Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-22 / 45. szám

1996. február 22., csütörtök Kultúra UJ KELET G. B. Shaw: Szent Johanna Ha igazi hittel találkozunk, sokan olyanok leszünk, mint a hitetlenek. Ha az a hit — a más hite — a mi elképzeléseinket keresztezi, már rosszabbak le­szünk a hitetleneknél is! Önnön igazságunkat kezdjük hitként emlegetni, holott jól tudjuk, magunk vagyunk a gyülekezet és a pap, sőt, magunk az Isten is. Ez pedig... Ha számunkra a valóság ir­reálisnak tűnik, hajlamosak vagyunk a valóságot is letagad­ni. Ha ugyanis nem tesszük, akkor mi magunk tűnünk irre­álisnak, holott csak tisztessége­sek vagyunk. Ha nálunk kü­lönbbel találkozunk, nem tanu­lunk tőle, nem tekintjük példa­képnek. Sőt! Ellenségesek le­szünk vele szemben, hiszen nagysága a mi reális méretein­ket kiemeli. Ha tisztasággal találkozunk, azt okvetlenül be kell piszkol- nunk, hogy ne legyen túl kirí­vó önnön tisztátlanságunk... * * * Február 24-én, szombaton este hét órakor mutatja be a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház./. B. Shaw Szent Johanna című drámáját. Az előadást Verebes István ren­dezi. — tai — A hit igazsága — az igazság hite Máthé Etának honvágya van A fél ország Bors nénije iw. \\.n. 0 u Régi ismerős tűnt fel a na­pokban Nyíregyházán. Máthé Eta színművésznő, aki tizen­négy esztendeig volt a Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja — nyugodtan mondhatjuk —, hazalátogatott övéihez. El­ragadtatva nézte az Ötödik Frank előadását, s beült a Szent Johanna próbáira. A színész­szakma üzeneteit hozta és vit­te, s még ki sem keveredett az egyik ölelésből, már fogadta a másikat. A meleg üdvözléseket nemcsak mesterségbeli tudásá­val érdemelte ki, hanem azzal is, hogy ő tulajdonképpen egy intézmény volt. (Minden bi­zonnyal az ma is.) Valamikor például csőrögét sütött a Pisti a vérzivatarban premierjére és titoktartást követelve ezrest küldött a stúdiósoknak. Persze, haragszik, ha ezt bár­ki felemlegeti. Azt mondja: „Nincs ebben semmi különös. Az édesapám, aki villanyszere­lő volt, akkor sem méltatlanko­dott volna, ha a férjem meg a gyermekem mellett még húsz kengurut és két orangutánt is hazavittem volna lakni. Az édesanyám meg etette és öltöz­tette a szegényeket. Mikor az egyik ellopta az óráját, úgy re­agált: biztos szüksége volt rá.” Sokféléről kérdeztük meg a művésznőt. Többek közt arról: hogyan él, mióta a Kecske­méti Katona József Színházhoz szegődött. — Nálunk sokan azt gondol­ják: ön azért szerződött el, mert megsértődött, amiért a tavalyi évad végén a Maude és Harold viszonylag kevésszer került színre. — Nem sértődtem meg. A darab bája mellett még az is megemlítendő, hogy Bede-Fa- zekas Szabolccsal élmény volt dolgozni. Ezért sajnálom ugyan, hogy elég korán abba kellett hagyni, de hát, ha nem fért be több Maude, akkor nem fért be. Azért mentem el, mert meg­hatott, hogy hívtak. Méghozzá azzal: nemcsak színésznőként számítanak rám, hanem a fia­talok tanítójaként is. Mikor Bal ,/óz.ve/'Kecskemétről megkere­sett, kérdeztem: hogyhogy ép­pen rám van szükségük ? Azt válaszolta: Székely Gábor aján­lott. Aki tudja, mit jelent Szé­kely Gábor neve a mi pályán­kon, talán megérti, mit éreztem. Fogalmam sincs, ő miben látott. Csak nem Zsámbéki vizsgaren­dezésére emlékezett? Réges- régen Szakonyi Károly Adáshi­bájában én játszottam Vandát, a rossz nőt. Annyi embernek kell ezen a pályán féltenie a kenyerét, meghúzódni, s akkor engem még hívnak! Amikor — úgy­mond — váltottam, Csernus Mariann levelet írt: „Hogy merted megtenni?” Tény, hogy ebben a korban nem sokan tesz­nek ilyet. Hatvanöt éves va­gyok. — Milyen feladatokkal vár­ták Kecskeméten? — Az évad kezdetétől már­cius közepéig meg sem állok! Csakúgy, mint valamikor Nyír­egyházán, Kecskeméten is én lettem Bors néni. Játszom Goldoni Chioggai csetepatéjá­ban és egy Shakespeare-drámá- ban. Galambos Péter, aki itt Szerb Antal Utas és holdvilágát vitte színre, ott Ibsen Peer Gyntjét rendezte meg. Rám osztotta Aase anyót, Gobbi Hilda legen­dás szerepét. Én nem olyan reszkető figurát formáltam meg, mint Gobbi, de remélem, azért hiteles. Képzelje, Ilyés Robi játssza a fiamat, aki né­hány évvel ezelőtt szintén nyír­egyházi színész volt. Egyébként a Peer Gynt is sokkal kevesebbszer kerül mű­sorra, mint ahányszor én sze­retném, de hát Robi szinte min­denben játszik, úgyhogy nem mehet többször.-—Ilyés Róbert sztár Kecske­méten? — Nem kedvelem azt a szót, hogy sztár. Nekem a sztár Ciccolina. Látják, hogy Robi jól oldja meg, amit rábíznak, így bőven pakolnak munkát a vállára. Nem biztos, hogy ez a gya­korlat szerencsés. Élt egy Her- czeg Csilla nevű színésznő. Tehetséges volt és futtatták. Az lett a vége, hogy a két gyerekét hátrahagyva a Dunába ugrott. Úgy kellene szerepet osztani mint régen. Előfordult, hogy Kálmán Gyuri egyik este Lili- omfit játszotta, másnap meg egy egymondatos szerepe volt. S ez természetes. — Származik valami előnye abból, hogy közelebb lakik Bu­dapesthez? A szinkron- és film­szerepekre gondolok. ■— Semmi. Az utóbbi időben egy kicsit sok betegség ért utol, meggondolom, útra keljek-e. Azért, azt hiszem, kívülről nem látszanak a belső bajaim. — Visszajönne-e, ha hívnák? — Ha nem mentem volna el, talán sose bocsátottam volna meg magamnak. Most eljöttem látogatóba, s úgy tűnik, hűségből és szeretetből kaptam egy leckét. A tavalyi levélszek­rényemen, az öltözőm ajtaján ott áll a nevem. Valaki még szí­vet is rajzolt mellé. Vendégszo­bának meg az egykori lakáso­mat adták. S ha mindehhez még vissza­idézem a Kossuth gimnazistái­tól kapott képeket, a másfaj­ta ajándékokat... Szóval: az az igazság, hogy honvágyam van. Gyüre Agnes Magyar Bálint kulturális miniszter — eddig legalábbis úgy tűnik — mindenki meg­elégedésére végzi feladatát. Ez örvendetes tény. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy elődje, Fodor Gábor miért nem örvendett közszeretet­nek — hogy finoman fejez­zem ki magam... A problé­mák, a gazdasági megszorí­tások mind-mind ugyanazok voltak, tehát Magyar Bálint egy jottányit sincs kelleme­sebb helyzetben, mint koro­sabb elődje volt. Az is közismert tény, hogy egy miniszternek — bár le­het önálló véleménye — mindig a kormánnyal össze­hangolt — rövid — közössé­gi nyilatkozatokat kell tennie, olyanokat, amelyek az egész kormány nézetrendszerét kép­viselik. Ez nem azt jelenti, hogy a miniszter nem képviselhet önálló véleményt (netán a kor­Reméljük... mányéval ellentétest), hanem azt, hogy ennek a véleményé­nek csak a kormányüléseken és azok előtt adhat hangot, igye­kezvén meggyőzni igazáról a testület tagjait. A kormány ál­tal hozott határozatok képvise­lete viszont már kötelező min­den miniszterre és kormányhi­vatalnokra nézve. Magyar Bálint — úgy tű­nik — nagyon jó politikus. Nem könnyű feladat e két — egymástól nagyon is távol álló — feladat maradéktalan teljesítése, méghozzá úgy, hogy az közmegelégedést keltsen. Az oktatásnak és a kultu­rális ágazatnak nyugalomra van szüksége, hogy sorait rendbe szedje. Az új minisz­ter, reméljük, a továbbiakban is képes lesz ezt megterem­teni. Egy biztos: Magyar Bálint hangneme, kapcsolattartási stílusa sokkal méltóbb mi­nisztériumához, mint elődjéé volt, és már ez is fél siker... — tai —

Next

/
Thumbnails
Contents