Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-21 / 44. szám
2M V I R S GY H Á 21 AZ Ú J KELET MELLÉKLETE Önt mi bosszantja? Nyíregyházán, a Szent István utca elején sétálgatva járókelőket szólítottunk meg, s feltettük nekik a címben szereplő kérdést. íme néhányan a válaszolók közül: — Az elviselhetetlen mértékű áremelések bosszantanak a legjobban. Épp a minap jelentették be az energia árának újabb, drasztikus emelését. A villany, a gáz, a fűtés árának emelkedése nemcsak közvetlenül sújtja a lakosságot, hanem az maga után vonja nagyon sok más termék előállíNagy János: tási költségének megemelkedését. Szinte nincs is olyan termék, aminek gyártásához ne kellene energia. Ha egy-két forinttal megemelik a benzin vagy a gázolaj árát, akkor rövid időn belül a kenyér is drágább lesz, mert azt is szállítani kell. A kormányban ülő miniszterek erre nem gondolnak? Havonta 17 ezer forintot keresek tisztán. Mire minden csekket és számlát befizetek, csak 7—8 ezer forintunk marad megélhetésre. A miniszterek nem éreznek együtt az alacsony jövedelműekkel. Horn Gyula úrnak erre is oda kellene figyelni. Egy nyugdíjas gépészmérnök; — A rendetlen és a fegyelmezetlen ember nagyon fel tud bosszantani. A szabályok és az előírások betartása a lelke mindennek. Az utca túloldalán ott a megállni tilos tábla, de jelenleg is három autó parkol. Ez egyszerűen a többi ember lenézése és semmibe vétele. Nekem eszembe sem jutna ilyen, és nem csak a büntetéstől való félelmemben. A kormány is mindennel — Aggasztó méreteket öltött az áremelkedés. Ma reggel tudtam meg a rádióból, hogy a kormány döntött az energiaárak emeléséről. Csak bosszankodni tudok rajta, változtatni nem. Nagyon sokba kerül a valamikori ingyenes oktatás. A lányom egyetemista. Jelenleg még alaptandíjat fizet, de várható, hogy a közeljövőben a kétezer forintos összefoglalkozik, csak azzal nem, ami a dolga lenne. Tudom jól, a határon túli magyarok helyzete is nagyon lényeges kérdés. De a határon belülieké nem? Horn Gyulának fontosabb az amerikai hadsereg magyarországi állomásozta- tása, mint hogy emberek fagynak meg a nyílt utcán vagy egyszerűen éhen halnak. A sokat emlegetett szociális háló nemhogy lyukas, de még a fogantyúja sincs meg. Gajdos Istvánná: get felemelik. Úgy hírlik, hogy akik művészeti képzésben részesülnek, azoknak nemsokára lényegesen többet kell majd fizetniük. Bosszant a sok tilosban parkoló autó. Ezeket a sofőröket nem nagyon izgatja, mekkora forgalmi dugót okoznak. Nap mint nap látom, amint a kihelyezett tábla ellenére leparkolnak. És nem zavarja őket még a büntetés sem. Bár az is igaz, akik a centrum felől kanyarodnak erre az útra, nem veszik észre időben a táblát. Legutóbb is megállt itt egy fiatal pár. Kiszálltak, majd visszagyalogoltak és megnézték, milyen tábla van a kereszteződésben kitéve. Négy és fél milliós vagyon a végrehajtóknál Adósságok, ingóságok, árverések Szépen egymásra rakott, felcímkézett dobozok, egész halom. Gépkocsialkatrészek, személy- és haszongépjárművek, s ki tudja még, mi minden várja az érdeklődőket, meg a vásárolni szándékozókat Nyíregyházán, a Sipkay Barna utca végén található APEH árverési csarnokban. Szabó Zoltán és Bácskái Attila végrehajtókkal a helyszínen beszélgettünk. — Nem is olyan régen még az adós lakásán történt az árverés. Ez egyértelműen hátrányt jelentett, mert a szomszédok, ismerősök nem szívesen jöttek el megvásárolni az árverésre bocsátott tárgyakat, ingatlanokat. Január 2-ától azonban itt rendezzük meg az „aukciókat”. —-Mi ennek a menete? — A végrehajtható okiratok alapján kimegyünk a helyszínre, és lefoglaljuk a tartozás fejében az ingóságokat. Két hét haladékot kap az illető, hogy kifizesse a tartozását. Ha a határidő letelte előtt nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének, behozzuk a csarnokba a lefoglalt tárgyakat. Megállapítjuk a becsértéküket, és azt követően bárki megvásárolhatja azokat. Egy idő után árverésre bocsátjuk mind az ingóságot, mind pedig az ingatlanokat. — Melyik a gyakoribb? — Az ingó, és általában eredményesebb is, mint az ingatlan- árverés. —Mi van akkor, ha nem kel el az áru? — Maximum háromszor hirdethetjük meg, s ha akkor sem veszi meg senki, az ingóságot visszadjuk a tulajdonosnak, az ingatlant pedig jelzálogosítjuk. Egyébként az adós vagy közeli hozzátartozója nem vásárolhatja vissza a lefoglalt tárgyakat... — Mi a leggyakrabban lefoglalt ingótulajdon? — Nem elsősorban a vagyontárgyak elhozása a célunk, hanem az, hogy minél eredményesebben behajtsuk követelésünket. Éppen ezért igyekszünk olyan dolgot lefoglalni, aminek elvesztése „érzékenyen” érinti az illetőt. S ha nem akarja, hogy elvigyük, úgyis előteremti rá a pénzt. Nagyon gyakran nem a pénzhiány, hanem a feledékeny- ség következménye az adósság. — Milyen gyakran tartanak árverést? — Rendkívül változó. Van olyan hónap, amikor 10—15-öt, de olyan is előfordul, hogy csak négy—öt „aukciót” tartunk. Ez egy kicsit függ attól is, hogy éppen mennyi és milyen jellegű vagyontárgyakat foglaltunk le. Pillanatnyilag mintegy 4 millió 626 ezer forint becsült értékű ingóság van a birtokunkban, illetve vár értékesítésre. — Magánszemélyek vagy cégek, társaságok közül kerülnek ki inkább az adósok? — Talán a magánszemélyek vannak többen, de a cégek általában nagyobb összeggel tartoznak, és tőlük könnyebben be lehet hajtani az adósságot. — Honnan lehet értesülni az árverés időpontjáról? — Közzétesszük a területileg illetékes polgármesteri hivatalban, az APEH-székházban, itt, az árverési csarnokban, és értesítjük az ügyfelet is. Illetve ha ingatlanról van szó, akkor a földhivatalban is meghirdetjük. —Tudják az emberek, hogy itt van a csarnok? — Nemrég nyitottunk, viszonylag sokan tudnak „létezéséről”. Vagy látták a táblát, vagy a városi televízióból értesültek róla, de leginkább ismerősök útján terjed a híre... Az év igazgatója Az idén is megválasztották az év igazgatóját. A városi diákönkormányzat felhívására az iskolák diákjai tesztkérdésekre válaszolva véleményezték az igazgatókat — természetesen mindenki a sajátját. Az összesítések alapján az idén is Pintér Miklós, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatója nyerte el a megtisztelő címet. —igazgató úr! Mit jelént önnek ez az elismerés? — Talán ezt az egészet úgy fogalmaznám meg, hogy történnek még csodák. Egy kicsit még most sem tudom elhinni, hogy ismét én találtattam a legjobbnak. Nagyon jó érzés. — Számított rá a tavalyi „elsőség" után? — Nem, bár titokban, legbe- lül gondoltam rá. Igazából azonban úgy voltam vele, hogy egyszer is épp elég megtiszteltetés megnyerni egy ilyen szavazást. Nagyon jólesik, hogy iskolánk diákjai így kinyilvánították bizalmukat és szeretetüket. — Vajon miért pont ön lett a legjobb? — Az ember igyekszik a tőle telhető maximális telesítményt nyújtani. Az egésznek a lényege a folyamatosság. — Mi a jó munka titka? — Csak saját tapasztalataimat mondhatom el. Iskolánk vezetősége fontosnak tartja, hogy a gyerekek jól érezzék magukat nálunk. Igyekszünk partneri tanár—diák-viszonyt kialakítani. — Ez azt is jelenti, hogy az iskolai diákönkormányzat egy bizonyos pontig beleszólhat az iskola életébe? — Inkább úgy fogalmaznék, hogy érvényesíthetik jogaikat. Nagyon örülünk, amikor értelmes és ötletes, általuk javasolt kezdeményezést vihetünk tovább. Ilyenek például a nyári táborozások. Kezdetben csak a diákönkormányzat tájékoztatás sa volt a cél, egy ideje azon a leendő elsősök is részt vehetnek. —A megtisztelő cím birtokában hogyan folytatja a munkáját? Pintér Miklós — Bár nagyon örülök a „győzelemnek”, nem ez határozza meg a munkámat. Továbbra is teszem, amit tennem kell. Nagyon rossz lenne, ha csak a népszerűségre való törekvés határozná meg munkámat... — Fociberkekben szokás, hogy ha egy csapat háromszor győzedelmeskedik a többiek fölött, végleg nála marad a kupa. Jövőre a gimnáziumot ékesíti majd? —- Úgy tudom, ez egy „örök' életű” vándorserleg, mindig az újonnan megválasztott igazgatónál vari. De hogy harmadszor is megválasztanak-e?!
