Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-22 / 45. szám

UJ KELET Közélet 1996. február 22., csütörtök 5 Pénzügyminiszter-j elöltek Atomvonat Átvették a konténereket Szerda reggel 6 óra 20 perc­kor begördült a paksi atom­erőmű zárt üzemi területének iparvágányára az a vonatsze­relvény, amely 235 fűtő- anyag-köteget hozott a német- országi Greifswaldból, három speciális konténerben. A vo­nat magyarországi útja során rendellenesség nem történt, köszönhetően a MÁV Rt. szervező munkájának, a ren­dészet felkészültségének és a korábban tiltakozást bejelentő szervezetek visszafogottságá­nak. A megérkezés után azon­nal megkezdődött a hivatalos átvételi eljárás. A munka- program szerint a szállítóva­gonokból kiemelik a konté­nereket és elhelyezik az atomreaktorok üzemcsarno­kában; a mintegy 8 napig tar­tó munkafolyamat során a fűtőanyagkötegek a reaktor mellett lévő, vízzel töltött medencébe kerülnek. A nuk­leáris fűtőanyag nagyobb ré­szét már ez év áprilisában be­rakják a reaktorba, a szoká­sos évi fűtőanyagcsere so­rán. Szerdán délelőtt sajtótá­jékoztatót tartottak a Paksi Atomerőmű Rt. tájékoztató és látogatóközpontjában. Szabó József, a PA Rt. vezérigazga­tója elmondta, hogy a 97 szá­zalékos energiatartalmú fűtő­elemek gyakorlatilag egyenér­tékűek a friss üzemanyaggal, amit folyamatosan Oroszor­szágtól vásárolnak Paks szá­mára. Kormánybizottsági közlemény A Nukleárisbaleset-elhárítá­si Kormánybizottság Operatív Törzse az alábbi közleményt juttatta el szerdán a Magyar Távirati Irodához: „A hazai és nemzetközi hatóságok hozzá­járulása után — mint a Paksi Atomerőmű Rt. tájékoztatá­sa alapján ismeretes — 1996. február 20—21-én speciális konténerkocsiban megtörtént a greifswaldi enyhén besugár­zott nukleáris üzemanyag Pak­si Atomerőmű Rt.-be szállítá­sa. A vasúti szerelvényen a biztonságra elsősorban a Pak­si Atomerőmű Rt. és a MÁV Rt. jól felkészített szakembe­rei vigyáztak. A szállítás útvo­nalán az ORFK és alárendelt szervei gondoskodtak az ille­téktelen személyek távoltar­tásáról. A fenti feladatok ellátásával egy időben a Nukleárisbal­eset-elhárítási Kormánybi­zottság Operatív Törzs veze­tőjének irányításával került sor a sugárbiztosítási felada­tok végrehajtására. A sugárbiztosítási feladatok megoldásában a Kormánybi­zottság Titkárságának, a BM Polgári Védelmi Országos Pa­rancsnokságának, a Honvé­delmi Minisztériumnak, a Magyar Honvédség Parancs­nokságának, az érintett me­gyék Védelmi Bizottságainak és a Polgári Védelmi Parancs­nokságainak vezető szakem­berei, valamint a Magyar Honvédség kijelölt szervei, szervezetei vettek részt. A biztosítás szintje azonos volt a teljesen kiégett nukleá­ris fűtőelemek esetében alkal­mazottakkal. A szállítás pontos idejét és útvonalát a zavaró tényezők kiküszöbölése érdekében a közreműködő szervek bizal­masan kezelték. Úgy véljük, ez nemcsak a Paksi Atom­erőmű Rt. és a MÁV Rt. ér­deke volt, hanem az országé, a lakosságé is.” Javában tartanak már a találgatások, folynak az egyezte­tések, meg a „háttér-iszapbirkózás” a kormánypártok frak­cióin belül: ki legyen a Horn-kormány következő (immár a harmadik) pénzügyminisztere? Kormányülés előzetes Munkáspárt kontra Alkotmánybíróság A kormány csütörtöki ülésén előterjesztést hallgat meg a ter­mészetvédelmi törvényről. Szó lesz a postatörvény módosításá­ról is. Ennek egyik fontos pontja, hogy a jövőben — az önkor­mányzatok egyetértésével — a postai alapszolgáltatáshoz a 600 lélekszámúnál nagyobb településeken nem lesz kötelező posta- hivatalt működtetni. A bélyegkibocsátás felügyelete pedig a szak- miniszter hatáskörébe tartozik majd. A kormány várhatóan mó­dosítja a mezőgazdasági termelők gázolaj-felhasználása utá­ni fogyasztási adó visszatérítésének szabályait. A visszatérítés mértéke az útalappal kapcsolatos szabályok változása miatt a je­lenlegi 50-ről 70 százalékra változik. A Munkáspárt elnöksége mélységes felháborodással ér­tesült az Alkotmánybíróság keddi döntéséről, miszerint hatáskör hiányában visszauta­sította azt az indítványt, amely annak megállapítását kérte, hogy az Országgyűlés alkot­mányellenesen járt el, amikor nem írta ki a NATO-csatlako­zás ügyében kezdeményezett népszavazást. A Munkáspárt el­nökségének szerdán MTI-hez eljuttatott közleménye emellett azt is kifejti: „Az Alkotmány- bíróság jogi csűrés-csavarással ugyanúgy semmibe vette 142 ezer magyar állampolgár tör­vényben biztosított jogát és aka­ratát népszavazás megtartására hazánk NATO-tagságáról, mint ahogyan azt az Ország- gyűlés is tette. Az ország bé­két akaró állampolgáraival szemben azoknak adott igazat, akik kiszolgáltatják hazánk te­rületét az amerikai hadsereg­nek, akik saját hatalmuk meg­őrzését fontosabbnak tartják az ország függetlenségénél.” 8. Meglopta a bajtarsait Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk részleteket: a szerző a 2. Magyar Hadsereg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századának 184 embere közül 129-et hozott vissza a pokol küszöbéről. Vitéz Erdélyi Béla: Vérben, vasban Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk részleteket: a szerző a 2. Magyar Hadse­reg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századának 184 emberéből 129-et hozott vissza a pokol küszöbéről. Nyugodtak a katonák, hang­talanul megszállták a védővo­nalakat. A két szélre egy-egy golyószórót rendeltem, és egy- egy tisztet. Én középen helyez­kedem el, ahonnan az út messze belátható. Egyelőre a géppus­kásokkal maradok, hozzájuk fordulok, miképpen ítélik meg, hány kilométerre lehetnek ide az ellenséges csapatok? —Most olyan másfél kilomé­ternyire! — szól egyikük. — Ez egy géppuskának na­gyon hálás távolság! Mindjárt leállítjuk őket! — És ezzel megkezdődik a harc — sóhajt a géppuskás ti­zedes. —Igen, igen! És Isten tudja, hogy mikor lesz ennek vége! Parancsot adtam a két hírvi­vőnek; a harci árkokban fussa­nak végig, és adják át a tisztek­nek, hogy a géppuska megkez­di azonnal a tüzelést, de a szá­zad még ne lőjön. Öt perc múl­va parancsot adtam a géppus­kásoknak, hogy előbb hosz- szabb, aztán rövid sorozatokkal kezdjék meg a tüzelést! — Úristen! Óvjad katonái­mat, engem is! Nézem a géppuskásokat. Jól képzett katonák. Tudják, hogyan kell kezelni azt a nagyhatá­sú fegyvert, mikor szükséges hosszú, mikor rövid sorozat. Fi­gyelem az ellenség sorait. Teli­be találták tömegüket az első sorozatok. Gyorsan szétrebben­tek, és az út szélén a hófalakhoz simultak. Sivítottak gépfegyve­reik lövedékei állásaink felett. Egy óra hosszat tartott a gép­fegyverek párbaja! Ez alatt az oroszok makacs szívóssággal, ha lassan is, de közeledtek fe­lénk. A golyószórósok kapnak tüzelésre parancsot, negyedóra múlva lő minden emberünk! Tombolni kezd a háború... ...Este lett. Gyéren lőnek az oroszok, mi is csak puskákkal válaszolunk. Mintha búcsúzkod- nának egymástól a fegyverek. Szokásos befejezése ez egy har­cos napnak. Öt órára az utolsó puska is elhallgatott, de vártunk még egy ideig, történik-e vala­mi. Nem, semmi, csak az est sö­tétedett erős ütemben, s a hideg halmozódott, nagyon szükséges lett már most, hogy a legénység vacsorához jusson, hiszen csak reggelijüket fogyasztották el megérkezés után. A szakaszok egymást váltva vonultak a falu túlsó végére, bőségesen kapott meleg gulyást mindenki, és a va­csorájukat is átvették... ...Elhagytuk a várost, elértük a dombokat, melyek lezárták a folyó alacsony völgyét. Ezeknek a domboknak a tetején vezetett tovább az út. A fogatokat fél-fél szakasz állta körül, s kezdetét vette egy küzdelmes munka: a megterhelt szánok feljuttatása a tetőre. A meredekebb részeken siklottak a lovak, elestek, a hám lefordult róluk. Zavari minden lóhoz egy-egy katonát rendelt, megfogni a kantárt a zablánál, hogy az állatokat megfékez­zék az elesésnél, segítsenek talp­ra állásuknál. Szótalanul róttuk az utat, ment mindenki az előtte lévő után. Irányt adott a menet­zaj, melyet ezer hangszerrel sem lehet imitálni. Néha-néha meg­csúsztak a szánok, ilyenkor vi­sítottak a szántalpak. Erősödött a hideg, sűrűsödött a köd. Nem érzékeltem, hogy a lejtőtől hány kilométert tettünk már meg. Csak ránk ne lőjenek! A hajtők a szánok mellett A felmerült nevek alapján — természetesen a teljesség igé­nye nélkül — az alábbi szemé­lyekről esett szó: Akar László: negyvenhárom éves, közgazdász. A Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott 1977- ben, majd az Országos Tervhi­vatal előadója, főelőadója, csoportvezetője, osztályvezető­je. 1986-tól a gazdaságirányí­tási és pénzügyi főcsoport főosztályvezetője, főcsoport­főnök-helyettes. 1990-től a Pénzügyminisztérium főosz­tályvezetője. 1990—92 között a Coophol- ding Rt., 1992—94 között pe­dig a Hungaroholding Rt. ve­zérigazgatója. 1994-től a PM politikai államtitkára. 1992-től az MSZP központi pénzügyi ellenőrzőbizottság tagja. Kása Ferenc: ötvennyolc éves, filmrendező. A Színház- és Filmművészeti Főisko­lán diplomázott 1963-ban. 1961—75-ig filmeket rende­zett. 1975—90 között a Film- művészeti Szövetség külügyi titkára. 1989-től az Objektív Stúdió művészeti vezetője, a Magyar—Japán Társaság alel- nöke. 1989-ig ar MSZMP tag­ja, abban az évben a Reform gyalogoltak, nem bírják ülve a hideget. A tetőkön már egy órá­ja megyünk, de miért nem jelez a biztosító őrs? Csakhamar hozzájuk érünk. Nézem a rajparancsnokot. Pongyola magatartású, kezén nincs kesztyű. Gyanúm támadt, hogy a tizedes többet ivott a saját szeszadagjánál. Elborítot­ta agyamat a düh arra a gon­dolatra, hogy meglopta bajtár­sait. — Meglopta a katonákat? Berúgott! — kiáltoztam. — A tizedes úr mindig ivott, míg jöttünk. Itt megállított ben­nünket, és azt mondta: — Nem megyünk tovább!—hadarta az egyik katona. —Magát itt lőné agyon Lós- kay ezredes úr! Én ezt nem te­szem! De lefokozom, és kiköt­tetem ezért a bitangságért, de úgy —fordultam Zavarihoz —, hogy szarja össze magát! A géppisztolyt azonnal vegye el tőle, őrmester! Rajparancsnok tovább nem lehet! Beesteledés után többször vé­gignéztem, -vizsgáltam a vonala­kat. Amikor Kövér Bandi szaka­szánál voltam, jelentette a zász­lós, hogy Nani tizedes, aki megit­ta emberei pálinkáját, beteg. Szövetség vezetője lett. Az MSZP elnökségi tagja. 1990- től országgyűlési képviselő. (1990-től megyénk, 1994-től Vas megye képviselője). 1992- ig a Kulturális, Oktatási, Tudo­mányos Sport, TV- és Sajtóbi­zottság tagja. 1994-től a Kultu­rális és Sajtóbizottság alelnöke. Király Péter: negyvenhárom éves, közgazdász. 1978-tól a Pénzügyminisztériumban dol­gozik. 1988—90 között főosz­tályvezető. 1990—92: közigaz­gatási államtitkár. 1992-től a Pénzintézeti Központ vezér- igazgatója, majd elnök-vezér­igazgatója, 1995-től az Invest Bank igazgatóságának elnöke. Járai Zsigmond: Negyvenöt éves közgazdász. A Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázik 1976- ban. Munkahelyeit sűrűn változ­tatja: az Állami Fejlesztési Bank beruházási előadója, Mongóliá­ban a Vízgazdálkodási Minisz­térium közgazdasági tanácsadó­ja. Az Állami Fejlesztési Bank re­vizora, a közgazdasági főosztály főelőadója, beruházási szakem­ber. A közgazdasági és értékpa­pírosztály vezetője, a Budapest Bank Értékpapír Iroda vezetője, majd vezérigazgató-helyettese. A Tőzsdetanács elnöke. 1989— — Mi a baja? —Az ujjai fájnak. —A bűne miatt!—válaszoltam. Am amikor 23 órakor jártam ott, nemcsak jajgatott, de üvöl­tött fájdalmában. — Hadnagy úr, könyörüljön rajtam! — Könyörüljek? A bajtársait meglopta! Megitta a szeszadag­jukat! Alkoholos mámorában el­hanyagolta szolgálatát! Ezzel veszélybe sodorhatta volna a századot! Magára sem ügyelt! Nem viselt kesztyűt, úgy fagytak meg az ujjai! Ilyen embert küld­jék én hátra, ahonnan majd ha­zaviszik gyógyítani? Becsületes bajtársai meg haljanak meg itt a golyók által?! Nem, az Isten­nek sem fog innen elmenni! Virradatkor jelentette Kövér zászlós, hogy Nanit el kellene távolítani az állásokból, mert a hideget nem bírják megfagyott ujjai. Keményen néztem a zász­lósra, s tudta, miért. —Igaz, nem érdemel szánal­mat, de emberek vagyunk! Délben jelentést küldök az ezredes úrnak, s a küldöncök­kel Nani is bemegy a gyen­gélkedőre. Remélem, hogy van már ilyen... (Folytatás: kedden) 90: pénzügyminiszter-helyettes, az Állami Bankfelügyelet veze­tője. 1990—92: a londoni James Capel and Co. kelet-európai igaz­gatója. 1992-ben megszervezi a Bu­dapesti Képviseleti Irodát. 1993—95: a Sámuel Montagu Rt. általános ügyvezető igazga­tója. 1995-től a Magyar Hitel­bank Rt. vezérigazgatója. Suchmann Tamás: negyven­két éves, jogász. A Pécsi Tu­dományegyetemen doktorált 1980-ban. 1972—73-ban ma­gánfuvarozó. 1975—77: a mar­cali járási hivatal műszaki osz­tályának előadója. 1977—78: Marcali városi tanácsának ter­melési és ellátási osztályán előadó. 1978—79-ig az igazga­tási osztály szabálysértési és bir- tokháborítási előadója. 1979— 84: jogi osztályvezető. 1985— 89-ig hatósági osztályvezető. 1989—90: a Budapest Bank marcali fiókjának igazgatója. 1984—90: TSZ-jogász, 1995- től privatizációs miniszter. ^ Hírről V hírre Ha egy miniszteri bársony­szék megüresedik, azonnal megkezdődik az utódlási küzdelem. Jelöltek és önje­löltek, alkalmasak és alkal­matlanok, szakemberek és pártpolitikusok szállnak ring- be, hogy elnyerjék a méltó­ságot. Ez, úgy tűnik, akkor sincs másképp, ha ez az ülőalkalmatosság — a gya­korlati problémák „jóvoltá­ból” — inkább hasonlatos egy fakir szöges lócájához. Arra még nem volt példa, hogy utód ne találtatott vol­na, akármilyen nagy is a Ma­gyar Köztársaság pénzügymi­niszter-fogyasztása. Egy-egy lemondás (vagy lemondatás) súlyosan sérti az ország érde­keit, mert a tőkéscsoportok erre a „legallergiásabbak”, veszélyeztetve érezvén befek­tetéseiket. Gazdasági stabili­tás önmagában különben nem is létezik, mert kellenek olya­nok is, akik azt megszemélye­sítik. Nem az ország anyagi presztízse romlik a személy- cserékkel, hanem igenis a „pénztárcája”! Végül is teljesen logikus, hogy ez a helyzet hazánk gaz­dasági állapotára ugyanolyan negatív hatással van, mint a miniszterelnök személyes hi­telére — lett légyen ő akár­milyen hatalom megtestesítő­je. Hiába nyilatkozik folyto­nosságról, hiába áll ki a refor­mok elkötelezettjeként, úgy­sem hisznek neki! Az ok na­gyon is érthető: miért kellett a személycsere, ha semmi sem fog változni?! A mostani eset azonban még egy kérdés­nek a hordozója. Nevezetesen annak, hogy a Békesi-prog- ram és a Bokros-csomag tar­talmára nézve egy és ugyanaz volt, csak Békési — Horn po­tenciális ellenfeleként—kép­telen volt terveit a gyakorlatba átültetni a párt akadékoskodá­sa és a miniszterelnök folya­matos bizalmatlankodása kö­vetkeztében. Ezért mondott le. A kérdés most az, hogy ki a következő? Politikai mun­katárs, megbízható szocia­lista, önjelölt miniszterelnök vagy egy szakember?... — tol —

Next

/
Thumbnails
Contents