Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-25 / 21. szám
UJ KELET Partnerek a hármashatáron- Határok mellett élni lehet átok és áldás is. Eddig ez a vidék többet kapott az átokból azzal, hogy természetes kapcsolatokat szabdaltak szét a történelmi Magyar- ország trianoni feldarabolásával. Az új típusú együttműködéseket teremthetik meg az olyan összejövetelek, mint amilyet a napokban rendeztek Fehérgyarmaton. Ukrajnából és Romániából érkeztek szakemberek a szatmári városba, hogy a vendéglátókkal együtt a három ország közös határán élők megbeszéljék aktuális problémáikat. A Hármashatár Irodalmi Társaság szervezte az Együttgondolkodás ’96 című összejövetelt. Márton István, a társaság titkára megnyitója után Nyíri Sándorné, Fehérgyarmat alpolgármestere szólt a megjelentekhez. Elmondta, hogy hagyományteremtés kezdete ez az együttlét, mert egy irodalmi társaság hozta közös fedél alá az önkormányzati vezetőket, a gazdasági szakembereket, a kultúra követeit. így van ez rendjén, hiszen itt fogalmazta meg Kölcsey. „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!” Benne van ebben az irodalmi mondatban a gondolkodás, a munka, az önigazítás, ami mindig is éltetője volt a sokszor nehézségekkel küzdő népeknek itt, a Kárpátok karéjában. Szinte ezeket a gondolatokat folytatta Lábody László, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, amikor kifejtette: Sajátos helyzet, hogy egy irodalmi csoportosulás hív össze egy rendezvényt, melyen vállalkozók, pártok képviselői, a kultúra emberei, közigazgatási szakemberek beszélik meg Magyarország, Kárpátalja, Erdély találkozási pontjának mindennapi ügyeit, a jövő elképzelt feladatait. Ha viszont azt nézzük, hogy az irodalom az életből táplálkozik, már nem is meglepő az egész, sőt, követendő példa lehet az ország más, hasonló helyzetben lévő pontjai számára is. Ezt követően Tóth Mihály, az ukrán parlament képviselője elmondta, hogy Kárpátalja speciális helyzetben lévő övezet, mert részben természetes, részben mesterséges régió. Természetes kötődése, korábban évszázadokig a magyar nemzethez tartozás. Most tarka képet mutat az etnikuma, nagy a népsűrűsége, a Keletet Nyugattal összekötő kommunikációs vonalak nagy lehetőségeket rejtenek, ásványkincsekben, természeti kincsekben igen gazdag. Miért nem élhet Kárpátalja ezzel a lehetőséggel? — tette fel a képviselő a kérdést. Mert a nagypolitika sokszor közbeszólt. Az ungi, beregi rész kulturálisan mindig is Magyarországhoz kötődött, gazdasági, politikai szempontból viszont most az. ukrán államhoz tartozik. Önszerveződéssel viszont a gazdasági kapcsolat két pólusú lehet, és ebben nagy jelentőséget tulajdonított ennek a találkozónak. Czellár István, a fehérgyarmati kerület országgyűlési képviselője azzal folytatta: nem csak a közös gondolkodás, hanem a közös vonások is segíthetik, hogy folytatása is legyen az együttműködésnek. Partnerek lehetnek a hármashatár szakemberei, politikusai abban is, hogy az itt élők lakóhelyük közelében jussanak munkához, jövedelemhez. Ezek technikai feltételeinek megteremtéséhez személyes segítségét is felajánlotta. A közös vonások abban is tetten érhetők, hogy Szatmárnémetiben nincs magyarellenesség a románok részéről — hangsúlyozta Pintea Viorel, a Demokrata Agrárpárt Szatmár megyei elnöke. Jó a megyei önkormányzatban is a hangulat, mert nem kérdezik a románok, hogy ki magyar, német vagy zsidó. Úgy tűnik, az útkeresés helyzetében vagyunk — szögezte le Klucsevszkij Jurij, az ungvári Gazdainveszt vezérigazgatója. Amíg a korábbi KGST-országok jelentős része Nyugat felé nyitott, Ukrajna még most is Kelet irányába kényszerül. Nem elég felkészültek az egykori szovjet tömbhöz tartozó országok, tanulniuk kell, tanítani kell őket. Összegezve az elhangzottakat, pozitív lehet a tanácskozás mérlege. Az ilyen összejövetelek húzóerők lehetnek, mert a politikára mit sem adó itt élő emberek mindig megtalálták a közös hangot, akár románul, akár magyarul vagy ukránul kellett megszólalniuk. Az európai folyamatokkal is egységben van, hogy a döntések ott szülessenek, ahol a problémák keletkeznek. Fehérgyarmat Megmaradt tanító néninek 1996. január 25., csütörtök 9 Nők az önkormányzatban Egyre gyakrabban egy hölgy képviseli a fehérgyarmati polgármesteri hivatalt a város jelentősebb rendezvényein. Az okáról beszélgettem az érintettel, Nyíri Sándorné Szegedi Zsuzsával. — Erre nagyon egyszerű a válasz — mondta kedvesen Zsuzsa asszony. — Fehérgyarmat alpolgármesterévé választottak egy éve. — Amiből az következik, hogy először mint helyi képviselőre szavaztak Önre... — Az első ciklus önkormányzati képviselő-választása alkalmával nem indultam ezért a társadalmi megbízatásért. Láttam azonban a városi televízióban a közvetítést a testületi ülésekről, és bármennyire fésültek is voltak az adások, néhány dolog nemtetszésemet váltotta ki. Csak férfiak voltak a testületben, és sokszor eléggé kifogásolható modorban zajlottak a viták, néha pártcsatározások. — Ez motiválta, hogy induljon a választásokon? — Ezek a dolgok csak ellenérzést jelentettek. Igazán ez inspriált, hogy ráadásul még a fehérgyarmati születésű is kevés volt a testületben. Nekem már a nagyszüleim is ezen a szatmári településen éltek. Nemcsak itt születtem, itt jártam iskolába, de pedagógusként húsz éve ebben a városban oktatok. Férjem ebben a városban autószerelő, a tanítói diploma előtt álló lányunk is helyben képzeli el a jövőjét. Ilyen sok ok már elég volt ahhoz, hogy megpróbáljam, mit tehetek szűkebb környezetemért. — Kiderült már? —Erre egy év kevés. Mindenesetre amióta három nő is van a 1 testületben, az önkormányzati gyűlések finomabbak lettek. A polgármester javaslatára titkos szavazással választottak alpolgármesternek, de ez semmire nem kötelez. Mindig amellé a döntés mellé állok vagy olyat kezdeményezek, amelyik a lakosság érdekét szolgálja. Pártnak soha nem voltam tagja, most sincs ilyen elkötelezettségem, és ez szintén lényeges a döntéseimben. — Akkor az egy év még arra is kevés volt, hogy megismerje a helyi közigazgatás munkáját? Nyíri Sándorné — Annál már tovább jutottam, Nemes István polgármesterrel megosztottuk a feladatot, a szociális és sportosztály, valamint az intézményfelügyeleti osztály tartozik hozzám. A hivatal dolgozói mindenben segítenek, már egészen feltalálom magam a helyi közügyek intézésében. — Ez azzal jár, hogy ön is bent ül a hivatalban? Két malomban őrölnek A vasútállomás melletti malomban élénk mozgás tapasztalható. Kint, az udvaron teherautók hozzák a búzát, bent, az épületben villanyszerelők, gépészek, lakatosok, hegesztők szorgoskodnak. Az okokról Simon György, a Szabolcs Gabona Rt. vezérigazgatója tájékoztatott. — A korábbi években is kedvelt liszt volt a fehérgyarmati, és szeretnénk, ha ez a későb- biekbenmég inkább így lenne — kezdte szakmai alapossággal a vezérigazgató. — Ennek érdekében kialakítottunk egy olyan gazdasági stratégiát, amely megfelel az említett elképzelésnek. — Lehetne ezt részletezni? — Még az ősszel megvásároltuk a gacsályi, a kölesei, a tarpai téeszek terményszárító üzemeit. Ez a későbbiekben , részben azt eredményezi, hogy az általunk termeltetett, felvásárolt gabonaféléket szárítás céljából nem kell száz kilométereket utaztatni. Ugyanakkor annak a feltételét is megteremtette, hogy a szatmári búzából Szatmárban készítsünk lisztet. — Ehhez viszont malom is kell... — Az őrlőüzem adott volt, csak nem mi voltunk a tulajdonosai. Már 59-ben megkezdte működését egy, még ma is korszerűnek mondható malom Fehérgyarmaton, amit tíz napja megvásároltunk. — Ha jól tudom, ez korábban az önöké volt. Negyvenkét év a kereskedelemben — Véletlenül lettem kereskedő, de aztán már nem is szakítottam ezzel a szakmával — kezdte elgondolkodva történetét Szűcs Gyula csendes fehérgyarmati lakásában. — Amikor befejeztem a nyolcadik osztályt, mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkeztem, de nem sikerült bekerülnöm, ' mert akkor még nagyon kevés volt a középiskolai hely. Tanulókat keresett viszont éppen abban az időben a helyi fmsz, megfeleltem a felvételin, 1954. április 1-jén már kezdhettem Szűcs Gyula is a gyakorlatot Fehérgyarmat akkoriban legnagyobb élelmiszerüzletében. Komoly inasévek voltak azok, mert takarítástól a fűtésig sok mindent kiadtak feladatként a tanulóknak. A gyakorlati idő letelte után a gyöngyösi szakmunkásképző intézetbe kellett mennem elméleti oktatásra. Nagy élmény volt ez egy, a szatmári síkságokhoz szokott gyereknek, de a tanulás kötelességét nem felejttette velem. Ez olyannyira sikerült, hogy még most is őrzök egy megsárgult ’57-es újságot, amiben fényképpel az egész ország szövetkezeti dolgozóinak bemutattak, mert kitűnővel végeztem el az iskolát. Más volt akkor, az ötvenes években a kereskedelem, más volt az élet. Pultok választották el a vevőket a kereskedőktől, fejben számoltuk az árakat, billenős mérlegen de- kázgattuk a portékát, barna papírzacskóba méregettük a lisztet, a cukrot, a nápolyit. Sokszor hiánycikk volt még az alapvető élelmiszer is. Ma már más a boltosok dolga, korszerűbbek az üzletek, de egy nem változott: a vevő kiszolgálása a mi munkánk alapja. Ez volt nekem is az alapvető azalatt a negyvenkét év alatt, amíg egy órára sem szakítottam a szakmámmal. A tanulóévek után több beosztásban is kipróbáltam magamat, majd '77-ben egykori tanulóéveim boltjában vezető lettem. Két év múlva átadták a megye mindmáig legnagyobb területű ABC- áruházát Fehérgyarmat főterén, üzletünk odaköltözött, és onnan mentem most nyugdíjba. Kicsit nehéz volt az elválás, mert nagyon jó közösség alakult ki az ABC-ben. Egymásért is dolgozott a kollektíva, leltárhiány soha nem volt, egyetlen komoly vevő sem panaszkodott a munkánkra. De az életkor -parancsol. Ezt tudomásul veszem, és megpróbálom hasznosan eltölteni nyugdíjaséveimet. Most még nagyokat pihenek, aztán majd meglátom, mivel tudom igazán lekötni magamat, amivel feleségemnek is kedvére tehetek. — Csak amikor dolgom van, akkor megyek be, de akkor is főleg délután. Megmaradtam továbbra is tanító néninek. Egyetlen órám sem marad el, végzem a munkámat és ezért kapom a béremet. — És milyen az önkormányzat anyagi helyzete? — A '95-ös év elég nehéz volt, mert az előző ciklusban sok kölcsönt vett fel a város. A lakosság újabb adókkal nem terhelhető, szigorúan takarékoskodnunk kell. Még mindig sokan várnak lakásra, munkára, ez is jellemző városunkra. Az önkormányzati lakásokat sokan megveszik, ez lehetőséget ad újabb lakások építésére, amivel az egyik problémán enyhíthet az önkormányzat. — Jut-e idő ennyi teendő mellett a magánéletére? — Egyre kevesebb. Akkor nagyokat sétálok a kutyáimmal. Sokan tudják rólam, hogy bernáthegyi, palotapincsi, si- cu kutyáimmal már több kutyakiállítást nyertem, a Magyar Ebtenyésztők Szövetségének egyik helyi vezetője vagyok. — Nem a Szabolcs Gabona Rt.-é, hanem a jogelődjéé volt, de a gazdasági átalakulás idején az Állami Vagyonügynökség döntése értelmében, a megyei gabonaforgalmi vállalatnak el kellett adnia a kisebb üzemeit, köztük a fehérgyarmati őrlőüzemet is. Most viszont megteremtettük a malomipari tevékenység hátterét, és megszereztük a gyarmati objektum tulajdonjogát. —A háttérhez viszont önmagában nem elég az ön által említett három szárítóüzem. — Amikor ezeket a termény- szárítókat vettük, azt mondták az illetékes téeszvezetők, azért adják szívesen a Szabolcs Gabona Rt.-nek, mert mi egyébként is ott vagyunk a térségben, szerződést kötünk a magángazdaságokkal, szövetkezetekkel kukorica, búza, árpa, zab termelésére. Bízom abban, hogy mostani gazdasági lépésünk növeli a vetési kedvet, a növénytermesztési biztonságot. — Ezzel a részvénytársaságuk most már két malomban őröl. — De ezt ne tessék mögöttes szándékkal gondolni, mert a mi üzletpolitikánk mindig is a kiszámíthatóság, a minőség volt. Az viszont tény, hogy ezzel a vásárlással kettőre növekedett az általunk üzemeltetett malmok száma a megyében, ugyanis eddig csak Nyíregyházán volt őrlőüzemünk. — Két malom vagy két jó malom? — Csak azt mondhatom, hogy jó. Üzemindítás előtt viszont műszaki felülyizsgálatot kell végeznünk, amit karbantartás követ. Ennek a munkának az elején vagyunk most. Már szállítjuk a terményeket, rövid időn belül indul a lisztkészítés is. —Ezzel már céljukat is megfogalmazta? — Lényegében igen. Mindenfajta liszt őrlésére alkalmas a gyarmati üzem. Napi ötven tonna a kapacitása. Egyelőre a már lekötött szerződéseink teljesítéséhez, valamint a térségben lévő három sütőüzemünkhöz ad alapanyagot a malom. — Lesz-e ennek munkahelyteremtő hatása a térségben? — A jelenlegi elképzelés szerint ez nem számottevő. Még szükség van egy piaci felmérésre, hogy mikor indulhatunk a csomagolt liszt értékesítésével. Akkor majd visszatérhetünk a dologra.
