Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-10 / 35. szám
UJ KELET Hétvége 1996. február 10., szombat 7 Lelki egyensúlyunk megőrzéséért... Valentin-napi szerelem Kedves Olvasó! A lelki életünkkel foglalkozó sorozat bevezető sorait olvassák. Lelki egyensúlyunk állandó veszélyben van. Meghallgatjuk a reggeli híreket, s máris bosszankodunk az áremelések miatt, szíven üt bennünket a várható létszámleépítés, s ezzel együtt a tudat: én is munkanélküli lehetek. De megborzongunk a világ több tájáról érkező öldöklések hallatán. Az akkor még személyes életünk megpróbáltatásait nem is említettük. Beteg a gyerek, drága a gyógyszer, italozó férj, állandóan fáradt, panaszkodó feleség, igazságtalan főnök, ostoba munkatársak, ezek a leggyakoribb mindennapos erőpróbák. Türelmetlenek, kedvtelenek, fáradtak, feszültek, szorongok vagyunk. Bizalmatlanok, gyanakvók. Szóval sok rossz tulajdonságot sorolhatnék még, de jókat alig. Mintha kiveszett volna az életünkből a vidámság, a humor, a szép és nemes észre- vevésének képessége. Az ideggondozók, a pszichiátriai ambulanciák, a lelki tanácsadók előtt nagyon sok ember várakozik. A háziorvosokhoz fordulók csaknem fele ideges panaszokkal küszködik. Ennyire elvesztettük lelki tartásunkat? Elfelejtettünk vagy fel sem fedeztünk egy sereg apróságot, ami a nagy nehézségeket is elviselhetővé teheti? Mintha lelkünk képzeletbeli tengelyén minden a rossz oldalra csúszott volna... E cikksorozatban pszichiáterek (elmeorvosok vagy lélekgyógyászok) közérdeklődésre számot tartó kérdéseket tárgyalnak. Igyekeznek mindenki számára érhetően fogalmazni. A részletesebb tájékozódást igénylők számára szakirodalmat ajánlanak. A Jonatán rádió adásaiban kérdéseket lehet feltenni. A vállalkozó szelleműbb érdeklődők lelki tréningeken vehetnek részt. Ezeken ellazu- lási (relaxációs), a képzelet gyógyító erejét felhasználó (imaginációs) és a sikeres, hatákony magatartást elősegítő (aszertív) gyakorlatokat végezhetnek. Őszintén reméljük, hogy sok embert segíthetünk mindennapos megpróbáltatásaik sikeresebb, szorongásmentesebb elviseléséhez. A hosszú téli estéken a lelki élet különlegességeire való rácsodálkozás egy kis örömet is okozna az olvasóknak. További részletes információkat a cikkek végén közlünk. Mire ezek a sorok az olvasó kezébe kerülnek, a fiatal szerelmesek, Gáboré s Bianka talán már ki is mondták egymásnak a boldogító igent. Most azonban még csak kedd délután van. Hármasban ülünk a cukrászda kerek asztalánál, s míg a gesztenyepürét kanalazzuk, Gábor és Bianka az egész napos rohanás után megpróbálnak kicsit lazítani. — Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi munkával és szaladgálással jár majd, ha egyszer nősülésre adom a fejem — mosolyodik el a huszonkét éves fiatalember. — Te csak jöttél-mentél ma, én viszont hol az eltartható aprósüteményeket szaggattam, hol pedig a varrónőnél álltam modellt, míg fel- aljazta a menyecskeruhámat — kontráz rá menyasszonya. — Ha jól tudom, már a megismerkedésetek sem mindennapi esemény volt. Mesélnétek róla? — kérem őket, s a húszéves, fekete, vállig érő hajú lány máris magához ragadja a szót. — Számunkra a Valentin- nap egy örök emlék marad. Két évvel ezelőtt még azt sem tudtam, hogy Gabi a világon van. Eljött a február 14., s én ott álltam egymagám. Nem volt senkim, s barátnőimmel ellentétben így én nem is nagyon szaladgáltam üzletről üzletre, hogy (valami bohókás apróságot beszerezzek. Délután beültem egyedül a moziba, majd a fdm után kezemben egy tasak pattogatott kukoricával elindultam hazafelé. Sokáig vártam a buszunkra, s közben felfigyeltem egy fiatal srácra, akinél bár gyönyörű rózsacsokor volt, nem tűnt igazán boldognak. Lehajtott fejjel jött egyre közelebb, s közben az apró kavicsokat rúgdosta. Aztán ugyanarra a buszra szállt fel, amire én. Egy idő után észrevettem, hogy figyel engem. — Nem akartam én semmit, csak jó volt nézni az ébenfekete hajú lányt, aki legalább egy időre lefoglalta kavargó gondolataimat — veszi át a szót Gábor. — Bia jól látta, egyáltalán nem voltam boldog azokban a pillanatokban. Fél órával korábban éltem át életem egyik legnagyobb csalódását. Barátnőm — akit szívből szerettem és akiben megbíztam — nem tudta kivárni, míg márciusban leszerelek, inkább új társat választott magának. S mint az elnyűtt lányregényekben, természetesen a legjobb barátom foglalta el a helyemet. Képzeld csak el a helyzetet. Aznap délelőtt engedtek haza két napra a seregből. Hazamentem, s úgy gondoltam, édesanyámék után Réka az első, akit meglátogatok. Köttettem hát egy Valen- tin-napi csokrot apró szívekkel, és becsengettem a lányhoz. Az ajtót a régi jó cimborám nyitotta ki, egyetlen fürdőköntösben. Rékán pedig csak egy törölköző volt, amikor a szobából kikukkantott. Mit tehettem volna? Sarkon fordultam, és lerohantam a lépcsőn. Ők pedig, gondolom, jót nevettek rajtam. Tényleg elég szánalmas lehettem. A buszmegállóban aztán megláttam Biankát. Természetesen nem volt szerelem első látásra, hazudnék, ha ezt állítanám. Mindenesetre szimpatikus lánynak tűnt, bár nagyon paprikás hangulatban voltam. Egyáltalán nem fájt, hogy Réka megcsalt, inkább az dühített, hogy hagytam magam így átverni. Szóval, hogy a megismerkedésünknél maradjunk, egész úton fél szemmel őt lestem. Mikor a megállóban kinyílt az ajtó, és ő lelépett a járdára, hirtelen ötlettől vezérelve utána kiáltottam, és felé dobtam a csokrot. Ügyesen elkapta. Szólni egyikünk sem tudott, mert a busz továbbment. — Bár a járaton ülve épp va- lami hasonló dolog járt az eszemben, igencsak meglepődtem a nem várt rózsaesőtől. Én viszont azt is bevallhatom, hogy már az első percben megtetszett nekem Gabi. Nem fogod elhinni, de legbelül éreztem, hogy a virágcsokorral még nem ért véget az este. Olyan lassan indultam a házunk felé, ahogy csak tudtam. Nem csalódtam. Pár perc múlva futó lépéseket hallottam a hátam mögött. „Most ugye bolondnak tartasz?” — lassított le mellettem. Dehogyis tartottam! Hazáig kísért, és út közben elmesélte at csokor történetét. Azt is elmondta, hogy katona, S mié- • lőtt elköszöntünk egymástól, megadta a címét, ahová még másfél hónapig írhatok. Mikor anyukámnak elmeséltem otthon a történetet, romantikus alkat lévén azt mondta, hogy ez olyan szép, mint egy tündérmese. Napokon át magam elé vettem a papírt, aztán valahogy mégsem tudtam rászánni magam az írásra. A második héten virágos borítékkal kopogtatott a postás. Gábor már nem győzte várni soraimat, így ő írt nekem. Az első gondolat, ami átfutott az agyamon, az volt, hogy a zöld szemű fiú mégsem felejtett el. Mielőtt leszerelt, még volt egyszer itthon szabadságon. Meglátogatott, és rögtön meghódította a családom szívét. Én csak néhány hónappal később mentem fel hozzájuk. Karácsonykor már biztosan tudtuk, hogy mi egymáshoz tartozunk, de nem akartuk elkapkodni a dolgot. Abban azonban biztosak voltunk, hogy ha összeházasodunk, azt csakis februárban, Valentin- nap környékén tesszük. Most aztán itt kopogtat a nagy nap. A szerelmesekünnépéf mi már Velencében, méltó helyen, a nászutunkon tartjuk meg. Sikli Tímea „A salátából nálunk sohasem elég" F arsangi sminkdivat A hagymát is hagymával eszem — jut hirtelen eszembe, amikor összeszámolom, hogy házigazdám már a nyolcadik erősen illatozó lila fejet tisztítja meg külső burkától. — Még kell négy—öt fej, akkor lesz igazán finom az ecetes krumplisaláta — mosolyog rám Rácz Géza, mikor meglátja furcsa arckifejezésemet.-—Mihez készül a saláta? — Ne számítson hozzá nagy lakomára. A sütőben sül néhány csinos csirkedarab, annak ízét fogja még zamatossá tenni a hagymás salátám. A húst inkább csak a gyerekek kedvéért sütöm, én szívesen kanalazom amolyan nassolásként önmagukban is a salátaféléket. — Ez azt jelenti, hogy vegetáriánus koszton él? — Azért nem egészen. Bár korántsem veszek magamhoz annyi zsíros ételt, koleszterint, mint régen, azért ma sem vetek meg néhanapján egy adag marhapörköltet nokedlivel, vagy 4—5 darabot feleségem töltött káposztájából. —Azelőtt nagyevőnek számított? — A húst hússal, a süteményt édességgel ettem. Aztán két évvel ezelőtt, 38 évesen kaptam egy kisebb szívinfarktust. Nagyon megijedtem, hiszen szeretem az életem. Korainak tartottam volna még, hogy elhagyjam ezt a világot. így hát nem volt mit tenni, szigorúan betartottam az orvos által előírtakat. Fél év alatt 115 kilóról lefogytam 96-ra, s azóta is tartom ezt a súlyomat, ami a 190 cm-hez képest már nem olyan borzasztóan sok. Gyerekeimnek köszönhetően rászoktam a nagy sétákra, feleségem pedig megpróbálkozott azzal, hogy megszerettesse velem a zöldségételeket. Először idegenkedtem ezektől a számomra furcsa ízektől, ma már viszont ezen a téren én vagyok a mesterszakács a konyhában. — Mitől jött meg ennyire a kedve? — Bevallom őszintén, hogy kicsit untam már a hagyományos savanyúkáposzta- és céklasalátát. Úgy gondoltam, nagy baj nem lehet belőle, ha a fantáziám diktálta recepteket is kipróbálom. Azóta már beszereztem néhány, salátákról szóló receptkönyvet is, így szinte egyetlen nap sem telik el saláta nélkül. — A felesége szívesen beengedte a konyhába? — Kettőnk közül hét közben én érek haza hamarabb. Ilyenkor elhozom az iskolából, az óvodából a srácokat, s míg ők tanulnak vagy éppen játszanak, én megfőzöm a vacsorát. Az asszonyt mindig meleg étellel várom. Soha nem érzem tehernek a munkát, de azért a hétvégeken szívesen átadom neki a fakanalat. r— Végezetül arra kéi;em, ossza meg velünk legkedveltebb salátájának titkait. — Számomra a legízletesebb csemege az édes-savanyú halsaláta. Fél óra alatt elkészíthető, és a hozzávalók sem megfizethetetlenek. Tehát készítsünk elő 2 dl majonézt, 1 dl fehérbort,^ dl tejfölt, sót, csipetnyi őrölt borsot, egy csomó snidlinget, 25 dkg meggybefőttet, 2 nagy főtt burgonyát, 2 ecetes uborkát, 3 keményre főzött tojást, ha van, két csomó zöldhagymát, 2 doboz paradicsomos szardíniát. Ha mindezt beszereztük, egy tálban keverjük össze a majonézt tejföllel, borral, sóval, borssal, citromlével és a finomra vágott snidlinggel. A megmosott almát héjastól lereszeljük, és a kimag- vazott meggyel, a lereszelt krumplival, uborkával, tojással és a karikákra vágott zöldhagymával együtt a mártáshoz keverjük. Ezután óvatosan hozzáadjuk a paradicsomos halat, és hűtőben érleljük néhány órát. Szerintem pirított kiflikarikákra halmozva a legfinomabb. Február van. Ebben a hónapban éli igazán idényét a farsang, a mókák, bálok, bolondozások ideje. Ilyenkor kicsit merészebb színekhez is nyúlhatunk, hogy ezzel is mássá tegyük magunkat, legalább egy jó kis buli idejére. A fiatal lányoknak való tanácsokat Lej tény i Vilma kozmetikustól kaptuk. — Ilyen különleges alkalmakkor sok olyasmit is megengedhetünk az arcfestés terén, amit iskolában vagy munkahelyen nem túl szerencsés magunkra kenni. — Mi az első lépés? — Legelőször a szemhéjat tesszük kicsit mássá. Illatszer- boltokban kis tégelyekben különböző színű, csillogó szemhéjpúdereket vásárolhatunk, melyeket nedves ecsettel fel tudunk vinni a szemhéjra anélkül, hogy az arcunk is színes porfogóvá válna. Az általában megszokott fekete spirál helyett a szempillákra is lila vagy zöld, esetleg kék festéket kenünk. Ha pilláinkat csak árnyalni akarjuk, akkor csak a végeit fessük be. Talán sokan idegenkednek az ötlettől, de a szemöldöknek sem kell feltétlenül feketének vagy sötétbarnának lennie. Egy farsangi mulatság itt is megengedi a változatos színeket. Aki igazán szeretné, ha minden szem az övére tapadna, az feltétlenül tegyen fel szemhéjfestés előtt műszempillákat. A ragasztásnál ügyeljünk arra, hogy a pót- szempillák végei is jól megtapadjanak. , v, • j —- Milyen színű legyen a szánk? Á — Ha csak szájfényt kenünk föl, akkor mindenképpen vegyítsük össze némi csillámpof- ral. Feltűnően csillogó lesz,tőle a száj. Aki mégis a rúzs mellett dönt, az most hagyja el a lágy pasztellszíneket. Válasszon inkább helyettük borvörös, ciklámen, esetleg gesztenye- vagy narancssárga színeket.
