Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-16 / 40. szám

1996. február 16., péntek Színházi mi micsoda? Sándor Juli és Bede-Fazekas Szabolcs rovata CSAPDA tévhit: a ~ az a kb. változó nagy­ságú lyuk, úgynevezett csapóaj­tóval a tetején, amely a színpad bármely részén elhelyezkedhet, és funkciója nem más, mint hogy a színpad tetejét a színpad aljától elválassza, le-föl lehessen rajta közlekedni, és belé lehessen esni. a csupasz valóság: a ~ valódi neve nem is ~, hanem süllye­dő. Vagy süllyesztő. Ez az a kérdés, amelyről tapasztalt színházi rókák napokig vitat­koztak, s mivel dönteni nem tudtak, hívjuk egyszerűen ezu­tán is csak ~’nak azt a kis lyu­kat, melyet minden valamire­való előadásba bejátszanak, ha valamit vagy valakit el kell tün­tetni. Mérete változó, funkció­ja végtelen: 1., Több nagy tehetséget is ismerünk (ismertünk), aki a süllyesztőt bár nem akarta hasz­nálni, mégis abba a ~’ba esett, hogy olyannyira a maga szint­je alá került, hogy beleesett sa­ját ~’jába. 2., A műszak is előszeretet­tel használja a csapdát. Tetszé­sét vagy nemtetszését úgy tud­ja kinyilvánítani, hogy a kisze­melt színészt a büfében 95 fo­rintos egységáron beszerezhe­tő torpedóval megcélozza, a sülylyedőt kibiztosítja, és a mű­vészt eltünteti. 3., Történnek véletlen bal­esetek is. Például, ha a műszak eltéveszti a színészt, vagy ha a színész teljesen váratlanul próba vagy előadás közben szégyenében a színpad alá süllyed. X., Olyan is van, hogy a ~ csak arra szolgál, hogy a nézőt teljesen összezavarják a telje­sen zavart rendezők, akik ma­guk sem tudják, hol a pince, a padlás, a színpad és a ~. Hosszú kísérletek árán eddig csupán azt sikerült elérni, hogy a színészek egyenként vagy tömegével hulljanak bele, ám állítólag vé­res kezű kritikusok már fejlesz­tik azt a -típust, amelyben bár­mikor egész előadásokat el le­het tüntetni. Színészként vi­szont mai napig az egyik leg­veszélyesebb dolog próba nél­kül beugrani a ~’ba. A ~’nál csak a zsinórpadlás veszélye­sebb, de erről bővebbet a kö­vetkező számunkban olvashat­nak. Végül, de nem utolsósorban: aki másnak ~’t ás, a műszaki dolgozó vagy színész vagy színházigazgató. És ne felejt­sük! Minden színész a saját ~’jának kovácsa. Ebben a rovatunkban a színházi világ egy újabb titok­szeletéről kívánjuk föllebben­teni a fátylat. Az előadáso­kat közvetlenül kiszolgáló műszaki személyzetnek is megvan a maga — a külvilág számára teljességgel érthetet­len — belső nyelvezete. NÉGERKOCKÁZÁS A Nóra próbái alatt a fővilá­gosító szájából a következő mondatot hallottam kipotyog­ni: „Kockázd össze a négerét, mert ocsmány reflexeket ver!” Arra kértem Áts Zoli fővilá­gosítót, hogy fővilágosítsa meg a számomra mély sötétség lep­te szavakat. — Ezt arra szoktuk monda­ni, mikor a reflektor az optika tökéletlensége folytán olyan fé­nyeket ad ki, amelyekre már nincs szükség. Ezért takaróle­mezek vannak a lámpán, ame­lyekkel le tudjuk határolni azt a fénysávot, amit szeretnénk használni. — Ez a kockázás... és mi a négere zés? — Tulajdonképpen feketítés. Ilyenkor a fals fényeket az optika melletti lemezekkel letakarjuk. — Ha azt mondod, hogy ref­lex, akkor mit kell magam előtt látnom? — A reflex az a fény, amire nincs szükségünk... — Használnak a világosítók még egyéb érdekes terminus technicusokat is, mint például a „ Vízhányó-kék” -et. Ez micso­da? — Ez a kifejezés még az elődömtől, Vízhányó Miklóstól maradt ránk. Neki volt egy ked­venc, halvány kék színe. Az iz­zóknak, amiket mi használunk, nem igazán fehér, hanem egy kicsit sárgás a színük. Ezt a sár­gás tónust vette el a „Vízhányó­kék”. Miki ezen kívül nem is nagyon használt más színt. —Televíziófelvétel vagy fotó­zás alkalmával nem ugyanazo­kat a fényeket használjátok, mint rendesen. Mi ennek az oka? — A kamera objektívje tel­jesen másként viselkedik, mint a szemünk. Míg mi látjuk a szembejövő fényben az alakot, a kamera nem érzékeli, ha há­tulról egy gégennel vagy él­fénnyel világítjuk meg. — Mikkel? — A gégén a felülről-hátul- ról jövő fény, az oldalfények vagy élfények pedig azok, ame­lyek nagyon jó karaktert adnak az arcnak, illetve ha a díszlet­nek, bútornak van némi plasz­tikája, akkor élfényekkel jól lehet őket súrolni, kiemelve a formákat. — Úgy tudom a világosító számára kétféle színész létezik. Az egyik érzi a fényeket, a má­sik nem. — Hát igen...Vannak színé­szeink, akik soha nem fogják megtalálni a fényüket, viszont a rutinos, fényérzékeny szí­nész — még tájelőadáson is, ahol minden másként van, mint itthon — addig megy a színpadon, amíg meg nem érzi a fényét... — ...ösztönösen... — ...nem mindig nevezhető ösztönösnek, mert például volt egy Galícia előadás, amiben Szigeti Andris addig sétált a kis lomos babakocsijával, míg bele nem sétált a fényébe. Már majdnem lejött a színpadról, de míg úgy érezte, hogy nincs fényben, addig állt a színpad. (Senyige Vándor) Színházi havilap. Felelős kiadó Verebes István. Felelős szerkesztő: Venyige Sándor. Alszerkesztő: Fejes Ági. Szerkesztőasszisztens: Fiilöp Angéla. Segédszerkesztő: Sándor Juli. Külső-belső munka­társ: lehetőség szerint mindenki, aki tud írni, olvasni. Fotók: Csutkái Csaba. Olvasó: a vevő. A lapunkban megjelent anyagok egy része a Jonatán Rádió (FM 70,88) DESZKA című színházi magazinműsorának szerkesztett változatai. A másodközlés jogát fenntartjuk. BAJAI HALÁSZLÉ — ahogyan azt Horváth László Attila főzi — Hozzávalók (4 személyre) — 2 kg vegyes hal (csuka fel­tétlenül legyen benne, kárászból, dévérből pedig csak a nagyok) — 4 fej hagyma — törött paprika — száraz cseresznyepaprika — kevés pardicsom — 1 dl vörösbor — só Tészta: — fejenként fél marék liszt — amennyi tojás fölissza —pici só A megtisztított és felszeletelt halat darabonként finoman le­sózzuk, a hagymát rákockázzuk. Ezt összekeverve, lefedve bog­rácsban fél óráig állni hagyjuk. (Ez a fajta halászlé bográcsban, kemény fával főzve az igazi.) A halat felöntjük vízzel úgy, hogy kétujjnyira ellepje a víz. Nagy lán­gon fölforraljuk, de vigyázzunk, mert nagyon futós. (Ha ki találna futni, az ijedősek lökjék meg a bográcsot, hadd himbálózzék!) Miután a lé eldobta a habját, be­letesszük a törött paprikát, vala­mint ízlés szerint — nem széttör- ve(!) — rakjunk bele a felfűzött csípős cseresznyepaprikából is. Ezután közepes lángon főzzük 25-30 percig. Félidőben egy fél paradicsomot — ne ízesített pa­radicsomitalt (!) — és 1 dl vö­rösbort tegyünk hozzá. Mikor látjuk, hogy a lé sűrűbben bu- gyog, akkor „szusszan” — ek­kor adja ki az ízét —, ekkor van készen. Óvatosan leszűrjük egy nagy tálba, amiben benne van a tészta. A halat vigyázva egy la­pos tálra átcsúsztatjuk. A tészta elkészítése: A tojást és a lisztet össze­gyúrjuk, kinyújtjuk, majd gyu­faszálnyi méretűre fölvágjuk. Akkor jó, ha ruganyos. Közben és utána az ételhez ki­zárólag csak bort fogyasszunk, mert különben visszaköszön! Ernest Forbes: A világ leg­jobb színészviccei c. kötetéből válogatta és fordította Tóthné Munkácsy Júlia, a közönség- szervező iroda vezetője. Ketten beszélgetnek fiú: Miért nem házasodunk össze? lány: Az apám nem engedi, fiú: Miért? lány: Mert színész vagy. fiú: Bárcsak az apád színikri­tikus lenne. — Holnap a harmadik jelenet helyett már az elsőben megölet­lek — mondja a rendező a fő­szereplőnek. — Miért változtatsz? — kér­dezi a színész. —Nem akarom megkockáztat­ni, hogy a közönség tegye meg. ♦ A színészközvetítő irodán a következő felirat áll: Jobb egy kis szerep, mint egy hosszú semmittevés. ♦ A rendező és a színműíró beszélgetnek: — Mikor lesz kész az új da­rabod? — Nem tudom, a kisfiam el­égette a kéziratot. — Mit? A kis haver már tud olvasni? Az előadás rettenetesen rossz. A feleség odasúgja a férjnek: — Ez szörnyű! Azon csodál­kozom, hogy a közönség nem fütyül. — Lehetetlen fütyülni és ásí­tani egy időben — válaszolja a férj. A helyes megfejtést be­küldők közül sorsoljuk ki a nyertest, aki ajándékként két színházjegyet kap a DESZ­KÁTÓL. Beküldési határ­idő: 1996. március 15. Az előző szám megfej­tése: „Mandulás csók”, „Henrik”, „Szent Johanna". A múlt havi nyertes: Nagy Erzsébet 4552 Nap­kor, Orgona út 4. VÍZSZINTES: 1. Megfejtés: az Ötödik Frank című darabunk eszmei mondanivalója (zárt betűk: I, G , E, E, A, I); 11. Japán színház; 12. Ilyen díj birtokosa Szigeti András; 13. Az „é” betűin; 14. Csúcs idegen szóval; 16. KR; 17. Kevert ima! 18. Csúf; 19. Svéd bútoráruház; 21. Távközlési-kom­munikációs készülék; 24. Tárgyragos mutató név­más; 26. A teljes ABC szomszéd betűi; 27. Keverve berak! 28. Megfejtés: a készülő Szent Johanna című darabunk címszereplője; 32. Angolszász helyeslés; 33. Keresztben; 34. Rangjelző szócska; 35. Határo­zórag; 36. így írjuk az ír szót, ha valaki egyes szám második személyben ír; 38. Sír az egyik tájnyelvi körzetben; 39. Ifjúsági Helyőrségi Kupa; 41. Olyan város, ahol metró is van; 45. Azonos betűk; 46. Ren­getegbeli Ábel nem vér szerinti papájának kereszt­neve; 47. Ha nem szexuális gesztus, akkor az áram teszi; 48. Réti Szilvia művésznő autójának márkája; 50. Megy a hernyó; 53. Szolmizációs hangok; 54. A pincébe; 55. Gáz szélei; 56. Tiltószó; 57. IP; 58. Igekötő; 59. Fordított becézett női név; 60. Argon vegyjele; 61. Tóth Károly színművész úr hobbija; 62. Senior liba hang. FÜGGŐLEGES: 1. Akváriumellenes könyvüzlet; 2. Állatkertek; 3. AJV; 4. Sartre-darab címe:... tárgya­lás; 5. Azonos betűk; 6. A véglények egyik törzsébe tartozó vízi egysejtű, 7. Gödöllői Agrártudományi Egyetem; 8. A természet örökké fiatal istennője a gö­rög-római mitológiában; 9. Valamely paramétert szá­mokban meghatároznak; 10. Úri betűi keverve; 15.. Harbour — amerikai légitámaszpont, amelyet a japá­nok 1941. december 7-én megsemmisítettek; 20. Az jövendőmondó; 22. Lendület, hév betűi keverve; 23. A karikatúratörténet medveként ábrázolta; 25. K.O. a bir­kózásban; 29. Inka uralkodó volt; 30. Babahang; 31. Előtagként mezőgazdasági; 34. Mikó még nem Művész volt a Thália.; 36. Papírra vetne-e? 37. SP; 40. Gyógy­mód; 41. Megfejtés: a Gados-Gábos-csemete kereszt­neve; 42. Becézett női név; 43. Bíró egyneműi; 44. Magas testhőmérséklet; 49. Hátlan hurka! 51. Vén; 52. Látszik rajta; 54. A középfok jele; 57. Angol ha; 58. Határozórag; 59. Kötőszó.

Next

/
Thumbnails
Contents