Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-25 / 21. szám
8 1996. január 25., csütörtök Fehérgyarmat UJ KELET Két lábon álló vállalat Kábelkorbács — nem verésre * Az egykori Mezőgép fehér- gyarmati utódvállalata, a Fip- kersz Kft. korábbi piacai beszűkültek, évek óta keresi lehetőségeit a szatmári üzem. A hagyományos vasipari tevékenység mellett most egy könnyűipari részleggel bővült a gyár. — Néha egy baráti kapcsolat is sokat segíthet újságolta Pacia Mihály igazgató. — Egy ilyen összejövetelnek köszönhetjük, hogy városunkban most van egy újabb foglalkoztatási lehetőség. —Mi történt azon a nevezetes baráti összejövetelen? — Gazdasági problémákról beszélgettünk, én mondtam, hogy van szabad kapacitásunk, vannak jó szakemberek a vidékünkön. Egy százszázalékosan amerikai érdekeltségű vállalat vezető beosztású embere megemlítette, hogy nekik pedig megbízható partner kellene bedolgozó munkára. — Ez szinte már romantikusan hangzik. — Egy ilyen lehetőség sokat jelent a nagyon magas munkaTenisz, kerékpár, balett Szilágyi Bernadett harmadikos gimnazista. A középiskolás lány mindig szerette a mozgást, a testkultúrát. Amikor osztálytársai —Nagy Emese és Ignácz Enikő — egy hónappal ezelőtt mondták, hogy jazzbalett-tan- folyam indul, azonnal jelentkezett a foglalkozásokra. Addig télen esténként a lakásukban zenére tornázott, de hiányzott neki a közösség, ezért nem gondolkodott sokáig barátnői ajánlatán. Amolyan téli elfoglaltságnak szánja ezt a tevékenységet, mert tavasztól őszig rendszeresen teniszezik, kerékpározik, hogy edzett és csinos legyen. nélküliséggel terhelt Fehérgyarmaton és környékén. A Hódiköt egyik üzemcsarnokát béreljük, és ott gyártjuk a kábelkorbácsokat különböző típusú nyugati személygépkocsikhoz. Kétszáznyolcvan kilométerről jött ide a megbízónk, és hozta a technológiát, az anyagot. Mi adjuk a szakembereket, akik folyamatosan egy speciális képzésen vettek részt a gödöllői központban. Harminc dolgozóval kezdtük a zömében nőket foglalkoztató te- vékenységet, most hetvenen vannak a munkapadok mellett. Nagy figyelmet, pontosságot igényel ez a munka, mert a megbízónk nem enged selejtet gyártani. — Mit jelent ez az együttműködési lehetőség a kft. életében? — Egy másik lábon állásra ad lehetőséget a hagyományos vasipari tevékenység mellett megkezdett könnyűipari munka. Máris hozzásegített bennünket egy korszerű üzemcsarnok építéséhez. Ha továbbra is jó minőségben dolgozunk, akkor a távolabbi kilátások is ígéretesek lesznek. Kinizsi Pálról olvasott Molnár lett a mokány legény Demeter István Akár tíz évet is letagadhatna az életkorából a mindig kiegyensúlyozott, jó kedélyű Demeter István. Az ötvenkét éves malomipari üzemvezető ezt sportszerű életmódjával magyarázza, pedig nem volt könnyű a sorsa az egykori tanyai gyereknek. A Kisszekeres melletti családi tanyán élt kilenc testvérével a jó kötésű, egészséges gyerek. Apja a juhnyájukat terelgette, abból tartotta el népes családját. Anyja a friss ebédet készítette, sütötte a ropogós kenyeret a kemencében. István a fák hűs árnyékából a rábízott bárányokat figyelte, és közben olvasott. Nagyon tetszett neki Kinizsi Pál története, aki szegény molnárlegényből lett Mátyás király törökverő katonája. Ha förökverő nem is, de molnár szeretett volna lenni a friss alföldi levegőn edződött mokány legény, amikor általános iskolai tanulmányait befejezte. Aztán ’59 augusztusában elszegődött az épp akkor átadott fehérgyarmati malomhoz molnárinasnak. Kissé meglepődött, hogy a gabonaőrlőt nem víz hajtja, nincs szélvitorlája, óriási malomkövei, ahogy a könyvekben olvasta. Aztán a vállalata szakmunkásképzőbe küldte Budapestre. Pistinek idegen volt ez a nagyvárosi nyüzsgés, az „égig” érő házak, a kevés fa, a hiányzó madárfütty. Mégis a vidéki gyerek ko- nokságával végigtanulta a három évet, és malomipari szakmunkás lett. Ezután nem sokkal nősülés, egy lánygyerek, a családalapítás nehézségei. És a vágy arra, hogy megmutassa, egy tízgyerekes családból kikerült ember is viheti valamire saját erejéből. Már felnőtt fejjel fogott bele a gimnáziumi tanulmányokba. Négy év után sikeres érettségi. Aztán a malomipari technikum Székesfehérváron, és töretlen optimizmus, munkabírás. Különböző vezetői beosztások következtek, ez munkája egyfajta elismerése volt. Szeretné, ha minél több jó minőségű liszt kerülne a gazdasszonyok asztalára az irányítása alatt dolgozó kollektíva munkájának eredményeként. A jövendő versmondói Szavalóversenyt rendeztek a fehérgyarmati Kölcsey Ferenc Általános Iskolában. Az 1—2. osztályos korcsoport helyezettjei: Pefruska Zsuzsa (2. b), Fodor Gábor (2. c), Péter Zsuzsa (1. n). A 3—4. osztályos korcsoport helyezettjei: Lupp Renáta (4. t), Hegedűs Árpád (4. a), Talpas Dóra (3. t). A fehérgyarmati oldalakat írta és fényképezte: Aradi Balogh Attila Az én városom... ...négy év munkanélküliség után tudott munkalehetőséghez juttatni. Nagy öröm, hogy ismét tudok dolgozni, tűrhetően keresni, felkapott az üzemünk, egymás után jönnek az újságírók, tévések. Semm mással nem vagyok elégedett, kikerülnek a gyerekeink az iskolából, de bizonytalan a jövőjük. (Nagy Miklósáé alkalmazott). ...barátságos emberek közössége. Tudok összehasonlítani, mert Mátészalkáról kerültem ide, az üzleti dolgozók is kedvesebbek. Nem jó viszont, hogy nincs a családsegítőben ingyenes jogi tanácsadó azoknak, akik nem tudják megfizetni az ügyvédet, mert szegények. Mátészalkán erre volt lehetőség, jó lenne, ha a vezetők ilyesmire is figyelnének. (Czippa Jánosné munkás). ...mindent forgalmaz, amit venni akarok, de ennél több jót nem mondhatok. Főleg a vállalatok szegénysége miatt kevés a munkalehetőség, kevés a fizetés. Amit itt keresek, még borravalónak is kevés ahhoz, amit külföldön kerestem, amikor ott vállaltam munkát. Pe az sem megoldás, hogy a család itt, én ott. A házunkat meg nem köthetem a hátamra. (Varga József operátor). ...a privatizációs tortaszeletből kaphatna valamit, mert ezt a vidéket csak ígéretekkel látják el újabban a politikusok. Az ukrán autók száguldoznak a városban, a posta melletti kereszteződésben sok a baleset, jó lenne már oda egy forgalomirányító lámpa. (Kajái Barna üzemvezető). Segítséget vár a nyolcgyermekes asszony Az egyiket fürdette, a másikat hordta Horn Gyula fehérgyarmati látogatásakor egy nagy- családos asszony keservesen kifakadt. A panaszos családanyát, Baracsi Sándorné Jóbi Katalint kerestem fel városszéli lakásában. — Egy sózóhordó hozott össze engemet a férjemmel. Nyírbátorban lánykodtam, oda jött vendégségbe a rokonaihoz Sándorom. Átjött hozzánk egy sózóhordót kölcsön kérni, de mint kiderült, már alig várta, hogy visszahozza, csak hogy megint láthasson. Nem sokáig nézegettünk egymásra, mert utána meglátogatott megint, majd összeházasodtunk. — Aztán együtt tervezték a nagy családot. — Nem terveztünk mi semmit, de mégis vártuk a gyereket. Az első csak a házasság után négy évre érkezett. Nagyom megörültünk az első fiunknak, és utána még hétszer volt ilyen örömben részünk, sajnos azonban nagy bánatunk is volt négyszer, mert négy lányunk halva született. Nyolc gyereket felneveltem, a legkisebb most nyolcéves. — Ennyi gyerek sok családi öröm forrása... — Meg sok munkáé. Az egyik gyereket vártam, amikor a másikat még fürösztöt- tem. Terhességmegszakításom nem volt, mert úgy fogtam fel, ha már az Isten megadta a szerelem életét, nincs jogom azt elvenni. — Viszont ennyi gyerekkel kimozdulni is nehéz... — Nem voltunk mi Gyarmat határánál távolabb sehol. Miből is lehettünk volna? Az uram még a tanácsi rendszerben kisbíró volt, dobolta végig Gyarmat utcáin a híreket, de sokat nem keresett vele. Amíg az első gyermekünk meg nem született, takarítónő voltam, azBaracsi Sándorné Jóbi Katalin zal sem lehetett sokat keresni. A Kádár-rendszerben még jó is volt, mert segítették a nagycsaládosokat, de most már csak csirkelábra jut. Megmondtam én a minisz-s terelnöknek is, amikor itt járt, nem törhetik be az igazért a fejemet. —Csak kapnak egy kis se-1 gítséget innen-onnan. — Jó lenne a segítség, mert hét gyerek még mindig velem van, és csak kettőnek van keresete. A férjem nyugdíjas, a tizenegyezer forint járadékából még a mostani műtété sem telik ki, nemhogy a családnak jutna. Nyolcezer forintot kapok a főállású anyaságért, nem volt miből fizetni, a legkisebb gyereket is kiírattam a napköziből. Amikor az áramot vezettük a lakásba, a nyolcvanhárom éves anyámtól kértem pénzt, annyira nem tudtunk mit tenni. — Ebből az következtethető, hogy elrontotta az életét? —- Nem rontottam én el semmit, azok rontják el, akik nem segítik a nagycsaládosokat. A mostani eszemmel meggondolnám, hogy vállaljak-e még egyszer ennyi gyereket.
