Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-22 / 18. szám

Belföld-külföld 1996. január 22., hétfő Letartóztatások Kilenc volt magas beosztású kommunista funkcionáriust tartóztattak le szombat este Albániában. Az őrizetbe vett sze­mélyeket azzal vádolják, hogy „politikai okokból, az albán alkotmányt és a nemzetközi egyezményeket megsértve pol­gárok tömeges kitelepítését” rendelték el 1990 előtt. Az őrizetbe vett egykori kommunista köztisztviselők között van Simon Stefani és Hekuran Isai volt belügyminiszterek, Manush Mufti egykori kormányfőhelyettes, Aranit Cela volt főügyész, Rrapi Minő, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnö­ke. Elengedik a túszokat A csecsen lázadók egyik szóvivője vasárnap közölte, hogy a Szalmán Radujev vezette fegyveresek két nap múlva sza­badon engedik valamennyi, Pervomajszkojéből elhurcolt túszukat. A túszok elengedéséről szóló bejelentést független források nem tudták megerősíteni. Tansu Ciller török mi­niszterelnök szombat este ismételten a nemzetközi közös­séghez fordult a csecsen válság békés rendezése érdekében. Moszkva vonakodik ' Amerikai hivatalos forrásokból felfedték, hogy az orosz fél vonakodik teljesíteni azokat a kétoldalú megállapodáso­kat, amelyek előírják a nukleáris létesítményekre és fegy­verkészletekre vonatkozó adatok cseréjét, illetve a kölcsö­nös helyszíni szemlék megszervezését. A The Washington Post vasárnapi száma szerint amerikai részről úgy vélik, hogy noha Moszkva magatartása alapvetően nem jelent veszélyt az Egyesült Államok biztonságára nézve, és nem is borítja föl az amerikai—orosz viszony egészét, ám kétségkívül ko­moly akadályt gördít az együttműködés elmélyítése elé egy rendkívül fontos biztonságpolitikai területen. Arafat nyert Bár vasárnap délután még nem hozták nyilvánosságra Gá­zában az előző napi palesztin választások végleges eredmé­nyeit, a részeredmények alapján kétségtelenné vált Jasszer Ara/aí elsöprő győzelme. A vasárnap délutáni jelentések sze­rint a gázai választókörzetben a hivatalos végeredmény sze­rint Arafat a szavazatok 89,9 százalékát szerezte meg, szem­ben kevésbé ismert vetélytársával, Szamiha Halil asszonnyal, akire a választóknak csupán 10,1 százaléka voksolt. Halálos baleset Halálos közlekedési balese­tet okozott Kaposváron szom­batra virradó éjszaka, nem sok­kal egy óra előtt, Paul Anthony Camarce 31 éves amerikai ál­lampolgár, egy amerikai cég alkalmazottja. Az általa vezetett Ford Ran­ger típusú terepjáróval egy kereszteződésben összeütkö­zött a neki balról,*a védett út­vonalon közlekedő F. Lászlóné 26 éves helyi lakos által veze­tett személygépkocsival. Az ütközés következtében a vétlen gépkocsi utasai közül F. Lász­ló 29 éves kaposvári lakos olyan súlyos sérüléseket szen­vedett, hogy a kórházba szállí­tás után életét vesztette. A gépkocsi vezetője és egy 16 éves utasa súlyos életveszé­lyes, egy másik utas súlyos csonttöréses sérülést szenve­dett. A baleset okozója köny- nyebben sérült. A körülmények tisztázása és a felelősség meg­állapítása érdekében szakértői vizsgálat indult. Jubileumi közgyűlés Tizsavasváriban {Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepi köszöntő után a Város Díszpolgára, a Tisza- vasvári Városért díjak és a Jubileumi Emlékplaketek ki­osztására került sor, amiket a polgármester nyújtott át. Díszpolgári címet ítélt a képviselő-testület Dupcsák Lászlónak, az Alkaloida ve­zérigazgatójának és Vígh Jó­zsefnek, a Váci Mihály gim­názium nyugalmazott igaz­gatójának. A Tiszavasvári Városért díjat hat személy­nek és két kollektívának nyújtotta át a polgármester: Balogh Lászlóné pedagógus­nak, Kovács Miklós, vállal­kozónak, Lantos István, bi­zottsági tagnak, Mészáros László, sportvezetőnek, Rez- nák István, szövetkezeti el­nöknek, Takács Mihály, is­kola igazgatónak, illetve a Városi Vegyeskórusnak és az Alkaloida kollektívájá­nak. A Jubileumi Emlékpla­kettet közel harminc jeles vállalkozó, kisiparos és köz­életi személyiség vehetett át. V. P. UJ KELET Jó kapcsolat Kaposújlak, amelynek repülőterén helikopterbá­zist létesítettek az ameri­kaiak, jó kapcsolatokra törekszik a békefenntar­tókkal. Ennek egyik jele­ként meghívták az ott ál­lomásozó alig több mint száz katonát, vegyenek részt tavasszal az új sport­pálya avatásán, ahol arra is lehetőségük lesz, hogy szabadidejükben kosár­labdázzanak, és bemutas­sák a helybelieknek az amerikai focit. Szántó Já­nos, a mintegy 700 lakosú település polgármestere a falubeliek véleményét is tolmácsolva elmondta: tu­domásul veszik, hogy bizo­nyos kényelmetlenséggel jár a katonák jelenléte, ám a tapasztalatok szerint a személyes kapcsolat sok gond megoldásában segít. Például abban, hogy a he­likopterek útvonalának ki­jelölését — kérésére — úgy módosították, hogy a gépek ne a falu felett repül­jenek át. A repülőtérről kivezető útkereszteződés kivilágítására az önkor­mányzat hajlandó áldozni. Jugoszláv—magyar üzletember-találkozó Kevés a szabadpiaci pénz Sikerrel zárult a Magyar Ke­reskedelmi és Ipar Kamara szervezésében a Belgrádban tartott jugoszláv-magyar üzlet­ember-találkozó — nyilatkoz­ta vasárnap, a delegáció haza­érkezése után az MTI tudósí­tójának Tóth Imre, a Budapesti Kereskedelmi és Ipar Kamara elnöke. Elmondta, hogy a több mint 90 magyar vállalat vezetője ja­nuár 17-én indult Belgrádba, hogy a helybéli kamara segít­ségével az újjáépítés idősza­kában az üzleti lehetőségekről tájékozódjanak, kapcsolatokat alakítsanak ki. A háború előtt a volt szövetségi Jugoszlávia Magyarország kereskedelmi partnerei között a negyedik­hatodik helyen állt, ám a gaz­dasági szankciók miatt a kétol­dalú forgalom a töredékére esett vissza. A magyar és a ju­goszláv kamara vezetése épp a daytoni békemegállapodás napján egyezett meg országaik vállalkozóinak találkozójáról, és a kamarák gyorsaságát di­cséri, hogy januárra már a ma­gyar csapat kiutazását is meg­szervezték. Tóth Imre szerint egyelőre senki sem várt látvá­nyos üzletkötéseket, elsősorban a tájékozódásra és a megsza­kadt kooperációs kapcsolatok felvételére számítottak. A hely­színen igazolódott is, hogy a vállalati együttműködés jogi keretei a vám- és az adószabá­lyok megváltoztak, s ezekkel a magyar partnereknek is meg kell ismerkedniük. Ezen túl ál­talános tapasztalat, hogy a ré­gióban kevés szabadpiaci pénz, és ezt a vállalatközi együttmű­ködés kialakításánál figyelem­be kell venni. Az üzleti partnerkeresés több szakmai csoportban zajlott, s ezek közül azok voltak a sike­resebbek, ahol a termelési együttműködésnek már voltak előzményei. így például re­ményteli tárgyalásokat folyta­tott a Tungsram, a Ganz-Huns- let, a Ferroglobus, a Dunaferr és a Ferro-Tool Rt.. A Tung­sram háztartási és autóvilla­mossági termékek értékesítésé­ben és kooperációjában érde­kelt, akárcsak a korábbi évek­ben. A Ganz-Hunslet teherva­gonok gyártási együttműködé­séről, illetve a személyszállító sínbuszok felújításáról folyta­tott tárgyalásokat. A Magyarországon széles raktári készlettel rendelkező szerszám és szerszámelem előállító és forgalmazó cégnél, a Ferro-Tool Rt.-nél is úgy lát­ták: az újraéledő gépiparban szinte minden alapanyagból várhatóan megnő az igény. Ezt bizonyítja, hogy a Ferro-Tool négy céggel is reménybeli tár­gyalásokat folytatott termelési kooperációról és különböző szerszámok, valamint szer­számacélok kereskedelméről. Egészen konkrét eredmény és a későbbi kereskedelmi kap­csolatok fejlődésének ad kere­tet az a két együttműködési szerződés, amelyet a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara és a Jugoszláv Gazdasági Ka­mara, továbbá a Budapesti Ke­reskedelmi és Ipar Kamara, valamint a Belgrádi Kereske­delmi Kamara vezetői írtak alá. Grósz Károly temetése Több ezer ember részvételével helyezték végső nyu­galomra szombaton a Farkasréti temetőben Grósz Ká­rolyt, Magyarország néhai miniszterelnökét az MSZMP utolsó főtitkárát. Az elhunyt életútját Nyers Rezső or­szággyűlési képviselő, a Grósz-kormány államminisz­tere értékelte. A politikus kijelentette: a tárgyilagos tör­ténetírás be fogja bizonyítani, hogy Grósz Károlynak pozitív szerepe volt a fordulat megkezdésében és vég­rehajtásában. A szónok kiemelte, hogy Grósz kormányfői tevékenysége ideje alatt bővültek gazda­sági kapcsolataink a nyugattal, normalizálódott a vi­szony Izraellel és Dél-Koreával, világútlevelet kaptak a magyar állampolgárok. Bizonytalan volt a mártír­miniszterelnök megítélésében, ennek ellenére támogat­ta Nagy Imre újratemetését. Része volt abban is, hogy a keletnémet menekültek előtt megnyílt a határ — hangsúlyozta Nyers. Grósz Károlyt úgy jellemezte, hogy két csoport, a fordulat ellenfeleinek és radikális híveinek nyomása között állt. 1988-ben a szocializmus modernizálásának — akkor még előremutató - prog­ramját képviselte, 1989-től viszont, amikor megnőtt a társadalmi igény a teljes rendszerváltozásra, már in­kább a kételkedés, némileg a visszahúzás volt rá jellemző. A család és a barátok nevében Irányi Pál búcsúzott az elhunyttól. Személyes hangvételű beszé­dében kitért arra, hogy Grósz Károly türelemmel és méltósággal viselte halálos betegségét. A temetésen megjelent az egykori MSZMP-vezetés több tagja. A kormányt Vastagh Pál igazságügy-miniszter képvisel­te. F rakció vezető-csere az SZDSZ-nél (Folytatás az 1. oldalról) Tavaly nem sikerült a sport­nak megfelelő támogatást kap­nia a megyétől, remélem, most nem így lesz. Közben a nyír­egyházi képviselői munkámat természetesen tovább folyta­tom. Remélem, azért egy kicsit pihenni is tudok, mert gyakor­latilag előbb tanácsnokként, majd később frakcióvezetőként 1991-től részt veszek a város vezetésében. Nem árt egy kicsit távolodni ettől a munkától, mert így reálisan meg tudom ítélni, hogy jól döntöttünk-e bizonyos kérdésekben eddig, illetve jól döntünk-e ezután. Tukacs István, a szocialista párt frakcióvezetője különö­sebben nem kívánta kommen­tálni a váltást: — Az SZDSZ belügye, hogy kit választ meg frakcióvezető­nek. Mi nem emberekkel, ha­nem a párttal kötöttünk szövet­séget. Lóvéi Csaba képessége­it elismerem, remélem, az ő irá­nyítása alatt az SZDSZ-frakció ugyanazt az irányvonalat köve­ti majd, mint eddig. A mi ré­szünkről biztos, hogy nem vár­ható semmi változás. (sz. a.) Apró malőr Az ember feje nem káptalan Az Országgyűlés elnöke az egyik legmegterhelőbb mun­kakört tölti be hazánkban: irá­nyítja a parlamentben folyó munkát, koordinálja a politi­kusok felszólalásainak barok­kos áradatát, dönt, rendre uta­sítja az ország ügyes-bajos dolgainak megoldása helyett egymást marcangoló, renitens képviselőket, szervezetté teszi a televíziós kamera előtti tet- szelgési, szereplési vágyakat. Egyszóval, hosszú és nehéz munkanapokat tölt a hivatalá­ban, s a ko­moly, nagy horderejű dol­gok irányítása mellett egy-két apró-cseprő do­log, például egy picinyke „i” felett köny- nyedén el­csúszhat a fi­gyelme. De hát az ember feje nem káptalan. A pozíció, a protokoll köte­lez, s ha tetszik, ha nem egy- egy meghívásnak eleget kell tenni az elnöknek, mégha az a hely, valahol a magyar tér­kép egyik eldogodtabb sarká­ban is van, Tiszavasváriban. Az ünnepi összejövetelen, mint díszvendég vett részt az elnök, s így szinte kötelező, hogy jókívánságait, a nap rangjához méltó gondolatait tolmácsolja a megjelenteknek. A hétvégi pihenését az ünnep­lő Vasváriak oltárán feláldo­zó elnök a mikrofon elé lépett a közönség figyelmének a ke­reszttüzében, hogy a várt és elvárt protokollnak eleget tegyen. — Szép hely Tiszavasvár... — akarta kezdeni a gondola­tot az elnök, de a közönség egyemberkénti segítő morajá­tól — mármint attól, hogy az „i” betűt hozzátették — abba kellett hagynia a mondatot. — Tessék? — kérdezett vissza értetlenül a mikrofo­non keresztül. — Tiszavasvár-i! — vála­szolt újra közel ezer hang nyomatékosítva a szóvégi magánhangzót. Hogy a szituáció ne válljon kellemetlenné, a háttérben lévő elnökségi asztal mellől a már kényszeredve forgolódó elnök megkapta a segítséget: — Tiszavasvári — így hív­ják ezt a várost. Az elnök a feloldódott fe­szültségtől há­lás pillantással visszafordult a közönséghez. — Szép hely Tiszavasvári — s újra kezd­te megköny- nyebbülten a félbehagyott mondatot. A közönség sorai között az elégedettség moraja futott keresztül. Ja, ké­rem egy gyakorlott politikus­nak könnyű megszerezni a népszerűséget! Áz elnök védelmében szól­va könnyen azt hihette, hogy az „i” csupán birtokrag, mert senki sem úgy nevezte a vá­ros dolgait, hogy ez a ti- szavasvári-i valami, illetve emez meg a tiszavasvári-i micsoda. Az elnök: elnök, nem pedig nyelvész — ezt meg kell érteni. Bár csupán egy „i” betűcs- ke miatt akadt* meg a proto­koll olajozottan forgó kereke, de ami jár, az jár, s a vasvári­ak kikövetelték a maguk iga­zát. Az elnök örülhet, hogy nem pár évszázaddal előbb született, amikor az icike-pi- cike „i” betű megléte, illetve nem léte miatt véres polgár- háborúk törtek ki. De ez már más mese, ez az Ember tra­gédiája...

Next

/
Thumbnails
Contents