Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-16 / 40. szám
MÁRCIUS HAVI MŰSOR 1. péntek 14.00 FAJANKÓ KALANDJAI bérletszünet 19.00 SZÓMÁGIA bérletszünet Krúdy Kamara 5. kedd 19.00 HYPPOLIT, A LAKÁJ bérletszünet 6. szerda 19.00 NÓRA bérletszünet Krúdy Kamara 7. csütörtök 16.00 NÓRA bérletszünet Krúdy Kamara 8. péntek 19.00 SZENT JOHANNA Vörösmarty-bérlet 9. szombat 19.00 SZENT JOHANNA E. Kovács-bérlet 12. kedd 14.00 ÁGACSKA nyilvános főpróba 19.00 SZÓMÁGIA bérletszünet Krúdy Kamara 13. szerda 14.00 ÁGACSKA Csipkcrózsika-bérlet 19.00 NÓRA bérletszünet Krúdy Kamara 16. szombat 19.00 SZENT JOHANNA Kiss Mányi-bérlet 18. hétfő 14.00 ÁGACSKA Csizmás Kandúr-bérlet 19.00 SZENT JOHANNA Hevesi-bérlet 19. kedd 14.00 A VELENCEI KALMÁR Arany-bérlet 19.00 SZÓMÁGIA bérletszünet Krúdy Kamara 20. szerda 14.00 A VELENCEI KALMÁR Csiky-bérlet 21. csütörtök 14.00 A VELENCEI KALMÁR Hunyadi-bérlet 22. péntek 14.00 ÁGACSKA Hapci-bérlet 19.00 HYPPOLIT, A LAKÁJ bérletszünet 23. szombat 19.00 ÉRETTSÉGI bérletszünet 25. hétfő 19.00 ÖTÖDIK FRANK Bessenyei-bérlet 26. kedd 15.30 ÖTÖDIK FRANK Sarkadi-bérlet 27. szerda 14.00 ÁGACSKA Hófehérke-bérlet 19.00 SZENT JOHANNA Zrínyi-bérlet 28. csütörtök 14.00 ÁGACSKA Kis Herceg-bérlet 19.00 SZENT JOHANNA Krúdy-bérlet 19.00 URAM, NEM LÁTTA MAGYARORSZÁGOT? Pregitzer Fruzsina előadóestje bérletszünet Krúdy Kamara 29. péntek 14.00 ÁGACSKA Hébehó bérlet 19.00 SZENT JOHANNA Déryné-bérlet 30. szombat 19.00 HYPPOLIT, A LAKÁJ bérletszünet 31. vasárnap 18.00 MŰVÉSZKÖR Következő bemutatóink: Február 24-én, szombaton 19 órakor G. B. Shaw: Szent Johanna Március 13-án, szerdán 14 órakor Csukás István: Ágacska JEGYEK A BÉRLETES ELŐADÁSOKRA IS VÁLTHATÓK A KÖZÖNSÉGSZERVEZŐ IRODÁBAN (ORSZÁGZÁSZLÓ TÉR 6., TEL.: 310-360), ILLETVE ELŐADÁSOK ELŐTT A SZÍNHÁZ JEGYPÉNZTÁRÁBAN (TEL.: 310-810). Szabó Tünde: Mese tanítványaimnak Egyszer, igen-igen régen, olyan régen, hogy senki meg nem mondaná, hogy senki fel nem jegyezte, hogy hol, élt egy nagyon- nagyon szegény törzs. Olyan szegények voltak, hogy alig volt ruhájuk, ami befedte volna őket, alig volt állatuk, ami vihette volna az öregeket és a gyerekeket hosszú vándorlásuk közben, mert legfőképp otthonuk nem volt, ahol álomra hajthatták volna a fejüket, ahol művelhették volna kertjeiket, hogy magvakat és gyümölcsöt teremjen táplálékul. Hát ahogy így vándorolnak egyre éhesebben, egyre szomjasabban, egyszercsak megindult közöttük valami suttogás. Hogy ki kezdte, ki mondta ki először, nem tudni, de halkan, csak úgy egy-két ember között, aztán lassan egyre többen kezdték mondogatni, hogy van valahol egy Madár. Az a Madár olyan ékes, a tolla meg olyan fényes, hogy elvakítja a napot, a hangja meg olyan csengő, hogy amikor énekelni kezd, mindenkinek átmelegszik a szíve. Ezt a madarat kell megtalálniuk, akkor végre megpihenhetnek, letelepedhetnek, mert ott lesz a hazájuk. És ez a suttogás egyre erősebb lett, egyre többen mondogatták, egyre bizakodóbban és frissebben indultak útnak, elfelejtették éhségüket és sebeiket, mert a Madarat, az ő Madarukat kell megkeresni. De a madár nem volt sehol. Sem másnap, sem harmadnap, sem sok-sok idő múlva. Az emberek egyre fáradtabban, egyre kétségbeesettebben vonszolták magukat, aztán már nem akartak menni. Nem akartak útra kelni a pusztaságban, ahol nincs más, csak a végeláthatatlan homok, gyötrődés és szomjúság. A Madár nem is létezik. És akkor; láss csudát! Egy kölyök, az ő törzsükből való, rohan feléjük a tűző napon, egyik kezében zöld ág, a másikban friss vízzel teli kulacs, rohan feléjük és ordibál: megtaláltam a Madarat! Megtaláltam a Madarat! Ahogy a többiekhez ér, izgatottan mesélni kezdi; az éjszaka meghallottam a dalt, a csengő madárdalt! Hívni kezdett,hogy menjek vele, aztán kiterjesztette a szárnyait és repülni kezdett! A tollai olyan fényesek, hogy bevilágították az utat és elvezettek oda, a dűnén túlra, ahol lombok vannak, édesvízű forrás és hús gyümölcsök! És van ott egy égig érő fa, olyan magas, hogy a legfelső ágaira ráülhetnek a csillagok, az a fa az ő lakhelye, ott él a madár, aki hívott! (Folytatás a II. oldalon) Ez nem mese... — Szabó Tünde a Hvppolil, a lakájban
