Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-13 / 11. szám
Labdarúgás 1996. január 13., szombat ÚJ KELET— Ez nem a napfényes Ciprus Varró másodszor csengetett A hálóőr már nyáron Nyíregyházára vetette szemét. Jött volna, tárgyaltak is róla, aztán semmi nem lett belőle, így esett, hogy Varró István Debrecen, Balmazújváros és Nyírbátor után Sénvőn tűnt fel. Ami késik, nem múlik — mondja a bölcselet. És a pillanat bekövetkezett. A huszonöt éves kapus januárban az NYFC öltözőjében találta magát. — Közhelyként hat, ám nem mondhatok mást: örülük, hogy itt lehetek Nyíregyházán. Olyan csapathoz kerültem, amelynek hagyományai vannak, tágabb perspektívák tárulnak elém, no és a fejlődésem is biztosított. Nekem ez a legfontosabb! — Meddig szól a szerződésed? — Még nem kötöttem szerződést a klubbal, ez a jövő héten lesz esedékes. Tudomásom szerint másfél, vagy két és fél éves időtartamra szegődöm az NYFC-hez. — Mit vársz magadtól az új környezetben? —Mindenekelőtt be kell férkőznöm a kezdő csapatba, ott stabilizálni a helyemet, megragadni a kapuban. Egyenlők az esélyek, majd az edzőmeccseken eldől, hogy Feke, vagy mellettem teszi le voksát a szakvezetés. Gondolom, mindketten megkapjuk a bizonyítási lehetőséget. — A nyíregyházi közönség módfelett kényes, hamar az égbe emeli kedvencét, viszont rögvest kikezdi a hibázót. Posztodnál maradva, Kormos erről sokat mesélhetne... Kiállód majd a próbát? — A szurkolókat úgy kell elfogadni, amilyenek, ki kell érdemelni kegyüket. Ezen nem érdemes töprengeni, nem szabad tépelődni a bekiabálásokon. Nem ismerem az itteni közönséget, de azt tudom: jó Alakul a váz Ez a hét még a tervezgetés jegyében telt, ám hétfőtől már a labdáé a főszerep — elkezdi a felkészülést a Nyíregyházi Hardware megyei első osztályú labdarúgócsapata. A gyülekező a Bujtosi Szabadidő Csarnokban lesz, ahol vacsoraidőben, este nyolctól vezényli az első foglalkozást Szilvási István edző. Az új esztendő első napjaiban tisztult a kép, hellyel-közzel kialakult a keret váza. Nincs már az együttessel Lácza Sándor és Szalóki Zsolt, mindketten Újfehértóra „csábultak”. Magasabb osztályba lépett Rapcsák János, miután a kapus Sényőre szerződött. Ugyancsak ez vonatkozik Banka Zsoltra, aki az NB Ill-ban szereplő Mátészalkát erősíti tavasszal, habár az ő átigazolása még nem lett szentesítve. Katona Ferenc eddig nem adott életjelt magáról, így további szándékáról semmit nem tud a vezetés. Ami a dolgok kellemesebb oldalát illeti, visszatér Tiszaszalkáról Tardi Zsolt, valamint Mihályfalvi László. Szó van arról, hogy a demecseri Molnár Roland csatlakozik a nyíregyházi alakulathoz. A csatár nem fér be a bajnokjelölt legénység támadósorába, ezért nem lenne ellenére a váltás. Egy kálmánházi középpályás csataláncba állítása sem elképzelhetetlen, akinek nevét nem sikerült kinyomozni. A tizenhatos keret felduzzad négy ifjúsági játékossal: Urbán Gábor, Puki Gábor, Hon’áth Gábor (egyszerre három Gábor...!) és Csokány Zoltán együtt edz majd a felnőttcsapattal. Az alapozás kezdeti fázisában heti öt tréning vár Lőveiékre, aztán jönnek az előkészületi mérkőzések. Az első találkozó már nincs is messze, a Hardware január 20-án Kisvárdán lép pályára. K. T. Varró István kezekben leszek, bízom Buús György kapusedző kvalitásában. — No csak azért kérdem, mert Sényőn volt némi nézet- eltérésed a szurkolókkal. — Pontosabban két embernek csíptem a szemét. Valamiért nem tetszett nekik a fizimiskám, noha sohasem találkoztam velük. A Hódmezővásárhely elleni meccsen kezdődött az egész, holott simán nyertünk, ők mégis megállás nélkül szidták a csapatot! Utána már végig a begyükben voltam, hogy miért, nem értem az okát. —Nem tréfadolog ilyen dagonyában vetődni a labda után. Mennyire zavar, hogy sárban cuppogva végzed a feladatod? — Tény, nem a tél a kedvenc hónapom. Viszont az is igaz, nem a napsütötte Cipruson vagyunk, ebbe pedig beletörődtem. Nincs más választás, ez van, ezt kell szeretni. —A tréningeket hogyan viseled? Szükséges rossznak tekinted a macerát? — Ebből a szempontból bírom a gyűrődést, edzés nélkül különben sem vinném semmire. Végül is, ha rendesen készülök, ott lehetek a toppon. És ennek csak így van értelme! Koncz Tibor A szálkái „öreg motorosok” sirámai Gyökeres változások után — hajtás előtt... Kanyarogva evickélúnk Mátészalka utcáin. Az idő nem a legbarátságosabb ezen a csütörtök délutánon, no de nincs mese, közeledik a tavasz, ami a futballcsapatok berkeiben egyet jelent az újabb megmérettetéssel, a kellemes semmittevés után sokszor terhesnek tűnő tréningekkel. így van ezzel a Mátészalka harmadosztályú együttese is. A héten beindult a munka, eldördült a startpisztoly. A napok telnek, a tavaszi rajt közeledik, nincs kegyelem. Ráadásul a társaság fele kicserélődött. így hát nemcsak az erőgyűjtésre, hanem az össze- rázódásra is illdomos komoly hangsúlyt fektetni. Mindjárt a hétvégén teremtorna vár a szatmári legényekre. Tennivaló tehát van bőven. Pontosan tudja ezt a Fehér Zsolt és Balogh Dezső alkotta szakmai team is, amelyről azt hallani: igen nyugodt hátteret biztosít a gárdának. — Összejött a csapat, bár még nem voltunk orvosi vizsgán —újságolja Fehér Zsolt. — A jövő héten szakítunk erre egy délelőttöt. Tácej Ákos kerestetik! — Hány főt számlál a mostani keret? — Tizenkilenc fős, ebben van két ifista, és természetesen a hét új igazolásunk. Egyetlen játékosunk hiányzik csupán: Tácej Ákos. 0 vagy üdül, vagy nem tud a felkészülésről, bár elküldtük a táviratot a nyírbogáti fiúnak. — Bő egy hónappal ezelőtt azt hangsúlyoztad: körültekintően kell igazolnotok. Mára m* .i j* Balogh mester vezényli fiait ismertek a nevek. Beváltak az elképzelések? — Igen! A csapat szerkezete szempontjából mindenképp előnyös, hogy 19, 21, 22 éves gyerekek kerültek az együtteshez, és nagyrészt az idősebbek távoztak. — Meglehetősen nagynak tűnik ez a mozgolódás... — Valóban. De nemcsak sok emberről, hanem sok pénzről is van szó. Elég jelentősek voltak a kiadásaink, viszont a távozókból még nem nagyon láttunk pénzt. De valóban gyökeres változáson mentünk keresztül. — Elég lesz-e arra az alapozás ideje, hogy beépítsétek az új fiúkat a gárdába? — Az említett labdarúgók fiatalságuk ellenére mindenütt meghatározó embereik voltak korábbi csapatuknak. Szinte kész játékosok, használható fiatalok, jóllehet még nincs NB III-as rutinjuk. A pengésnek mondható Krizán, Kása, Tóth Zoli itt maradt, melléjük futóemberek és sikeréhes játékosok jöttek. Bennük látjuk a jövőt! — Hányán lehetnek a hétből kezdőemberek? — Bár senkinek nincs garantálva a helye, de mindőjükre számítunk. Természetesen nem a kispadra igazoltuk őket. A társaság időközben az edzőpálya felé veszi az irányt. A labda még nem kerül elő: a fehérlő pályán olvadozik a hóréteg. Balogh edző futásra invitálja fiait, de ő sem rest, a kocogó legénységgel tart, csak rövidebb ívet választ... Fut(károz)ás keresztben-hosszában Menet közben vezényszóra végez karkörzést, vagy éppen imitálja a fejelést a szálkái alakulat. Majd a változatosság kedvéért pályára lépnek a fiúk, de csak azért, hogy a másikat hátra hagyva futkározzanak keresztül a játéktéren fel s alá. A kopaszodó Kosa — akit arról is könnyű felismerni, hogy egyedül rajta van kék melegítő — már öreg motorosnak számít az MMTK-nál. Kezét térdére tapasztva dől előre. — Nagyon kemények az edzések — lihegi. — Ilyen edzést régen nem csináltunk! A pihenő után roppant nehéz belerázódnunk, mert szinte nem is mozogtunk a szünetben. Gyakorlatilag a nulláról kezdtük az egészet, ennek meg kell hogy legyen a gyümölcse. —Mint régi szálkái, hogyan fogadtad a nagy játékosmozgást? — csalok el még egy kicsit percnyi pihenőjéből. — Örülök annak, hogy változott a keretünk, ez csak hasznára lehet a csapatnak! Végül iramosabb futás kerül a programba — Kósáék nagy örömére. Ezzel azonban nem fejeződik be a „hancúrozás”: még egy kis esti teremfoci is vár a játékosokra. — Tavaly tavasszal — még Mitró Károllyal—a kezdés után gyengélkedett a Szalka, ám a hajrá olyan szépre sikeredett, hogy második hely lett a versenyfutás vége. Megismételhető ez?—fordulok e váteszi kérdéssel ismét az edzést felügyelő Fehér mesterhez. — Nagyon bízom a javulásban, ez esetünkben azt jelenti, hogyha az első ötben végzünk, már elégedettek lehetünk, hiszen nagy a lemaradásunk. —Az őszihez képest mennyiben más Mátészalkát szeretne látni Fehér Zsolt a tavasz folyamán? — Fegyelmezett, küzdeni tudó csapatot szeretnék látni, amelyért a közönség szívesen kijön. És az akarás, az egymásért való küzdés éppoly fontos. Ha ezt tartjuk szem előtt, eredményesen fogunk lejönni a pályáról! A feladat és az elképzelések tehát adottak, a megvalósításuk a tavaszra vár. A szatmári fővárosban tehát nincs más hátra, mint előre! Csiky Nándor Bűcs Zsolt Kecskeméten A Fradiból Diósgyőrbe! Miközben szűkebb pátriánk másodosztályú csapatai a sárral, a huncut időjárással mit sem törődve nekiveselkedtek a munkának, ezalatt a vetélytársak sem maradtak tétlenek. A hét elejétől szerte az Alföldön kitört a „felkészülési-láz”, mondhatni: felébredt az NB II Keleti csoport! Ahogy házunk táján csipegetünk a játékoskeringő híreiből, úgy másutt is akad szemez- getnivaló. Szétnéztünk hát, mi újság a frontvonalakon. Ebben az összeállításban a bajnokság két éllovasa, a Kecskeméti TE és a Diósgyőr kerül terítékre. A hírős város „nagy csapata” nem titkoltan a honi legjobbak közé vágyik. Erről tesznek is arrafelé, mert mint az a sportnapilap minapi számából kiderült, nem garasoskodnak a KTE vezetői. A Bács-Kiskun megyeiek szerződési ajánlattal ostromolják a Németországból hazatért öi'/c.v Zsoltot, aki nemrég még Amerika felfedezéséről álmodozott. A Nyíregyháza egykori büszkesége most azon hezitál: a Kispest-Honvéd, avagy a Kecskemét legyen következő állomáshelye kacifántos pályafutásának. A második vonal bajnokaspiránsa biztos, ami biztos alapon leigazolta Balogh Gábort, aki ősszel még a III. Kerületet segítette góljaival. Ugyanakkor távozott a gárdától Lázár Mátyás, őt a szomszédvár Stadler FC-nek engedte át a szakmai stáb. És mi történik Diósgyőrben? A piros-fehérek a hatvani Bíró Máté megkaparintásával indítottak, s a játékos csak azért nem csatlakozott az alapozás első perceiben az együtteshez, mert leterítette a terjedő influenzajárvány... Az MTK-tól érkezett Nagy Sándorral nincs ilyen gond, aki csakúgy, mint a Ferencvárostól kölcsönkapott Romanek Imre, már miskolci játékosnak tekinthető. Roma- nekkel kapcsolatban érdemes megjegyezni, a villámléptű futballista a Fradi juniorcsapatának házigólkirályaként váltott klubot. Az, hogy gyors, s érzi a kaput, óriási erény. Ehhez csak annyit, a csatár atlétának sem utolsó, sőt, nem egy futószámban országos ifjúsági csúcsot tart! További változás, hogy elhagyta Diósgyőrt Nagy Csaba, Molnár István és Takács József. Utóbbi Ausztriában talált kenyéradóra. Röviden ennyi, amit a DFC-ről tudni kell. Ja, és még valami. Pitács Györgyről semmi információ nem szivárgott ki Borsodból, a Tiszavasváriból elillant támadó sorsát mély hallgatás övezi...
