Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-14 / 38. szám

UJ KELET Közelkép 1996. február 14., szerda 9 Szabályozott közterület Nemrégiben fogadta el a nyíregyházi képviselő-testü­let a közterületek használatá­ról, valamint a közúton vég­zett munkák engedélyezésé­vel kapcsolatos eljárásokról szóló előterjesztést. A febru­ár 1-jén életbe lépett rendelet legfontosabb elemei a követ­kezők: most egy egységes szabályozás jött létre, ennek a legfontosabb eleme az, hogy az egész város területén csak hatósági engedéllyel le­het közterületet használni. Lehetőség van arra, hogy a használat után a közterületet hatósági eszközökkel helyre­állíttassák, amennyiben az „automatikusan” nem törté­nik meg. Pici változások következ­tek be a díjaknál. Ez nem je­lent minden esetben emelést, egyes helyeken csökkentésről van szó. Ott, ahol építkezés miatt vesznek igénybe közte­rületet, ugyanis díjcsökkentés történt. A ki nem épített par­kolók esetében a felére, 10 ezerről 5 ezer forintra mér­séklődött a díj. Az üzletekből kitelepüléskor nagyon ko­moly progresszív díjemelést szavaztak meg a képviselők. Az üzlet tulajdonosa a koráb­bi összeg háromszorosáért, míg az albérlő a hatszorosá­ért települhet ki. Ettől remé­lik, hogy sikerül megakadá­lyozni a továbbiakban fiktív szerződések létrejöttét. Kará­csonykor is volt arra példa, hogy az üzletben az albérlő nem is kínálta portékáját (fik­tív bérlő volt), csak a bolt elé kitelepülve dolgozott. Fontos eleme a rendelet­nek, hogy közterületet fel­bontani ezt követően csak november 15. és március 15. között lehet, illetve ettől el­térni csak kivételesen indo­kolt esetben — például hiba- elhárításkor — szabad. (sz-a) A városé marad Novemberben Iserlohnban járt Tormássi Géza és Szen­tesi Péter. A városüzemelte­tési és a gazdasági bizottság elnöke a helyszínen tanulmá­nyozta a jól működő Stadt- werke, azaz az iserlohni vá­rosi közmű részvénytársaság munkáját. Hazatértünk után arról nyilatkoztak, hogy jó lenne hasonlót Nyíregyházán is bevezetni, és maguk vállal­ták a kint látottak helyi átül­tetését. Vajon hol tartanak a munkában? Erről érdeklőd­tünk Tormássi Gézától. — Hazatértünk után elutaz­tunk Hódmezővásárhelyre, ahol már működik egy, a kint látotthoz hasonlóan tevé­kenykedő cég. A tapasztala­tokat felhasználva december 7-én tájékoztattuk Nyíregy­háza vezetőit. A későbbiek­ben ez a beszélgetés kibővült, nemcsak a közüzemi vállala­tok vagyonáról esett szó, ha­nem a teljes városi vagyoni körről. A megbeszélésen részt vevő önkormányzati képviselők, cégvezetők, iro­davezetők is elmondták véle­ményüket, fenntartásaikat, s ennek eredményeképpen két bizottság jött létre: az egyik a közművállalatok vagyon­gazdálkodási kérdéskörével foglalkozik, míg a másik az önkormányzati ingatlanokat és portfólióadatokat (a befek­tethető összegek nagyságát) vizsgálja. A két bizottság az­óta dolgozik. Január végén volt egy újabb ülés, amelyen már tanulmányozhattuk a Veszprémből és Pécsről érke­zett anyagokat is. Mind a két város ebben az irányban pró­bált elindulni, s úgy érzem, nincs lemaradásunk a dunán­túli településekkel szemben. Eredeti javaslatunk szerint a városi közművagyont az át­alakítás után egy kizárólag ön- kormányzati tulajdonú rész­vénytársaság birtokolná. Az rt.-hez kapcsolódnának a szak­feladatokat ellátó kft.-k, ame­lyek a városi közműtulajdon után az amortizációval meg­egyező bérleti díjat fizetnének az rt.-nek. Ezzel a konstrukci­óval elkerülhető a közműva­gyon „sérülése”, illetve az adó­zás is kedvezőbbé válna. A megbeszélések után min­den közüzemi vállalatunknál elkezdődött egyfajta tervezés, közös gondolkodás. Ennek eredményeképpen már hasz­nálható anyagok vannak az önkormányzat asztalán. Min­den vállalat pontosan felmér­te, hogy az átalakulás milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat az ő szemszögéből. Amennyiben bármiféle válto­zás lesz, azt jól elő kell ké­szíteni, hogy 1997. január 1- jén a részvénytársaság meg­kezdhesse munkáját. A feb­ruári közgyűlésnek számba kell vennie az önkormányza­ti vagyongazdálkodás lehe­tőségeit, elvi változatait. Nyár elejére pedig el kell készül­nie a konkrét, részletes anyagnak. Vannak, akik ódzkodnak az rt. létrejöttétől, mert attól tartanak, hogy így könnyen privatizálhatná(k) valaki(k) Nyíregyháza egész üzemelte­tését. Az nyilván nem lenne kívánatos, hogy egy magán- személytől vagy vállalkozás­tól függene a város... Az eset­leges privatizálás ebben az esetben csak plusztőke bevo­nását jelentheti valamelyik közüzemi vállalatba. A köz­művagyon nem kerülhet ki a város kezéből. (száraz) Albizottságok segítik a munkát / Útépítés és szinten tartás Január és február bizonyos szempontból az önkormányzatok legizgalmasabb hónapjai. Ek­kortájt szokták megvonni az előző esztendő mérlegét, illetve véglegessé formálni az új év költségvetési mérlegét. Felbermann Endrével beszélgettünk 1995-ről, és megpróbáltunk kér­dezni 1996-ról is. — Az önkormányzati vá­lasztások után az érdemi mun­kát januárban kezdtük meg — emlékszik vissza Nyíregyháza szabaddemokrata alpolgármes-' tere, majd a szobája falán függő térképre mutat, ahol az 1,5x2 méteres vásznon megannyi különböző színű zászló, külön­leges jelzés található: közmű­ves beruházások, új épületek, útfelújítások, lakossági úttársu- lások, leendő összekötő utak, egyéb tervezett beruházások ábrái: elvégzett és elvégzendő városfejlesztési, városüzemel­tetési feladatok... Nyíregyháza fejlődése, jövőbeli fejlődési irá­nya jól nyomon követhető. Nem kis büszkeséggel említi, hogy a térképen saját maga ve­zeti a változásokat, ő szerkesz­ti naprakészre. Öt éve már, hogy alpolgármester—politikai alku eredményeképpen —, hoz­zá tartozik a városüzemeltetés, a közművelődés, a sport és a nem­zetközi kapcsolatok intézése. — Városüzemeltetési szem­pontból milyen volt az 1995-ös esztendő? — Szerintem a leglátványo­sabbat a köztisztaság, illetve a parkfenntartás területén lép­tünk előre. 1995-ben 142 mil­lió forintot fordítottunk a köz- tisztasági feladatok ellátására, illetve a parkok szépítésére. Korábban ez az összeg 100 millió forint körül volt. A bel­városi közparkokban megkez­dődött egy locsolóhálózat ki­építése, így volt ez a Hősök te­rén, a Benczúr és a Bessenyei téren. Természetesen nem ve­zetékes hálózatból, hanem fúrott kutakból jön a víz. Eb­ben az évben szeretnénk a há­lózatot megépíteni más város­részeken is. Fontos megemlíte­ni, hogy ősszel szelektív hulla­dékgyűjtést vezettünk be a Jósavárosban. Reméljük, Nyu- gat-Európához hasonlóan ná­lunk is tért hódít ez a szemét- gyűjtési forma. Nagy léptékkel folytattuk az energiahatékonysági fejleszté­seket: háztartási tüzelőolajról átállítottuk földgázra Oroson, Rozsréten és Mandán az isko­lát, az óvodát, Nyírszőlősön az iskolát, illetve az általános szo­ciális otthont. Kedvező kama­tozású szénsegélyhitelből sze­retnénk ezt a kört tovább bőví­teni. Szintén előrelépés van az út­felújításokban; ezt egyébként is az egyik legfontosabb feladat­ként jelöltük meg. Közel 101 millió forint volt tavaly az út-, hídkeret, ami az előző években 60 millió forint körül mozgott. A Kossuth utca, valamint a Debreceni útnak a Hatzel tér és Kígyó utca közötti szakasza tel­jes burkolat-felújítást kapott. Megtörtént az Október 23. tér teljes felújítása, a Szalag utcá­tól megszépült a Család utca is az Orosi úti csomópontig. Ez utóbbit az idén alakítjuk ki. Építettünk egy új buszvégállo­mást a Szalag utcán. Kátyúzás­ra 18 millió forintot fordítot­tunk. Borbányán és Nagyszál­láson befejeztük a ravatalozók építését, Nyíregyházán pedig a Egyszer városligetté válik az elhanyagolt Bujtos (felső kép). Vajon lesz-e az idén hirdetésre méltó program (alsó kép) köztemetőben segítettük egy új elkészültét. Ki kell emelni a Városi Stadion felújítását, melyre 25 millió forintot köl­töttünk. Megkezdődött a Hősök terén lévő irodaház átalakítása közösségi házzá. Tavaly elkészült Nyíregyhá­za hosszú távú környezetvédel­mi programja. Ezt megelőzően létrejött egy környezetvédelmi tanácsadó testület, ami jelentős feladatokat vállalt a koncepció elkészítésében. Lassú léptékkel megindult a bujtosi városrész városligetté alakítása, amiben Albert Attila jelentős szerepet vállalt. A Köztisztasági Kft.-n keresztül pedig megszervez­tük a városi erdők kezelését. A korábbi csatornázott területek­re kidolgoztunk egy szennyvíz­bekötési programot, ami remél­hetőleg 1996-ban érezteti hatá­sát.-— Önhöz tartozik a közmű­velődés is. A kultúra átvészelte 1995- öt, elkészült Nyíregyháza kulturális koncepciója, viszont nem fogadta el a képviselő-tes­tület azt, hogy a kultúra a min­denkori tervezett költségvetés 3 százalékát kapja... ■— Pontosabban a közgyűlés 1996- ra megszavazta a kérdés­ben említett három százalékot, azt követően pedig minden év­ben a költségvetés függvényé­ben dönt a kultúrára fordítható összegről. Őszintén szólva nem örülök annak, hogy a három százalékot nem szavazták meg, mert minden ágazatnak fontos a stabilitás. Fontos lett volna, hogy három évre 3 százalékkal elkötelezze magát az önkor­mányzat a kultúra mellett. A módosító indítvány következ­tében a város továbbra sem te­szi lehetővé a kultúra számára az előregondolkodást, a bizton­ságot, a kiszámíthatóságot. A múlt év elején úgy ítéltem meg, hogy ezen a területen is rendkívül fontos a civil szféra bekapcsolása. Éppen ezért lét­rehoztunk egy tizenöt fős kul­turális kerekasztalt, amit kibő­vítettünk egy negyvenfős kul­turális parlamentre. így alakí­tottuk ki a három évre szóló kulturális koncepciót. Jelentős esemény volt a Man­dala Nyár, amihez a város há­rommillió forintos -támoga­tást adott. Új színfolt volt ’95- ben a Kossuth téri nyári rendez­vények szervezése. A hagyo­mányos Nyírségi Ősz rendez­vényei közül a karneváli felvo­nulást az önkormányzat finan­szírozta. Szintén megrendeztük a nagy hagyományokkal ren­delkező Művészeti Heteket, a mazsorett-találkozót és a fúvós- zenekari fesztivált. Tavaly el­kezdtük a millecentenáriumi ren­dezvénysorozat szervezését — a program is összeállt. Ezt a köz­gyűlés elfogadta. Egyelőre 19 rendezvény van, ám a kör még bővülhet. Éppen ezért szeret­nénk, ha a költségvetés tartalék- keretet hagyna jóvá részünkre. — Ön nagyon sokszor el­mondta már: ’95 Nyíregyházán a sport éve volt. Ez csak afféle kampányfogás vagy ezt való­ban így is értékeli? — Természetesen így is gon­dolom. Elsősorban a XIII. Atlé­tikai Ifjúsági Európa-bajnokság miatt. A sikeres rendezvényen 43 ország képviseltette magát, de ezen túl több kiváló nyíregyházi eredmény is született: Feri Atti­la súlyemelő-világbajnok, Ko­vács Rita távúszó Európa-baj­nok, Bencze Antal kick-box Eu- rópa-bajnok lett. A Piremon Eu­rópa-kupát nyert, és jól szerepel­tek az idén is rádióstájfutóink. Nagy jelentőséget tulajdoní­tok annak, hogy a közművelő­dési bizottságon belül létrejött egy sportalbizottság. Végre van egy sportszakemberekből álló testület, amely szakmai munká­jával részt vesz a döntésekben. Az eltelt időszakban az albizott­ság igazolta létjogosultságát. Segítségével elkészítettük a sportkoncepciót, ami számomra nagy sikert jelentett. De jó fo­gadtatása volt sportberkekben, a városnál és a megyében is. — Összegzésünk végére ma­radtak a nemzetközi kapcsola­tok... — A korábbinál itt is széle­sebb alapokra helyeztük az al­bizottság működését. Itt is ide­genkedés fogadta kezdeménye­zésünket, de mint a többi he­lyen, az élet itt is igazolta el­gondolásunk helyességét. Sze­rettük volna ugyanis, ha nem­csak a tanárképző főiskola nagy tudású szakemberei vesznek részt a munkában, hanem a gaz­dasági élet területén dolgozó, nyelveket beszélő szakemberek is. Úgy látom, hogy a német, a francia és az angol területen ez az elképzelés kiválóan alakul. Száraz Attila

Next

/
Thumbnails
Contents