Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-22 / 18. szám

Belföld-külföld

1996. január 22., hétfő

Letartóztatások

Kilenc volt magas beosztású kommunista funkcionáriust tartóztattak le szombat este Albániában. Az őrizetbe vett személyeket azzal vádolják, hogy „politikai okokból, az albán alkotmányt és a nemzetközi egyezményeket megsértve polgárok tömeges kitelepítését” rendelték el 1990 előtt. Az őrizetbe vett egykori kommunista köztisztviselők között van Simon Stefani és Hekuran Isai volt belügyminiszterek, Manush Mufti egykori kormányfőhelyettes, Aranit Cela volt főügyész, Rrapi Minő, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke.

Elengedik a túszokat

A csecsen lázadók egyik szóvivője vasárnap közölte, hogy a Szalmán Radujev vezette fegyveresek két nap múlva szabadon engedik valamennyi, Pervomajszkojéből elhurcolt túszukat. A túszok elengedéséről szóló bejelentést független források nem tudták megerősíteni. Tansu Ciller török miniszterelnök szombat este ismételten a nemzetközi közösséghez fordult a csecsen válság békés rendezése érdekében.

Moszkva vonakodik '

Amerikai hivatalos forrásokból felfedték, hogy az orosz fél vonakodik teljesíteni azokat a kétoldalú megállapodásokat, amelyek előírják a nukleáris létesítményekre és fegyverkészletekre vonatkozó adatok cseréjét, illetve a kölcsönös helyszíni szemlék megszervezését. A The Washington Post vasárnapi száma szerint amerikai részről úgy vélik, hogy noha Moszkva magatartása alapvetően nem jelent veszélyt az Egyesült Államok biztonságára nézve, és nem is borítja föl az amerikai—orosz viszony egészét, ám kétségkívül komoly akadályt gördít az együttműködés elmélyítése elé egy rendkívül fontos biztonságpolitikai területen.

Arafat nyert

Bár vasárnap délután még nem hozták nyilvánosságra Gázában az előző napi palesztin választások végleges eredményeit, a részeredmények alapján kétségtelenné vált Jasszer Ara/aí elsöprő győzelme. A vasárnap délutáni jelentések szerint a gázai választókörzetben a hivatalos végeredmény szerint Arafat a szavazatok 89,9 százalékát szerezte meg, szemben kevésbé ismert vetélytársával, Szamiha Halil asszonnyal, akire a választóknak csupán 10,1 százaléka voksolt.

Halálos baleset

Halálos közlekedési balesetet okozott Kaposváron szombatra virradó éjszaka, nem sokkal egy óra előtt, Paul Anthony Camarce 31 éves amerikai állampolgár, egy amerikai cég alkalmazottja.

Az általa vezetett Ford Ranger típusú terepjáróval egy kereszteződésben összeütközött a neki balról,*a védett útvonalon közlekedő F. Lászlóné 26 éves helyi lakos által vezetett személygépkocsival. Az ütközés következtében a vétlen

gépkocsi utasai közül F. László 29 éves kaposvári lakos olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítás után életét vesztette.

A gépkocsi vezetője és egy 16 éves utasa súlyos életveszélyes, egy másik utas súlyos csonttöréses sérülést szenvedett. A baleset okozója köny- nyebben sérült. A körülmények tisztázása és a felelősség megállapítása érdekében szakértői vizsgálat indult.

Jubileumi közgyűlés Tizsavasváriban

{Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepi köszöntő után a Város Díszpolgára, a Tisza- vasvári Városért díjak és a Jubileumi Emlékplaketek kiosztására került sor, amiket a polgármester nyújtott át.

Díszpolgári címet ítélt a képviselő-testület Dupcsák Lászlónak, az Alkaloida vezérigazgatójának és Vígh Józsefnek, a Váci Mihály gimnázium nyugalmazott igazgatójának. A Tiszavasvári Városért díjat hat személynek és két kollektívának

nyújtotta át a polgármester: Balogh Lászlóné pedagógusnak, Kovács Miklós, vállalkozónak, Lantos István, bizottsági tagnak, Mészáros László, sportvezetőnek, Rez- nák István, szövetkezeti elnöknek, Takács Mihály, iskola igazgatónak, illetve a Városi Vegyeskórusnak és az Alkaloida kollektívájának. A Jubileumi Emlékplakettet közel harminc jeles vállalkozó, kisiparos és közéleti személyiség vehetett át. V. P.

UJ KELET

Jó kapcsolat

Kaposújlak, amelynek repülőterén helikopterbázist létesítettek az amerikaiak, jó kapcsolatokra törekszik a békefenntartókkal. Ennek egyik jeleként meghívták az ott állomásozó alig több mint száz katonát, vegyenek részt tavasszal az új sportpálya avatásán, ahol arra is lehetőségük lesz, hogy szabadidejükben kosárlabdázzanak, és bemutassák a helybelieknek az amerikai focit. Szántó János, a mintegy 700 lakosú település polgármestere a falubeliek véleményét is tolmácsolva elmondta: tudomásul veszik, hogy bizonyos kényelmetlenséggel jár a katonák jelenléte, ám a tapasztalatok szerint a személyes kapcsolat sok gond megoldásában segít. Például abban, hogy a helikopterek útvonalának kijelölését — kérésére — úgy módosították, hogy a gépek ne a falu felett repüljenek át. A repülőtérről kivezető útkereszteződés kivilágítására az önkormányzat hajlandó áldozni.

Jugoszláv—magyar üzletember-találkozó

Kevés a szabadpiaci pénz

Sikerrel zárult a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara szervezésében a Belgrádban tartott jugoszláv-magyar üzletember-találkozó — nyilatkozta vasárnap, a delegáció hazaérkezése után az MTI tudósítójának Tóth Imre, a Budapesti Kereskedelmi és Ipar Kamara elnöke.

Elmondta, hogy a több mint 90 magyar vállalat vezetője január 17-én indult Belgrádba, hogy a helybéli kamara segítségével az újjáépítés időszakában az üzleti lehetőségekről tájékozódjanak, kapcsolatokat alakítsanak ki. A háború előtt a volt szövetségi Jugoszlávia Magyarország kereskedelmi partnerei között a negyedikhatodik helyen állt, ám a gazdasági szankciók miatt a kétoldalú forgalom a töredékére esett vissza. A magyar és a jugoszláv kamara vezetése épp a daytoni békemegállapodás napján egyezett meg országaik vállalkozóinak találkozójáról, és a kamarák gyorsaságát dicséri, hogy januárra már a magyar csapat kiutazását is megszervezték. Tóth Imre szerint egyelőre senki sem várt látványos üzletkötéseket, elsősorban a tájékozódásra és a megszakadt kooperációs kapcsolatok felvételére számítottak. A helyszínen igazolódott is, hogy a vállalati együttműködés jogi keretei a vám- és az adószabályok megváltoztak, s ezekkel a magyar partnereknek is meg kell ismerkedniük. Ezen túl általános tapasztalat, hogy a régióban kevés szabadpiaci pénz, és ezt a vállalatközi együttműködés kialakításánál figyelembe kell venni.

Az üzleti partnerkeresés több szakmai csoportban zajlott, s ezek közül azok voltak a sikeresebbek, ahol a termelési együttműködésnek már voltak előzményei. így például reményteli tárgyalásokat folytatott a Tungsram, a Ganz-Huns- let, a Ferroglobus, a Dunaferr és a Ferro-Tool Rt.. A Tungsram háztartási és autóvillamossági termékek értékesítésében és kooperációjában érdekelt, akárcsak a korábbi években. A Ganz-Hunslet tehervagonok gyártási együttműködéséről, illetve a személyszállító sínbuszok felújításáról folytatott tárgyalásokat.

A Magyarországon széles raktári készlettel rendelkező szerszám és szerszámelem előállító és forgalmazó cégnél, a Ferro-Tool Rt.-nél is úgy látták: az újraéledő gépiparban szinte minden alapanyagból várhatóan megnő az igény. Ezt bizonyítja, hogy a Ferro-Tool négy céggel is reménybeli tárgyalásokat folytatott termelési kooperációról és különböző szerszámok, valamint szerszámacélok kereskedelméről. Egészen konkrét eredmény és a későbbi kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének ad keretet az a két együttműködési szerződés, amelyet a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara és a Jugoszláv Gazdasági Kamara, továbbá a Budapesti Kereskedelmi és Ipar Kamara, valamint a Belgrádi Kereskedelmi Kamara vezetői írtak alá.

Grósz Károly temetése

Több ezer ember részvételével helyezték végső nyugalomra szombaton a Farkasréti temetőben Grósz Károlyt, Magyarország néhai miniszterelnökét az MSZMP utolsó főtitkárát. Az elhunyt életútját Nyers Rezső országgyűlési képviselő, a Grósz-kormány államminisztere értékelte. A politikus kijelentette: a tárgyilagos történetírás be fogja bizonyítani, hogy Grósz Károlynak pozitív szerepe volt a fordulat megkezdésében és végrehajtásában. A szónok kiemelte, hogy Grósz kormányfői tevékenysége ideje alatt bővültek gazdasági kapcsolataink a nyugattal, normalizálódott a viszony Izraellel és Dél-Koreával, világútlevelet kaptak a magyar állampolgárok. Bizonytalan volt a mártírminiszterelnök megítélésében, ennek ellenére támogatta Nagy Imre újratemetését. Része volt abban is, hogy a keletnémet menekültek előtt megnyílt a határ — hangsúlyozta Nyers. Grósz Károlyt úgy jellemezte, hogy két csoport, a fordulat ellenfeleinek és radikális híveinek nyomása között állt. 1988-ben a szocializmus modernizálásának — akkor még előremutató - programját képviselte, 1989-től viszont, amikor megnőtt a társadalmi igény a teljes rendszerváltozásra, már inkább a kételkedés, némileg a visszahúzás volt rá jellemző. A család és a barátok nevében Irányi Pál búcsúzott az elhunyttól. Személyes hangvételű beszédében kitért arra, hogy Grósz Károly türelemmel és méltósággal viselte halálos betegségét. A temetésen megjelent az egykori MSZMP-vezetés több tagja. A kormányt Vastagh Pál igazságügy-miniszter képviselte.

F rakció vezető-csere az SZDSZ-nél

(Folytatás az 1. oldalról) Tavaly nem sikerült a sportnak megfelelő támogatást kapnia a megyétől, remélem, most nem így lesz. Közben a nyíregyházi képviselői munkámat természetesen tovább folytatom. Remélem, azért egy kicsit pihenni is tudok, mert gyakorlatilag előbb tanácsnokként, majd később frakcióvezetőként 1991-től részt veszek a város vezetésében. Nem árt egy kicsit távolodni ettől a munkától, mert így reálisan meg tudom ítélni, hogy jól döntöttünk-e bizonyos kérdésekben eddig, illetve jól döntünk-e ezután.

Tukacs István, a szocialista párt frakcióvezetője különösebben nem kívánta kommentálni a váltást:

— Az SZDSZ belügye, hogy kit választ meg frakcióvezetőnek. Mi nem emberekkel, hanem a párttal kötöttünk szövetséget. Lóvéi Csaba képességeit elismerem, remélem, az ő irányítása alatt az SZDSZ-frakció ugyanazt az irányvonalat követi majd, mint eddig. A mi részünkről biztos, hogy nem várható semmi változás.

(sz. a.)

Apró malőr

Az ember feje nem káptalan

Az Országgyűlés elnöke az egyik legmegterhelőbb munkakört tölti be hazánkban: irányítja a parlamentben folyó munkát, koordinálja a politikusok felszólalásainak barokkos áradatát, dönt, rendre utasítja az ország ügyes-bajos dolgainak megoldása helyett egymást marcangoló, renitens képviselőket, szervezetté teszi a televíziós kamera előtti tet- szelgési, szereplési vágyakat. Egyszóval, hosszú és nehéz munkanapokat tölt a hivatalában, s a komoly, nagy horderejű dolgok irányítása mellett egy-két apró-cseprő dolog, például egy picinyke „i” felett köny- nyedén elcsúszhat a figyelme. De hát az ember feje nem káptalan.

A pozíció, a protokoll kötelez, s ha tetszik, ha nem egy- egy meghívásnak eleget kell tenni az elnöknek, mégha az a hely, valahol a magyar térkép egyik eldogodtabb sarkában is van, Tiszavasváriban. Az ünnepi összejövetelen, mint díszvendég vett részt az elnök, s így szinte kötelező, hogy jókívánságait, a nap rangjához méltó gondolatait tolmácsolja a megjelenteknek. A hétvégi pihenését az ünneplő Vasváriak oltárán feláldozó elnök a mikrofon elé lépett a közönség figyelmének a kereszttüzében, hogy a várt és elvárt protokollnak eleget tegyen.

— Szép hely Tiszavasvár... — akarta kezdeni a gondolatot az elnök, de a közönség egyemberkénti segítő morajától — mármint attól, hogy az „i” betűt hozzátették — abba kellett hagynia a mondatot.

— Tessék? — kérdezett vissza értetlenül a mikrofonon keresztül.

— Tiszavasvár-i! — válaszolt újra közel ezer hang nyomatékosítva a szóvégi magánhangzót.

Hogy a szituáció ne válljon kellemetlenné, a háttérben lévő elnökségi asztal mellől a már kényszeredve forgolódó elnök megkapta a segítséget:

— Tiszavasvári — így hívják ezt a várost.

Az elnök a feloldódott feszültségtől hálás pillantással visszafordult a közönséghez.

— Szép hely Tiszavasvári — s újra kezdte megköny- nyebbülten a félbehagyott mondatot.

A közönség sorai között az elégedettség moraja futott keresztül. Ja, kérem egy gyakorlott politikusnak könnyű megszerezni a népszerűséget!

Áz elnök védelmében szólva könnyen azt hihette, hogy az „i” csupán birtokrag, mert senki sem úgy nevezte a város dolgait, hogy ez a ti- szavasvári-i valami, illetve emez meg a tiszavasvári-i micsoda. Az elnök: elnök, nem pedig nyelvész — ezt meg kell érteni.

Bár csupán egy „i” betűcs- ke miatt akadt* meg a protokoll olajozottan forgó kereke, de ami jár, az jár, s a vasváriak kikövetelték a maguk igazát. Az elnök örülhet, hogy nem pár évszázaddal előbb született, amikor az icike-pi- cike „i” betű megléte, illetve nem léte miatt véres polgár- háborúk törtek ki. De ez már más mese, ez az Ember tragédiája...