Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-24 / 20. szám

8 1996. január 24., szerda Háttér Ösztönzik a csatornázást Amennyiben január végén a nyíregyházi közgyűlés jóváhagy­ja, úgy február elsejétől a megyeszékhelyen élők közel 54 forin­tot fizetnek majd köbméterenként szennyvízelvezetési és -tisztí­tási díjként. A Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalat (Nyitvicsav) november 28-án 58 forintos köbméterenkénti árat terjesztett a városüzemeltetési bizottság elé. A testület legutóbbi ülésén döntött arról, támogatja azt az elképzelést, hogy a drága, közpénzen épült új nyíregyházi csatornahálózatra minél többen — lakók és közületek — köttessenek rá. A rákötést az önkor­mányzat 5—10 ezer forinttal támogatja, a Nyitvicsav pedig több mint fél éven keresztül 50 százalékos kedvezménnyel számláz. A kedvezményes időszak március 15-étől október 31-éig tart. A vállalat felügyelő bizottsága a háromnegyed éves adatokat meg­ismerve 56 forintos díjat javasolt. A városüzemeltetési bizottság tél eleji ülésén úgy foglalt állást, hogy 52 forintos szennyvízárat támogat. A szakemberek szerint a Nyitvicsavnál ebben az eset­ben a szennyvízágazatban 9,5 millió forint veszteség lenne, amit szinte lehetetlenség az ivóvíz-szolgáltatási és egyéb kiegészítő tevékenységből pótolni. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a vízágazat jövője meglehetősen bizonytalan. A most megállapított 54 forintos köbméterenkénti ár sem az igazi. A Nyitvicsav éves vesztesége ezzel körülbelül 5 millió forint. Ennek a kiesésnek a kompenzálására egyetlen lehetőség van, ha a nyíregyházi városlakók — akik még nem tették vol­na meg — ráköttetnek a csonkokra, gerincvezetékekre, illetve a gerincvezetéket illegálisan használókat a Nyitvicsav felderíti. (A 38/95-ös kormányrendelet lehetőséget ad arra, hogy a polgármesteri hivatal, mint elsőfokú építésügyi hatóság a jegyzővel együtt közösen eljárjon azokkal szemben, akik szennyezik a környezetüket, illetve a közegészségügyi jog­szabályokat megsértik. A szennyvízcsatlakozást a jegyző a tulajdonos költségére elrendelheti. Az építésügyi előírás sok­kal szigorúbban fogalmaz: minden építményt rendeltetéssze­rű közműcsatlakozókkal kell megépíteni... Az építményt egy éven belül a megépült közműbe be kell kötni.) A kedvezményadás miatt szó sem lehet arról, hogy a Nyitvicsavnál a szennyvízágazat nullán zárjon, vagy nyeresé­ges legyen. Persze, ha nem is 4,5 millió forint, de valamennyi — kedvezmények adásával is — 2-3 millió biztos lesz. A null­szaldós eredmény egyelőre jövőre is csak álom. Mindenesetre az ehhez szükséges 6000 lakás bekapcsolását a számítások szerint el lehet érni. Ha ösztönzéssel, kedvezmények adásával nem megy, akkor sajnos, a jogszabály adta lehetőségekkel... Félnek a „nagykalaptól” Szintén hétfőn tárgyalta a közgyűlés a közterület-használatról, valamint a közúton végzett munkák engedélyezésével kapcsola­tos eljárásokról szóló előteijesztést. Az anyagot mind a gazdasá­gi, mind pedig a városüzemeltetési bizottság tárgyalta. Mind a két bizottság támogatja az előterjesztést, véleménykülönbség csak abban volt, hogy fizessen-e a Parkoló Kft. közterület-használati, azaz bérleti díjat vagy sem? A gazdasági bizottság szerint igen, a városüzemeltetési bizottság szerint nem. Az előbbi bizottság az­zal érvelt az igen mellett, hogy így a megyeszékhely a közüzemi vállalatai között jobban végre tudja hajtani a keresztfinanszíro­zást. A városüzemeltetési bizottság álláspontja szerint, ha a Par­koló Kft.-nél nyereség képződik, akkor azt a felügyelő bizottság is át tudja irányítani a megfelelő helyre. Őszintén kimondva, a bizottsági tagok attól féltek, ha a kft. nyeresége bekerül a „nagy­kalapba”, akkor az a továbbiakban nem városüzemeltetési célo­kat fog szolgálni. Az ügynek két pikantériája is van. Az egyik, hogy miközben különböző vélemények hangzanak el a kft. nye­reségfelosztását illetően, aközben az elmaradt idei parkoló díj­emelés miatt — becslések szerint — 20 millió forint esett ki a város saját vállalkozásának kasszájából. A másik érdekesség: annak ellenére, hogy a városüzemeltetési bizottság elnöke tagja a gazdasági bizottságnak, illetve a gazdasági bizottság elnöke tagja a városüzemeltetési bizottságnak egyik említett testületi ülésén sem alakult ki köztük párbeszéd. Az elmúlt heti társülést ugyanis mind a két bizottságvezető kihagyta. Száraz Attila Közelkép Nyíregyháza kulturális koncepciója UJ KELET A megyeszékhely önkor­mányzatának közgyűlése janu­ár 29-én vitatja meg a város kulturális életének koncepció­ját. Felbermann Endre alpol­gármester előterjesztésében megfogalmazódik: a rendszer- váltás óta az állam folyamato­san kivonul a szféra finanszí­rozásából — kötelező és fakul­tatív feladataikkal magukra hagyva az önkormányzatokat. Ennek ellenére — míg ország­szerte visszafejlődés érzékelhe­tő — Nyíregyházán kulturális offenzíváról lehet beszélni. Ez az önkormányzat gondoskodó magatartásán kívül a civil szer­vezeteknek, az újraéledt népfő­iskolái mozgalomnak és az egyházaknak is köszönhető. Ágazati törvény viszont nincs. Legalább lokálisan el kell tehát határolni a feladat- és hatásköröket, illetékességi terü­leteket közgyűlési, alpolgár­mesteri, szakbizottsági, jegy­zői, hivatali és intézményveze­tői szinten. Körvonalazódtak a közmű­velődési intézmények funkciói. Ezek a következők: közösség- és társadalomszervezés, értékte­remtés,-megőrzés, -átadás. Azo­nosságtudat formálása. Nyilvá­nosságteremtés, a gazdaság se­gítése képzéssel. Személyiség­formálás, szociális hátrányok ellensúlyozása, szolgáltatáskí­nálat, önfenntartást célzó gaz­dálkodás. Mindezek érvényesü­lését jól szolgálhatná a régen hiányolt információs iroda is. Az önkormányzat finanszíro­zási stratégiájának megváltozta­tását is eldöntötték. Az intézmé­nyek támogatása helyett az ön- kormányzat ezután programokat, teljesítményeket, tevékenysége­ket kíván pénzzel ellátni — költégvetésének 3 százalékából. Eme összeg 10 százalékát cél­tartalékként kell majd kezelni. A civil szervezetek támogatá­sának megvitatásánál minden bizonnyal külső szakértőket kér­nek majd fel, akiket az illetékes bizottság meghallgat, így erősít­vén a döntések szakmaiságát és társadalmasítását. Ma már több, mint félezer regisztrált autonóm közösség működik a városban, melyek jó része kulturális tevé­kenységet is folytat. Támogatá­suk nominálértéke a jelenlegi helyzetben nem növelhető, ezért javítani kell az információáram­lást az egyesületek, a közműve­lődési intézmények és az ön­kormányzat között az egyesüle­tek együttműködéséért. Kont­rollálni szeretnék a civil szerve­zetek számára kiutalt pénz fel- használásának módját. Szakmai kollégiumnak kell véleményez­ni, mely egyesületek legyenek kiemeltek, és milyen szempon­tok szerint. A koncepcióban az olvasha­tó még: Nyíregyháza képzőmű­vészeti élete fejlesztésre vár. Díjakra, ösztöndíjakra, városi megrendelésekre, célirányos pályázatokra, új köztéri alkotá­sokra, kiállítótermekre, kismo­nográfiákra. Bővíteni kell a Városi Galéria nem kisplaszti­kákból álló gyűjteményét. Kiemelkedő jelentőségű a vá­ros hírnevének öregbítésében a kórusok, hangszeres zenészek és táncosok szerepe, ezért meg­nyugtatóan szükséges rendezni a Szabolcsi Koncert Fúvószenekar és a Szimfonikus Zenekar sorsát. Minden bizonnyal felülvizs­gálják majd a közeljövőben: megtartsák-e a sóstói Ifjúsági Park szórakoztató feladatkörét, mert a konkurensek elszívják a fogyasztókat. Az önkormányzat tisztában van azzal, hogy a kultúra nem eszköz vagy reszortfeladat, s a vele kapcsolatos beruházás hosszabb távon nagyobb haszont hoz, mint bármilyen anyagi, gaz­dasági beruházás. A közművelő­dési törvény megszületése előtt azonban a finanszírozás tervezé­se nem lehet tökéletes. Gyiire Ágnes Központi vagy egyedi Nyugállományban A megyeszékhely korábbi közgyűlése 1993. augusztusában megszüntette a Kodály Zoltán Általános Iskolához tartozó köz­ponti tanműhelyt. Az intézmény alapfeladata az volt, hogy az ál­talános iskolai technika tantárgy oktatásához, a gyakorlati foglal­kozásokhoz szükséges eszközö­ket, anyagokat (fém, fa, mű­anyag, félkész makettek) nagy tételben beszerezze, és az isko­lák között elossza, valamint az alapanyagokon bizonyos előké­szítő munkát végezzen. A mű­hely által végzett feladatokra an­nak megszűnése után egy vállal­kozóval — az intézmény koráb­bi vezetőjével — kötött szerző­dést az önkormányzat. A vállal­kozó a szerződésben foglaltak­nak eleget téve 1995. október végéig írásban jelezte, hogy a szerződést fel kívánja bontani. A közgyűlésnek hétfőn döntenie A Nyíregyházi Jókai Mór Re­formátus Általános Iskolában — ahol a megyében először kezd­ték el az emeltszintű német ok­tatást —rendezték meg a napok­ban a 7. és 8. osztályos tanulók német nyelvű versenyének me­gyei döntőjét. A zsűri tagjai a Kölcsey Ferenc Gimnázium nyelvtanárai voltak. A hetedik osztályosok közül az első helyen Tóth Gergely, a Jókai Mór Re­formátus Általános Iskola, a má­sodikon Bugarin Hon’áth And­rás, az Evangélikus Kossuth La­jos Gimnázium, a harmadikon pedig Kiss Zsuzsa, a nyíregyhá­zi 19. Számú Általános Iskola tanulója végzett. A nyolcadik osz­tályosok közül a pálmát File And­rea, a Fehérgyarmati Kölcsey Fe­c a Jókaiból renc Általános Iskola tanulója vit­te el, a második Docsa Mariann, szintén fehérgyarmati kölcseys, a harmadik pedig Hajbuk Ildikó, a Csenged Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója lett. *** Az iskola az 1996/97-es tan­évre várja a leendő elsős gyere­keket. Német, angol és orosz nyelvet tanulhatnak ingyenesen első és második osztályban heti két alkalommal a gyermekek. A testnevelés tagozaton már az első és a második évfolyamon úszásoktatást tartanak, amihez párosul még a mozgáskúltúra és a néptánc oktatása. A számítás­technika és informatika tago­zaton fakultációs jelleggel lehetőség nyílik a számítógé­pes ismeretek elsajátítására. Az iskola egyházi jellegéből adó­dóan az elsős gyermekek — fi­gyelembe véve a felekezeti ho­vatartozást — hittanoktatásban is részesülnek. Az iskola peda­gógusai nem kényszerítenek senkire világnézetet, de lehető­vé teszik, hogy tanulóik szaba­don kibontakoztassák a keresz­tény világlátást, így minden-fi­atal el tudja dönteni hovatar­tozását a keresztény hit és er­kölcs világában. KvZ kell az ügyben. Az önkormány­zatnak mérlegelnie kell, hogy a munkát rábízza-e az egyes isko­lákra, vagy megteremti egy vá­rosi szintű központi ellátás fel­tételeit. Több megoldási módo­zat merült fel. Az általános isko­lák technikai dolgozói maguk gondoskodnak igényeiknek megfelelően a szükséges anya­gok beszerzéséről és megmunká­lásáról, illetve gyártásáról. Ebben az esetben az önkormányzati tá­mogatás a költségvetés előkészí­tésénél a tanulói létszám függvé­nyében normatív módon megha­tározható, és az iskolák költség- vetésében tervezhető. Felmerült, hogy továbbra is egy vállalkozó végezze ezt a munkát. Ilyen szerződés köthető a 110. Sz. Szé­chenyi István Ipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző In­tézettel, amelynél a feladatok el­látásához szükséges feltételek adottak, és az iskola az alapító okiratában engedélyezettek sze­rint folytat vállalkozói munkákat. Szakemberek javasolták közpon­ti műhely kialakítását és beren­dezését, ez azonban a felmerülő létszámfejlesztések miatt jelentős többletköltséggel járna. A meg­kérdezett igazgatók többsége sem tartja szükségesnek a városi szintű ellátás fenntartását, mivel a technika tantárgy oktatásához szükséges feltételekről saját ma­guk is gondoskodni tudnak. A nagytételű beszerzés és feldolgo­zás viszont a költségeket jelen­tősen csökkentheti. Kedvező ár­ajánlat esetén — akár szervezet­ten is —- igénybe tudják venni az iskolák a már említett szakképző intézmény szolgáltatásait. Hétfői ülésükön a nyíregyházi város­atyák minden bizonnyal az utób­bi változat mellett döntenek. Öröm volt számomra az a hír, hogy Nyíregyházán megalakult a Dialóg Nyugdíjas Egyesület. Fiavonta megjelenő—társadalmi munkában készülő ingyenes — újságjukból sok minden kiderül. A legbiztatóbb mégis az, hogy ez az egyesület klubot hozott létre. Havonta kétszer találkoznak itt az érintettek. Van program, így egy-egy előadás is tarkítja a foglalkozásokat, de ott sorolják a többit: kötetlen együttlét, beszélgetés, kávézás, egyéb szórakozás — amibe én a kártyát is beleértem. A dolog rokonszenves. Nem kétséges, az ilyen jellegű civil kezdeményezéseké a jövő. Nem valami faldöngető érdekvédelmi csata jut eszembe először. Nem. Sokkal inkább az együttlét. Annak öröme. Haszna. Mert a nyugállományba vonultak számára fontos, hogy megmaradjanak az emberi kapcsolataik, hogy legyen kivel, miről beszélni. És van még egy biztató: az ilyen klubok keretében lehet talán a legoko- ' sabban beszélni arról, miként is kell bölcsen, szépen öregnek len-: ni. Mert ez bizony nem egyszerű. Nem tanítja senki. Míg a családi; életre felkészítés a fiatalok között sok fórumon folyik, addig vajon j ki beszél az idősödő embereknek arról, hogy hogyan kell készülni egy teljesen új helyzetre? Senki. Pedig a probléma millió. Hogyan ne legyek terhére környeze­temnek? Mit kell tenni annak érdekében, hogy szellemi frissessé­gem megmaradjon? A korral járó fizikai változásokat miként le- i hét áthidalni? Miként tehetem magam hasznossá? Új alkotó kor­szak-e a nyugdíjas időszak? Van-e ilyen korban szerelem? Beteg vagyok valóban, vagy csak panaszkodok, mert ez a sikk? Számít- e rám a világ? Nyugdíjas kor, újféle pénzügypolitika otthon. Mit '• tegyünk a szellemi restség ellen? Nem sorolom tovább. Azt talán ! láthatja a kedves olvasó, nem a betegségekkel és nem a pénzte- ; lenséggel foglalkoztam elsősorban. Nem, mert ezek ugyan létez- \ nek, az élet kísérőjelenségei, de nem kizárólagosak. Egy jó közös­ségben a megbeszélt gond felére csökkenhet. Miközben e néhány gondolatot próbáltam rendszerbe szedni,. jutott eszembe: mi lenne, ha valaki vállalkozna arra, hogy megta­nítja az idősödő embereket arra, hogy az életet nem fiatalon is le-! hét élvezni. Hogy megmenekülhetünk attól, hogy nyűgnek lássa- \ nak. Hogy ne intsenek le, mert dől belőlünk az aggály és a bölcses­ség. Hogy frissek maradjunk, hogy merjünk élni! Mert itt az egyik fő hiba. A legtöbben úgy vélik, egy kor után már nem illik... Mit ] nem illik? Mindent illik. Talán másként, de illik. Ha ez az egyesület, \ ez a klub csak annyit ér el, hogy felkelti a bátorságot a korban I előrehaladtakban, hogy életkedvüket felszítja, semmi nem volt hiába. | Szívem szerint lázadásra izgatnám a nyugállományban lévő­ket, az idősödőket. Szálljanak szembe a társadalom által velük szemben emelt gátakkal. Merjenek szólni, tenni, élni, szeretni, helyet követelni a mindennapokban. Az egyesület neve: Dialóg. Párbeszéd. Nos, rajta. Beszélgessünk! De nem csak egymás között. \ (bürget) j

Next

/
Thumbnails
Contents