Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-29 / 24. szám
Megyénk életéből ÚJ KELET Miért érdekes Nyíregyháza? Számos nyílt és titkos tárgyalás bizonyítja, hogy Nyíregyháza egyre érdekesebb a külföldi befektetők számára. Ez öröm, hiszen a dunántúli túlsúly után — amely négy az egyhez arányú volt korábban—már a keleti országrészre is odafigyelnek. Azt túlzás volna állítani, hogy roham lenne, de az tény: az érdeklődő visszatér, tárgyal, megállapodik. Gyorsan tegyük hozzá: az, aki a pénzét befektetni akarja, nem érzelmi alapon dönt. Nem rokonszenv kérdése, hol költ, hol reménykedik haszonban. Mert azt is vegyük tudomásul: a befektetés nem segély, a tőke profitot akar termelni, így megjelenése abszolút praktikus, racionális. így talán pontosíta- nom is kell: nem reménykedik a haszonban, hanem biztosra megy. Ne tagadjuk, ez az érdeklődés igen jól jön. Nem mindegy, hogy lesz-e néhány ezer új munkahely. Nem közömbös, hogy a kiváló szellemi kapacitás, amely a megyeszékhelyen és a megyében jelen van, marad-e vagy elvándorol. Nem elhanyagolható, hogy a befektetés nyomán születő ipar, szolgáltatás adót fizet, infrastruktúrát fejleszt, lehetőségeket hoz és a multiplikáció törvénye szerint más területek számára is fejlődést helyez kilátásba. így aztán csak örülni lehet, hogy külföldiek érdeklődnek, sőt, mi több jönni akarnak. Soha helyre nem hozható bűn lenne, ha a városi önkormányzati testület nem a legjobb kondíciókkal várná, fogadná a jönni akarókat. De vajon mindez elég? Nem. Egy alkalommal a székesfehérvári polgármesterrel beszélgettem arról, minek köszönhető az ottani gazdasági „csoda”, vagyis az, hogy pár év alatt milliárd dollárnyi pénz áramlott a városba, és ma már az összeszereléstől a termelésig jutottak el az ott letelepedett külföldi, főleg amerikai cégek. Elmondta: Székesfehérvárott olyan embereket állítottak szolgálatba, akik egy-egy befektetőt végigsegítettek egész útján. Közreműködtek abban, hogy a hivatali ügyintézés gyors legyen, hogy eligazodjanak a magyar jogi rejtelmekben, hogy ne küzdjenek azzal, amit a még mindig dús bürokrácia jelent. Az ilyen segítség lerövidítette az utakat, nem volt mód, hogy a befektető kedve elmenjen az egésztől. De kellett hozzá az is, hogy az önkormányzat túllépjen saját árnyékán, és ne a bizottságok sokszor pártérdek vezérelte labirintusában bolyongjanak az előkészített döntések. Úgy gondolom, hogy a korábbi székesfehérvári polgármester, Balsai úr ezt elmondta nyíregyházi partnereinek is. Érdekesek vagyunk, készülnek hozzánk. Miért? Mert van munkaerő. Van terület. Van szellemi kapacitás. Van piaci távlat. És van kiszámítható városi politika, mely kedvező kondíciókat ígér. Mindez a gyakorlati oldal. Hogy emellett a város szép, hogy sok a fa és virág, hogy barátságosak az emberek — az más kérdés. Nem mellékes kérdés. Csak egy város egészének bizalma lehet meggyőző. Higgyük el, gyökeres fordulatot ígérhet, hogy a garanciákkal rendelkező tőke megjelenik ebben a térségben. Sokan tartanak ettől. Vannak, akik szkeptikusak. Mások túlzott reményeket dédelgetnek. Ez így természetes. Igazi gazdasági fellendülés ebben a térségben még soha nem volt. Ezzel meg kell barátkozni, ezt meg kell ismerni. Reméljük, lesz rá mód. Ez a minimum, ami ennek a városnak, ennek a térségnek dukál. (bürget) 1996. január 29., hétfő 3 Az Európai Parlament magyar képviselője Dr. Habsburg Ottó, századunk tanúja Dr. Habsburg Ottó az utolsó megkoronázott magyar király fia, a Habsburg-család feje, a Páneurópai Unió elnöke és a strassburgi Európai Parlament bajorországi képviselője. Nyolcvannégy éves. Bár Magyarországot hazájának tekinti, hatéves korától hetven éven át nem léphetett erre a földre. Ezalatt többször nevezték népünk ősellenségének, imperialista főügynöknek, felforgatónak vagy egyszerűen fasisztának. Mintha a származás elegendő bizonyíték lenne a főbenjáró bűnösségre. Aztán — először úgy az 1989-es, soproni páneurópai piknik tájékán—kezdtük megismerni az igazi arcát. Kiderült: attól, hogy ő trónörökös, még nem a royalista restauráció, a felvilágosult királyi abszolutizmus híve. Leesett az állunk, amikor a Századunk tanúja című, sok évvel ezelőtt készült portréfilmben az alábbiakat mondta: „Legitimista vagyok. Legitimista az, aki elismeri azt a rendszert, amelyet a nemzet összessége legitimnek, törvényesnek tekint. Ahogy abszurd lenne valakinek monarchistá- nak lennie Svájcban, éppen olyan groteszk lenne, ha valaki köztársasági lenne Angliában. Az államforma kérdése relatív, nem döntő kérdés. Az állam tartalma számít: az emberi jogok és szabadság védelme. Ez a fő feladata az államnak, s ezt egyszer az egyik, máskor a másik államformában lehet megvalósítani.” Szombaton Habsburg Ottó — hat év óta immár másodszor — járt Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye székhelyén. (Elkísérte felesége, Regina von Sachsen-Meiningen hercegnő, Magyarországon élő fiuk és Bethlen István, a Páneurópai Unió Magyar Egyesületének vezetője.) Az itt töltött délutánon meglátogatta az Értelmi Fogyatékosok Érdekvédelmi Szervezete napokban átadott helyi rehabilitációs központját, találkozott a sajtó képviselőivel, részt vett két fogadáson és fő programként előadást tartott a megyeházán Magyarország és Európa címmel. Ebben és a hallgatóság kérdéseire adott válaszaiban az alábbi eszme- rendszert fejtette ki: Az elmúlt években megdőlt a világon a kommunizmus eszméje, bebizonyosodott, hogy a Szovjetunióban és a kelet-kö- zép-európai államokban kialakult államrend nem visszafordíthatatlan. Nincs igazuk azoknak, akik azt hiszik: Magyarországra visszatérnek a kommunisták. Amíg ez az eszme a Szovjetunióban a világhatalmi erőt jelentette, addig nálunk az idegen elnyomást. A világpolitikai helyzet és a világbéke viszont igencsak ingatag, a közelgő oroszországi választásokon bármi megtörténhet, hiszen mind a szélsőjobb, mind a szélsőbal befolyása jelentős. (Ezért volt korai Oroszországot felvenni az Európa Tanácsba.) Mindenki láthatja, hogy a kis államok — mint például Bosznia, Csecsenföld — egyedül nincsenek biztonságban, ezért fontos hazánk számára minél előbb csatlakozni a legtekintélyesebb gazdasági hatalmat jelentő Európai Unióhoz. Ebben legtöbb segítséget a németektől várhatunk, akik nem felejtik el az újraegyesítésben játszott szerepünket. S személyesen Habsburg Ottótól, aki annak idején éppen azért nem fogadta el egyes pártok felkérését a köztársaságielnök-jelöltségre, mert tudta: az Európai Parlamentben többet tehet ezért a népért, mint ha idejön. S még az évtized vége előtt szeretné rendes tagnak tudni Magyarországot az Európai Unióban, addig semmiképpen nem szeretne meghalni, míg ezt el nem éri. A mi teendőinket a politikus a következőkben határozta meg: szélesíteni kell a közép- osztályt, prioritást kell élveznie a mezőgazdaságnak, mert ipari termékek nélkül nehezen, de lehet létezni, viszont élelem nélkül sehogy. Ki kell alakítani a kisgazda- és a középbirtokokat, mert azok esetében mellőzhető az irányító bürokrácia. Az általános munkanélküliséget is csak a kis- és közép- vállalkozások támogatása révén lehet csökkenteni. Meg kell teremteni a szociális piac- gazdaságot. Az alulról építkező, demokratikus állam eszméjének megfelelően jobb családpolitikára lenne szükség. Tarthatatlan, hogy tavaly már negyvenezerrel kevesebb gyermek született, mint huszonöt évvel ezelőtt. Meg kell szüntetni az ország fővárosközpontúságát. Nem uralkodhatnak tovább azok az elosztási arányok, amelyek az előzetes elképzelések szerint az idei expót jellemezték volna: a beruházások tíz százalékát szánták volna vidékre. A Romániával és Szlovákiával való vitás kérdéseknek is meg kell oldódniuk, hiszen mindkét szomszédunk — de főként Románia — ugyanoda igyekszik, ahová mi, ebből következően ugyanazoknak a nemzetközi normáknak kell megfelelnie a kisebbségi emberi jogok tekintetében. Pozitív példaként a német—francia közeledést érdemes említeni. Ennek nyomán érdemes volna először a szomszéd országokba irányuló turizmust erősíteni, hiszen a viszályok legtöbbször abból fakadnák, hogy az emberek nem ismerik egymást. Másrészt: a történelmet jól kell olvasni, mert az sohasem csak fekete vagy fehér. Hazánk legnagyobb esélye a felzárkózásra a megtartásra alkalmas nemzeti nyelvben, a kétezeréves zsidó—keresztény kultúrában, a viruló vallási életben és a történelmi hagyományokban rejlik. Ez a nép kimutatta már a múltban: alapvetően demokrata. A megyék szembe tudtak szállni a központi hatalommal, a direkt választási rendszer érvényesülni tudott a lajstromossal szemben. Mindehhez már „csak” soksok munkára, időre és optimizmusra van szükség. Elég arra gondolnunk, hogy 1946-tól Nyugat-Németország az éhezésből, fázásból és túlzsúfoltságból elindulva építette fel néhány év alatt azt a társadalmigazdasági szerkezetet, amelyet a német csodaként emlegettek. „Önök komoly eredményeket értek el hét év alatt. Például utazhatnak, mozoghatnak, kibontakozhatnak. Az önöké egy erényes, büszke nép. Minden bizonnyal lassúnak és nehézkesnek érzik a fejlődésüket, ám ez nem így van. Képzeljék el, hogy nap mint nap egy fa mellett állnak. Nem veszik észre, hogy nő a növény. Én — aki ritkábban fordulok meg e tájon — határozottan állíthatom: szépen bontakoznak az ágak. S arról is meg vagyok győződve: adtak már annyi értéket ennek az öreg kontinensnek, hogy joggal várhassák el a viszonzást” — summázta a helyzetelemzést a neves író és politikus. Gyüre Ágnes Választás Székelyben (Folytatás az I. oldaról) Végleges eredmény tehát csak csütörtökön várható — abban az esetben, ha nincs ellenvetés. „Reméljük azonban, hogy erre nem kerül sor, hiszen a négyből három jelöltnek van jelen levő megbízottja.” Mold- vay László jegyző szerint Székelyben hagyomány a nyugodt választás. A polgármesteri hivatal előtt álló rendőrautó szinte csak a forma kedvéért van jelen. A négy jelölt közül hárman társadalmi megbízatásból látnák el a polgármesteri teendőket, egy fő — Simon Jó- zsefné —- indult úgy, hogy győzelme esetén főállású polgármester kíván lenni. Lapzárta után érkezett: A választásokat Dr. Faragó György 234 ponttal nyerte. Ez azonban csak előzetes eredmény. —pi— Elmaradt — megtartották (Folytatás az I. oldaról) Dunai Imre elmondta, hogy „a Bokros-csomag kezdi kifejteni a hatását, és az ország makrogazdasági mutatói azt jelzik, hogy jó évet zártunk.” A nyíregyházi városi elnök itt felhívta a hallgatóságjigyel- mét, hogy a küldöttek ezzel kapcsolatban azzal a kérdés- csomaggal ostromolták Dunait, hogy a kisember mikor érzi majd a javulást? Többen az elmaradott térségek problémáit feszegették, amire az a válasz érkezett, hogy „központi pénzekre senki se számítson. Projekteket kell beadni, amelyben saját erős beruházások szerepelnek, ebben az esetben az állam is hozzáteszi amagáét!” Más megyék is sorbanállnak, tehát jó lesz „észnél lennünk”. Az M3-as autópályával kapcsolatban tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a megye szocialistái írásos tiltakozást nyújtottak be az útdíj ellen, amennyiben ez nem országos közteher lesz és csak az M3- asra vonatkozik. Kezdjék az M7-sel! Ott nem „megélhetési forgalom van!” A térségi adókedvezmények engedélyezése jó úton halad, jelentette ki Végh, majd az elosztórendszerekről beszélt. Ezt mihamarabb rendezni kell, mert a lakosság csak ettől fogja érezni a fejlődést. A nagy kérdés az, hogy a beruházások hozamai mikor forgathatók vissza? Az MSZP március végi kongresszusán összesen 801 delegált vehet részt. A várható napirendek: az Országos Elnökség beszámolója a ’94—96-os időszak munkájáról, beszámoló a kormányzati munka tapasztalatairól, a két kongresszus közötti idő megbeszélése, a párt frakciómunkája, a párt alapszabályának módosítása, a módosított alapszabály alapján az új tisztségviselők megválasztása. Elemezve a napirendeket az előadó elmondta, hogy az eredetileg programalkotó kongresszus sokkal inkább, egy „konkrét feladattervekkel foglalkozó konkrét kongresszus” lesz, mert az idő rövidsége nem teszi lehetővé az átfogó programok kidolgozását. Ez ugyanúgy igaz a pártprogramra, mint az államháztartás reformjára is. Elmondta továbbá, hogy az Ügyrendi Bizottság, a Dokumentumszerkesztő Bizottság, az Alapszabály Bizottság és a Jelölőbizottság már megkezdte az érdemi munka előkészítését. A kongresszusra 200—250 külföldi delegált is bejelentette részvételét. Az előzetes tervek szerint a pártelnök-kormányelnök kérdéssel a kongresszus nem kíván foglalkozni. A pártelnök tehermentesítése céljából viszont ügyvezető elnököt választanak (vagy pártelnökhelyettest.) A tájékoztatót követően többen nehezményezték a kongresszusra való felkészülés rövid határidejét, hangsúlyozva, hogy a párttagság véleményét kell képviselnie a küldötteknek, nem pedig szavazóautomataként ülni végig a kongresszust. Egy másik hallgató feltette a kérdést: Gaál Zoltán — a parlament elnöke — miért sorolt fel homlokegyenest más kongresszusi napirendi pontokat, mint Végh Béla? A városi elnök kijelentette, hogy Gaál valószínűleg nem ismerte a választmány által kidolgozott napirendet... Nagy vihart kavart az a kérdés, hogy Dunai Imre ipari miniszter miért tartja „normálisnak” hogy itt — az északkeleti régióban — ugyanazért a munkáért kevesebb bért fizetnek? Válaszul Végh kijelentette, hogy minden illetékes érzi a régió nehéz helyzetét, ezért is kerül a kormány elé a kérdés. Az MSZP városi elnöke végezetül elmondta, hogy a rendszeres péntek délutáni „közös gondolkodásra” nemcsak a párt tagjait, hanem a szimpatizánsokat, érdeklődőket is szeretettel várják. palotai
