Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-16 / 40. szám
1996. február 16., péntek . 'í&L III Pregitzer Fruzsina krétai útinaplója Augusztus 7. Mint az Úristen, én is megpihenek vasárnap. Görög idő szerint nyolckor kelek, reggel megdolgozom a reggelimért (am. torna); komótosan telik a nap, szobámban szöszmötölök, nem megyek napra. Tegnap nagyon enyhe napszúrásom lehetett a vakító falak között. Elszánt belső fogadkozás, hogy a hátralévő héten valami stabil rendszer kell, mert minden nyaramnál a legkényesebb időszak a pihenés és a munkakezdés mezsgyéje volt, amikor is a hihetetlen szétesés és rendszertelenség eredménye tekintélyes hízás lett. Most tavaszon fegyelmeztem magam, hogy őrizzem az állapotot, nem kellene összezúzni saját teljesítményemet, hogy finom legyek: semmibe venni... Este vacsora után lötyörészés a dzsumbujban — hangzavar, tébolyító vibrálás, bamba tekintetek —; ki érzi itt jól magát? Nyíregyházi család szólít le, boldogan üdvözölnek. Másnap irány Knosszosz — ma én idegenvezetek a magam szemlélete, fontossági sorrendje alapján. Knosszosz másodjára is fantasztikus — előszörre eltévedünk, mert áldozatául esünk az elnagyolt térképeknek és fogyatékos utcanévtábláknak. Knosszoszból be Herakleionba, ahol a hajdani főutcát mutogatom, nézzük azt, ami maradt a Xlll. és XIV. század közötti időkből: palotamaradványok, körölbelülre újjáépített emeletes csodák, a székesegyház, ahová bemenni nem lehet: Isten is sziesz- tázik? Délután zuhanyozom, sörözöm, hájlájf. Néha felfedezem, milyen lehet, amikor Krétán esik. Amikor nem hemzseg turistáktól, zajtól, villogó fénytől minden. Fényárból fülrepesztő zajba: várnám, hogy mindennek a borzalomnak valaki örül, de nem: bamba tekintetek, boldogtalanságok, esetleg hullámzó libidók gyűrűznek, de mély, emberi sugárzás — sehol. Sokat róttam a sorokat Pest óta: kényszerből, önfegyelemből, kétségbeesésből, önvizsgálatból-öntetszelgésből, mindig is vágytam, hogy így is kifejezhessem magam, belül nagyképűen meg voltam győződve, hogy mint a kagylóba zárt igazgyöngy, úgy fog előbújni az én íráskészségem is. Köszönöm, hogy itt lehettem, s hogy ezeket érezhettem. Szeretném, Uram, ha mindezt a viszonylagos nyugalmat nem hagynám magam mögött, mint a repülőgép Krétát. KRÉTA: (barnára leégve, nyakam tele kiütésekkel) megint egy állomáskő — elhagyóban és új fordulatokkal előre... (Vége) SZÍNHÁZ az ország szélén — periférikus képregény — 1. (...) 2. — Segítség! Most mondják, haldoklik a színházi élet! 3. — Beszéljünk az oroszokkal. Itt már csak Sztanviszlavszkij segíthet! 4. — Kosztya! Mit rontottunk el? — Elfelejtettétek a kisrealizmust! \ — Ez sok. Próbáljuk meg a zenést! 8. — Már bocsáss meg, kérlek, de még én vagyok sok? 9. — Nos, hogy van a beteg? — Már csak órái vannak. 13. — Beavatkozunk! 10. — Konzílium kell! Hidd el, csak az abszurd segíthet. 14. — Beállt a klinikai halál! Keanimálunk! Nyolc percünk van! 11. — Na de mi alternatívok vagyunk! Mi vagyunk az Utolsó Vonal. 15. — Szerinted sikerül? — Kötve hiszem. 12. — Vérnyomás 2/1 ! — Én felajánlom a vesémet! — Én a májamat... Avass Attila: Zöld Vers Az Égisz nincs már messze tőlem, Tépett Bársonyvirág... Nappal zúzott Holdtöltétől Repedt Szilánkokon, Lépdelek tovább... Rongyos lelkem lebegtetem Titkosan ölelt Vízesés Mélyben lengve. Tisztogatlak szemernyi fényben Fintorgó Ámulat... Valaki meghalt a sötétben. Szikrákkal szavakkal sziklákkal (Magasban) forrongó Párnák Alatt. (Elég az Ég is, Szépcsendben.) Avagy ahogy a Zöld verset a segédmunkás látja (Avass Attila az Ötödik Frankból) SPORTHÍREK (Kissé aktualitását vesztett hírünket azért közöljük így, utólag, mert az előző számunkból a véletlen szeszélye folytán kimaradt, és különben is tetszik a szerkesztőnek.) 1995. november 25-én a Móricz Zsigmond Színház és a Kassai Thália Színház között zajló futball-örökrangadón a kassaiak a mieink pillanatnyi in- diszponáltságát kihasználva— a mutatott játékkép alapján egyáltalán nem megérdemelten — minimális, 15:7 arányú győzelmet arattak. Megfigyelők szerint az eredmény ilyetén alakulásában óriási része volt a szerencsének. A Gados-Bede teniszviadal ezúttal szülés miatt maradt el, helyette a Gados—Gábos öszszecsapás eredményét közöljük: 53 cm, 3800gramm, Máté névre hallgat, és teniszpályafutását 1996. január 17-én 1 óra 08 perckor még nem kezdte el, viszont sikeresen világra jött. Új sportnak hódolnak színészeink. A korcsolyázás művészetének. A Bessenyei téren a színház előtt. Művészeink profikat megszégyenítő technikával veszik az akadályokat, melyeket a tél gördített — fagyasztott — eléjük, a bámész járókelők nagy örömére. Néhány lelkesebb néző pontozza a produkciókat. Legeredményesebb versenyzőink egyéniben Avass Attila és Pregitzer Fruzsina, párosban a Gazsó—Csorna duó, és különdíjasé?/ Szilvia kapott babakocsival bemutatott tripla lutzáért. Az érdeklődők próba és előadás előtt fél órával tekinthetik meg az attrakciókat az egyik versenyzőnőről elnevezett Kor- Csomapályán. CÁFOLAT Ezúton cáfoljuk mindazon híreszteléseket, miszerint szülési láz ütötte fel fejét a Móricz Zsigmond Színház falain belül. Tájékoztatásul közöljük, hogy Gábos Katalin valóban gyermeket hozott világra, ellentétben Gazsó György .Megyeri Zoltán, Venyige Sándor Juli, Kerekes László és Verebes István művészekkel, akik nem terhesek, csak úgy néznek ki.
