Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-10 / 35. szám
8 1996. február 10., szombat Zene UJ KELET Telihay Péter a női lélekről s egyebekről „A fundamentum a ritmus, a mozdulat és az érzékiség” Fotó: Harascsák Annamária Telihay Péter, a Miskolci Nemzeti Színház és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház között ingázó, ifjú rendező' összességében a harmadik, az idei évadban második rendezésére készül Szabolcsban. Peter Weiss Maratja és Shakespeare A velencei kalmárja utánRobertHarling: Daliástól nyugatra című darabját állítja színpadra a közeljövőben a Krúdy Kamarában. A színműből készített amerikai film körülbelül négy éve Magyar- országon is látható volt Acélmagnóliák címmel. Nem ez lesz az első olyan Telihay irányította előadás, amely mozgóképes múlttal is rendelkezik, hiszen a művész Borsodban már Wim Wenders: Párizs, Texasát is színre vitte. Mi várható ettől a premiertől? Az eddig elkészült alkotások a tetszés és nem tetszés sok fokozatát, fajtáját váltották már ki a kritikusokból, illetve a nézőkből. Akadt már egyöntetű siker (például Szép Ernő A háromlevelű lóheréje), s volt precedens a megosztottság, értetlenkedés és elutasítás elegyére egyaránt. (Ide sorolhatók az eddigi, helyi bemutatók. Például A velencei kalmárról a Criticai lapok című szaklap elismerően írt, másutt pedig aránytévesztésről beszéltek. Azt a véleményt is megkockáztatták: haShylock, az uzsorás zsidó szinte felmagasztaltatik, legközelebb már Anna Frank naplójából készül nácidicsőítő himnusz.) Egyet nem mondhatott senki soha: hogy bármelyik produkció unalmas, másolt vagy időszerűtlen lenne. Ezzel magyarázható őszinte érdeklődésünk. — Tudom, hogy a rendezéseid alapötleteit nem egyszer meríted a zenéből. Most milyen muzsika inspirál(t)? —Először nem akartam elvállalni ezt a munkát. Nők Lapja- stílusúnak éreztem a darabot. Meg azt is gondoltam, hogy túlságosan amerikai. Aztán egyszer hallgattam Ry Cooder egyik albumát. (Ő komponálta a Párizs, Texas zenéjét is). Annak a CD- nek a hangulata megnyugtatott, meggyőzött. Rájöttem, hogy az Acélmagnóliákban elrejtett finom fájdalommal, a tragikum és a derű egymás mellett feszülésével lehet valamit kezdeni. Ez a hat szereplő egyszerre szánalmas és szeretnivaló. Olyan, mint mi magunk. Már azt is el tudom mondani, kik játszanak majd. Az özvegy polgármesterné Szabó Tünde lesz, a pszichológusnő Zubor Ágnes, a lánya Gosztola Adél, a szomszédjuk Csorna Judit, a fodrásznő/?éí/ Szilvia, a fogadott gyermeke pedig Szabó Márta. Aláfestésként valószínűleg az ihlető dallamok szólnak majd. Ellenpontozásukra talán Nino Rota opuszaiból válogatok. — Azt mondtad, ez a darab túlságosan amerikai... — Az amerikai és az orosz színművek sajátsága, hogy a benne szereplő alakok inkább beszélnek a lelki problémáikról, mint hogy igyekeznének megoldani, felszámolni azokat. Ilyen a két nép. A musicalen kívül a többi amerikai színmű csehovi, gogoli hagyományokból építkezik. — Mit tudhat egy férfi a nő belső világáról? Vajon miért nem egy nő rendez hat másikat ? — Szerintem azért, mert egy férfitól várható el valamiféle objektivitás. Egy nőnek más az önképe. Vagy énképe. — Eltúlzom a dolgot, ha azt mondom: a szóban forgó hat nő magában hordozza az elmebaj csíráit? Hisz az egyik leendő paranoiás, a másik mazohista, és a többi is különböző mániákkal terhelt. — Nem így van. Csak nagyon magányosak, s menekülnek ez elől. Az egyik magába fordul, a másik munkába menekül, és így tovább. — Tulajdonképpen mindannyian társas magányban élünk. Te hogy menekülsz az egyedüllét elől? — Többnyire sehogy, mert szükségem van erre az állapotra. Az embernek nem hiányzik, hogy folyton közösségben legyen. No, meg ott van a már emlegetett zene. Általa el lehet felejteni a magányt. Én arra is Rezső Megváltozott a véleményem Soltész Rezsőről. Amikor dauerozott hajjal a Szóljon hangosan az éneket vidámkodta el legalább naponta egyszer szinte minden magyar rádióállomáson, elegem volt belőle. Hízott az epém a kárörömtől, mert ez idő tájt esett meg az alábbi történet: egy nyíregyházi haknija alkalmával felelősségre vonta a Bessenyei Könyvesbolt egyik eladóját, miért nincs a kirakatban az ő nagylemeze. A kérdezett azt válaszolta: akik téged hallgatnak, azok nem járnak ide. Hiába szóltak hangosan a Soltész-dalok, az előadót elfelejtettük. A minap aztán az ötévi kényszerszünet után újraindított Film Színház Muzsika első számának első oldalán pillanthattuk meg a képét. A lap kiadójaként, mecénásaként arról írt, miéit élesztette fel halálából Jálics Kinga fő- szerkesztővel e sajtóorgánumot. A feltámasztott lap — csakúgy, mint régen — színvonalas, és készítői nem felejtik el, hogy Budapesten túl is zajlik az élet. Ezért tehát kénytelen vagyok felülvizsgálni a popipar egykor ügyeletes sztárjával kapcsolatos nézeteimet. Hiszen nyithatott volna diszkót, fitness-centru- mot vagy kocsmát is abból a pénzből, amit a Film Színház Muzsikába fektetett. Az kevésbé lenne kockázatos. Gyüre használom, hogy rendet rakjon bennem. Ilyenkor többnyire zárt formájú műveket hallgatok. Például szonátákat. S a muzsika minden percnyi érzékiségigényt ki tud elégíteni. Olyan, mint egy igazi szeAmióta az eszemet tudom, mindig létezett a politikai szó- használatban az a kifejezés: ifjúsági probléma. S nem csupán a generációs ellentéteket takarta, hanem szociális feszültségeket is. Akut lakáshiányt, majd mostanra még annál is rémisztőbb állástalansá- got. Ma Magyarországon minden harmadik munkanélküli pályakezdő. Ebből kiindulva — miközben éppen a nyíregyházi Open Doors Klubba, az Árnyak együttes koncertjére tartottam — azt gondoltam: egy mai, stílusát dark (vagyis sötét) szóval jelölő rockzenekar csak nekivadult, nihilista és kétségbeejtő lehet. Csend fogadott a szórakozóhelyen, holott a bulinak már javában tartani kellett volna. Talán a februári, fogcsikorgató mínusz tíz foknak, talán a kezdetleges propagandának köszönhetően, hárman a csapatból ott üldögéltek egy asztalnál. A maradék két tag elment egy játékterembe. Olyan lassan szállingóztak az érdeklődők, hogy Molnár Róbert énekesnek bőven volt ideje bemutatni magukat, ekképp: — Szolnokról érkeztünk, most járunk először ebben az országos hírnévnek örvendő, tényleg klassz klubban. Otthon a Thrillerben szoktunk leggyakrabban fellépni. Körülbelül két éve dolgozunk együtt, átlagélet- korunk huszonegy év. Tudomásunk szerint hazánkban mi vagyunk az egyetlen darkrock- banda. Az első kazettánk elkészítésére két hét múlva vonuretkezés, amikor semmi másra nem figyelünk. Sokan azt hiszik, hogy a színház alapja a szó. Pedig a fundamentum a ritmus, a mozdulat és az érzékiség. A túlbeszéltség a polgárosodással tört be a színiünk stúdióba, s áprilisra várható a„kazi” megjelenése. A címe egyszerűen annyi lesz: Semmi. Eddig csak demofelvételünk volt meg átlagosan heti három fellépésünk. A héten még Hatvanba és Csongrádra megyünk. Szeretnénk szorgalommal pótolni pénztelenségünket. Mert nálunk egy tehetséges zenészekből álló team háromféleképpen érvényesülhet: vagy a forintjaival, vagy egy olyan pártfogóval, aki a szakmában nagyágyúnak számít, vagy gürizéssel. —Légy szíves, mutasd be személy szerint mindannyiótokat! — Az egyetlen lány, a billentyűsünk, Simon Ildikónak hívják. Angolt tanul. Rontó Gyula helyére került a zenekarban, aki átigazolt a Lóvéba. Ildi korábban a Red Buliban zenélt a Judy néven ismertté vált szólistalánnyal. Á gitárosunk, Papp István a Gábor Dénes Műszaki Főiskolára jár. Vincze Zoltán, a dobos végzős az Ybl Miklós Műszaházba. Egyre kevesebb az akció, s ezzel elvész az ösztönös harc — és kifejeződése — is. A folyamat nem fordítható vissza. Persze én mégsem mondtam le arról, hogy a színjátszást a balett irányába vigyem. A velencei kalmárnak is van ilyen betétje. A miskolci Csarnokban most műsoron lévő angol reneszánsz rémdrámában, az Amalfi hercegnőben pedig még erőteljesebben jelentkezik ez a törekvés. — Tanították a Színművészeti Főiskolán, hogyan keressetek, alkalmazzatok különböző harmóniákat és disszonáns hangsorokat? — Nem, mert ez nem is tanítható. Mégis: amit a zenéről tudok, azt elsősorban Ruszt Józseftől, másodsorban Békés Andrástól lestem el. (T. P. a nyolcvanas években a Ruszt József vezette Független Színpad alapítótagja volt. Békés András pedig portréalanyunk osztályfőnöke volt a főiskola rendező szakán. —A szerk.) ■— Ősszel grandiózus terveid voltak...-— Schiller tizenöt felvonáso- sáról, a Wallensteinről álmodoztam, két estés, folytatásos változatban. Most nem jött össze. Ám — egy másfajta szempont szerint — elég nagyszabású vállalkozás az Amalfi hercegnő is, ami telt házakat vonz. A miskolci Csarnokban egy európai mércével is hatalmas térszínház jött létre. (Ami három emelet magas.) A Wallenstein után talán az sem hangzik meglepően, hogy Lev Tolsztoj Háború és békéjét is szeretném a magam szemszögéből megmutat(tat)ni. Gyüre Agnes ki Főiskolán. Gőz Attila, aki a baszszust nyúzza, a Szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola hallgatója, én pedig a Jászberényi Tanítóképzőben pallérozó- dom művelődésszervező szakon. A szövegeket általában ketten írjuk Zolival, a zenét pedig közösen szerezzük. A saját dalokon kívül feldolgozásokat játszunk a Cure-tól, a Sisters of Mercytől, a Mis- sion-től, a New Model Army- tól és az F. O. Systemtől. A kritikák, amikre eddig késztettük a Metal Hammert vagy a Rock- informot, elismerőek. — Azt kell mondanom: nem is tűntök vadnak és sötétnek, mint ahogy hittem. — Nem úgy élünk, ahogy a dalaink diktálnák. Egyszerűen ki kell mondani a nyomasztó gondolatokat is. Ám mi úgy ítéljük meg: nem a magunkfajták lesznek öngyilkosok, hanem a kisnyugdíjasok. Gy.Á. Programok Nyíregyházán, a Hatzel téri Három Rózsában február 5. óta minden hétfőn este fél nyolctól táncházat tartanak. Ugyancsak a megyeszékhelyen, az Open Doorsban (a Szabadság téren) szerdánként 21 órától újra rendszeresen lesznek koncertek. Február 21-én a Hétfő Este blueszenekar, 28-án pedig a Pál Utcai Fiúk lép fel. Márciusban szeretnék meginvitálni a Kispál és a Borzot. A Bethlen Gábor utcai Bahnhofban péntek az élőzene napja. A produkciók este fél 10-től kezdődnek. Február 16-án a magyar rocksámán, Waszlavik (Gazember Petőfi Velorex) László ajánlja szolgálatait a nagyérdeműnek. A későbbiekben többek közt a Tátrai Blues Band fellépését ígérik. Tüzet hozott a Republic A Republic együttes tűzbe hozta csütörtök este a Buszacsa arénájában összegyűlt szépszámú közönséget Tüzet viszek című országos turnéjának nyíregyházi koncertjén. A kellemes hangulatú bulin a régi és az új Republic-dalok mellett a 1980— 90-es évek magyar sikerszámai is hallhatók voltak Egy hölgy, aki dark rockot játszik „A kisnyugdíjasok lesznek öngyilkosok” íme az Árnyak Fotó:CsoRo
