Végrehajthatatlan, rossz szerződést kötött az önkormányzat — volt az általános vélemény. A bizottsági tagok közül nem vitatta senki, hogy a közút biztosítása, és az ehhez kapcsolódó kisajátítások önkormányzati feladat. A részletes rendezési terv módosításával a bejáró, a közút megépíthető. A probléma tehát ezzel teljesen megoldódna. A lakó ezt követően megkaphatja az építési engedélyt. A részletes rendezési terv módosítását leghamarabb március 11-én tárgyalhatja az önkormányzat. A jogi bizottság azt javasolta a gazdasági bizottságnak, hogy próbáljon megegyezni a kár mértékének megfelelően a lakóval. Csak az okozott kár nagyságáig felel az önkormányzat, szó nem lehet ingatlanvásárlásról. A gond csak az, hogy az önkormányzatnak és a gazdasági bizottságnak nincs pénze... Mint ismeretes, a Jósavá- rosban augusztus végén a városi vízmű munkatársai ellenőrzésük során egy eddig ismeretlen vízórára bukkantak. Ezt követően megállapították, hogy az erre a vezetékre csatlakozó lakók húsz éve nem fizetnek a meleg víz, hideg víz díjáért. Szó sincs arról, hogy az ominózus 260 család azért nem fizetett, mert nem akart. Felvetődött viszont az, hogy a vízműnek nem kellene beszednie most pótlólag a kiesett összeget. Egyrészt azért, mert a vállalat ezzel összefüggő vesztesége évről évre beépítésre került a vízárba, azaz nem érte veszteség, másrészt pedig azért, mert ameddig egyes lakók átalányt fizettek, addig háromszor annyiba került nekik a víz, mint amennyit azt követően térítettek, amikor a lakásukba vízórát szereltek fel. Ez utóbbi esetben kérhetnének beszámítást. A jogi bizottság tagjai úgy foglaltak állást, hogy az ügyben nem illetékesek. Viszont jelezni fogják a közgyűlés felé — mint alapító felé —, hogy ne engedje a vízműnek 5 évre visszamenőleg a pénzt beszedni. Még akkor sem, ha azt kamatmentesen és részletfizetési kedvezménnyel tenné. A jogi bizottság szerint az lenne a méltányos, ha a lakóknak csak a Nyitvicsav megalakulása utáni (1993. január 1.) hátralékot kellene megfizetniük. Száraz Attila Egyetlen megoldás a fűnyíró? A nyíregyházi képviselő testületnek a hétfői közgyűlésen mindenbizonnyal el kell döntenie, hogy milyen irányban indul el 1996-ban. A három variáció a következő: az első változat arról szól, hogy minden intézményben 5 százalékkal csökken a bér és 10 százalékos a „dologi” kiadás. A második verzió az intézmény(ek) bezárása mellett voksol, miközben a kiadások a fűnyíró elv szerint itt is meg lennének nyirbálva. A harmadik változat szerint minden szférát érinteni kell a tartós megtakarítást eredményező leépítési tervezetnek. A többséget alkotó és alakító Magyar Szocialista Párt frakcióülésein már döntött. Tukacs István frakcióvezető a következőket mondta el erről: — A költségvetés első fordu- lójakor, azaz hétfőn ki kell mondani néhány alapelvet. Ezeken túl a költségvetés kiadási és bevételi oldalai a második fordulóban már nem változtathatók meg. A jelenlegi változat „belső részét” viszont nem tekintjük véglegesnek. Elengedhetetlen, hogy csökkentési szándékkal hozzá ne kezdjünk a különböző kiadási tételek felülvizsgálatához. A csökkenések minden szférát kell hogy érintsenek, az intézményit, a polgármesteri hivatalt, a sport és a kultúra területeit. Ezek a legfontosabb célja az, hogy ne egyszeri, hanem tartós megtakarítást eredményezzenek. Őszintén szólva, ilyen tartós megtakarítást a bér, illetve a bérjárulékok, valamint az intézmény megszűntetése jelenthet. Az MSZP-frakció két irányba akar hétfőn elindulni: egyrészt a meglévő költségvetésben kívánja az éves kiadásokat csökkenteni, illetve olyan tartós megtakarításokat akarunk elérni amelyeknek a következő években is van látszatja, érezteti a hatását. Ez utóbbit igen fontos megvalósítani, mert a költségvetés működtetési és fejlesztési kiadásai nincsenek egymással arányban. A működtetés a város összes pénzét felemészti. Az első két variációt elvetettük, a harmadik változatot is csak egy ehhez kapcsolódó módszerrel kiegészítve tudjuk elfogadni. Azt kérjük, hogy a március tizenegyedikei képviselő-testületi ülésre a polgármester, a tisztségviselők és az irodavezetők bevonásával készüljön egy olyan javaslat, amely valamennyi szférában kimutatja, hogy miként lehet tartós megtakarításhoz jutnunk. Az intézményeknél szintén el tudunk fogadni egy racionális átalakítási javaslatot, de kizárjuk azt, hogy az átalakítás csak az intézményi szférát érintse. — Ön szerint nem fizet '96- ban nagy árat az önkormányzat a Törpe utca körüli gondok rendbe tételéért, a Metropol átvételéért, Sóstó fejlesztésének elkezdéséért? — Azért fizetünk nagy árat, mert eddig igazán radikálisan senki nem nyúlt hozzá a város a költségvetési tételeihez. Azért is nagy árat fizet a város, mert nem érzékelhettük az idei keretszámokat, és így többet nem tudtunk elérni. Nem tudta például elérni, hogy szigorú, számon kérhető, racionális intézménygazdálkodás valósuljon meg. A város arra fizet rá — és ebben nem akarom vitatni a saját felelősségünket —, hogy bizonyos döntéseket megkerültünk. A Metropol ügyét kényszer- helyzetnek értékelem, Sóstó fejlesztése mellett azért döntöttünk, mert úgy éreztük, komoly esély van a fejlesztésekhez állami pénzeszközök megszerzésére, hogy a vagyonértékesítési bevételeinket átfordíthatjuk egy újabb vagyonba, és hogy eleget kell tennünk a közvéleménynek, amely a legfontosabb feladatként Sóstó fejlesztését jelölte meg. Ma néha ezt tehernek érzem, de meggyőződésem, hogy tavalyi döntésünk meghozatalakor nem hibáztunk. — Vajon felvállalja-e egyhangúlag a többségi koalíció a Tukacs István frakcióvezető szigorú költségvetés minden következményét? Azaz együtt szavaz-e hétfőn a koalíció? — Jelen pillanatban nem tudom megítélni, hogy ez így lesz-e. A szocialista frakció úgy döntött, vállalja a kényes döntésekért, a nem népszerű határozatokért a felelősséget. Képviselőink számára egyértelmű: drasztikusan hozzá kell nyúlni a költségvetés jelenlegi struktúrájához. Ugyanakkor nem úgy indulunk a költségvetési vitának, hogy x intézményt bezárjuk, y szférát megkurtítjuk. Várjuk a javaslatokat, szeretnénk konkrétan látni, a változtatás mennyi kiadáscsökkenéssel, bevétellel és milyen hatással jár. Én azt gondolom elvekben, a sarokszámokban egyet ért a koalíció és így is fog szavazni. A problémák majd valószínűleg a részletes vita tárgyalásakor jelentkeznek. — Elnézést, ha kegyeletsértőnek tűnik a kérdés, de nem szánom annak. Gondolkoztak- e már azon, hogy ki tölti be a tragikus körülmények között elhunyt szocialista társadalmi alpolgármesteri helyet? . — Nem gondolkoztunk ezen. A haláleset annyira megrázott bennünket, hogy képviselőink nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Nagyon nehezen éltük meg a tragédiát. Berencsi Gyula munkája nagyon hasznos volt a frakciónk számára, mint barátot is gyászoljuk őt. (száraz) A viszony nem tragikus, de rossz Balogh Artúr, a nyíregyházi városi Kisebbségi Cigány Önkormányzat alelnöke keserűségének adott hangot, mert eddigi összes kezdeményezésük „pihenővágányra” terelődött. — Rendezvényeinket sem tudjuk megtartani, amíg nincs költségvetés! Tartunk ugyan minden hónapban egy testületi ülést, de ezeken csak ismételgethetjük problémáinkat. Tervezünk egy lakossági fórumot a Guszevben (amelyre majd elvárjuk a városi önkormányzat képviselőjét is!). A Huszártelep gondjai mindenki előtt ismerősek, minek ragozzam...? Dehát egy fillér nélkül hogy álljunk az emberek elé? Ez is a kötlségvetés hiánya miatt húzódik, mint a rétestészta. Már régóta be van adva egy komplex program... reméljük, hogy pozitív reakciót várhatunk a városi önkormányzat részéről, bár... ebből az ördögi körből nehéz lesz kikecmeregni... Az én személyes véleményem szerint — mondja Balogh Artúr — a várossal való kapcsolatunk nem tragikus, de rossz. Egyetlen pályázatunk sem „ment át”, mindegyik elakadt valahol. Még a Soros Alapítványhoz küldött is. Nekünk van egy egyéves programunk. Ettől eltérni nem lehet, de nem is akarunk! Ez a feladatsor pedig nem más, mint egy munkahelyteremtő program, tanfolyamok, szakmunkásképzés, valamint a szociális és egészségügyi hálózat biztosítása a cigányság számára elérhető módon... Az „ördögi kör” azonban leszorít bennünket! Úgy tűnik, egyeseknek sokkal fontosabb az önző anyagias érdekek kiszolgálása, mint a cigányság integrációjának elősegítése. Egyelőre nem akarom nevesíteni a dolgot, nem akarom megnevezni ezeket az embereket, Fotó: CsoRo de csak azért nem, mert reménykedem benne, hogy valami csak-csak megmozdul... Ha azonban ez nem történik meg, akkor minden teketória nélkül nyilvánosságra hozom ezeknek a névsorát — mondotta végezetül Balogh Artúr, a Kisebbségi Cigány Önkormányzat városi alelnöl Balogh Artur
