Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-17 / 14. szám

Önt mi bosszantja? A Városháza előtt sétáló embereket szólítottunk meg, és mindenkitől ugyanazt kérdeztük: Önt mi bosszantja? Nézzük, mit is válaszoltak! Váradl Józsefné — Oroson közel lakom a postahivatalhoz. A megye legeldugottabb kistelepülé­sének különb a postája, mint a miénk. Esős, sáros időben szinte megközelíthetetlen. Oros egybenőtt a megye- székhellyel, de ezen a téren még nagyon messze va­gyunk a városi rangtól. A Fő utcán volt valamikor egy ABC-áruház, még az ÁFÉSZ üzemeltette. Amióta bezárt, jelentősen romlott a településrész kereskedelmi ellátása. Kis boltok, garázs­üzletek vannak, de amennyi­vel kisebb azokban a válasz­ték, annyival magasabbak az árak, már a csillagos égig nyúlnak. Ha egy okos keres­kedő egy diszkontáruházát nyitna az ABC épületében, olcsóbb árakkal is tisztessé­ges nyereségre tehetne szert. Ha ezeknek a kis boltoknak lennek konkurenciájuk, ak­kor talán nem szaladna el ve­lük annyira a „csikó”. — Az áremelkedés bosz- szant bennünket a legjobban. Különösen az élelmiszerárak szabadultak el. Az elmúlt év januárjához képest egyhar- maddal lettek drágábbak az alapvető élelmiszerek, ezen­kívül a ruházati termékek is egyre megfizethetetlenebbek lesznek. A fiatalok szeretné­nek divatosan öltözködni és a butikosok ezt használják ki. Túl sok kis bolt van, ahol na­ponta jó, ha egy darab holmit eladnak. Csak úgy tudják nyereségessé tenni az üzletet, ha a beszerzési árra magas ár­rést számolnak fel. Csakhogy ez már lassan megfizethetet­len. Hegedűs László — A kenyerem javát már megettem, de azt mondom, hogy nem látom tisztán a fia­talok jövőjét. Nincs előttük perspektíva. Tanulnak, de nem tudják, hogy szükség lesz-e valamikor rájuk. Nem találják a helyüket, és sokan elkallódnak közülük. A vá­rosban, a megyében, az or­szágban dühöng a gazember­ség: szemérmetlenül lopnak, csalnak, hazudnak. Az újgaz­dagokra gondolok, akik túl gyorsan vagyonosodtakmeg. A volt „aparatcsikok” kivo­nultak a politikából, és a pri­vatizáció zűrzavarát kihasz­nálva bár törvényesen, csak éppen roppant etikátlanul ha­rácsolták össze a vagyonukat. Ez a demokrácia nekik ked­vez. Ma csak a törtető és a mindenkit legázoló emberek érvényesülhetnek. A hétköznapi embereket nem is a szegénység keseríti el a legjobban, hanem a ki- látástalanság. A spórolást is sokkal könnyebb elviselni, ha látjuk az elérendő célt. A kormány nem jelöl meg vi­lágos célokat, csak homá­lyos ígérgetésekbe burkoló­zik. — Fekete Tibor — Közép utca „szennybemenetele” Önkormányzattalanság Megmagyarázom a címet. Ebből az ügyből ugyanis, ami­ről most ismét írnom kell, su­gárzik a tanácstalanság — csakhogy most nincsenek taná­csok... Bizonyára emlékszik még a kedves olvasó, hogy a nyár végén e hasábokon Feljelen­tem a várost címmel bemutat­tam a Közép utca 4. számú, öt éve elhagyottan álló ház hely­zetét, remélve, hogy lesz ille­tékes, aki tesz is valamit az ott évek óta folyó környezet- szennyezés ellen. Kétségtelen, hogy néhány nap múlva lát­ták az utcában a város legfőbb vezetőjét, de az első intézke­dés eredményét csak késő ősszel észlelték — akkortájt, amikor a környezetvédelmi világnap alkalmából a minisz­ter is Nyíregyházán takarított —, egy teherautóra felrakták és elszállították a felhalmozó­dott szemét nagyját. A következő napokban aztán egy furgonról — tehát nyilván nem utcabeliek — már nem az udvarra, hanem az ablakon át a szobába szórtak be néhány mázsa hulladékpapírt. Ezután attól féltek a szomszédok, ne­hogy felgyújtsa valaki. Jogo­san féltek, mert egy héten be­lül riasztani kellett a tűzoltó­kat. Szerencsére a ház nem ka­pott lángra. Vagy talán jobb lett volna, ha akkor leég? S aztán jött a tél. Illetve jöt­tek, akiknek megtetszettek az öreg ház fa tornácoszlopai, s egy szép napon kirángatták azokat a tető alól, mire az meg­roggyant, s még a homlokzati fal jó részét is kiborította jár­dára, illetve az úttestre. A ki­szabadult faanyagot elhordták, és azóta is hordják (az ajtó- és ablakkereteket, -tokokat már régen elvitték). Pár napja há­rom, 10—12 éves korú gyerek két lecsupaszított gyermekko­csi-alvázra rakta a romok kö­zül kibányászott deszkadara­bokat. Aki arra járt, attól reme­gett, nem dől-e rájuk a fal. Közben egy kft. munkásai meg­támasztották a főfalat, ki ne boruljon — ez volt a második hivatalos intézkedés. A leesett nagy hó „segített” a bádogtetőt teljesen berogyasztani. S a sze­mét újra gyűlik. Itt tartunk most. A mindkét megyei lapban megjelent pana­szos cikkek eredménytelensé­ge után, megkeresték a környék képviselőjét is, segítsen meg­oldást találni. Ő a Nyíregyházi Napló múlt héten megjelent számában nyilatkozott. Idé­zem. „Több figyelmet kémek a Közép utcán élőktől, hiszen az egyik elhagyott ház lebontása megtörtént , most viszont néhá­nyon szeméttelepnek tekintik a telket.” (Kiemelések tőlem.) Ennyi. Ki kér figyelmet? Kitől? Ez lebontás? Most lett szemét­telep? Mi ez, ha nem szemfor­gatás? Tanácstalanság. Pardon: önkormányzattalanság! (Név és cím a szerkesztőségben) Fotó: Racskó Tibor Szóval... Félreértés ne essék, nem az egyik kiváló üdítőital­gyártó cég reklámkampá­nyával kívánok foglalkoz­ni, csak jelszavukat vettem kölcsön. Úgy tapasztaltam ugyanis, hogy hivatalain­kat valami különös, bizarr kapcsolat fűzi a számokhoz. Mintha számmániások len­nének. Kezdetben csak egyféle szám létezett: a személyi- igazolvány-szám. Két betű és hat szám. Nem készült olyan formanyomtatvány, kérelem, aminek kitöltése­kor ne lett volna rá szük­ség. Meg is jegyezte azt az ember. Aztán kitalálták a személyi számot. Az is jó volt. Nem mondhattuk meglepetésünkben: azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány? Ha páros számmal kezdődött a személyi szám, akkor csak lányról, ha pá­ratlannal akkor csak fiúról lehetett szó. Később meg­Számmánia ismerkedhettünk a társada­lombiztosítási- és az adószá­munkkal is. Jött aztán az új rendszer és az Alkotmánybíróság. Ez utóbbi úgy döntött, sérti a személyi jogainkat, ha úton- útfélen — jobban mondva minden hivatal számítógépé­ben — a személyi számunkat tartják nyilván. Ezentúl min­den hivatalnak saját számot kell kitalálnia a nyilvántar­tásunkhoz. Kezdetét vette a számmánia. Tavaly, év végén még a legújabb társadalombiztosí­tási hatósági szám volt a slá­ger. Azóta itt a legújabb má­nia, a pénzforgalmi-jelzőszá­mé. Bevezetésére jó előre fel­készültek a hivatalok. Siker­rel, azóta nincs tumultus a postán. Ott csak az új jelző­számmal ellátott csekket fo­gadják el, olyat meg égen- földön se találunk. Igaz, az OTP-be, ahol még használha­tók a régi csekkek, lassan sor­számot kell váltani a beju­táshoz. Hasznos ez a jelzőszám. Azért hívják jelzőnek, ne­hogy valós számnak gondol­juk. Huszonvalahány jegy­ből áll, az meg ugye nem le­het valós. Azért ilyen sokje­gyű, hogy köny-nyebben megjegyezzük a bankszám­la-, azaz a pénzforgalmi jel­zőszámunkat. Közismert, egy szám megjegyezhetősé­gének esélye, a számjegyek számának emelkedésével egyenes arányban növek­szik. Ezt bizton állíthatják kitalálói, ugyanis az egye­nes arány említése az embe­rek zömét elriasztja attól, hogy utánagondoljanak a hallottaknak. Végül ahelyett, hogy el­sorolnám, hányféle szám­mánia szakadhat még ránk, inkább arra gondolok: ne szólj (pénzforgalmi jelző-) szám, nem fáj fejem! Révay Apáczai­hét A nyíregyházi Apáczai Csere János Gyakorlóisko- lában hétfő óta tart az Apáczai-hét. Pénteken több nagyobb rendezvényt is tartanak: fél 9-től a he­tedik-nyolcadikosok me­gyei francia nyelvi verse­nyét, negyed 10-től az alsósok városi sakkver­senyét, 10-től a felső tago­zatosok megyei helyesírá­si versenyét. Ez utóbbin várható a legnagyobb ér­deklődés, több mint szá­zan vetélkednek majd. Az intézmény egyéb­ként a következő tanévben matematika tagozatos ötö­dik osztályt indít. Az ér­deklődő negyedikesek és szüleik — ha előzetesen időpontot egyeztetnek az iskolatitkárnál vagy a 404- 427-es telefonszámon — személyesen is felkereshe­tik az iskolát ismerkedés céljából. A beiratkozott gyerme­kek a tantárgyi versenyek­re való felkészülés mellett résztvevői lehetnek egyéb, már hírnevet szerzett tevé­kenységeknek: a kosárlab­da, torna, képzőművészeti, néptánc, biológia szakkö­röknek, az énekkarnak és a második idegen nyelv ( angol, német, francia, olasz, orosz) oktatásának. A január 31-éig jelent­kezők május végéig heten­te egy alkalommal térítés- mentes előkészítő tanfo­lyamon pallérozódhatnak matematikából és számí­tástechnikából. , .. , (gyű re)

Next

/
Thumbnails
Contents