Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-15 / 12. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. január 15., hétfő 3 Államválasz Jóskának Kedves kis Jóskám! Köszönöm idei első leveled, amiben a magyarkodásról közlöd — kedves feleségeddel cserélt—magvas gondolataidat. Mondhatom, szíven talált, ezért ma egy szót se pénztárcádról (nem magyarkodásból, de a buksza német jövevényszónk, nekem sosem tetszett!), legalább most, az év elején ne az ár, bér, adó, támogatás, elvonás és a többiek legyenek témáink. Igenis, elvárom állampolgáraimtól, hogy jó szívvel vallják magukat annak, amik: magyarnak, szlováknak, románnak, horvátnak és így tovább! S akkor amit mondanak, tesznek, nem magyarkodás, szlovákkodás, románkodás, hor- vátkodás lesz, hanem természetes életelemük. Emellett— egye fene! — souljanak és rapeljenek angolul, de csak ha már hibátlanul el tudják mondani, át tudják érezni Kölcsey, Petőfi és Arany vagy saját nemzeti költőik hazafias és szerelmes verseit! Azon ne csodálkozz, hogy senki sem próféta a maga hazájában, s ez különösen igaz nálunk, ahol annyiszor kellett újratemetnünk, ahány politikai fordulat volt kicsiny hazánkban. Márpedig forgattak tisztességesen, mint körhintát a vásárban (és nem ringlispílt a vurstliban)... Nos, szegény, most elsiratott főszolgámat is ugyancsak felültették a körhintára. Kellett neki a glasz- noszty és a peresztrojka! De aztán nem bírtafölvenni a fordulatot. S még az sem lett volna baj, csak ne lebegtette volna meg a fehér szellem rémét a sportcsarnokban! Vagy ne hagyta volna ott a reform- kongresszust (lehet, hogy akkor ma nem gyuláznánk, hanem karcsiznánk?)! S úgy lerepült a körhintáról, hogy na! De ki lett volna okosabb az ő nelyében? Egyáltalán lehet-e okos egy politikus? Vagy jó? Vagy szeretette méltó? Utólag! Majd a jövő megítéli! Majd helyreteszi! Odalent... Újra...' S aztán jöttek az új szolgák. Tárcával és anélkül (na, tessék, már megint a tárca!), mind okos, jó és szeretetre méltó kívánt lenni. Kezdetben. De aki tenni is akart és akar, annak fel kell vennie a körhinta fordulatát! S aztán vagy bepörög, vagy lerepül. Vagy jól csinálja, vagy csak később derül ki, hogy dehogy. Vagy eredményes, vagy hibázik. Vagy most szidják a szegények, a gazdagok és aki közöttük van, vagy ha már be is bizonyították róla, hogy... De az igazi ítélet, a méltó első temetés? Talán majd egy boldogabb korban! Kívánom, kedves kis Jóskám, érd meg feleségeddel és pé... (bocs!) együtt! Állam bácsi Akiknek a harag szól „Ismerjetek magatokra!” — mondja Egli úr, a nagy bankárdinasztiát és annak legsötétebb tagját, V. Frankot szolgáló tanácsos és fehérre festett arcával szélesen vigyorog. Döbbent közönség ül a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház nézőterén, kilencven percen keresztül nem bírja levenni a tekintetét a színpadról, annyira megkapó- an, pontosan, hatásosan, zseniálisan pörgetik végig Dürrenmatt darabját a nyíregyházi színészek, ahogy rohanunk, valahova és messze egymástól, egymás mellett, ahogy hazudjak, hogy másokért teszünk mindent, hogy egész életünk egy nagy áldozat, ahogy szipoly ózzuk egymást a halálig, s inkább siettetjük a másikét, nehogy sok gondot okozzon nekünk. S eközben a pénz, a mi pénzünk gyűlik egy feneketlen, fekete trezorban, amihez mindenkinek van kulcsa, amelyből a bankókon kívül kilopják a tisztességünket, a titkainkat, a lelkünket. „Ismerjetek magatokra" — mondja Egli úr. S az előadás után, amely méltán megérdemelné, hogy a vasfüggöny ajtajába többször is kihívjuk életre keltőit, ahogy leindul a vasfüggöny, a taps csak néhány kósza rajongó tenyerén csattan, a többiek egymást taposva nyomulnak a ruhatár felé, hogy egyetlen percet se kelljen várniuk, hogy rohanhassanak valahova és mesze egymástól, egymás mellett, ahogy hazudhassák, hogy másokért tesznek mindent, hogy egész életük egy nagy áldozat, hogy szipoly ózhassák egymást a halálig, s inkább siettetik a másikét, nehogy sok gondot okozzon nekik. S eközben a pénz, a pénzük gyűlik egy feneketlen, fekete trezorban, amihez mindenkinek van kulcsa, amelyből a bankókon kívül kilopják a tisztességüket, a titkaikat, a lelkűket. „Ismerjetek magatokra” — mondaná Egli úr, de már nincs kinek. 0 kilencven percig másért élt. A színdarab világában egy kapzsi bankárért, de a lelke legmélyén a nézőtéren ülőkért. Már mindenét odadta. Lemoshatja arcáról a fehérfestéket. Keserves mosolyát, ha tudja, valódira cserélheti. Hiába volt minden szava. Szemek tapadtak rá, de lehet, hogy nem is látták? Fontosabb volt két ouzót inni a szünetben, fogorvosról, üzletről, szeretőkről trécselni? Füstöt fújni, s „kihasználni" a már úgyis megvett bérleteket. A ruhatárban meg csak úgy odahegyelni, hogy ez még a Velencei kalmárnál is rosz- szabb volt. Szülessenek hát újabb és újabb Frank-generációk, akiktől aztán mindannyian megtanulhatjuk, hogyan lehet élni. Másokból? És soha másokért? „Ismerjetek magatokra!” S ne rohanjatok! (tapolcai) Tiszavas váriban •• Uzemátadás, ifjúsági fórum . Nyíregyháza képviselőtestülete önkormányzati fórumot szervez január 19-én, pénteken a Dunántúltól keletre fekvő régiók megyei jogú városainak szocialista polgármesterei, alpolgármesterei, illetve ezen megyék önkormányzati elnökei és alelnökei részére a városházán. A meghívott megyei, ön- kormányzati vezetők dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter vezetésével többek között áttekintik a területfejlesztési törvény és módosító indítványának kérdéseit, majd véleményezik az indítványt, s közösen meghatározzák a hozzá kapcsolódó megoldandó feladatokat. A fórum befejezéseként a Baloldali Önkormányzati Közösség 1996. évi munkaprogramját ismerteti a miniszter. A környezetvédelmi és területfejlesztési tárca vezetője délután várhatóan Tiszavas váriba látogat, ahol a település várossá nyilvánításának 10. évfordulója alkalmából ünnepélyes keretek között átadja az Alkaloida Vegyészeti Gyár belterületén elkészült, a gyári kapacitáshoz méretezett új, környezetbarát hulladékégetőművet. Amennyiben a miniszter ideje engedi, akkor a 17 órára meghirdetett Te is voltál egyszer fiatal című ifjúsági fórumon is részt vesz, ahol baráti kerekasztal-megbeszé- léseket fog folytatni a város ifjúsági szervezeteinek képviselőivel. —vip— Otthon Már december 22-én felavatták, de még csak a napokban kezdték meg a beköltözést a lakók Tiszavas- vári mozgássérülteket ellátó új otthonába. Az intézet területén azonban nemcsak mozgás-, hanem szellemileg sérült és idős emberekkel is foglalkoznak. Az intézmény vezetőjével, Maros Lászlónéval az új gondozóházról beszélgettünk. — Mióta működik ez a létesítmény? — A Komiss-kastély, mely az államosítás évei óta a miénk, 1951-ben először betegek, majd 1976-tól idősek szociális otthonaként üzemelt. Az évek során azonban létszá- munk nagyon megnőtt, s ápoltjaink között egyre többen lettek a mozgásukban korlátozott emberek. A kastély folyosói azonban szűkek voltak, ellentétben a hatalmas szobákkal. Egyszóval tolókocsival vagy járókerettel képtelenség volt itt közlekedni. A közel hatvanfős, mozgáskorlátozottakból álló csoport már szükségessé tette, hogy egy korszerűbb létesítményt hozzunk létre gondozásukra. Az ötlet egyik kolléganőnktől származott, aki autóbaleset során maga is mozgássérültté vált. —Kik nyújtottak segítséget az álom megvalósításában? — Elsőként a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Egyesületének elnökasszonyához, Balogh Zoltánnéhoz fordultunk, aki elgondolásainkat azonnal továbbította az országos szervezet felé. Tőlük és az önkormányzattól kaptuk az első kézzel fogható tőkét is, konkrétan hatmillió forintot. Keresnünk kellett egy tervezőt is, aki minden igényt kielégítő terveket készített. A megfelelő embert Sándorné Ambrózi Csilla személyében találtuk meg, aki szívvel-lélekkel és természetesen munkájával támogatta elképzeléseinket. így 1993-ban már semmi akadálya nem volt annak, hogy együttműködési megállapodást köthessünk a helyi önkormányzattal és a mozgáskorlátozottak egyesületével. Megpróbáltunk élni minden pályázati lehetőséggel, s így sikerült támogatást szerezni az átképzőközponttól is. Ennek fejében mi vállaltuk, hogy tizenkét munka- nélkülinek álláslehetőséget biztosítunk. Olyan képzés folyik most, mely kifejezetten az intézmény igényeire épül. — Mekkora épülethez jutottak a betegek az átadás után? —Felépült a terület második kastélya, az eredeti mintájára, mely 32 fő ellátására 16 szobában nyújt lehetőséget. A hálók mellett minden igényt és mozgásszervi korlátozást pótló közlekedők, teakonyha, speciálisan kialakított zuhanyozó, nővérszoba és nagy társalgó tartozik. Bár a tetőtéri-beépítés még folyamatban van, mi már megkezdtük a beköltözést. Ebben nagy segítségünkre voltak a kamilliánusok és a református egyház, hiszen számos bútorhoz és egyéb berendezéshez általuk jutottunk hozzá. Hátravan még az udvar és az épület egyes külső részeinek rendbetétele, de reméljük, hogy ez év végére már mindennel egyenesben leszünk. — Mi most a legfontosabb kérdés? — Meg kell oldanunk a hozzánk bekerülő emberek foglalkoztatását. Ehhez elsősorban a Start Rehabilitációs Vállalat segítségét szeretnénk kérni, hiszen itt csak teljesen személyre és a mozgáskorlátozottság fokára szabott feladatokról lehet szó. — Végül még egy fontos kérdés. Hogyan lehet bekerülni az otthonba? — A jelentkezéseket a mozgássérültek megyei egyesületében lehet megtenni, mellékelve a szakorvosi véleményeket is. Az egyesület címe: Nyíregyháza, Körte u. 19. S. T. Megszépül a templom Néhány éve új lelkésze van Penyigének. A Szemke-parti település református gyülekezetének papja már felújíttatta a parókiát, most a templom rendbehozatalán munkálkodik Boros József tiszteletes úr. — A főút mellett van a templomunk, és azt mondhatom, hogy jelenlegi állapotában nem a falu ékessége. Ez azért sem kedvező ránk nézve, mert itt megy át a határforgalom Kárpátaljára, történelmi és irodalmi múltja miatt sokak által látogatott ez a szatmári rész, és látják a málladozó falú templomunkat. — Már ez is elég ok a felújításra. — Hozzátehetjük még azt is, hogy közel harminc éve lényeges karbantartást nem végeztek a templomon. Körbeültették fenyőfákkal, és azok annyira megnőttek, hogy mögötte állandó párában voltak a falak, az árnyékolás miatt a nap nem érte a vakolatot, az ereszcsatornába hullott tűlevelek eltömítették a vízlefolyást, ázott a tetőszerkezet. Most, hogy egy kevés pénzhez jutottunk, ezeket a hibákat kell javítanunk. — Mennyi az a kevés pénz? — A szomszédunkban lévő kántortanítói lakást a régi rendszerben elvették tőlünk, most annak ellenértékeként kapunk több mint egymillió forintot. A hívek is felajánlották adományaikat, mert szeretnék, ha egy szép templomuk lenne. Társadalmi munkára is számítunk, amit a lakosság nem felekezetűnkhöz tartozó tagjai is szívesen végeznek majd az előzetes megbeszélések szerint. A helyi mezőgazdasági szövetkezet is ígérte, hogy kedvezményes fuvarátvállalással segíti szándékunk megvalósítását. — És még a műemlékvédelem... — Erre nem alapozhatunk, mert alig több mint százéves a templom, nem műemlék jellegű épület. — így viszont mire lesz elég a nem soknak tűnő pénz? — Megállíthatjuk a további állapotromlást a tető részleges felújításával. A külső vakolással a falat védjük az időjárás viszontagságaitól, egyházi épülethez méltó, szép külseje lesz. Belül a padsorokig átpucoljuk a falat, aztán többre már nem is lesz pénzünk. S Túristvánái
