Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-15 / 12. szám

Belföld-külföld 1996. január 15., hétfő Apad a zsidóság Európa ma élő kisebbségei közül a zsidóság van talán je­len a legrégebben a földrészen, meglehet azonban, hogy nem éli túl a következő évszázadot — ez a következtetése annak az Elporladó diaszpóra című könyvnek, amely a következő héten kerül a londoni boltokba. A náci népirtás során az eu­rópai zsidóság csaknem hatmillió tagja veszett oda, s a fele­kezet a háború utáni első évben 3,9 millió lelket számlált. A lélekszám azóta is folyamatosan zuhan: 1967-ben már csak 3,1 millió, 1994-ben pedig alig 1,9 millió fő tartotta zsidó­ként számon magát Európában. Spanyol munkáspárti program Vasárnap délután befejezte munkáját a Spanyol Szocialis­ta Munkáspárt (PSOE) konferenciája, amelyet a márciusi választások előkészítésére hívtak össze. A részt vevő 500 küldött által elfogadott kiáltvány legfontosabb programpont­ként a jóléti társadalom fenntartását és a munkahelyterem­tést jelöli meg. Buddhista gyilkosok A thaiföldi rendőrség vasárnap letartóztatott egy buddhis­ta szerzetest, aki beismerte: ő rabolta ki és gyilkolta meg azt a brit turistalányt, aki négy hónapja tűnt el a távol-keleti or­szágban. A 23 éves Johanne Masheder — jogi diplomájá­nak megszerzése után—föld körüli útra indult, s ennek utolsó állomásaként érkezett Thaiföldre. A lány egy buddhista temp­lom megtekintésére indult, majd nyoma veszett. Újabb „élő pajzs" A csecsen terroristák vasárnap délután — mielőtt lövése­ikkel megsebesítettek orosz katonákat—ismét az autóbusz­ok oldalához parancsolták, és az orosz támadás várható irá­nyában sorba állították összes túszukat. A foglyok így „élő pajzsként” akadályozták az orosz rohamot. Algériai újságíró halála Szélsőséges muszlim felkelők Algír belvárosában meggyil­koltak egy algériai újságírót, egy másikat pedig megsebesí­tettek egy napilap szerkesztőségi épületének közelében. Há­rom fegyveres lövéseket adott le szombat este a L'Inde- pendant két munkatársára. A 30 éves Khaled Abulkasszem a kórházban belehalt fejsérüléseibe; társa sebesülése nem élet- veszélyes. Megemlékezés Berlinben Több tízezer ember vett részt vasárnap Berlinben a Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyilkolásának évfordu­lóján rendezett hagyományos baloldali felvonuláson. A Né­met Kommunista Párt alapító tagjait 77 évvel ezelőtt szélsőjobboldaliak gyilkolták meg a német fővárosban. IFOR-biztonság Bili Clinton elnök véleménye szerint a daytoni békemeg­állapodás lehetővé teszi az IFOR-kötelékben szolgáló ala­kulatok parancsnokainak, hogy szükség esetén személyes biztonságukat szavatoló kíséretet nyújtsanak a háborús bű­nöket kivizsgáló és az etnikai tisztogatások bizonyítékait fel­táró nemzetközi megbízottaknak. Szóval A lányok, a lányok... Az egyik szőke volt, a másik barna, de ahogy ott álltak az ajtóban, fejenként negyvennel emelték a vérnyomásomat. Magukon hordozták mindazt, amiért szerintem az égiek kita­lálták a nőt. Csodaszép mo­solyt, bájt és kellemet, igézőén csillogó szemeket, lágyan búgó hangot, amelyen — mielőtt tel­jesen összeomlottam volna — azt kérdezték tőlem: Mi a véle­ményem a háborúkról, az éhínségről, a világot pusztító betegségekről. S, hogy tudom- e a megoldást. ? Pulzus rükvercbe, agyam alapon, szemem keresztbe, a nyelvemet lenyeltem. Ez nem igaz! Ennyire nem lehet közel a világvége! Ha már ilyen tö­kéletes emberkék sem találják meg lelki békéjüket, ha már a földön angyalok akarnak len­ni, ha kóbor elméjüket követve ők is az utcákat kezdik róni, hogy bebizonyítsák mindenki­nek, megvilágosodásuk üdvös­séget jelenthet a mi számunkra is. Nekem — bocsássák meg az égiek— már az gyógyírt jelen­tett minden fáradságomra, hogy láthattam, halhattam őket, nem kellett volna ezt a szép idillt bizonytalan, néha ne­vetséges próféciákkal elronta­ni. A két önkéntes térítő látva megdöbbenésemet utamra en­gedett, de megígérték, hogy visszatérnek. Képzeljék el! Két gyönyörű nő megígéri, hogy újra keres engem! S ahelyett, hogy emész­tő láz hevítene, kiver a veríték! UJ KELET Az amerikai elnök villámlátogatása (Folytatás az 1. oldalról) Az egyenruhás katonatisztek és tábornokok kivételével a résztvevők — beleértve a bőr­dzsekit, színes inget viselő Clinton elnököt is — vala­mennyien lezser, hétvégi öltö­zékben jelentek meg. A terep különben nem is engedte vol­na a fekete lakkcipőt: a bázis területén, a téli időjárási körül­mények között a legmagasabb szárú lábbeli is besározódik. Clinton, közvetlenül érkezése után először egy — külön erre a célra előkészített — hatalmas sátorban mondott beszédet az összegyűlt, mintegy kétezer amerikai katona előtt, akik ha­talmas ovációval fogadták legfőbb parancsnokukat. Clin­ton elmondta nekik, hogy Ame­rika büszke rájuk mindazért amit tesznek, és sok sikert kí­vánt boszniai béketeremtő missziójukhoz. Elismeréssel szólt a magyarokkal — és más nemzetek katonáival, így pél­dául a baltiakkal, oroszokkal — való együttműködésről. Az amerikai elnök a beszéd után megszemlélte a kialakított szálláshelyek néhány létesítmé­nyét, elbeszélgetett több kato­nával, majd találkozott a ma­gyar vezetőkkel. Kíséretében volt többek között Donald Blinken, az Egyesült Államok budapesti nagykövete, Made­leine Albright ENSZ-nagykö- vet, Richard Holbrooke helyet­tes külügyi államtitkár (aki a daytoni Bosznia-egyezmény kidolgozásakor szerzett diplo­máciai érdemeket), valamint John Shalikashvili, az Egyesült Államok vezérkari főnökei egyesített bizottságának a ve­zetője. A találkozó kezdetén mind Clinton, mind Göncz kiemelte, hogy korábban elképzelhetet­len lett volna az ilyen jellegű kapcsolat az amerikaiak és a magyarok között. Clinton be­számolt arról, hogy az illetékes amerikai parancsnokok a leg­nagyobb elismerés hangján szóltak a Magyar Honvédség felkészültségéről és együttmű­ködési készségéről. Arra az újságírói kérdésre válaszolva, amely az IFOR- vállalkozás kapcsán Magyar- ország telj es jogú NATO-csat- lakozásának esetleges esélynö­vekedéseit firtatta, Clinton né­miképp kitérően válaszolt: a békepartnerség eddigi folya­matának és kibontakozásának méltatására helyezte a hang­súlyt. A kép teljességéhez tar­tozik azonban, hogy az ameri­kai elnök egyfelől az össze­gyűlt katonák előtt is szólt a NATO nyitási törekvéseiről, másfelől pedig a magyar vezetőkkel folytatott megbe­szélésének zárt ajtók mögötti részében — magyar tájékozta­tás szerint — megerősítette: a NATO kiterjesztése elkerülhe­tetlen, és Oroszországnak eb­ben a kérdésben nincs vétójo­ga, bár a NATO és az Egye­sült Államok kétségkívül oda­figyel Oroszország vélemé­nyére. A találkozón — miként arról Göncz Árpád utóbb magyar újságíróknak beszámolt — szó volt arról, hogy az IFOR-vál- lalkozásban való magyar rész­vétel tartalma, messze megha­ladja a Partnerség a Békéért el­nevezésű program eredeti cél­kitűzéseit, és immár valódi, tényleges béketeremtő partner­séget jelent. Fontos ez azért is, mert Magyarország gyakorlati tapasztalatokat szerezhet a NATO-val való közös tevé­kenységben. „Köszönetét mondtunk az amerikai elnök­nek, aki a továbbiakban is hoz­zá kíván járulni a magyarorszá­gi reformfolyamatokhoz” — tette hozzá a magyar köztársa­sági elnök. Horn Gyula ehhez hozzáfűz­te: hangsúlyozta Clinton elnök­nek, hogy Magyarország törté­nelmi jelentőségűnek tartja a daytoni megállapodást és ab­ban az^Egyesült Államok sze­repét — mind annak modellér- tékűsége, mind az abból faka­dó közös katonai tevékenység lehetősége miatt. A magyar miniszterelnök ugyanakkor fel­vetette az amerikai elnöknek azt is, hogy a bázissal kapcso­latban akadnak konkrét prob­lémák — például elszámolási kérdések — is. Clinton elfogadta Hóm azon javaslatát, hogy ezeket a kérdé­seket „ne az apparátus szintjén” intézzék, hanem Keleti György magyar és William Perry ame­rikai védelmi miniszter közö­sen döntse el az ilyen vitás ügyeket. Hóm Gyula — mint az újságírók előtt elmondta — a találkozó során megköszönte „azt a nagy támogatást is, amit Bili Clinton elnök és az ameri­kai kormány nyújt Magyaror­szágnak az egész, nagyon ne­héz pénzügyi-stabilizációs, át­alakulási folyamatban, és ami­lyen támogatást nyújtott Ma­gyarországnak a különböző nemzetközi szervezetekkel való megállapodása érdeké­ben”. Keleti György tájékoztatása szerint Bili Clinton a találkozón nagyra értékelte azt a tényt, hogy Magyarország műszaki zászlóaljat küld a békefenntar­tási térségbe, oda, ahol — mint az amerikai elnök fogalmazott — nagy szükség van a műsza­ki katonákra. „A magyar kor­mány célul tűzte ki, hogy Ma­gyarország és az Egyesült Ál­lamok viszonya partneri vi­szonyból, szövetségesi vi­szonnyá fejlődjék. Ez a mosta­ni látogatás ebből a szempont­ból nagyon jelentős előrelépés volt” — összegezte végezetül a Bili Clintonnal való találko­zó magyar értékelését Kovács László külügyminiszter. Clinton és kísérete a déli órákban Taszárról Tuzlába re­pült tovább, a magyar állami vezetők pedig megtekintették az IFOR-bázist, ahol — mint Göncz Árpád mondta — sok, eddig ritkán látott harci techni­kával ismerkedhettek meg. Clinton taszári beszéde Bili Clinton amerikai el­nök szombat délelőtt Ta- száron, az IFOR-erők bázi­sán mondott mintegy ne­gyedórás beszédében az amerikai nép köszönetét tol­mácsolta a katonáknak, akik részt vesznek a boszniai bé­keteremtésben. Az amerikai nép nevében el kell monda­nom, hogy büszkék vagyunk arra, amit Önök itt tesznek — hangsúlyozta az elnök az éljenző katonáknak a talál­kozó céljára kialakított ha­talmas sátorban. Clinton elmondta: az ere­deti tervek szerint az olasz- országi Avianóból először a boszniai Tuzlába repült vol­na, de a köd megakadályoz­ta ebben, ezért kereste fel először a taszári bázist. A boszniai béketeremtő misszió jelentőségét hangsú­lyozva felhívta a figyelmet arra, hogy számos nemzet ka­tonái — amerikaiak, magya­rok, oroszok és mások — együttesen vesznek részt eb­ben a vállalkozásban, és ez olyan, történelmi jelentőségű esemény, amire minden résztvevő élete végéig emlé­kezni fog. Tájékoztatta az egybe­gyűlteket arról is, hogy új katonai kitüntetés létrehozá­sáról írt alá rendeletet. Ezt az érdemérmet azok kapják majd, akik nem harci, hanem békefenntartási jellegű ame­rikai katonai vállalkozásban vesznek részt. Bili Clinton hangsúlyozta az eddigi bé­kepartnerségi együttműkö­dés hasznosságát és utalt arra, hogy az elmúlt években a NATO megkezdte a „ka­punyitást”. Szólt a „szálláscsinálás” logisztikai nehézségeiről és - igyekezvén bajtársias hangot megütni a katonákkal — minden jót kívánt nekik az előttük álló feladatokhoz. Az Egyesült Államok elnö­ke az amerikai katonák előtt mondott beszédét követően a magyar politikai vezetőkkel folytatott megbeszélést a taszári támaszponton. Változatlan stratégia Nincs okunk módosítani politikai stratégiánkon, azaz a gazdaság-, szociál- és kül­politika radikális változtatá­sának programján. Többek között ezt hangsúlyozta Deutsch Tamás, a Fidesz- Magyar Polgári Párt alelnö- ke vasárnap Zalaszentgróton tartott sajtótájékoztatóján. Hozzátette: a társadalmat érintő problémákra, és nem más pártok munkájának vé­leményezésére kívánnak összpontosítani. Kérdésekre válaszolva Deutsch kifejtette: bízik ab­ban, hogy az MDF márciusi Országos Gyűlésén lezajló tisztújítás és alapszabály­módosítás, illetve az elfoga­dandó politikai stratégia nyomán tovább erősödik a három jobbközép polgári párt szakmai együttműködé­se, amelyről pénteken dön­töttek. Ettől függetlenül fel­készülnek a választásokon való önálló indulás lehető­ségére is, hiszen a Fidesznek az elmúlt évben jelentősen nőtt a támogatottsága a vá­lasztópolgárok körében — mondta az alelnök. Időjárási károk Vasárnap is dolgoztak a Bakonyban az Édász szak­emberei, hogy helyreállítsák az időjárás okozta károkat. A zirci kirendeltség segítséget kapott Pápáról, Székesfehér­várról, Tapolcáról és Győr­ből is. Az elmúlt napok vál­tozékony időjárása rendkívül sok kellemetlenséget okozott a Bakony vidékén. A fákra rátelepedett jég és zúzmara súlyától egymás után törtek le a vastagabb ágak, sőt az olvadás után a fák gyöke­restől dőltek ki a felázott ta­lajból. Hasonló sorsra jutot­tak a villanyoszlopok is, amelyekből negyvenhat nagyfeszültségű vezetéket hordozó oszlop hevert a föl­dön Tés körzetében. A ba- konyaljai községben vasár­napra már sikerült helyreál­lítani az áramszolgáltatást, de a vele szomszédos Csősz­pusztán élő harminc család már csaknem egy hete vil­lany nélkül él. A helyreállí­tással vasárnap is csak lassan haladhattak, mert a felázott talajon az új oszlopokat szál­lító járművek rendre a sárba süllyedtek.

Next

/
Thumbnails
Contents